Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-06-17 / 35. szám

Ol IFIOS&G

19SS, június 17.

példás munkafelajánlásokat dolgoztak ki a dubni- cai Vorosilov-művek és a lónyabányai Magnezitművek, amelyek jól szervezik a szocialista munkaversenyt is. De általában véve a szocialista mimka- verseny helyzete még mindig nem kielégítő. A legfőbb hiány az, hogy néhány élenjáró üzem kivételével a munkaversenyt nem irányítják konkrétan a terv fő feladataira, a verseny részvevőit nem vezetik rá eléggé a szűk keresztmetszetek kiküszöbölésére. Sok iparágban nem számoltak még le a verseny megszervezésében tapasztalható formalizmussal. Az üzemekben, építkezéseken, közlekedésben dolgozó kommtinjeták feladata biztosítani, ho.gy a kormánynak és a Szakszervezetek Központi Tanácsának a szocialista munkaverseny megszervezéséről hozott határozata az üzem összes alkalmazottainak alapvető irányelvévé váljon. A párt üzemi alapszervezetei csak akkor teljesítik feladatukat, ha a kommunisták a szocialista munkaverseny élén haladnak és személyes példájukkal magukkal ragadják a munkások, művezetők és műszakiak egész tömegét.

A szocialista munkaverseny további sikeres fejlődéséhez igen jó előfeltételeket teremt a párt és a kormány legutóbbi határozata a mesterekről. A jegyrendszer megszüntetése pedig lehetővé teszi, hogy következetesen megvalósítsuk a végzett munka mennyiség és minőség szerinti díjazásának elvét.

A májust köszöntő verseny során újabb gazdag tapasztalatokat szereztünk. Az üzemek és a falvak dolgozói szeretett pártunk kongresszusát új munkasikerekkel akarták köszönteni. Ki kell értékelni a tapasztalatokat és gondoskodni arról, hogy a szocialista munkaverseny még nagyobb lendülettel folytatódjék és minden iparágban biztositsa a tervfeladatok teljesítését.

Összpontosítsuk a párt figyelmét a fő feladatokra

Az új, értékálló csehszlovák korona bevezetésével szilárd alapokra helyeztük gazdasági életünket. Törekvéseinket most arra a feladatra kell összpontosítanunk, hogy megszilárdítsuk a pénzreform eredményeit, hogy az a fokozatos és tartós árleszállítások politikájának kiindulópontjává válhasson, amint az a Szovjetimióban bekövetkezett. Ebből a szempontból elsőrangú jelentőségű a gazdaságosság rendszerének bevezetése egész népgazdaságunkban.

A pénzreform megvalósítása után mindenütt biztosítani kell a gazdaságosság következetes bevezeté- H sét, mert ez népgazdaságunk további fejlődésének és ezzel a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további állandó emelkedésének egyik legfontosabb feltétele. A gazdaságosság a szocialista gazdaság törvényszerűsége. Jelentősége abban áll, hogy minél kisebb költséggel minél nagyobb termelési eredményeket érjünk el. A pazarlás okai a munka- szervezés alacsony színvonalában és abban rejlenek, hogy a vállalatokban nem tartják be a technológiai és a munkafegyelmet. Ha biztosítani akarjuk az új csehszlovák korona szilárdságát és nagy vásárlóerejét, s ezzel biztosítani a pénzreform teljes sikerét, akkor következetesen a legnagyobbmérvű gazdaságosságra kell törekednünk népgazdaságunk minden szakaszán. Tagadhatatlan, hogy a már említett körülmények következtében, amelyek a pénzreformra vezettek, nem sikerült eléggé megszilárdítanunk az üzemekben az állami és munkafegyelmet, a gazdaságosság rendszerét és a pénzügyi fegyelmet. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a pénzreform megvalósítása után ezen a téren minden üzemben alapvető fordulatnak kell bekövetkeznie. A szigorú gazdaságosság rendszerének alkalmazása azt jelenti:

1. teljesíteni az önköltségek tervét, bevonni az üzem minden alkalmazottját az önköltségek tervének és a többi pénzügyi mutatószámnak teljesítésébe és naponkénti harcot folytatni az önköltségek csökkentéséért, a selejt csökkentéséért és kiküszöböléséért ;

2. bevezetni az anyagi és pénzügyi eszközökkel való gazdálkodás szigorú rendjét, pontos és megbízható számviteli nyilvántartást és betartani a pénzügyi gazdálkodás valamennyi alapelvét.

