Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-06-13 / 34. szám

1953. jűnius Í3. ÚIIFIOSÁG Most már boldog vagyok! 0! B: I. I lyan volt az arca, mint aki gyilkolni akar. Sze­mében vad tűz égett: képes lett volna Pistát szét­tépni ott nyomban. Fel is emelte az öklét, hogy majd lesújt, de aztán meggondolta: Pista olyan ártatlanul és bátran nézett vele farkasszemet, hogy megsajnálta a fiút. de egyben meg is ijedt kissé. Felháborodása azon­ban nem csökkent, sőt növekedett, amikor Pista tovább is szájaskodni kezdett: — Lehet, hogy te erősebb vagy mindnyájunknál, jól is dolgozói, de mindez mit ér, amikor csak hetenként egyszer, esetleg kétszer jársz munkába. Az instruktor elvtárs is panaszkodott rád, azt mondta az igazgató elvtársnak, hogy javíthatatlan ember vagy, a munkában csak a hülyeségeken jár az eszed, inkább terhére, mint hasznára vagy a munkacsoportnak. S azt hiszed, hogy mi. CslSz-tagok Valami jó szemmel nézünk rád? Hát nanyon tévedsz. . — Mit nekem, ti, CsISz-tagok! Mit adtok ti neketh. Csak pénzt szedtek az embertől, a bélyegekre, de adni va.jmi keveset adtok, — Sándor gúnyosan, nagyon lené­zően beszélt, kezével hadonászott s elkezdett ide-oda járkálni a szobában. Pusta nyugodtan ült az ágyon, cseppet sem félt, pedig Sándor idősebb, magasabb és testesebb tőle. ö viszont alacsony, kissé sovány fiú, nem tudni, miért ilyen, hiszen az otthonban nagyszerű a koszt; ezt ő maga is mondja, sőt még otthon a szülei előtt is dicséri a bányászok életét, nem feledkezve meg a „kaja" maga.sztalásáról sem. • ama István még csak elsőéves tanuló. Félévkor ' tiszta egyese wlt, az évvégén szintén ez, de — kitüntetéssel. Meg is érdemli ő ezt, a fiúknak is ez a véleményük. A jó tanulók és a jó munkások szeretik őt — jól megállja helyét a munkahelyen is — csupán a lógósok és n rossz tanulók nem rokonszem:eznek vele. Pista nagyon jól tudja, miért van ez. Tudja, hogy a fiúk azért haragusznak rá, mert mindig megmondja az igazat s hogy kritizálja a hiányzó tanítókat, akik hanyagság­ból többször megteszik, hogy nem mennek munkába, s ha a nevelő vagy a tanító pírongatni kezdi őket, kije- jelentik, hogy betegek voltak, s hogy azért nem men­tek az orvo.shoz, mert az sohasem ismeri el őket beteg­nek s legtöbbször gúnyos megjegyzéseket tesz, a tanulók betegállományát illetően. így aztán a tanulók csak a legrosszabb esetben merészkednek orvoshoz. Menyhért Sándor egészen másféle fiú. 0 nem törő­dik semmivel, fő, hogy a „kislánya" (szép barnaszemű rozsnyói kislányhoz csapogat) megelégedett legyen vele szemben. Erinek érdekében különös lépéseket te.sz. amik hajfestésből, mindennapos beretválkozásból, válapiiut. cipőfényesítésből, cukorka vásárlásából állanak. Az utóbbi időben ezek a lépések annyira elfajultak, hogy Sándor már „emeletes" cipőt és csőnadrágot csinálta­tott. Az otthonban nem meri viselni, csak este bújik be­léjük, amikor Katókához készül. Nem tudni, tetszik-e Sándor a lánynak, annyit mindenesetre tudnak a tanu­lók. hogy Kató, a gimnazista lány nem kedveli a jafn- pecokat, legszívesebben a poklok mélységes fenekére küldené őket. Ezt onnan tudják, hogy Sóvári Kató egy­szer az otthonban tartott előadást a jampecok elleni harcról. Mindenkinek tetszett az előadás, meg is tap­solták a lányt, csupán Sándor ült mozdulatlanul, gú- nyorosan mosolyogva. fp 'ég az hozzá, hogy Menyhért Sándor az otthon rossza. Már IS éves, lehetne esze. Minden tanulónak ez a véleménye róla. Vannak olyanok is, akik rokonszen­veznek vele és fizetéskor meg-meg isznak egy-két pohár sziverősítőt. A nevelőkről ... nahát ezekről ne is be­szél jünk. Ok szegények mindent megtesznek Sándor megjavítá,sa érdekében. Leveleket küldöznek a szülők­nek, kérik őket. beszélgessenek fiúkkal, amikor az haza- merészkedik... egyszóval igyekeznek ők, de hiába. — Sándoron „nem lehet" segíteni. Ebben a hiszemben az­tán egyre gyengül a nevelő munka s Sándorra mindent ráhagynak. S itt jön a CsISz szervezet szerepe. Barna István a csoport elnöke az egyedüli, aki felveszi'a har­cot Sándor megjavításáért. — Elvtársunk, barátunk, meg kell őt javítanunk, — mondogatja sokszor a fiúknak. — Hát javítsd meg magadnak, — zúgják vissza a bátrabbak. — Hát igenis megjavítom. Becsület szavamra. TI. — Megszökött Menyhért! — szaladt he Bodor .Jancsi a nevelők irodájában, s a hírhez részleteket is fűzött. — Gyüvök haza a munkából, hát ezt a levelet találom az ágnamon. Majd felolvasom: , „Megelégeltem a bányászéletet, megyek asztalosnak. Isten Isten veled Jancsi: Tudtam én, hogy nem marad sokáig ná­lunk, mindig beszélte, hogy neki otthon jobb sora lesz, mert az anyja jobban bánik vele mint itt nálunk. O ona jöttek a fiúk, mind érdeklődött Sándor iránt. Többen sajnálatukat nyílvánították s kifejtették, hogy Sándor végeredményben nem is volt rossz fiú, csak nem volt felvilágosodott. Többen nem az otthon ■ vezetőségét, hanem az ifjúsági szervezetet okolták. Barna Pista nagyon szégyelte magát, ö adta becsület szavát arra, hogy megjavítja, átneveli Sándort. Most akár ki­nevetheti őt mindenki, mert tanítványa immár 1 meg­szökött, ki van zárva a visszajövetel, hacsak ... hacsak ... Pista a homlokára ütött. — Megvan — mondotta és szaladt a nevelő után. — Nevelő elvtárs, kérem, engedje meg nekem, hogy elmenjek Menyhért után, vissza szeretném öt hozni.... — Ugyanmár. Szamárság, — így a nevelő. — Meg­pofoz odahaza... ezt érheted el. Amilyen makacs volt az az ember... Nem hiszem, hogy munkád eredmény­nyel járjon. Mindenesetre, ha már annyira szeretnél oda­menni, hát menj. Nem tartalak vissza. Egy teljés hetét kapsz. III. . A falut, ahol Menyhért Sándor szülei laknak. Keresz­tesnek hívják. Itt már szövetkezet is működik, mégpedig elég jól. Sándor édesapja szövetkezeti tag, csoportvezető. Öntudatos kommunista, aki minden szabadidejét a közjó érdekében tölti el. Késő este jár haza, megvaceorázik, aztán nekűát a 'tanulásnak. — Ha már fiatalkoromban nem tanulhattam, hát ak­kor tanulok most. Nem szégyen az... — mondogatja feleségének. Az bólogat de egy szót sem szól. L' gyik este éppen gyűlésről tért haza. amikor a ^legnagyobb csodálkozá.sára fiát, Sándort otthon találta, éppen vacsorázott a terraszon. Meglepődött, mert a fiú sem nem irt, sem nem táviratozott és sehogyan sem adta tudtára szüleinek, hogy szabadságra jön. — Hogy vagytok ott Rozsnyón, fiam? Mennyire tel­jesíti most a bánya a tervet? — Úgy, ahogy ... — sehogyan sem akaa^dzott Sán­dornak beszélni. Úgy tett, mintha nagyon fáradt lenne, röviden válaszolt apja minden kérdésére s hamarosan ágyba bújt. — Hány napra jött a gyerek? — Nem szólt semmit. Mindenét hazahozott. Itt valami baj lehet, a.sszony, nem gondolod. — De bizony, valószínűleg kidobták őt ae aitkonból. — No már csak azt nem tették volna. Ma nem dob­nak ki senkit sehonnan. Én inkább azt mondom, hogy, megszökött a gyerek. Lefeküdtek. Reggel Sándor kelt elsőnek. Apja ágyához ment és bocsánatkérö hangon kezdett- beszélni. — Ne haragudjon, édesapám, én megszöktem az ott­honból'. Mintha villám ütött volna za öregbe. Felugrott, erősen fia szemébe nézett. Az lehorgn.sztotta fejét és elforéult. — Ilyen szégyent hoztál a családra. Többet nem .szólt. Búsan munkába ballagott. ... Úgy délelőtt tízóra tájban fekete egyenruhás fiú, állt meg Men-'hérték kapuja előtt. ‘ — Itt laknak Menyhérték? . — Itt. ' \ — A Sándort keresem. C ándor édesanyja kihívta fiát. Sándor, amint meg- pillantotta Pistát, lehorgasztotta fejét, aztán fel­ütötte, szólni akart, de nem tudott. Arca mosolyra hú­zódott. szeme könnybe lábadt. — Pistikém, értem jöttél? — Igen. A fiúk küldtek. — Oh, akkor nagyszerű! Hát szeretnek a fiúk, nem vetnek meg? — Nem bizony. A CslSz-tagok minden becsületes em­bert szeretnek. — De hiszen,.. de hiszen én nem vagyok becstíetas, mert elszöktem közületek! — De lehetsz. Megtanítunk. A kollektíva mindenkit át­nevel. Én sem voltam mindig jó tanuló. Engem is ők neveltek, tanítottak. Vissza jössz-e? — Hogy kérdezhetsz ilyet! Vissza bizony. Még pedig azonnal. Elmegyünk, elbúcsúzunk édaaafxímtól. Már bán­kódik szegény. • • • Pistából egy hónap aiaít becsületes ember lett. Min­denkit szeret, mindenki szereti őt. A kollektíva embert faragott belőle. Az egyik gyűlésen bátortalanul felállt: — Elvtársak, most már boldog vagyok. Soha ilyen boldog nem voltam. Köszönöm nektek és a pártnak. , Jakubecz Tibor. A szeszélyest állami gazdaságban gyapottermesztési kísérleti telepet léte­sítettek. .A kísérleti telep dolgozói előtt komoly feladat áll: a szovjet, magyar és a bolgár gyapptfajtákböl olyan gyapotot kitermeszteni, amely nálunk Is, a mi, viszonyamk között is jó termést ad. Képünkön Jozef Pšenák elvtárs, CslSz-tag pontos jegyzeteket készít a gyapot egyes fajtáiról. A nagyszombati járás ruzindoli IV. típusú EFSz-ének dolgozói ez évben nagy figyelmet szentellek a termelési terv elkészítésének. Elegendő mennyi­ségű erőtakarmány elvetésével biztosítják a tehenek tejhozamának fokozását. Mráz Agnes szövetkezeti tag, szorgalmasan dolgozik a lóhere beoyúitesér'*'. Ez is a párt vívmánya Az érsekújvári Elektrosvit üzem lakkozó műhelyeinek íróasztala mö­gött egy rózsásarcú, kékszertiű fia­tal leányt pillantottam meg. Fehér papírra számokat iegyezgetett. Ö a műhely tervezője, Bédi Zsuzsinak hívták. Ezt a kisleányt nemrégen még spriccelő pisztollyal láttuk dol­gozni, vagy a kiégető kemencék kö­rül sürgött-forgott. És ha jól em­lékszem, ennek a műhelynek még nemrégen férfi volt a tervezője, ké.sőbb pedig két nő ült a lakkozó irodájában. Megkérdeztem tőle, hogyan ke- rüH ide, s hogy tetszik-e az új munkahelye. Zsuzsi felnézett, az­tán bátran így telelt; — Ma ez egyszerű, elvtárs, csak iparkodni kell. Zsuzsi bátorsága igen tetszett ne­kem Ügyesen megfelelt. Ö is kér­dést intézett hozzám, de nem tud­tam olyan ügyeseú és gyorsan meg­felelni, mint ő. Jogosan kérdezte tőlem; — Te, elvtárs, hogy lettél szer­kesztő? Először igazán nem tudtam, hogy mit is feleljek, mert a kérdés na­gyon meglepett. De megmondtam Zsuzsinak úgy,- ahogyan az valójá­ban van. Nekem ez a hivatás tet­szeti s tetszik ma is. Szeretnék ír­ni és szeretem azokat, akikről és akiknek írok. Ezért tetszik nekem ez a hivatás a legjobban. — Neked ez tetszik és ezt szere­ted, — mondotta Zsuzsi. — Látod, ez a mi népi demokratikus hazánk ajándéka, ez a kommunista pár­tunk vívmánya. Minden fiatal az lehet, ami csak akar. A munkásem­ber fia lehet orvos, tanár, író, vagy akár feltaláló, az a lényeg, hogy tudjon. Bédi Zsuzsi tudja, mi a köteles­sége, tudja, hogy neki is még ta­nulni kell. Ezért iratkozott be az esti négyéves felsőipariba. Azt is tudja, hogyha valaki nem tanul, az minaenkinél csak hanyatlást jelent. Zsuzsi vidéki kislány. Minden nap vonattal jár az üzembe és tud­ja azt is, hogy a régi rendszerben csupán a kulák, vagy a földesúr földjén kapá’gathatott volna. Vagy pedig munki nélkül ténfer<gne. Füle ^ajos. A holoubkovi fogaskerékgyúrtó üzemben az egyik gépen az öntvény-hüvelyek készítésénél keramikai lemezes kést használnak, amely e munkában teljesen pótolja a vidium-lemez használatát. Képünkön Váciáv Pénkava elvtárs a keramikai lemezes-kést befogja. A kékkői szénbányák pótori üzemének dolgozói pártunknak és kormá­nyunknak sokoldalú gondoskodását azzal hálálják meg, hogy Szlovákia Kom­munista Pártja X. kongresszusának tiszteletére az első negyedévi V?rvUket lJ0.540/Q-ra teljesítették és vállalták, hogy a kongresszus előtti napokban 2.500 tonna szenet termelnek ki terven felül. A bányaüzem szaktanulőhelyének tanulói elméleti és gyakorlati tapaszta­lataikat főleg a fejlett bányagépesítés terén, konzultációkon mélyítik el. Ké­pünkön a II. évfolyam tanulói a konzultáción. Racsko Mihály tanuló beszél a kmizultáctón.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents