Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-02-18 / 7. szám

ŰIIFittSAe W58 fefeniÄr m Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista szövetkezetekké, a tagok pedig jómódúakká váljanak Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter beszédéből az EFSz-ek I. országos kongresszusán A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XIX. kongresszusa is megcálfol- batatlanul űjra bebizonyította a szo­cialista társadalmi rend erejét és nagy fölényét a régi kapitalista rend — a rothadó kapitalizmus fölött. A Szovjetimió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának ülése nemcsak a szovjet népnek adott és ad rugal­masságot és erőt, hanem minden dol­gozó népnek is nálunk és az ösz- szes népi demokratikus országokban, valamint az egész világ dolgozó né­pének. Az SzKP XIX. kongresszusa által az ötéves tervre vonatkozóan kitű­zőt irányelvek új, súlyos csapást je­lentenek az imperialista uralkodó kö­rökre és az új világháború előidézé­sére irányuló igyekezetükre, mert elz egész világ előtt bizonyítják a világ első szocialista államában elért óriá­si sikereket. A dicső kommunista párt és a nagy Sztálin vezérelte Szovjetunió embereinek e fényes győzelmei ne­künk is, a népi demokratikus Cseh­szlovákiában megrilágitják az utat a szocializmus építésében. Szocialista építésünkben lényeges sikereket értünk el már mi is. Kle- ment Glottwald elvtárs köztársasági elnök Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján beszélt ezekről, amikor többek között megemlítette azt a tényt, hegy az öt éves terv négy éve alatt 1949—1952 évek alatt iparunk nyerstermelése 82 százalékkal emelkedett és a háború előti színvonalnak mintegy kétszere­sét (197 százalékot) érte el. A faluról beszélve, Gottwald elv­társ kijelentette: „Mezőgazdaságunk nagy újjászületésen megy keresztül, 'fS53 szeripari és könnyűipari szükséglet ellátása határozottan megköveteli a mezőgazdasági termelésünk fokozá­sát mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben." Szükséges, hogy e kérdéseket és problémákat ma és holnap az egysé­ges földműves szövetkezetek ül min­taalapszabályzata körüli vitával kap­csolatban tüzetesen megbeszéljük, hogy kölcsönösen, gazdag tapaszta­lataik alapján tanácskozzunk arról, hogy mit kel) tenni a szövetkezeti földtáblákon és a szövetkezeti Istál­lókban. hog^y a szovjet kolhozparasz­tok példájára elérjük az egyre emel­kedő hektárhozamokat és az összes gazdasági állatok egyre fokozódó hasznosságát. Tisztelt barátaim, elvtársak és elv- társnők! Engedjék meg, hogy mielőtt áttér­nék beszámolómnak a legközelebbi' Február 14-én és 15-én tartották Prágában az Egrységes Földmű­vé« Szövetkezetek első kongresszusát, amelyre összejöttek a eseh- országi és szlovákiai járások legjobb mezőgazdasági dolgozói, szö­vetkezeti tagjai, a gép- és traktorállomások alkalmazottai, hogj' bebizonyítsák hűségüket és odaadásukat Klement Gottwald köztár­sasági elnök, a csehszlovák kormány, Csehszlovákia Kommunista Pártja legpiagj'obb tanítójának és szövetségesünk, a Szovjetimió iránt. Az első országos kongresszusra azért ültek össze földművelőink, hogy \tlágossá tegyék és kitűzzék a további bátor feladatokat, hogy az EFSz-ek 'mintaszabályzata alapján felvértezzék magukat a magasabb hektárhozamok és a mezőgazdasági állatállomány na- gyobbfokú hasznosságának elérésére. az egjyénl gazdálkodástól a kollektiv I termelési feladatokról szóló részére, gazdálkodásig", és részletesen ele­mezte a növénytermelés és az á'llat- tenyésztés gazdálkodásának eredmé­nyeit. „Az említett adatokból — mondot­ta Gottwald elvtárs — látható, hog\ a legutóbbi négy év alatt a mezőgaz dasági termelésben főleg a . mezőgaz­dasági állatállományban, határozott előrehaladást tettünk. Ügyszlntén látható azonban, hogy a mezőgazda sági termelés eddigi színvonala nem kielégítő. Népünk ellátása, az élelmi­jelentést tegyek önöknek az egysé­ges földműves szövetkezetek fejlődé­séről. Az egységes földműves szövetke­zetek fejlődésében jelentős előrehala­dást idézett elő Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak 1950. februárjában megtartott