Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-02-25 / 8. szám

Ű] ifjűsAg A GslSz SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 19^ február 25 lig ^ Ül n. évfolyam 8. szám CsISz ieladala az EFSz-ek l. kongresszusa után 1®53. február '>irén a prágai ha. | telmas ipari palotában megkezdő- dfett az EFSz I. országos kongresz- szusa. A kongreisszuson résztvettek Antoiün Zápotocky kormányelnök. Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter és még sokan mások. ! Az ország minden részéből össze­jöttek a legkiválóbb EFSz-tagok, gép. és traktorállomások élenjáró , dolgozói, hogy kiértékeljék eddigi ; munkájúik eredményeit és jóváha^- ják az EFSz-ek mintaalapszabáty- zatát. A kongresszus és a minta- i alapszabályzat új feladatok elé állí­totta mezőgazdasági dolgozóinkat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha­tónk termékeny földje gazdag tér- ; mékekct nyújt, ha bátran EŰkalmaz- i ZMk a haladó agrotechnikát. Gottwald elvtárs levelében, ame- ’ fyet az EFSz I. országos kongresz- ái^usához küldött, ezeket írja az ÉFSz mintaialapszabálzatáról: „Nagy segítséget nyújt Önök­nek most a mintaalapszabűlyzat ip. Egyszóval, aoinden eló'feltéte- kik naejj \’an orra, hogy többet és olcsóban termeljenek, mint a ka- pitaUziniis idején és hogy jobban éljenek." j Ugyancsak nagy feladat vár a CsISz-szervezetre is a kongresszus után. A szövetkezeti munkákban csak nagyon alacsony százalékban látjuk bekapcsolódni az ifjúságot. Mégpedig a csehországi kerületekben a III. és rV. típusú EFSz-ek tagjai össtómának csupán két és félszá­zalékát, Szlovákiában pedig 6.8 szá­zalékát képezik fiatal tagok. Jozef NeTOmucky földművelésügyi miniszter «vtárs beszédében mon­dotta: „.,. nagy feladat vár a CsISz szervezetére, hogy necsak azon ál­dozatok munkájára 6s ifjúságá­nak irányítására szorítkozzék, ahol már van ifjúságunk és aho­vá maguk mennek a fiatalok, hanem hogy meg tudja nyerni a fiatalok egy részét az olyan gazdasági ágazatokba végzendő munkára, ahol hiányoznak a fia­talok." Különösen kevés CsISz<.tagot ta­lálunk az állattenyésztésben. A fia­talok elhúzó(finak ettől a munkától, úgy gondolván, hogy ez számukra nean szükséges hivatásbetöltés és hogy ez csupán az idősebb EFSz-ta- gokra vár. Ez pedig nagy hiba, mert éppen a CsISz-tagoknak kellene pél­dát miutatniok az új munkamódsze­reid bevezetésénél, az állatállomány hasznosításánál a szovjet tapaszta­latok alapján. A szocialista munka- verseny és a többtermelés mozgató erejévé kellene válniok. Nepomucky elvtárs igy nyilatkozott a fiatal mezőgazdasági ifjúságról: ........Meg kell mutatni a fiata­loknak a szocialista mezőgazda. Ság távlatát, amelyben ■ teljes mértékben érvényesülnek a tudo­mányos ismeretek, ahol a szövet­kezeti dolgozók munkája a tudo­mányos, íigrotechnikai és micsu- rini élettani ismeretek alapján fog fejlődni a növénytermelő és az áilatten.yésztés terén és egyre Jobban nagy szakképzettségű munkává és éppen olyan megtisz­telő és elengedhetetlenül szük­séges mimkává válik, mint min. den más ágazatban." A CsISz vezető funkcionáriusai­nak, valamint az összes CsISz-ta- goknak meggyőző politikai munkát kell kifejteniük a falusi csoportok­ban. Meg kell győzni a fiatalokat arról, hogy elkerülhetetlenül' fontos a fiatal serkentő erő az EFSz-ekben. Gottwald elvtárs levelében így ír a földműves ifjúságról: »íí&yszintén biztosítanunk kell szövetkezeteinij jövőjét a földmü- ve.sifjúságról való gondoskodás­sal. Meg kell n.vemünk az ifjúsá- got, lelke.síMlést kell belé önteni .iövőbell kilátásokkal és olyan politikai és szakműveltséget kell nyújtanunk, bogy szövetkezeti mozgalmunk egyik mozgató ere­jévé váljon." GottwaM elvtárs szavalt magun­kévá téve lássunk munkához, hogy teljesíthessük a reánkváró feladato­kat. AZ IFJÚSÁG FEBRUÁRJA Hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság történeté­ben az 1948 február 35-ike sorsdöntő szerepet játszott. A dicső Szovjet Hadsereg 194.5-ben felszabadította hazánkat az elnyomó, megszálló fa­siszta hordáktól, valamint saját ki­zsákmányoló hazaáruló parazitáink, kapitalistáink kezéből is kiütötte a hatalmat. Csak természetes, hogy ezek a reakciós kizsákmányoló ele- njek nem tudták egj'könnyen elvisel­ni ezt a súlyos csapást és megkísérel­ték a régi recept szerint újra ke­zükbe kaparintani a hatalmat. Ezek az urak, akik közül egyesek még élő szereplők voltak a München előtti C.sehszlovák Köztársaság nép- ellenes, hazaáruló poütiká.jának, mint például Benes, ezt hitték, hogy ugyanolyan módszerekkel,' mint an­nakidején, újra kiüthetik -a nép ke­zéből a vezetést. Megfeledkeztek azonban egyről, hogy akkor, amikor Kramáf, Svehla, Rasin és Benes w- zette Csehszlovákia bel- és külpoli­tikai életét, a dolgozó népet, a tö­megeket ebben a kormányban oppor­tunista, szoeialista vagy szociáldemo­krata vezetők képviselték, mint Ha- brmán. Soiikup és Klofács. Majd ké­sőbb a jobboldali szociáldemokrata vezetővel Vlasztimil Tusárral az élén megalakult az új kormány ugyan­olyan népellenes célzattal, mint az előző, meghagyva a burzsoázia kezé­ben a belügyi, a földművelési és a pénzügj'minisztériiimot, hogy így elő­készítsék a kormány teljes átjátszá­sát a burzsoázia kezébe, hogy előké­szítsék a forradalmi munkásság el­n.yomá.sát. Majd később jniecsszerűen Masaryk segítségével egy régi osz­trák bürokratával, Ján Csemyval az élén hivatalnokkormányt állítottak az ország élére és megkezdték az .ál­talános támadást a munká5«)sztály, a dolgozó nép hatalma, jogai ellen. Ez a történelmi példa, ez a recept lebegett felszabadulásunk után 1945- től 1948 február 25-lg a kapitalista bérencek, a nyugati imperialista ügy­LÖRINCZ gyula nökök, Csehszlovákia dolgrozó népé­nek ellenségei előtt, mikor megkísé­relték a jobboldali ellenforradalmi puccsot, minisztereik lemondásával, számítva a volt köztársasági elnök, az imperialisták rutinos ügynökének segítségére. Ezek az urak azonban a történelmi példa megismétlését óhajtva, megfeledkeztek egy döntő tényezőről, mégi>edig arról, hogy 1918 óta Csehszlovákiában egy harc­edzett, forradalmi tapasztalatokkal rendelkező párt, Csehszlovákia Kom­munista Pártjí# nőtt fel, megfeledkez­tek arról, hogy ez az a párt, amely­nek élén a reakciós kapitalista rend­szer, a maradiság, a sötétség, a ki­zsákmányolás és elnyomás rettent­hetetlen ellensége Gottwald elvtárs áll. Megfeledkeztek arról, hogy 1918 óta Csehszlovákiában egy öntudatos munkásosztály hűségesen követi en­nek a pártnak és vezérének irányel­veit. Ennek a pártnak, az öntudatos cseh és szlovák munkásosztálynak köszönhetjük, hogy 1948 február 25- én a történelmi februári napokban megadta a kellő választ az ellenfor­radalmi puccskisérletre, megsemmi­sítette az imperialista ügynökség el­ső garnitúráját. Ma a Szlánszky-per után, mikor nyilvánosságra került, hogy a nyuga­ti imperialista kémszérvezet ezt az összeesküvő központot éppen a nagy februári eseményekkel kapcsolatban vetette be a hazaáruló frontba, mint a második garnitúrát; a februári eseményeket, a kommunista párt sze­repét, valamint a tömegek viszonyát legszeretetebb vezérükhöz, Gott- wald elvtárshoz, úg.y gondolom újra kell értékelni. Csak most, ma, öt év­vel a februári események után, mi­után a Szlánszky-perben fény derült az összeesküvő banda szerepére, tud­hatjuk kellőképpen értékelni Gott- wald elvtárs szerepét, most látjuk világosan azt, hogy a cseh és szlovák munkásosztály odaadása és ragasz­kodása Gottw'ald elvtárs személyé iránt felbecsülhetetlen értékű öntu­datra és tájékozottságra, valamint éberségre vall. A cseh és szlovák munkásosztály nagyon helyesen érez­te és látta ezekben a sorsdöntő na­pokban. hogy a párt és Gottwald elvtárs, hogy a nemzeti függetlenség és Gottwald elvtárs, hogy a béke fo- galmíi és Gottwald elvtárs, hogy a munkásosztály győzelme a népi de­mokratikus Csehszlovák Köztársa­ságban és Gottwald elvtárs egy és ugyanaz a fogalom. Ennek felisme­rése, ennek a helyes útnak a meg­választása a cseh és szlovák mun­kásosztály hatalmának megerősödé­se, győzelme jelentette és jelenti szá­munkra., csehszlovákiai magyarok számára, is a szabadság, a béke biz­tonságát. A napokban emlékeztünk meg a cseh nemzet hős fiának, szabadság- harcosának, a mártírhalált halt Jú­lius Fiicsíknak ötvenedik születés­napjáról. Szükségesnek tartom, ebből az alkalomból idézni Encsik emlékét, aki 1931-ben a haladó csehszlovákiai magyar ifjúság kongresszusán üd­vözlő beszédében többek között a kö­vetkezőket mondotta: „A magyarok nemzeti felszabadu­lásáért nemcsak Önök, magryar értel­miségiek harcolnak a magyar prole­tariátus soraiban. A magyarok nem­zeti felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hrade- ci, osztraval értelmiségiek s a több: elnyomott nemzetek milliói. Üdvözle­tünk egyben ünnepélyes jelentkezé? abban a nemzetközi egységfrontba amely lépésről-lépésre, ha vesztesé­gekkel is. de győzelmesen halad s szabadság felé. Mindeddig kevés közvetlen kapcso­lat volt köztünk. Hiányt .jelentett e: számunkra is, az Önök számára is Ma, amikor Önök munkáját látom látom, azt is, hogy ml mindent ta- nulhatiiúk módszerükből. Tanulni is fogunk. Ez az iskola a felszabadulás iit,iár-a tanít Önök nem szabadok. M' i sem. S nem szónoki fogás, ha azi I mondom, hogy az Önök felszabadul^» I sának napja jelenti számunkra is a I szabadság napját.“ I És íme, Fucsík prófétai szavai va­lóra válnak a februári történelnü na­pokban közös hazánkban, ángyét 1945-ben felszabadítottak azok, aki­ket Fucsík oly forrón szeretett, a szovjet emberek, a Szovjetunió dicső hadserege. Veszteségekkel érünk el a szabad­ságig, úgy, ahogy Fucsík írta- öt 1* elvesztelítük, vagy talán megtaláltuk, hisz számunkra mindig drága és fe­lejthetetlen marad Fucsík, Fucsík szelleme, Fucsík népe. Mikor a cseh és szlovák munkás- osztály Csehszlovákia Kommunist» Pártja által vezetve megerősített« hatalmát közös hazánkban, kibonta­koztak Fucsík jóslatának megvaló­sult körvonalai. És 1948 őszén pár- íunlc napirendre tűzte a csehszlová­kiai magj’arok kérdésének rendezé­sét is. Ezt sohasem tehette volna, nem valósíthatta volna meg, ha a februári napokban nem őrködik olyan éberen, ha a februári napokban nem sújt le kellő eréllyel a reakció ellen- forradalmi puccskísérletének, a cseh és szlovák munkásosztálytól idegen eszmék értelmi szerzőinek elszigetelt, áruló,^csoportjára. A februári gjőzelem nyitotta meg ifjúságunk számára is a korlátlan fejlődési lehetőségek kapuit. Zápo- tocky elvtárs a Nemzeti ArcvonaJ szélesebbkörű elnökségi ülésén ja­nuárban kimerítően foglalkozott ax ifjúsággal való gondoskodással. Ha ebből egy-két adatot ragadunk ki, ak­kor világosan látjuk, hogj' népi de­mokratikus rendszerünk milyen óriá­si gondoskodást fordít ifjúságunkra. Bányász és kohásztanoncok nevelésé­re tárgyi és személyi költségekben az állam 1952-ben 1 milliárd 118 mil­lió koronát fordított. Más reszortok­ban a tanoncnevelés költségei több- milliárd koronát tettek kL 1953-ra a munkaerő minisztériuma a tanoncne- velésre beterje-sztett költségvetésé­ben 6 milliárd 780 millió koronát igé­nyel az ifjúság üdültetésének költsé­gein kívül. Míg 1931-ben a gyermekekről való alamlzsnaszerű gondoskodásra 335 millió koronát adtak ki, — hogy mi­lyen formában, erre a kapitalista vi­lágból még emlékszünk — addig 1952-ben népi demokratikus kormá- njaink az állami gondoskodásra 11 milliárd 926 millió 911 ezer koronát fordított. Nem beszélve ifjúságunk iskoláztatásáról, kulturális nevelésé­ről. Ebből a néhány adatból is vilá­gosan láthatjuk, hogy a népi denío- ■ kratikus rendszer és nem utolsó sor­ban az 1948-as februári gj’őzelem I meghozta és biztosítja ifjúságunk boldog, békés, szabad jövőjét. A ml ifjúságunk már csak hallás­ból ismeri a munkanélküliség, a nyo­mor, az éhség hírét. Ezt népi demo­kratikus rendszerünknek, felszabadí­tóinknak, pártunknak, Gottwald elv­társnak köszönhetik. A csehszlová­kiai magyar ifjúság teljes mértékben élvezheti mindazokat a javakat, ame­lyeket hazánk az ifjúság számára , biztosít. Az új generáció, a csehszlo- viUtiai magyar ifjúság abban az előn.vben van, hogy a múlt nemzetisé­gi súrlódásait, a mesterségesen szí­tott ellenségeskedést is csak hírből ismeri. Az új életbe a szocializmus útján, a nacionalizmus terheltsége nélkül indulhat, hogy megteremtse boldog jövőjét a népi demokratilois Csehszlovák Köztársaságban, hazá­jában. Amikor ezen az úton menetel, nem szabad, hogy megfeledkezzék arról, hogy boldog, békés jövőjét el­sősorban a felszabadító Szovjet Had­seregnek, a gj’őzedelmes cseh és szlo- ' vák miinkásosztályna'k, a februári győzelemnek, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának, s szeretett vezéré- I nck, Gottv^ áld eh társnak köszönheti. A Július Fucsík iránti íisiíelet és szeretet jeléül le­veleket kapok a világ min­den tájáról. E levelekben ggakran megismétlődik e kérdés: Milgen ember volt Fucsík és hogi/an élt? Július Fucsík szerént/ és naggszefű ■ ember volt. Ha most beszélhetnétek vele, ugyanúgy . megkedvelnétek, mint ahogy könyvein keresz­tül szeretitek. Olyan meg­nyerőén tudóit beszélni) hogy azzal tnindenkinek örömet szerzett s az embe­rek közel érezték hozzá ma­gukat. Elvtársai körében so­hasem éreztette azt, hogy tudásával és tehetségével ta­lán felettük állna. Tudott nevetni, lenyűgözően beszélt, de ugyanolyan élvezettel hallgatta mások beszédét is. Főleg a munkások beszélge­téseit hallgatta s tapasztala­taikból állandóan tanult Fi­gyelte és Imllgaita az embe­rek beszélgetéseit s egy pú-r látszólagos apró megjegy­zésből megszületett a cikke vagy a riportja: Riportjai, melyek anyagát a valóságból merítette és az igazai irta meg bennük, meggyőzően hatottak Július Fucsík ál­landóan taruilt. Szerelte a könyveket, a nagy cseh írók és költők müveit, főleg nem- zeti nagy klasszikusainkat, Sán Nerudát, Jiri Wolkerl, Bozsena Nemeovát. és Alois Jiráseket. Szerette anyanyel- oét és mindig, még ha néha sebtében újságcikket is irt, gyönyörű tiszta nyelven igye­kezett írni- Sokat olvasott s írásai közben gyakran vissza­tért Bozena Nemeová ,.Nagy- anyó” iához és meséihez, hogy ebből az élő népi, iro­dalmi nyelv szépségeit el- sajátirhassi. Július Fucsík áJt-indóan tanult nemzetünk és kultú ánk történelméből, amelynek gyönyörű haladó EGtUOS ELEJE ★ ★ ★ Gusta Fucsíková, a Békevédíat csehszlovákiai bizottságának alánoké ★ ★ ★ és‘ népi hagyományai van­nak. Július Fucsík szerette a népet és hazáját. Végigjárta a tuitánnenti erdőségeket és folyóink mellett elterülő völ­gyeket. Ismerte a helységek és a régi várak . történetét, amelyek oly nagyszámban találhatók nálunk. Legszíve­sebben gyalog járt. hogy jobban megismerhesse a vi­déket és beszélhessen a nép- vet. Minden útja előtt rész­letes tervet készített, átta­nulmányozta a térképet és elolvasta azokat a regénye­ket is. amelyek leírták a vi­déket, ahová készült. Július Fucsík szerette a zenét, Smetana, Dvorák és főleg Beethoven műveit, amelyekben az új élet szim­fóniáját hallotta, amelyért ő is harcolt. Szerette a nép­dalokat és a forradalmi mun kásdalokat. Amikor vissza­tért a Szovjetunióból, napo­kon át dalnlgatta a gyönyö­rű szép szovjet dalokat. Megtanultfi „ távoli Közép- Azsia eddig ismeretlen, varázserejű dalait. Egyszer, midőn a Gestapo fogsá­gában találkoztunk, azt mondta nekem, hogy cel­lájában már 800 dalt dalolt el. A halálba is a forradalom dalával, az tnternficionúlé- val indult ) Július Fucsík I921-ben a CsKP tíf egalakulásakor tag­ló lett a pártnak. Már mint ' középiskaliíi tanuló, azelőtt 's . részveit a munkásokkal n forradalmi szocialista moz gal'omban. Fucsík a munká­sok közt nőtt fel. Esztergá­lyos volt s a nagy iparvá­rosban, - Pilzenban nőtt fel. A munkásosztályhoz és a kommunista párthoz örökké hű maradt. Legjobban arra volt büszke, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja központi lapjának, a Púdé Právopak szerkesztője lett. A párt küldte oda 1929-ben. A Púdé Právo szerkesztősé­gében Gottwald elvtárs. je­lenlegi köztársasági elnö­künk irányelvei szerint dol­gozni állandó politikai nove- lődést, a reakció és burzsoá­zia elleni, a komirmnizmus- ért folytatott tüzes és türel- ines harcot jelentett. Mi volt az az erő, lelkese­dés és meggyőződés, amely Július Fucsíkot e harcba sarkalta? Ez az erő, a kommunista ereje, a marx-leníni hadse­reg öntudatos tagjának lel­kesedése, a senki által meg nem ingatható Szovjetunió­ban való bizalom, a szovjet nép és nagy vezére, Sztálin elvtárs iránt érzett forró szeretet volt. Júliüs Fucsík népünk sza­badságáért vívott hősies, be­csületes harcának e gyönyö­rű, nagyszerű példájáért nemzeti hős lett. ifjúságunk, az iskolák pio- nircsoportjainak a Július Fu- csik nevét adományozza If­júságunk vállalja, hogy szor­galmasan fog tanulni, hogy kiérdemetfe a Fucsík nevét, hogy Fucsíkot mindig példá nak fogja tekinteni népi de­mokratikus hazánk és a Szovfetunió iránti szeretet terén. A bányászok tárnákat neveznek el Fucstkról, ahol valamikor Július Fucsík har­colt a bányatulajdonosok el­len. Július Fucsík neve a világ minden haladó emberének egyaránt drága, mert egy megtestesült hős azok közül, akik harcoltak vagy harcol­nak hazájuk szabadságáért, a békéért, az emberiség igaz­ságos és szerencsés életéért. Ezért 1950-ben a II. Béke- Világkongresszuson, Varsó­ban a legmagasabb nemzet­közi becsiflet-békedíjjal tün­tették ki. _ A szeretet és tisztelet jelé­ül a világ minden részéből levelek érkeznek Fucsiknak. Ebből is iptható, hogy Súlius Fucsík toóább él; ezt írták le oly gyönyörűen a leningrádi egyetem hallgatói is, a hős nem hal mcg. Ét a béke­harcosokban, akik az ember­telen kapitalista világ köze­pette harcolnak és ezt írják: „Börtönünkben újból és áj- ből elolvastuk áz „Üzenet az élőknek" című művet, amely ál erőt öntött belénk." A hős kínai önkéntesek Július Fucsík könyvét ma­gukkal viszik a lövészár­kokba a háborús bujtoga- tók elleni harcukban. Betel­jesedik az ítélet, amit Július Fucsík a fasiszta bíróság előtt hóhérai arcába vágott: .Halál a fasizmusra! Halál a kapitalista rabszolgaságra! Életet az embernekt Jövőt a kommunizmusnak!“ Gottwald iffásága, a ma ifiúsága. Július Fucsík, Ji- lemnickí Péter, a cseh és szlovák nemzet többi nagy hősei üzenetének jegyében szocialista életünk tiszta és válóban új embereivé nevelő­dik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents