Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-02-18 / 7. szám
ÄS februär 19. oiinosAG 9 Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szövetkezetekké, a tagok pedig jómódúakká váljanak (Folytatás a $, oldalról.) iitásáinej* e^gyüt legfontosatob té- yezöje. A gép- és traktorállomások ag- >aómusd szolgálatáaak kiépítése s munkájának megjavítása haté- ony segítséget fog nyújtani egy égés földműves szövetkezeteink- ek: A gép. és traktorállomások. va- ekröl az egységes földműves szö- jtkezetek kölcsönös együttmükö ísének megjavítása nem kis mér ■kben hozzájárult a hektárhoza okra szóló szerződések megköté- hez, amelyeknek pontos betartá- kell, hogy minden gép- és trak rállomás, valamint minden sző itkezet számára megszegheteUen rvénnyé váljék. Meg kell jegyeznünk, hogy ha a ;p- és traktorállomások és brigád- ik múlt évben végzett munkája állóban részben megjavult, még ko- loly hiányosságok is vannak, ame- ■ekröl az egységes földműves sző- etkezetek részéről igen sok vád és anasz hangzott fel. A gép. és trak- Drállomások agronómusai túlnyomó bbb.ségben még nem teljesítik ögy UdetésUket, ahogy kellene. Az egy- iges földműves szövetkezetek szá- iára még korántsem jelentik azt. mit kellene: tanácsadót és gazda- irsat, aki ismeri a szövetkezet minden dűlőjét, aki résztvesz az egész évi termelési terv összeállításában és aki egész éven át gondoskodik a munkáknak mind a szövetkezeti tagok, mind a traktorosok által agrotechnikai határidőn belül való legjobb elvégzéséről. Az igazgatók, műszakiak és brigádvezetök sincsenek mindig helyükön és nem irányítják mindig a traktorosokat és kombáj- nosokat úgy, ahogy kellene mind munkájukban, mind a traktorok, kombájnok és az összes többi gépek gondos és rendszeres karbantartásában. Máskülönben elő sem fordulhatna, hogy rövid használati idő után oly siralmas állapotban érkeznek traktorok és gépek a javítóműhelyekbe. hogy a javító munkások gyakran nem tudják, mit kezdjenek velük és aztán annyi alkatrészt és pótgéprészt használnak el, hogy az öntödék és fémme,gmunkálő műhelyek nem képesek szállítani számukra. A gép- és traktorállomások szervezési biztosításában felülről lefelé az eddiginél sokkal jobban kell biztosítani az állami fegyelmet, személyes felelősséget és ellenőrzést. Kell. hogy a jó traktorosnak olyan legyen a viszonya traktorához, mint amilyen a jó gazda, EFSz-tag viszonya a reábízott egy pár lóhoz. Ha jó teljesítményt akar tőlük, akkor nem esik nehezére kora reggel felkelni, hogy ‘ rendesen megetesse, megitassa és megtisztítsa a lovakat. S ha eljön az este, nem távozik el az istállóból mindaddig, amíg ugyanezt meg nem tette, beleértve a rendes aljazást, hogy a lovak reggelig rendesen megpihenjenek. Ugyanezt teszik-e a traktorosok saját jó „lovaikkal?“ Irányít ják-e őket erre az igazgatók, műszakiak és brigádvezetök? Néha igen. Sajnos, ki kell jelentenünk, hogry sok, nagyon sok gépállomáson nincs ez így. A traktorosok többnyire a mezőre való elindulásuk előtt érkeznek gépeikhez. Naftát töltenek, a lá- bítókra hágnak és elrobognak. Visz- szaérkezésük után a traktort a garázsban hagyják, vagy még azt sem teszik, és ez megismétlődik mindaddig, míg a kerekek nem szűnnek meg forogni és míg a traktor a második főjavítás céljából nem megy a javítóműhelybe. Ez nem általános jelenség, nem minden traktoros ilyen fajtájú. A túlzsúfolt javítóműhelyek és főleg a csúcsmunkák idején álló traktorok arról tanúskodnak. hogy igen sok ilyen traktoros van és hogy mindnyálunknak gondoskodnunk kell arról, hogy a gép- és traktorállomások s összes dolgozóink a kellő politikai és szakmai fokra jussanak, hogy egyál» tálában ne legyen ilyen rossz traktoros, hogy a gépekhez való viszonyuk olyan legyen, mint egy Jó gazda viszonya az ö pár lovához. Állattenyésztési termelés 1950 óta az EFSz-ek állatállomá- vának része emelkedett a gazdasági latok összállományában. A gazdasági állatok egyes fajtái- ak része a II.—IV. típusú egységes öldmüves szövetkezetekben az egész tllományban a kővetkező volt: a c 0 in 01 P <u dl ű £1 I I rH N lO lO a> di % % szarvasmarha ;ehén sertés i'-nyasertés juh tyúk 12 11.5 11 11.8 9.8 11.8 14.5 13.6 17 19.6 21.5 13.8 % 33.8 32.4 37.7 Í9.7 39.7 30.1 Az egységes földműves szövetkezetek gazdasági állatállományának növekedését főleg a közös istállókban elhelyezett állatállomány gyors növekedése okozza. Azonban nemcsak az abszolút gazdasági állatállomány gyarapodik, hanem egyúttal növekszik a szarvasmarhák 100 hektár termelési területre eső száma is (sűrűség) Így még 1951-ben a közös tenyésztésben, vagy a háztáji gazdaságok tenyésztésében lévő gazdasági állatállomány 100 hektárra eső sűrűsége 44 darabot tett ki, 1952-ben pedig már 48.5 darabot. A közös tenyésztésben lévő gazdasági állatállömány (a háztáji .gazdaságok állattenyésztésén kívül) 1951-ben 33.6 darabot tett ki, 1952-ben elérte a 36 darabot. A sertéstenyésztés helyzete még kedvezőbb. Míg 1951-ben 100 hektár szántóterületre 58.6 darab esett, ebből közös tenyésztés alatt 39.2 volt, 1952-ben e szám 84.5 darabra gyarapodott összesen, amiből közös tenyésztésben 58.6 darab állott. Ha egyfelől egészen kedvező számos állatállomány, főleg a sertésállomány fejlődése, másfelől nem elégedhetünk meg az elért hasznossággal, főleg a tejhozammal, habár a tejhozam a szövetkezeti istállókban általában magasabb, mint a magán- szektor Istállóiban. Szövetkezeteinkben még kismértékben hasznáják fel a szovjet termelési módszereket, főleg a Malinyina-módszert, habár több szövetkezet bizonyltja eredményeivel, mily haszonnal Jár ez a módszer. így például a Rokycany járásbeli vityin- kal egységes földműves szövetkezet 1952-ben elérte az átlagos évi tejhozamot minden egyes ellenőrzött tehénnél. Majdnem minden egyes közös istállózásban lévő tehén ellenőrzés alá volt véve és te.jhozamuk 3842 kilogrammot tett ki. A Domazslice járásbeli bmyírovl BFSz 1952-ben hatvan tehénnél több, mint 3300 kilogramm átlagos évi tejhozamot ért eL A Tábor járásbeli marsovi EFSz évente ellenőrzött 40 tehénnél évi átlagos 3028 kilogramm tejhozamot ért el. A sztodi EFSz-ben Dvorák Anna etetönő a malacoknál 90 dekagramm átlagos súlytöbbletet ér el, egyeseknél pedig az 1.11 kg-ot is eléri. A boszkovícei járásban a letovicei EPSz a malacoknál minimális takarmányfogyasztás mellett 75—80 dkg átlagos súlytöbbletet ér el. A magasabbfokú hasznosság elérését erősén fékezi a saját takarmánytermelés elégtelen biztosítása. Az egységes földműves szövetkezetek, amint az egész évi termelési tervek és az éwégi zárszámadások mutatják. az állattenyésztésükből eredő bevételük 40 százalékát a magvas- takarmán5rfélék vásárlására fordítják s e ténjmek a saját takármány- termelésre fordított fokozott gondoskodás által kell véget vetni. A dús és magvastakarmányfélék hektárhozamai állandóan alacsonyak és korántsem használnak ki minden lehetőséget intenzív takarmánytermelésre. A takarmánytermelés nálunk eddig extenzív, míg állattenyésztésünk sokkal magasabb fokban intenzív. A magvastakarmányfélék és növények alacsony termelésének az a követkéz, ménye, hogy az EPSz-eknek a mostani téli időszakban vásárolniok kell magvastakarmányszükségletük 70 százalékát. A szövetkezeteknek feltétlenül ki kell termelnlök saját takarmányszükségletüket és meg kell teremteniök takarmányalapjaikat. Mindenekelőtt kell, hogy az egységes földműves szövetkezetek igyekezetüket olyan takarmányfélék termelésére irányítsák, amelyek döntő jelentöségrüek, éspedig a mezei széna és a szilázstakarmányfélék, lucer. na és lóherefélék és tarlókevérékek termelésére, amely növények az össz- takarmányalapnak körülbelül felét teszik ki. Pontos továbbá a burgonya és a takarmányrépa termelése, amelyek számunkra a második fontos takarmányfajtát jelentik és emellett a sertések második legfontosabb takarmányát képezik. A hektárhozamok emelésének lehetőségében, főleg a talaj jó trágyázásában, a korai ültetésben és a növénykultúrák jő gondozásában itt még nagy tartalékok állnak rendelkezésünkre. Az állattenyésztés további hiányossága az, hogy az BPSz-ek gazdasági állatállománya, főként a szarvstóm.ar- hák egészségi állapota nem kielégítő. Ezt takarmányhjány, másrészt azonban a helyteler, nevelés, elégtelen ápolás és a rssgz gondozás okozza. Az EPSz-ekben a ICp-,,-vesebb és lehetőleg a legrosszabb gondoskodást a borjak neveMgjre fordítják. Nem végezzük keljö mértékben a borjúistállők épületeinek rendbehozását, a borjakat gyakran nedves és rosszul szellőzött istállókban helyezzük el, nincs mozgási lehetőségük és szenvednek a rosszul tápláltságtól. Ezért fontos, hogy fokozatosan hozzáfogjunk a borjak egyszerű és olcsó tehénistállókban, szovjet módszerek szerint való rideg nevelésének bevezetéséhez. A borjak rideg nevelése egészséges és jólfejlett borjakat eredményez, később magas^okú tejhozammal és hasznossággal s a további fajnemesi tő és gyarapító mim- ka alapjául szolgálnak. Tisztelt barátaim, elvtársak és elv- társnők! Általános jelentést tettem az egységes földműves szövetkezetek eddigi fejlődéséről és részben gazdálkodásunk eredményeiről is. Az EFSz-ek fejlődéséről és általános állapotáról szóló általam feltüntetett adatok mögött azonban meg kell látnunk az egyes szövetkezetek között levő jelentős különbségeket is Egyrészt jó eredményeket elért, fejlett szövetkezteink vannak, ezzel szemben vannak még olyan szövetke zetek, amelyek lemaradnak fejlődésükben és amelyek még fejlőijé'aülc kezdeti nehézségeit sem, tudták leküzdeni. A m. és IV. ttp’ásü EFSz-ek évi gazdasági eredményeinek előíetes felülvizsgálása szerint, amenryiben az egész év folyamán közősm gazdálkodtak, olyan a helyzet, hogy a szövetkezetek 14.1 százaléka vagy túlhalJ^J^J^^ vagiy elérte a munkatgy- iséf t^n^ezett értékét, az EPSi-ek :1.7 százaléka ugyan nem érte el a íeivezett munkaegység teljes értékét, azonban a kifizetett »1 ölegek mellett legalább részben póíjutalékokat — 5, 10, 20 vagy több százalékot fizethettek még ki. Hátra marad még azon egységes földműves szövetkezetek 44.2 százaléka, amelyek rossz gazdálkodásuk Következtében nem érték el a végleges mérleg alapján a munkaegység végleges értékét, sem pedig a kifizetett előleg összegét. Példaként összehansollthatunk körülbelül Ugyanolyan termelési fel. tételei: közt dolgozó két egységes földműves szövetkezetei, a Hlinsko járásbeH ranaá EPSz-t és a líbereci járásban tartozó sztrázs nad nisoui EPSz-t. A ranai EPSz 134 korona valóságos munkaegységértéket és még ehhez természetbeni juttatást ért el, míg a sztrázs nad nisoui EPSz. ben a mérleg szerint semmi sem kerül szétosztásra a tagok között. Skmek okaira rávUágit a következő tilapmutatók összehasonlitáisa: Sztrázs Rana n. Nisz( 1 hektárhozam ^ s % Ö 1 s í <v búza 20 21 17 17 rozs 21 21 18 15 árpa 19 20 19 8 zab 20 20 19 8 Ez az öszehasonlítás már az első tekintetre azt mutatja, hogy a rossz gazdálkodás fő okai az alacsony hektárhozamok, éspedig főleg a takarmányterményekben, árpában, zabban. A kapásnövények begyűjtésének öaszehasonlítása még rosszabb eredményt mutat. Ezálegy fejőstehénre eső Raná évi tejhozam terv liter 1200 malacozás 15 A ranai egységes földműves szövetkezet a kötelező állami beadás teljesítése után még további 21 ezer liter tejet adhatott el az államnak magasabb árakon, mert majdnem kétszerannyi tejet tér' melt, mint a stráái egységes földműves szövetkezet, amely a szabadpiacra egy litert sem tudott adni. A termelésben és a termelés intenzitásában lévő különbségek visz- szatükrözödnek pénzügyi téren is. A ranai egységes földműves szövetkezetben a mezőgazdasági földek egy hektárjára eső összpénz- jövedelem 16.413 korona volt, míg a stráái egységes földműves szövetkezetben csupán 9844 korona. Az összpénzjövedelem legnagyobb része az állattenyésztési termelésre esik, mert Ranában az egy hektárra eső állattenyésztési termelésből származó jövedelem 13.673 koro,na volt, Strá2 nad Nisouban 6796 korona. Úgy vélem, hogy a felhozott példa megerősíti Micsurin szavainak igazságát, aki azt mondja: »Nincs jó, vagy rossz föld, csak jó és rossz gazda van«, és Kantnerová elvtárs- nö etető ehhez hozzáteszi, hogy nincsenek rossz és jó tehenek, hanem jó és rossz állatápolók vannak. Ebből további következményül folyik, hc^ a szövetkezetek megszilárdítása és kielégítő eredmények elérése azt jelenti, hogy sokoldalú állattenyésztési teFinelést kell építeni, olyat, arngiy saját ta- karmányalaprs és az összes növér.yek jó hozamaira támaszkodik és amelyet jő állatápolók irányítanak. Az összes tapasztalatok azután továbbá azt mutatják nekünk, hogy L a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan állapítják meg és tartják be a munkanormákat, milyen mxmká- ért állapítják meg a munkaegységeket. Az olyan munkáért elismert munkaegységek, amelyet ténylegesen nem végeztek el, végeredményben egyenlők a szövetkezeti vagyon szétlopkodásával és a szövetkezeti tagok munkaerkölcsének aJá- ásására vezetnek, — a közös szövetkezeti tulajdonhoz való viszonyuk aláásására. Az e téren tartott rend az igazságos jutalmazásnak első feltétele. Ez a harmadik tényező, amelynek befolyása van a szövetkezetek gazdasági eredményedre. A szövetkezet gazdálkodásának eredményed majdnem mindég attól függnek, hogy ki és hogyan vezeti a szövetkezetét, vagyis a vezető funkcionáriusok szervezőképességétől, szakismeretétől és jellembeli tulajdonságaitól. A szövetkezeti gazdálkodás helyes vezetése azonban egyedül csak akkor érvényesülhet, ha a szövetkezet vezetősége biztosítja hozzá az alapokat, főleg a munkáknak és a szövetkezeti tu- j lajdon változásainak megbízható nyilvántartását. A szövetkezet jó vezetése nem nélkülözheti a tervnek és a szövetkezet pénzügyi gazdálkodásának rendszeres figye- lemmelkövetését és ellenőrzését. Es itt érvényes a régi cseh közmondás, amely azt mondja: »amilyen a tál a szövetkezet elvesztette a növénytermelésből elérhető bevételeit, nem teljesítette az államai szemben való kötelességeit és a burgonyánál még meg kell vásárolni az ültetésre szánt burgonyát is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy e szövetkezetben nem tartották be az agrotechnika legegyszerűbb elveit sem és hogy a szövetkezeti tagok a burgonya elültetése után szalmát sem tettek keresztbe. A szövetkezet jő gazdasági ered. ményeinek első feltétele a lega. l'ább olyan becsületes mrmka, amilyet pl. a ranai Egységes Földműves Szövetkezetben végeztek. A növényi termelésben az alacsony hozamok azután egyenesen aláássák az állattenyésztési termelést, amint ez a további összehasonlításból következik: eredmény 1780 15 Stráá nad Nisou terv . eredmény 1825 700 10 8 gazda, olyan a jószág”, vagyis amilyen a vezetőség az elnökkel az élén és amilyen az ellenörzőbizott- ság, rendszerint olyan a szövetkezet is. Az összes tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezetnek két ellensége van. Az egyik elsősorban a kulák, aki a szövetkezetét megbontja és minden téren árt neki, ha a szövetkezeti tagok nem teremtenek vele következetesen rendet. Azonban nagy ellensége a szövetkezeteknek a naplopás is, a felelőtlenség, a közös tulajdonhoz való rossz viszony, amely következményeiben a szövetkezeti vagyon szétlopkodásához és a termelés csökkentéséhez vezet, amely a szövetkezet gazdagságának és a szövetkezeti tagok vagyonosságá- nak alapja. Mindkettőt megakadályozhatja a jő elnökség és a jó ellenőrző bizottság, mindkettőt különböző módon ki lehet küszöbölni az egységes földműves szövetkezetből. Természetesen a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan segít a szövetkezetnek a járási nemzeti bizottság és a pártszervezet. Hogyan lehetséges, például, hogy a líbereci jä» rási bizottságban és járási, pártbizottságban lévő elvtáreak már az év folyamán nem. látták a Stráá nad Ni;gu-i egységes földmü- ■ Ves szövetkezet gazdálkodásának komoly fogyatékosságait és nem végeztek elégséges operatív ellenőrzést? Hogyan lehetséges, hogy a •stráZi pártszervezet nem mozgósította az egységes földműves szövetkezetben lévő összes kommunistákat azoknak a hibáknak és fogyatékosságoknak kiküszöbölésére, amelyekből ebben a szövetkezetben több, mint sok volt? Ha a járási pártbizottságban, a járási és helyi nemzeti bizottságban lévő elvtársak azt tennék, amit a párt és a kormány tőlük vár, akkor az egységes földműves szövetkezet gazdálkodásának mérlege is kedvezőbb volna a tagok számára. Az egységes földműves szövetkezeteknek és a szövetkezetek vezetőségének ezért sokkal jobban, mint eddig, nemcsak látogatóba, hanem segítségül is kell hívniok a járási dolgozókat az összes fontos kérdéseknél, a növényi és állati termelés, valamint a mxmkameg- szervezés megoldásában. És éppen ezért olyan fontos, hogy az egész évi termelési terveket, amelyeket minden egységes földműves szövetkezetben kidolgoznak, reálisan és jól készítsék el, hogy az új mintaalapszabályzattal egóditt tankönyvül szolgáljanak a növényi és állattenyésztési termelés irányításában és a munkák megszervezésében az egész év . folyamán. Rossz a helyzet minden olyan egységes földműves szövetkezetben, ahol a termelési feladatokat megtervezik ugyan, de a terv az asztalfiókban hever és ahol nem végeznek összefüggő szervezési és ellenőrző intézkedéseket, vájjon a termelési feladatok tervét biztosítják és teljesltik-e. (Folytatás a 10. oldalon^