ülése. A párt megmutatta a földmű­veseknek az egységes földműves szö­vetkezetek építésének egyedüli he­lyes irányát azzal, hogy a földnek az összesített táblákon közös vetés ál­tal történő közös megművelésére irá­nyította őket. Világosan megmutatta e téren, hogry a szocializmus építésé­re vezető út különféle inellékberende- zések építésében nem vezet és nem vezethet a mezőgazdasági termelés kérdéseire való tekintet nélkül, ha­nem csak egyedül a közös szövetke­zeti mezőgazdasági nagyüzemi ter­melés megszervezésében és építésé­ben. A párt földműveseinknek nagy segítséget nyújtott, amikor megmu­tatta, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés megteremtésének első és döntő lépése a mezsgyék felszántása és a közös vetés bevezetése a föld közös megművelésével együtt. Emlé­kezzünk csak vissza a szövetkezeti gazdálkodás haladó formáinak első úttörőire, mint pl. a bohaticei egysé­ges földműves szövetkezetre, amely elsőnek tett kísérletet a közös vetés bevezetésére, vagy a dolany-i EFSz- re, ahol a kis- és középparasztok többségének jőváhagj'ásával a község, ben végrehajtották a föld első össze­sítését a közös megművelés céljára. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1950. évi februári ülése után nagy fejlődé­sen mentek keresztül az EFSz-ek, mert akkor több mint 3000 egységes földműves szövetkezet szántotta fel a mezsgyéket és tért át a föld közös megművelésére, az előrehaladottabb szövetkezetek pedig már megkezd­ték a közös állattenyésztés növelését. Milyen volt az EFSz>ek számának fejlődése típusok szerint Míg 1950. december 31-ig 5115 volt az egységes földműves szövetkezetek száma, 1952. december 31-én már 8858 szövetkezet volt, azaz 73 szá­zalékkal több. Az egységes földműves szövetke­zetek növekedése az egyes évek során egyenlőtlenül ment végbe. 1950-ben nagy mértékben növeke­dett az egységes földműves szövet­kezetek (túlnyomóan az alacso nyabb típusú szövetkezetek) .száma, éspedig 133%-kai. A továb;bi évek ben a következő számok fejezik ki a növeRCffSst: 1951 1952 az I—IV. típusok száma növekedett a II—rv. típusok száma növekedett a III—IV. típusok száma növekedett 22% 42% 18% 76% 88% 97% 1951-ben tehát lassúbbodott az egységes földműves szövetkezetek növekedésének üteme. Csupán az egységes földműves szövetkezetek megszilárdításáról és továbbfejlesz­téséről szóló 1952. júniusában kelt párt. és kormányhatározat kiadása után került sor ismét a szövetke­zetek hatalmas fejlődésére. Egy úttal megkezdődik a III. és IV. ti pusii közös gazdálkodá-sú egységes földműves .szövetkezetekre való át menet. Míg 1950 végén a lU. és IV típusú EFSz-ek az egységes föld­műves szövetkezetek összszámának csupán 31%-át tették ki, számuk 1951 végén 48%, 1952 végén pe­dig már 667„ volt Ez arr^l tanús­kodik, ho.gy ma már a közös gaz- dá’kodású, azaz a III. vagy IV. ti pusú EFSz-ek a szövetkezetek tevékenységének legelterjedtebb formáját alkotják és földműveseink ma már helyesen látják, hogy az egységes földműves szövetkezet kö­zös szövetkezeti gazdaságot jelent, közös növénytermeléssel és állat- tenyésztéssel. Ma már a községek 40.7%-ában in. és IV. típusú EFSz-ek mű­ködnek, a községek 47.7%-ában pe­dig felszántották a mezsgyéket. Emellett tovább fejlődtek a III. és IV. típusú egységes földműves szö­vetkezetek, éspedig a pozsonyi ke rületben (69.2%), az ústi n. labemi kerületen (66%) és a nyitrai ke rületben (63.7%). A felszántoti mezsgyék számában további gya­rapodás állt be H litoerecl kerület ben (77.8%). A mezsgyék felszán­tásával késnek azonban a pardubi cei kerületben (30.2%), a gottwal dovi kerületben (31.9%) és a zsoJ nai kerületben (32.3%). Milyen az EFSz-ek tagsági alap ja? Az EFSz-ek tagsági alapjának szociális rétegezödése azt mutatja, hogy 1950. első időszakában a kö­zépparasztok inkább a határmenti kerületekben léptek be az egységes földműves szövetkezetekbe és ke- vésbbé a belső területen, ahol a szövetkezetek alapját a zsellérek és kis darab földet megművelő munkások k^ezték. Nem ritkán előfordultak olyan esetek, hogy kö­zép- sőt kisparasztok nélkül is lét i-ejöttek szövetkezetek. Ezáltal ki­sebbségi egységes földműves szö­vetkezetek keletkeztek, amelyek igen gyakran elszigetelődtek a töb bi kis- és középparaszttól. A kö zépparasztok ezt a tartózkodását, ami az egységes földműves szövet kezetekbe való belépésüket illeti többek között a falusi gazdagok, .ellen nem következetesen folytatott harc idézte elő. Elterjedtek a Szlánszlry-bandának a „jó" és „rossz" falusi gazdagokról vallott ellenséges elméletei, hogy a közép parasztot csak a falusi gazdagokon keresztül lehet meg-nyerni az EFSz­nek, mert az hatást gyakorol rá. 1952. december 31-ig a gazdasá­gok összszámából a 0-50 hektáron aluli gazdaságok 10.8%-a a 0.50 hektár—2 hektár közti gEizdasá- goh 22.4%-a, a 2—5 hektár közti gazdaságok 26.9%-a, az 5—10 hek­tár közti gazdaságok 23.5%-a és a 10—15 hektár közti gazdaságok 13 ■százaléka volt. már benn a m. és (V. típusú egységes földműves szö­vetkezetekben. Elmondható, hogy a III, és IV. típusú EPSz-ekben a kétlaki parasz. tok és- kisparasztok gazdaságainak kb. 40%-a és a középparasztok gazdaságainak kb. 56%-a van benn. A mezőgazdasági üzemek össz- számából a földműves települések 16%-a van benn ma a ni. és IV. típusú EP.Sz-ekben, a legtöbb emel­lett Szlovákia összes kerületeiben, Zsolna kivételével, a legkevesebb pedig Osztrava, Olomous és Hradec Králové ’ kerületekben (9.5%). A kétlaki parasztok tagságának kérdését a tavalyi közellátási in­tézkedések világították meg. E do­log nem értelmezhető iifey, mintha csökkent volna jelentőségük, mert a zsellérek — különféle foglalkozá­sú rnunlrások, mint haladó elemek a falu fontos politikai támaszai Tudnunk kell azt is, hogy a szö­vetkezetek nem nélkülözhetik az asszonyok tagságát sem, akik az egységevs földműves szövetkezetek természetes támaszai. Azonban nemcsak az úgynevezett kétlaki parasztok asszonyairól van szó. A termelés növekedése és min den talpalatnyi föld megművelésé­nek szükségessége megköveteli, hogy minden falusi nőt' megnyer jünk az EFSz-ekben végzett mun kának. Az eddigi fejlődés tapasz talatai igazolják, hogy az cgy.séges földműves szövetkezetekben a nők a szocialista mezőgazdaság kiváló építői és jól beválnak a legkülönfé­lébb funkciókban. A nők jélentösé- gét a szocialista mezőgazdasági termelésben az a tény is bizonyítja, hogy a csehországi kerületekben az EFSz-ek állandó munkaerőinek 54 százalékát — sőt a prágai kerület­ben 60 százalékát nők képezik. A mezőgazdasági dolgozók kor­határ szerinti rétegeződés adatai nak elemzése arról tanúskodik hogy az egységes földműves szö­vetkezetekben igen alacsony az if­jú dolgozók százaléka, tehát az if­jú emberek nem kapcsolódnak be a szövetkezeti mezőgazdasági terme­lésbe úgy, ahogyan az a szövetke­zeti nagyüzemi termelés sikeres fejlődése érdekében szükséges. A III. és IV. típusú EPSz-ek tagjai összszámának csupán 2.5%-át ké. pezi a 16—19 éves korú ifjúság a csehországi kerületekben, Szlová­kiában 6.8%-át. Habár másrészt a gép- ée trak­torállomások káderei között túlnyo- mó részben vannak fiatalok és a gép. és traktórállomások dolgozóit tekintetbe kell venni annak elbírá­lása terén, hogyan kapcsolódik be a serdülő ifjúság általában a me­zőgazdaságba, mégsem nézhetjük el a dolgozóknak igen kedvezőtlen korhatár szerinti rétegezödését ép­pen az egységes földműves szövet­keze teliben. Ez főleg az állatte­nyésztés termelésben mutatkoesik meg, ahol úgyszólván teljesen hi­ányzik a serdülő ifjúság. Éppen e téren nagy feladat 'vár a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövet­ségre, hogy ne csak azon ágaza­tok munkájára és ifjúságának irá­nyítására szorítkozzék, ahol van ifjúságuk és ahova maguk mennek a fiatalok, hanem hogy meg tud­ja nyerni a fiatalok egyrészét az olyan geizdasági ágazatokban vég­zendő munkára, ahol hiányoznak a fiatalok. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek, a nemzeti és közép-, iskolák tanulóinak, a nemzeti hi- zottságok dolgozóinak állandóan fel kell viíágositanlok a fiatalokat, az elmaradt egyéni tdsüzemi tér. melési-öl — amely nem nyújt le­hetőséget a fejlett technikai és gé­pesítés alkalmazására, — és a kol­lektiv szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek lényeges különbségeiről. ' Növénytermelés .Az év folyamán a szövetkezetek által megművelt földterület állan­dóan növekvő terjedelme, további kis- és középparasztok belépése az egységes földműves szövetkezeték­be nem nyújt megbízható alajKit az EFSz-ek mint egységek átlal el ért hektárhozamainak pontos ki- számitlsára. Az 1950. 