A gazdaságosság elvét nem tekinthetjük azonban szorosan vett pénzügyi kérdésnek. A pénzügy csak az üzemek szervezési és technikai színvonalának kifejezője. A gazdaságosság ezért csak akkor vezethet sikerre, ha teljes mértékben érvényesül a termelési, technikai és szervezési munkában. A szigorú gazdaságosság érvényesítése tehát azt jelenti :

3. emelni minden üzemben a munka szervezési és technikai színvonalát, harcolni a technológiai fegyelem betartásáért, a haladó műszaki normák kiterjesztéséért és megjavításáért. A műszaki normák az állami terv alapkövei, az üzem összes alkalmazottai munkájának szabályozói és szervezői. Az anyagfogyasztásnak, az áru munkaszükségletének, a gépi berendezés teljesítőképessége kihasználásának helyes és megindokolt . normái a legjobb eszközök egyikét jelentik a tartalékok mozgósítására és az üzemek munkájának megjavítására;

4. naponta rendszeres harcot kell folytatni a műszaki haladásért, amely a népgazdaság fejlődésének hajtóereje, amelytől a munkatermelékenység növekvése és ezzel az önköltségek további csökkenése függ;

5. végül sokkal következetesebben kell érvényesítenünk a beruházási tevékenység gazdaságosságának elvét. Nem vagyunk hívei a kalmár-rentabilitásnak, de idézzük emlékezetünkbe Sztálin elvtárs szavait: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művéből, amelyekkel megcáfolja a rentabilitásról vallott helytelen nézeteket. Az egyes vállalatok és termelési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége van termelésünk fejlődése szempontjából. A jövedelmezőséget figyelembe kell vennünk mind az építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszán“.

A pénzreform megvalósítása és a jegyrendszer megszüntetése hathatós gazdasági eszközök, amelyekkel teljes mértékben felkelthetjük a széles dolgozó tömegek érdeklődését a megtakarítások és az önköltségek csökkentése iránt, tehát a szocialista munkaverseny ezirányú fejlesztése iránt.

A gazdaságosság ügyét minden dolgozónak magáévá kell tennie. És minden dolgozó magáévá is teszi, ha a gazdaságosság élharcosai a kommunisták lesznek.

Harcoljunk a legnagyobbfokú gazdaságosságért minden munkaszakaszon

Ipari termelésünk előtt továbbá az a fontos és sürgős feladat áll, hogy jelentős mértékben megjavítsuk a termékek minőségét. Ezt a követelményt már a CsKP országos konferenciája, majd közvetlenül utána a CsKP KB is hangsúlyozta januári ülésén. Ezzel a kérdéssel a kereskedelem és ellátás terén foganatosított úi kormányintézkedések szempontjából akarok foglalkozni és ezért pusztán a közszükségleti cikkek gyártásának kérdésére szorítkozom.

Az a törekvés, hogy a tervet minél kényelmesebben teljesítsük és a jegyrendszer egyidejű fennállása arra vezetett, hogy üzemeink kevés gondot fordítottak a gyártmányok minőségére és fajtáira. Az országos pártkonferencia a könnyű-, az élelmiszer-, a fa-, és közületi ipar dolgozóit mozgósította, hogy biztosítsák jóminöségű gyártmányok termelését és szállítását. Sok üzemben megszervezték a műszaki ellenőrzési osztályt. Megszigorították és szabványosították a minőségi mutatőszámokat és az átvételi feltételeket. A termelés nagyobb gondot kezd fordítani a fogyasztók kívánságaira, ami az áruk gazdagabb választékában nyilvánul meg.

Mindezeket az eredményeket pusztán annak a harcnak kezdetéül fogadhatjuk el, amelyet szocialista ipanmk a gyártmányok jő minőségéért folytat.

A termelésben dolgozó elvtársak bizonyára már tudatára ébredtek annak, milyen messzemenő következményekkel jár rájuk nézve a jegyrendszer megszüntetése, valamint a csehszlovák korona értékének megszilárdítása. Elvárható és természetes, hogy a fogyasztó értékes pénzéért értékes árut akar majd kapni. Mivel semmi áron sem akarjuk, hogy a normálisnál nagyobb készleteket halmozzunk fel, közszükségleti cikkeket gyártó üzemeink nem tehetnek mást. mint hogy értékes árut fognak gyártani, olyan árut, amilyet a fogyasztók vásárolni akarnak. Ez így is van helyesen. Éppen ezt akarta elérni a párt és a kormány.

Nagy figyelmet kell fordítani a selejt elleni harcra. valamint arra, hogy végrehajtsuk a párt és a kormány ezirányú határozatát.

Az említett iparágakban dolgozó kommunisták előtt most a következő feladat áll: jóminőségü árut kell termelni elégséges mennyiségben és ezzel biztosítani a pénzreform teljes sikerét. Ebből a fontos politikai és nemzetgazdasági szempontból kell nézniük munkájukra. Rajtuk áll, minden munkásul megértetni, hogy miről van most szó. Rajtuk áll, hogy ezeknek az üzemeknek a dolgozóit munkaversenyre mozgósítsák az áruk jobb minőségéért, a dolgozóknak gazdag választékú, elégséges menn3dségű, jóminőségű áruval való ellátásáért.

^ A pénzreformnak és a jegyrendszer megszüntetésének nagy hatása lesz mezőgazdaságunk további fejlődésére is. Megteremtik annak kedvező feltételeit, hogy necsak teljesítsék, hanem magasan túl is ^árnyalják a mezőgazdasági termelés feladatait, politikailag ^ gazdaságilag megszilárdítsák az egységes földművesszövetkezeteket, ami ma szocialista országépítésünk egyik alapvető politikai és gazdasági feladata.

A pénzreformmal kapcsolatban a kormány számos fontos intézkedést tett a mezőgazdasági termékek felvásárlására, a feleslegek előnyös eladására, a takarmányok és ipari termékek viszontel- adására. Mi a céljuk ezeknek a szocialista falu további felépítése szempontjából olv fontos intézkedéseknek? A termelési feladatok túlteljesítésére ösztönöznek azzal, hogy nagyösszegű pótdíjazásokat biztosítanak a kötelező beadáson felüli szállításokért az állami felvásárlás keretében és feljogosítják a mezőgazdasági termelőket, hogy termqnyfölöslegüket szabad megegyezés szerinti árakon adják el. Tervbeveszik az ipari termékek előnyös áron való eladását, amennviben teljesítik az ipari növények beadási tervét, úgyhogy ezeknek a növényeknek a termesztése nagy előnyöket hoz a szövetkezeteknek és dolgozó parasztoknak. Hasonlóképpen tervbeveszik a takarmányok eladását, amennyiben az állati termékek beadását normán felül teljesítik.

Mindezek az intézkedések egyben lehetővé teszik, hogy gazdaságilag megszilárdítsuk a szövetkezeteket és a magasfokú rentabilitás útjára vezessük őket.

Mik az okai szövetkezeteink jelenlegi átmeneti nehézségeinek?

A legfőbb ok az, hogy a pártszervek és szervezetek, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályai, amint azt a járási és kerületi konferenciák számos szövetkezeti küldötte kijelentette, a szövetkezettel megalakulása után többé nem törődtek. A párt járási és kerületi bizottságai nem vezették és nem irányították a falusi pártszervezetek munkáját, nem támogatták a kommunista szövetkezeti tagokat a konkrét kérdések megoldásában. A népi közigazgatás szerveiben és a felvásárló szervezetekben működő kommunisták munkáját sem irányították. Az egységes földművesszövetkezetek nem kaptak semmiféle támogatást, és gyakran csak szakszerűtlen támogatást. Igen ro.sszul gondoskodtak az EFSz-ek saját kádereinek neveléséről és oktatásáról is.

Ez az elégtelen gondoskodás okozta, hogy sok EFSz-ben nem alkalmazták megfelelően a munka, a számadás helyes megszenuzésének, a termelési feladatok teljesítésének előfeltételeit. A szövetkezetek tagjait nem vezették rá arra, hogy gondoskodjanak saját takarmányalapjnkról, helyesen gazdálkodjanak a takarmánnyal, ami elkerülhetetlenül visszatükröződött az állatok csekély súlygyarapodásában, a tehenek tejhozamában és az állat- tenyésztés általános eredményeiben. Nagy hiány van szakképzett állattenyésztő káderekben is.

Az elégtelen gondoskodás és támogatás következtében a szövetkezetek egvrésze nem birkózott meg termelési feladataival, sem a növénytermesztés, sem pedig az állattenyésztés terén. Különösen rosszak voltak az eredmények az ipari növények és kapásnövények terén, valamint a sertéstenyésztésben. Noha tavalv az időiá’’á=!i viszonvnk sem voltak kedvezőek, a hiányok lesrfőbb okát abban kell látnunk, hogy nem tartották be az agrotechnikai intézkedéseket, hogy az őszi és tavaszi munkák során mind a szövetkezeti tagok, mind pedig a gép- és traktorállomások részéről jelentős hiányok merültek fel.

Nyilvánvaló tehát, hogy az a komoly feladat áll előttünk, hogy politikailag és gazdaságilag megszilárdítsuk az EPSz-eket és ezzel megteremtsük to- vobbái sikeres fejlődésük előfeltételeit.

Pártunknak ezzel a feladattal feltétlenül meg kell birkóznia s ezzel egyúttal biztositania kell a mezőgazdasági termelés emelkedését is.

Pártunk megbirkózik ezzel a feladattal, ha biztosítja a pénzreformmal és a város meg a falu közt kifejlesztendő árucserével kapcsolatos intézkedések következetes megvalósítását s ha a pártszervek minden szakaszon úgý vezetik majd a kommunistákat, hogy kötelességeik pontos teljesítésével hozzájáruljanak a szövetkezetek munkájának lényeges megjavításához.

Szükséges, hogy pártszerveink, valamint a népi közigazgatás szervei konkréten megvizsgálják az egyes szövetkezetek problémáit és segítsenek megoldásukban.

Nagy figyelmet kell szentelnünk a szövetkezetek szervezeti kérdéseinek. Jól megszervezett munkacsoportok nélkül, melyeknek állandó művelésre adták át a földet és a felszerelést, jól átgondolt és igazságosan megállapított normák nélkül, rendes és áttekinthető számvitel nélkül a szövetkezet nem dolgozhat jól. Nem kisebb figyelmet kell szentelnünk a szakképzett káderek kérdésének is.

Nem szabad megengednünk, hogy a szövetkezetekben a kulákok tovább garázdálkodjanak. A szövetkezeti tagok, a kommunisták dolga, hogy leleplezzék és elszigeteljék őket, és elérjék, hogy kizárják őket a szövetkezetből.

Gondoskodni kell arról, hogy a falu és város közti árucsere teljes fejlődésnek induljon, és szakadatlanul szilárdítanunk kell a szövetséget a munkásosztály és a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középparasztok közt, akiket türelmes meggyőző munkával meg kell nyernünk, hogy lépjenek be az EFSz-ekbe.

A kerületi nemzeti bizottságok és a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak munkáját alapjában meg kell javítanunk. Tőlük függ, hogy az agrotechnikai és zootechnikai rendszabályokat minden szövetkezet teljes mértékben betartsa, s hogy feltáruljanak azok az óriási tartalékok, melyek a hektárhozamok emelésében és az állatállomány hasznosságának fokozásában rendelkezésünkre állnak. Az EFSz-ek megszilárdításában és fejlesztésében jelentős szerep jut gépállomásaink-