Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-06-17 / 35. szám
8 OnnOsAe ^nifls 17. Az azonos elveket valló embereknek, a kommunistáknak lenmi-sztáJini alapelveken nyugvó harci szövetsége következetes megvalósításának további akadályát a szociáldemokratizmus hatása képviseli pártunk ^y részében. A szociáldemokratizmus a burzsoa-demokratikus nézetek hordozója, az opportunista álláspont képviselője a párt szervezeti felépítésében és az anarchista fegyelmezetlenség terjesztője. A szociáldemokratizmus nem fogadja el a demokratikus centralizmust, nem veti magát alá felsőbb szervek döntésének és a munkásság soraiba szőkébb szakmai partikuláris és helyi érdekeket vtez be, szembeállítja őket a mtmkásosztály közös érdekeivel, reformista ideológia terjesztésével a kevésbbé fejlett munkások érdeklődését csak saját üzemük szőkébb gazdasági és szociális kérdén seire irányítja és eltereli figyelmüket a szocializ- jnus felépítésének általános politikai és közgazda- sági kérdéseiről, arról, hogy az egész munkásosztály közös érdekeit és szükségleteit védjék és értük harcoljanak. Párttagságunk politikai nevelésének ezért arra kell irányulnia, hogy könyörtelenül szembe szálljon a szociáldemokratizmussal, mint a burzsoa ideológia egyik legveszedelmesebb jelenségével, s ezzel fokozzuk pártunk forradalmi ütőerejét is. Mindezek ellen és a burzsoá ideológia minden más megnyilvánulása ellen a marxi-lenini elmélet tw- ijesztésével és elmélyítésével, alapelveinek a politikai, gazdasági és kultürális élet különféle kérdéseiben való helyes alkalmazásával harcolhatunk legsikeresebben. Nem állíthatjuk, hogy nem fordítunk kellő figyelmet tagságunk és pártfimkcionáriusaink oktatására, vagy hogy az oktatás csak kisméretű lenne. Ellenkezőleg. A pártoktatás rendszere sokoldalú volt, és széles keretet biztosított az iskolázásnak. Az oktatás színvonala azonban sok helsóitt nem érte el a megkívánt szintet. A CsKP Központi Bizottsága politikai titkárságának határozata a jövő évi pártoktatásról hangsúlyozza, hogy egyes pártszervezetek lebecsülik a marxista-lminista tanulmányok jelentőségét, lebecsülik a kommunisták és a pártonkívüliek nevelését. Ez a bírálat nem kevés pártszervre és pártszervezetre vonatkozik Szlovákiában is. A leb^ülés okát abban kereshetjük, hogy nem gondoskodunk konkréten a propagandista káderekről, hogy a pártszervezetek nem sokat törődnek a szemináriumi előadások színvonalával és azzal sem, hogyan nevelődnek politikailag és ideológiailag a pártmunkások. Pártoktatásunkban még eok a tudálékosság. Elszakadt a mindennapi élet- tőL Az egyes tárgyköröket anélkül veszik át, hogy konkrét kapcsolatba hoznák az aktuális kérdésekkel. Ezért nagyobb súlyt kell helyeznünk a pártoktatás jobb szervezésére, nagyképzettségű propagandisták nevelésére, az oktatás magas színvonalára és szoros kapcsolatára a gyakorlattal. Természetes, hogy amikor az ideológiai mimka lebecsüléséről beszélünk, nem akarjuk ezt a pártoktatás megszervezésének kérdésére korlátozni. A mind^inapi életben az ideológiai kérdéseket a párt- ezervek még jobban lebecsülik. Sok pártfunkcionárius a prakticizmus rabja, fulladozik a napi feladatokban, nincs perspektívája, s ha bonyolultabb kérdések merülnek fel, képtelen önállóan tájékozódni. Ügy fest aztán természetesen a vezetésükre bízott pártmunka is. A lenini-sztálini típusú párt politikája a marxi-lenini elmélet tudományos ismereteire alapozott politika magasfokú elvi politika. Ilyennek kell lennie valamennyi pártszerv, valamennyi kommunista tevékenységének is. A marxista-leninista ideol^ia harcos ideológia, kérlelhetetlen az idegen ellenséges ideológiákkal szemben. A marxista- leninista ideológiának ilyen értelmezése nem férhet össze a durva ideológiai elhajlások iránt tanúsított közömbösséggel és nemtörődömséggel, nem férhet össze Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának elferdítésével és vulgarizálásával, reakciós nézetek becsempészésével a sajtóba, az előadásokba, az iskolákba és a közéletbe. A párt álapszabályzatánah szellemében az á feladat áll előttünk, biztosítsuk, hogy pártunk valóban az azonos elveket valló emberek, a kommunisták igazi harci szövetségévé váljon. Ezért kell bővebben és mélyebben foglalkozni a párttagság ideológiai színvonala emelésének kérdésével és gondoskodni kell arról, hogy minden pártszervezetet az ideológiai egység harci szelleme hasson át. Az alapszabályzat nagy feladatokat ró a párttagokra, hogy aktívan harcoljanak a párthatározatok teljesítéséért, hogy mintaképül szolgáljanak a munkában, szakadatlanul szilárdítsák kapcsolatukat a tömegekkel, betartsák a párt és az állami fegyelmet. Eddig még nem tettünk meg mindent, hogy valamennyi tagunk ehhez tartsa magát, s kötelességét a párt s a dolgozó nép iránt lelkiismeretesen teljesítse. Akadnak olyan párttagok, akik nem tartják be a párt és az állami fegyelmet és sok az olyan tag is, akik nem harcolnak aktívan a párthatározatok teljesítéséért. A pénzreform, amint mondottam, komoly próba volt tagságunk számára. Várható volt, hogy különféle üzérkedők, kulákok és reakciósok bősz ellenállást fejtenek majd ki és megkísérlik, hogy magukkal ragadják a dolgozókat is, akik elvesztették megtakarított összegeik egy részét, yagy más átíoeJieti károsodás érte őket. Rendkívül fontos volt, hogyan állják meg helyüket pártunk tagjai. Ismétlem, hogy pártunk a maga egészében igen jó állta ki ezt a próbát. Tagjaink ^és funkcionáriusaink zöme aktív módon meggyőzte a dolgozókat a pénzreformnak és a jegyrendszer eltörlésének helyességéről és hasznosságáról. Akadtak azonban olyanok is, akik a reakció befolyása alá kerültek, akik kommunista kötelességüknek nem tettek eleget. Alapszabályzatunk értelmében ilyen embereknek semmi keresnivalójuk sincs pártunkban. Pártunk a szocializmus építését és a békeharc nagy feladatait csak akkor teljesítheti sikeresen, ha minden párttag úgy teljesíti kötelességét, ahogy azt a párt alapszabályzata megköveteli és a párttagok kötelességévé teszi. Biztosítani kell, hogy pártszerv'ezeteink ilyen szellemben irányítsák és neveljék tagjainkat és igazi kommunistákat ne- vel.jenek belőlük. A párt szervezeti felépítésének vezérelve a demokratikus centralizmus. Lenin ezt az alapelvet már Oroszország szociáldemokrata munkáspártjának megalakulásakor kitűzte. A Szovjetunió Kommunista, Pártjának története erről a következőket mondja: „Ahhoz, hogy a párt helyesen működhessék és tervszerűen vezethesse a tömegeket, a centralizmus alapján kell szervezkednie, egységes szervezeti szabályzattal, egységes pártfegyelemmel, élén egységes vezetőszerwel: a pártkongresseussal és — a kongresszusok közötti időben — a párt Központi Bizottságával, gondoskodnia kell arról, hogy a kisebbség a többségnek, az egyes szervezetek a központnak, az alsóbb szervezetek a felsőbbeknek alávessék magukat. E feltételek nélkül a munkásosztály pártja valóságos párt nem lehet, az osztály vezetésének feladatait nem teljesítheti.“ Ennek az alapelvnek pontos betartása pártunk akcióképessége szempontjából rendkívül nagy fontosságú. Az alapelv érvényesítésében azonban valóban komoly fogyatékosságok vannak. Akadnak pártszervezetek, amelyek nem teljesítik a felsőbb szervek határozatait. A demokratikus centralizmus alapelveinek betartása megsokszorozza a párt erejét, fokozza átütő erejét, s lehetővé teszi számára, hogy teljesíthesse a politikai vezető erő szerepét, amint azt a Szovjetunió Kommunista Pártjának tör- *- ténete is bizonyíja. _ _ Ezért biztosítanunk kell,* hogy a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia pártéletünk sérthetetlen aJapelvévé vál.ianak. A párttevékenységnek fontos szakasza a párt politikai tömegmunkája is. Hogy pártimkat széleskörű politikai tömegmunka kifejtésére késztessük, ádáz küzdelmet kellett vívnunk a helytelen bürokratikus adminisztratív munkamódszerek ellen, amelyek Szlánszky és társaik kártévő tevékenysége következtében pártszerveinkben és pártszervezeteinkben meghonosodtak, A tömegpolitikai munka kifejlesztése különösen az üzemekben bizonyos mértékig eredményes volt ugyan, egészben véve azonban a helyzet nem kielégítő. A párt ptditikai tömegmunkájának lényeges megjavítása céljából ki kell emelnünk a népnevelők jelentőségét és feladatát, emelnünk kell felkészültségüket és ideológiai színvonalukat. Nincs szebb és megtisztelőbb feladat, mint a párt politikáját megmagyarázni a tömegeknek, megnyerni őket a ipárt politikájának, hozzáférhetővé tenni számukra tanítómestereink zseniális tjanításait. A lángolóan lelkes népnevelő a szocializmus zászlóvivője a dolgozó tömegek megnyeréséért vívott harcban. A tömegpolitikai munka természetesen nem lehet csak a népnevelő ügye. Az alapszabályzat valamennyi párttagnak kötelességévé teszi, hogy szakadatlanul szilárdítsa kapcsolatát a tömegekkel. Szükséges továbbá, hogy a kommunisták megjavítsák munkájukat a szakszervezetekben a CsISz- ben és a többi tömegszervezetekben. Az alapszabályzat« értelmében a kommunistáknak ezekben a szervezetekben pártcsoportokat kell létesíteniök, hogy mindenképpen erősítsék bennük a párt befolyását és megvalósítsák a párt politikáját a pártonkívO- liek közt. A kommunisták jó munkája révén el kell érnünk, hogy a szakszervezetek valóban a kommunizmus iskolájává, a munkások széles tömegeinek igazi mozgató erejévé váljanak. A CsISz-ben működő kommunisták gondoskodjanak arról, hogy > fiúk és leányok széles tömegei váljanak a szocializmus építésének aktív és lelkes építőivé, a párt aktív harcosaivá. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a jelenlegi időszakban a párt tömegmunkájának az üzemekben és a falvakon. A falusi agitációs munka eredményeit tartsuk gondosan szemünk előtt, s gondoskodjunk róla, hogy a kis- és középparasztokkal való szövetség minden faluban megszilárduljon. A sikeres tömegpolitikai munkának fontos előfeltétele a bírálat és az önbírálat fejlesztése. Azokban az üzemekben, vagy falvakban, ahol a funkcionáriusok hibáit és fogyatékosságait elkendőzik, ahol elnyomják a bírálatot, sőt esetleg üldözik, ahol álszenteskedő és formális az önbírálat, nem folyhat jó tömegpolitikai munka. Engedjétek meg, hogy idézzem Malenkov elvtá'rsnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán e kérdéssel kapcsolatban mondott szavait: „Balga hiedelem, hogy az alulról jövő bírálat önmagától, spontánul is kifejlődhet. Az alulról jövő bírálat csak abban az esetben fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos benne, hogy szervezeteink támogatják s hogy a fogyatékosságokat, amelyekre rámutatott, valóban meg is szüntetik. Szükséges, hogy a pártszervezetek és a pártfunkcionáriusok összes vezetőink az élére álljanak ennek az ügynek és példát mutassanak a bírálat iránti becsületes és lelkiismeretes magatartásra. Valamennyi vezető és különösen minden pártfunkcionárius köteles megteremteni a kellő feltételeket ahhoz, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa a szervezetek és intézmények munkájában észlelt fogyatékosságokat.“ Nagyon helyes lesz, ha mi is érvényesítjük majd azt az alapelvet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresz- szusa fogadott el. Pártunk politikai és szervezeti tevékenységében nagyon fontos helyet foglal el a káderpolitika. Kádermunkánkban mutatkoznak a leggyengébb eredmények. Azért van ez így, mert a pártszervek, a pártszervek egyes osztályai még mindig nem tudatosították eléggé a káderek helyes kiválasztásának és kiemelésének döntő fontosságát a párt politikájának keresztülvitelére. Különösen azoknak az elvtársaknak kell ezt erősen lelkére kötnünk, akik a káderügyeket kizárólag adminisztrative kezelik, hogy a helyes káderpolitikának az az alapelve, hogy a káderek kiválasztásában és kiemelésében elsősorban az a szempont érvényesüljön, ki hogyan válik be i^dennapi munkájában a párt politikájának megvalósításában. A káderek kiválasztása sajnos még ma is ötletszerűen folyik, mert a pártszervek nem ismerik jól a kádereket, nem Szelik fejlődésüket, nem ismerik munkaképességüket és más képességeiket és többnyire csak a líáderanyag alaj)- ján döntenek. Végül meg kell jegyeznem, hogy nagy szervezeti és politikai kárt okoz nekünk az az ügyviteli rendetlenség is, amely pártszervezeteinkben, különösen a tagok nyilvántartásában és a tagjelöltek taggá avatásában uralkodik. Kiderült, hogy minden felülvizsgálás alkalmával bizonyos számú párttag egyszerűen „eltűnik“. Senki sem tudja, hová lettek, mi történt velük, mi történt pártkönyvecskéjükkel. A tagfelvételi kérelmek elintézése sokáig elhúzódik, mégpedig nem azért, mintha a felvételi kérelmet nagy alapossággal felülvizsgálnák, hanem egyszerűen azért, mert heverni hagyják. Ezért szigorú adminisztrációs rendet kell teremteni, be kell tartam az alapszabályzat rendelkezéseit a tagok lakhelyváltoztatásával kapcsolatban, és gondot kell fordítani a párt növekedésére és az új tagok felvételére. Elvtársak! Pártunkat a Szovjetunió dicső Kom« munista Pártjának példájára építjük feJ, pártunkat új alapszabályzattal vértezzük fel, hogy készen álljon a szocialianus győzelméért vívott új küzdelmekre. Ha egész pártunkat áthatja új alaptörvénjdink szelleme, nincs az a feladat, amelyet ne tudnánk tel.jesíteni, nincs az a nehézség, melyet ne tudnánk legyőzni. Ü.i alapszabályzatunk szellemében neveljünk tagjainkból erős, szívós harcosokat, akik minden pil- lanatban készek a párt bármely parancsát tel.j^- teni, neveljünk képzett kommunistákat, akik elsajátították a marxista-leninista elmélet alap,jait, aldk könyörtelenek a fogyatékosságokkal szemben, akik éberek és elvhííek, akik szerények és odaadó hívei a munkásosztály, a szocializmus ügyének és a nagy Szovjetuniónak. Elvtársak! Első gottwaldi ötéves tervünk utolsó tervévében vagyunk. Szocializmust építő munkánkban sok értékes tapasztalatot szereztünk. Bonyolult és nehéz feladatok perspektívája tárul fel előttünk, egyúttal azonban hazánk további nagyszerű gazdasági és kulturális fellendülése is. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ol3ran gazdla- sági, szociális és kulturális kérdéseket oldunk meg Szlovákiában, amilyeneket egyetlen burzsoa kormány sem oldott meg és nem is tudott megoldani. Ma nem az a gondunk, hog3^n számoljuk fel Slovakia „ősi nyomorát.“ Ez a kérdés már régen a múltba veszett. Ma már nem az a gondunk, hogyan biztosítsunk munkát dolgozóink számára. Már ez a kérdés is régen a múlté. Ma már azt mérlegeljük, hogyan biztosítsuk a szükséges számú szakembert hatalmasan fejlődő gazdasági és kulturális életünk számára, hogyan használhatjuk ki jobban és tökéletesebben hazánk természeti kincseit, amelyek a burzsoázia uralma idején parlagon hevertek, hogyan biztosítsuk dolgozóink jólétének és kultúrájának további szüntelen növekedését. Boldogok vagyunk, hogy a szlovák népet a cseh néppel karöltve a béke táborába vezethettük, ahol megbonthatatlan egységben és testvériségben építjük a cseh néppel közös államunkat, ahol a kis nemzeteket semmiféle veszély sem fenyegeti, ahol szabadon élhetnek és alkotó módon fejleszthetik ki nemzeti életüket, ahol teljes mértékben érvényesül Lenin és Sztálin a népek egyenjogúságáról és test