1951 és 1952 évi hektárhozamok összehasonlítá­sa, annak ellenére, hogy az 1952 évi hektárhozamok előzetes felül­vizsgálása néhány terményfajtában, mint pl. ro2Bban csökkenésre mu­tat .arról tanúskodik, hogy a ga­bonafélék termelése az EFSz-ekben szilárdult a föld jobb megművelése által és mind maguk az EFSz-ta­gok, mind a gép- és traktorálio- máso.; brigádjai munkája megjaví­tásának következtében. így van ea különösen azokban az esetekben, amikor az EFSz-ek alkalmazták a kiváló szo'vjet agrotechnikai mód­szereket. Ennek ellenére nem dégedbetünk meg a burgonyában és a cukorré­pában és néhány ipari növényben, pl a lenben és komlóban elért ered­ményekkel. A burgonya és a cu­korrépa ugyan olyan növények, amelyek sokkal több kézimunkát igényelnek, mint a gabonanemüek, azonban a példák százai bdzonylt- ják. hogy e termények jó és gon­dos ápolása és helye» agrotechni­ka mellett, továbbá istáHótrágya alkalmazásával igen Jó eredmények érhetők el. A gép- és trakforállomások Az egységes földműves szövetke­zetek megszüárdulásával és a szö­vetkezetek növénytermelésének gya­rapodásával kapcsolatban meg kell említenünk a gép- és traktorállo­mások termelésében nyújtott segít­ségének növekvő szerepét. Már Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak országos konferenciáján hang­súly oztálc a technika és a gépesí­tés döntö szerepét a hektárhozamok növelésében. A gép- és traktorál­lomások tevékenysége nagy szerve­zési és politikai segítségén kívül je. lentös anyagi segítséget jelent szö­vetkezeteinknek. Hisz csupán a gép- és traktorállomásokon ke- re.sztül mezögazdaságtmkba és min­denekelőtt a szövetkezeti mezőgaz­daságba az 1948—1952. években több mint 16 milliárd koronát ru­háztak be. E pénzösszeget a gép­állomások építésén kí-vül elsősorban a traktorok és más mezőgazdasá­gi gépek beszerzésére fordították. A gép- és traktoráUomásoknak csupán négy év alatt 16.200 trak­toregységet, 15.000 önkötözö gépet és 459 kombájnt juttattak. A gép- és traktorállomások ezáltal szövet­kezeti mezőgazdaságunk döntö technikai alapjává v^áltaik. Ennek legmeggyőzőbb bizonyítékát nyújt­ja az egységes földműves szövetke­zetek javára a gép- és traktorállo­mások által végzett munkálatok évröl-évi-e növekvő terjedelme. Mig 1950-ben a gép- és traktorállomá-. .«ok 920.000 átlago.s hektárterjede- lemben végezték el az EFSz-ek mezei munkáit, ami összteljesítmé­nyük 40.9%-át tele ki. 1951-ben aa egysége.9 földműves szövetkezeteit érdekében végzett munkák terje- delme 2,541.000 átlaghektárra (az összteljesítmény 66.9%-ára), 1952- ben pedig már 2,939.000 átlagos hektárra (az összteljesítmény 75.4 százalékára) emelkedett. A feltün-. te tett számadatok arról tanúskod­nak, hogy az egységes földműves szövetkezetek a gép- és 'traktoir- állomások oszthata-tlan egységet képeznek és hogy a szövetkezetek nem nélkülözhetik a gépállomások segítségét. Az egységes földműves szövetke­zetek, valamint a gép- és traktor, állomások közti kölcsönös kapcso­latok ja-vulására, a géppel végzett munkák minőségének megjavításá­ra, ezáltal a termékenység fokozd. Sára, továbbá a gép- és traktor, park tökéletesebb kihasználására nézve rendkívüli jelentőséggel bír az EFSz-ek tagjainak sorából a gépállomások számára történő traktorosok szerzése és munkaegy­ségek szerint való jutalmazása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaegységek szerint jutalma­zott traktorosok jobban dolgoznak, mert anyagilag érdekeltek az egy­séges földműves szövetkezet gaz­dasági eredményeiben. A traktoro­sok mxmkaegységek szerint való jutalmazása ezért jelenleg a gép- és traktorállomások munkái meg­javításának és a szövetkezetekkel való külcsönös kapcsolat'uk megszi­(Folytatás a 9. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents