Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-06-13 / 34. szám

Ol ifjúság

To-IT ^íínfns I.T.

Most nyit utat pártunk a jövőnek!“

(AiX, pártkongresszus megnyitására)

Sustorog kis jegyzetkönyvem lapja, majd a toliam lassan írni készül.

Mig a tinta a papírra kékül — az éjjeli félhomályba marva — ablakomra friss, hajnali fény ül.

Szlovákia ma ünnepre ébred.

A házakra lobogók repülnek, az arcokra pír-rózsák hevülnek;

Legjobbjaink kongresszusra gyűltek.

Ez ébreszti ünnepre a népet.

Sok millió kemény munkás-mellben a szívek most egy ütemre vernek.

Ezeknek a vérvörös szíveknek egy hatalmas dobbanása versem.

Legjobbjaink, hős kommunistáink, akik tepnap még a munka frontján vívtak csatát, most terveket szőnek.

Az egyszerű munkálok így mondják:

„Pártunk most nyit utat a jövőnek!”

Ezt írják a kémények az égre *

Ezt dübörgi a szénbányák mélye Ezt zúgják az évszázados tölgyek Ezt zengik a hegyek és a völgyek Ez dörren, ha a katonák lőnek.

Arcomat friss hajnalfénybe mártom s erős torkú legényként kiáltom:

Tárd csak utunkat szélesre Pártom, hogy mindenki a jövőbe lásson.

Tbzsér Árpád

Mária újabb rohamra indul

Munka kdében, nyakig olajosán találjuk Szigl Máriát, a kormány által kitüntetett kiváló komhájnvezetőnőt, az ébenharti CsISz iraktorosbrigád parancsnokát.

Mária a brigád többi tagjával a gépek ,ellenőrzését végzi, valamint 'ő- készületeket tesz a szövetkezeti tagok számára -endezett tanfolyam megtartására. Nemsokára megjönnek az EFSz-tagrk, akik az aratási munkák ideje alatt kisegítő munkát fognak végezni az önkötözőgépeken.

A 23 éves Mária élénken magyaráz az idősebb szövetkezeti tagoknak, akik közül némelyik már nagyapja is,, lehetne. Egyenként átveszi velük a prmyva fel.szerelését, a spárgatekeres kicserélését és mindent türelmesen megmagyaráz, amit tudniok kell al hoz, hogy akadálytalanul, gyorsan végezhessék a munkát. Máriát nagyon megkedvelték a szövetkezeti tagok. Ez év tavaszán úgy volt, hogy Máriát a gépállomás más brigádba osztja be. Nagyobb parcellákra, ahol még nagyobb lehetőségek nyíltak voi- na a szocialista verseny kifejie.szté.sé- re, a jobb eredmények elérésére. Az F.FSz-tagok, amikor megtudták, hogy Mária elmenőben van, hadat üzenífk a gépállomás vezetőségének. így maradt Mária továbbra is szülőfalujában, ahol már második, éve arat kom- báinnal.

Maria kevésbeszédű. Nyíltan megmondja ve'" lényét, röviden, pár szó- 7Jal. Sokan zárkózott természetűnek tartják, pedig nem így van. Mária véleményt formál' magában az emberekről és a témakörről és aszerint vesz részt a vitában. Nem szeret közömbös dolgokról be.szélni, ezt felesleges idöfecsérlésnek tartja. Azonban khmoly érdeklődést tanúsít mindaz iránt, amiből tanulhat.

— Sokan megvetnek a faluban, —

mondja Mária. — Azt mondják, hogy zárkózott, zord természetű vagyok, aki csak a munkának él. Nem mondom. nagyon szeretem munkám, de mindez nem jelenti azt, hogy nem ha.sználom ki a pihenésre szánt időt. Csak nálam ez máskép nyü várná meg, mint általában a lányoknál szokott. Én nem találok szórakozást a bálokon és hasonló összejöveteleken, ezért nem is látogatom a mulatságokat. Minden örömöm abban telik, amikor azzal a jó érzéssel vehetem a könyr^et kezembe, hogy ma becsülettel eleget tettem feladatomnak és munkám elvégzé.se után szabad vagyok és a pihenést egy-egy könyv el- olvasásáiml éh'ezhetem. Erre vágytam mindig, akkor is, amikor még a ki- kent-kifent úriasszonyságok kényes kívánságait kellett teljesítenem. Most mindezt megtaláltam és felbec.sülhe- tetlen ajándékként őrzöm.

Mária sok mindent próbált. Édesapja keresetéből, ' a filléres navszá- mokhól nagyon vékonyan tellett a kilenctagú c.saládnak. A felszabadulás rájuk is derűs napfényt hozott. A hét gyermek köziá négyet már szárnyukra' engedtek az öregek. Mind jól választotta életpályáját, hárman még tanulnak. Ök a legfiatalabbak, akik előtt nyiti'a áll az élet minden lehetősége. Anyja, ji sok munkától megtört, egyszerű falusi asszony, a szövetkezet öntudatos dolgozónője: Amikor valaki arról beszél nekj, hogy ne dolgozzon már annyit az EFSz-ben, mert hiszen már nem a legjobban szolgál az egészsége, ■ harcia.san tiltakozik. ö is ki akarja venni részét az új 7'ilág építéséből.

Edesbpja az útépítkezésen dolgozik. Egyik öccse, Imre pedig Mgria brigádjában a volán mellett harcol a több- termelésért. Tavaszi terűjét 154%-ra teljesítette Skoda-gyártmányú gépével s így kiérdemelte a brigád legjobb traktorosának elnevezését.

Mária büszke családiára. Remény- teljesen tekint a ^ötöbe, amelyben már bitzo.sítva varr mindannyiuk számára a gondtalan élet. Tele van tervekkel. Szeretettel ragaszkodik CsKP- hez, mert tudja, hogy a pártnak köszönheti mindazt, ami életét .szépré és gazdaggá tette. Ezt hálálja meg Mária pártunknak kötelezettsé^vaHa- lásaival, amelyet az SziKP X. kongresszusának tiszteletére tett.-- Nagyon sokkal tartozom a kommunista pártnak. Az ő gondoskodásának köszönhetem azt, hogy ma kom- bájni-ezető vagyak.

Engem az egykori kis szürke lárfyt, akinek a múltban csak a mosogató- rongy és a kapanyél irolt osztályrésze, a szociális^ társadalomban jó munkámért kitüntetésben részesítettek. —

Ezért vállaltam kötelezettséget pártunk X. kongresszusának tiszteletére, arrielyben fogadalmat ■ tettem, hogy nyári tervemet csaknem ?00%-rn tel- je.sitem. A kitűzött határidő, i'aqvis tíz nap alatt 162 hektár helyett 310 ■ hektáron akarom elvégezni óz aratási és c.séplési munkákat. Ezt mindenáron teljesítem, mert ajándékul szánom pártunknak.

Mária felajánlása nagyon merész, ráért két%kombájnvezetö Morvát István és Tajnoha Márton voltak azok, akik 320 hektárral újjat mernek húzni Szigl Máriával. A többiek vállalása 200 —250 hektár 'között mozog. Mária már eddig is .bebizonyította, hegy komoly eíenfélnek kell bizonyulnia vnnak, aki öt legyőzi a munkában. Mint brigádvezető együtt vívja a harcot a traktorosokkal és a munkában példát mutatva a volán meiiől szervezi és irányítja a munkát.

Gál Eta.

Szovjet művészek az 1953-as jPrágai Tavasz“-on

Ä kiváló szovjet zeneművészek ugyanúgy, mint a múlt években, az ezidei — nyolcadat — nemzetközi zenei fesztiválon, a ,,Prágai Tavasz”-nn ezidén is s»p számban veszik ki részükét. Dfügozóinknak ismét alkalmuk lesz a kiváló zenemüveket mesteri előadásban élvezni.

A küldöttség vezetője G. N. Orlov, a leningrádi Állami Opera- és Balettszínház igazgatója, az RSFSR érdemes művésze. A küldöttség tagjai között lesz a nálunk már jól ismert Sztálin- díjas K. K. Ivanov, vezető karmester

és a Szovjetunió Állami Szimfónikus zenekarának vezető karmestere. Továbbá V. M. Firszova, az RSFSR érdemes művésze, N. I. Krivalja, T. M. Guseva, G. S. Makszimova, A. P Je- meljanova, N. V. Karandasova, L. V. Satyilov, I. B. Iszrailjeva, Sztálin-dijas művésznő és A. A. Lazko, a Szovjetunió kiváló művészei. A verseny részvevői a legjobb zenekarok tagjai és sokan közülük még tanulnak; a moszkvai, vagy a leningrádi zeneiskolák jelöltjei.

• Azelőtt a régi világban — igaz nem is olyan régen — sok minden előfordult, sok rflkjden megtörtént. Előfordult az is, hogy valakit nagy tudósnak hittek s közben csupán vásári csiliag- jós volt.

Ilyen volt Masaryk is. Nagy tudósnak, bölcsnek, filozófusnak ismerték, aki néha-néha nagyhangú cikkeket írt az újságokban a babona, a vallási sötétség ellen s közben odihaza bolondos, nevetséges csillagjóslással foglalkozott. Mivel a tőkések ellátták pénzzel.. neki nem kellett végig iárnia a falusi búcsúkat, hogy.,csillagképekből jósoljon, jövendőt mondjon, de odahaza a zárt szobák falai mögött „titkos tudományok” segítségével, villogó szemű fekete macskák környezetében igyekezett betekintést nyerni saját jövőjébe.

A most napfényre keriilf okmányok

„Tudós“ csillagjós

közt találtak erre vonatkozólag ' egy igen érdekes okiratot. Az okirat arról szólt, hogy Masaryk horoszkópot készítetett magának és a csillagok állásából igyekezett megállapitani, hogy 1927-es elnökválasztásokon megvá- laszják-e ismét elnöknek. Biztos sok éjszakát töltött horoszkópja mellett a csillagos eget bámulva, amíg meg tudta állapítani, hogy melyik nap lesz a legalkalmasabb a választásokra.

Természetesen mondanom sem kell, hogy nem a pislogó csillagok segítették 1.927-ben ismét az elnöki székbe, s nem is a vála.sztási nap helyes megválasztásától függött, hogy elnök marad-e vagy sem. Szerencsés volt, de nem a csillagok segítségével. Nem.

Masaryk nem volt a csillagok gyermeke. Ma.saryk a csengő arannyal üzérkedő cseh nagyburzsoázia kegyeltje, embere volt. Ök segítették az elnöki székbe, ök vásárolták neki a horoszkópot is. Nem azért, hogy az elnökválasztás körülményeit megjósolhassa, hanem azért, hogy vénülő, bogarászó tejjel hadd butítsa az embereket, hadd süssön ki új filozófiákat, amelyekkel félre tudja vezetni a dolgozó tömegeket.

Mindenesetre nem üllieteft valami magabiztosan az elnöki székben Masaryk, ha még a csillagokat is segít,sé- gül hívta, hogy jogát biztosítsa az elnöki .székhöz. A csehszlovák tőkések Masaryk alá tolták az elnöki széket, de Masaryk mindig rettegett attól, hogy a csehszlovák proletariátus kihúzza alóla. Joggal rettegett.

<9

XIX. folytatás

— Mi az, hogy „ez erre"?

— Erre. Ameddig a szem ellát. Árpa nem.

— Miért nem?

— Mert arra egy másik nagyságos űré volt. A Karsai nagyságos úré.

— Méltóságos volt az, te vén mafla. Nem tudod, hogy kinek mi dukált?

Béli nyitott be elsőnek, a földesúr felkönyökölt..

— Na? — kérdezte orrhangon.

— Na? — felelte Béli és szétvetett lábbal megállt fölötte

— Mit keres itt? Minek jött?

— Mit keresek. Semmit. Minek jöttem vissza? Megnézni a földjeimet

— Azok c.sak voltak a maga földjei és sajnos, hogy olyan sok volt.

— Sajnos, hogy olyan sokáig — mondta Pazár.

— Izé .... Kérem ...

— Keljen fel! Szedje a sátorfáját. jöjjön utánunk!

Ezt Béli mondta.

Az uraság felkelt, lassan nac- kolódott. ment. de maradt is volna. Mikor kiléptek, nagy tömeg állt előttük. Vasvellák. vonyók az emberek kezében. Máiul a jógazdák pipáztak. — Nézték, hogy mi lesz ebből. Az asszonyok .sodrófákkal, a guere- rekek szijasostorokkal álltak ott.

— Itt van az uraság’ — mondta Béli a névnek.

— Ez sanyargatott. Ez szi- polyozott. Ennek volt 2000 hold földje, nektekymeg két mérőtök sem volt. Most itt van. — Visszajött. Vissza akarja vermi a földeket. Földet pedig iHsz- sza nem adunk, — én mondom nektek, a Párt szavával! kiáltotta Béli János.

A tömeg megmozdult.

Az uraság megijedt, .szájászéi e reszketni kezdett, ment,

hátrált, megfordult tengelye körül, a tömeg csak ment, ment hangtalanul ment utána, az. uraság hátrált, menekült Az emberek, asszonyok .szótlanul, villákat szoritva mentek utána. Szorították az utcán, házfalnak ütödött, de hirtelen felrémlett előtte

.............Nekin

yomnak a házfalnak és hangtalanul megölnek".... Menekült, mint a -"atkány, a falu dolgozói meg utána.

Mangtalan törvénytevés volt ez, kiűzetése a falu vérsziró- jának.

• • *

Gyűlés a községházán. Tervek születnek, munkák osztódnak ki az emberek között. Az elvtársak szervezik' az embereket. „Ez a brigád a hídnál dolgozik”, mondja az elvtárs s az emberek mennek. Másnap már csákányozzák a hídroncsot, építik. Gerendákat hoznak a kocsik. de egy-két jógazda 'tm- mel-ómmal hajítja le a gerendát. Mindeay, megy a munka. Épül a híd, nemsokára befödik.

Egy másik brigád árkolni megy.

Megállnak, tanakodnak és az egyik elvtársat azzal küldik vis.sza a titkár elvtárshoz, hogy nem árkainak: ‘valamirevaló, kisebb vagy nagyobb csatornát ásnak.

— Ha már dolgozunk, dolgozunk.

— Terv, — mondja az egyik elvtárs.

— Jó, jó. Kiszélesítjük a tervet mondja Csegöldi Miháh .

— Akárcsak az árkot, nos, csatorna lesz belőle.

Újra kellett tervezni, mert az árkolásbál kisebb csatorna lett Elől egy brigád: .szagodiák a gyomokat. Utánuk egy má.sik brigád: elhordja a- gazt. megtüzeli, tisztítja a talajt. .4 követelőkkel dolgozók brigádja csu%ó\xhxx^ QÁýAA;ía:

pa erős ember./ Ide erős kar kell. Vágják, szaggatják, hasogatják a földet, mást nem csinálnak vele. Széles Péteré^'az ásókkal dolgozó brigád. Ezek ásóznak, lapátolnak. Utánuk Göbö ős c.sákányosai, talicská- sai nyüzsögnek.

— No és daloljunk! — mondja Széles Pétefn' aki lapátol.

— Ahá. az asszonyok.^ Kezdjék el ők!

— Kezdjék a gyáva férfiak! — vágnak vis.sza az asszonyok, nevető menyecskék.

— Rajta! — kiáltja Béli. — Egyszerre! Mindenki kezdje!

Rázenditnek egy dalra'. Hatalmas kórusban dalolják a „Köztársaság daláf’. — Egy ásónyomás, egy lapáthajítás, egy szó éneklése. Eay hajoló a gyomért, egy-két szájnyitás- nyi ének. Egy — szalnRns talicskával, egy nótufoszlány.

— No és mi lesz az iskolával? — kérdezem az egyik elvtársat.

— Majd a ■ gyerekek, meg az asszonyok — feleli nevetve. — Szervezze meg őket.

— Jó, mondom, enyémek lesznek a mentiecskék. meg az asszonyok.

— De csak meszelésre — rhondja nevetve Kaciány Gáb.jr.

Bólintok, hogy „csak”. Más r, unkára nem fogom őket. — Nevetünk.

— Fiúk. lányok! Holnap mindenki á.sóval jelenjen meg az iskolában!

Száznyi gyerek (jsóral csergett az udvaron. Szállt a szó. hogy árkolni megyünk, kertet ásni megyünk, csatornát építünk. Egyiket .sem.

— Fákat ültetünk — mondom a gyerekeknek.

Sorakozó. Negtiven gyerek vállára Csemetéket rakok, a többiek ásóikkal vállukon dalolnak, várnak. Zeng az iskolaudvar. A falusi emberek meg- állr és nézneb hogy mi ez. ! óvá megyünk. Az ásós sereg megindul, ki a föläekce. ahol egy darab szántott fö'd van. Ide ültetjük a fákat: alma, cseresznye, körte és szilvacsemeték.

— Hármasok a brigádok. — Egy gödröt ás, felváltja a másik, a harmadik beleálUtta a fácskát. Az öntöző-brigád csak öntöz, mások csak a vizet húzzák a kútból.

Száztíz gyerek 550 fácskát ü'tetett el ezen o tavaszi napon.

Hosszú zsineg a karón, méregetik: egyenes-e a sor, jóf van- e. egyenesen áll-e a fácska törzse, nem süppedt-e bele gödrébe?

— No — egész kis erdőcske!

— moridla Béli nagy porosán, sáros kabátban, hiszen csatorna

— munkából jön.

— Falatka csemetés, — mondom neki: de bizomikodik, hogy ez már egy kis erdőcske.

— Az, az. tanító elvtárs. — Higyíen nekem: egész kis erdőcske. Miféle táblácska lóg a fán?

Közelebb lép, csizmája nagy

laskát szakít földből. Ásófára táma.szkodik, vastag úijával forgatja a táblát, szája olvassa a szöveget:

„A felszabadulás emlékére ültették ezeket a fákat az újfalusí tanulók.”

— No, hát ez rendes kis munka — mondja Béli és még egyszer végignézi a csemetést. — Hát ez rendes kis munka ... mondta magának, kezet ad, köszön I és még elmenőben is mondja, hogy „noh, noh, ez rendes egy kis munkácska ...”

— Kerítés isricellene — mondom Bélinek, aki megáll, mégfordul, rámnéz és hallgat. Kerítés?

— Igen, — mondom, mert a nyulak ...

— Persze, persze. ■ — Hát majd azt is .megcsináliak. Nem igaz?

— De igaz — felelem és töröm 0 fejemet: honnan karót, dorongot, szeget, munkáskezet?

Kis szobámban iVök. a fa’on Lenin és Sztálin-kép, mellettük Rákosi ehnárs mosoh/oQ. „Ezek az egész -vherisépőri dolgoznak. Mit csüggedlek? Itt állnak a fa’on és azt mondják: doignéz! Neki a nehézségnek! A Párt seaít! Ne csüggedj! Old meg a nehézségeket!

• • •

Tanítási óra lesz. A tanulók csuromiňzesen jönnek, mert : ^gy 7'ihar volt. Kendőjük, kabátjuk gőzölög a tanteremben, amely virágos, tiszta, napos és szépen díszített.. Jönnek a leányok: leteszik tarisznyájukat, kirakják kömn'eiket, játékukat hajukat igazgatják. Jönnek ^ fiúk- tariszriuát a padba. csiz- máktkat lernParják az udvaron, kahátkikat meghuzogatják és készen is 7'ov.

Fámdfan állok előttük.

Nehezen indul a munka. Az a ke^-Hés. az a kerítés. Mondom hony ma nehezen indul a munka, beszélgessünk egy cseppet. * Fáradt vagt/ok, gondom van, kérdezik. ■ hogy mi, mi? Nagysokára bököm ki a kerítést.

— Beszéljük meg. Veletek együtt. Mindenki hozzászólhat. Egyenként.

Egymás után ugratom fel a fiúkat, leányokat. Pattognak helyükről, .száznyi tervük, ajánlatuk van. Válogathatok a sok jóban.

— Majd eljön édesapánk, vagy édesanyánk. Ez a legjobb, — állapítjuk meg.

A koranyári iskolaudvaron ü’n?k a szü’ők. Ki farönkön, ki pádon'; széken pihen és vár. A menyecskék kendőiket igazgatják. Meghívtam a legémie- ket is, így kevesebb a dolog. Nmes unalom, amíg^össze nem jönnek.

Az iskolások . a szüleiket mondták, én azonban meghívtam a fiatalasszonyokat is, de úgy, hogy akinek kisbabája volt, mindjárt küldtem is a 1 is- láriyt, hogy áz pesztonkodjon addig. Leaénueket, lányokat is hívtam. így nem unatkoznak addig. Már hozom is a kis papirost. Nem nagy az egész. — Hallpm az első sorokból.

— No, rövid lesz, nem mint a prédikáció, hogy nincs se vége. .se hossza.

Mondo— hogy mi kell. Tíz mondat, mind a 10 rpvid, világos. Megértik. Elhni'''ntok. Hadd gondőlkózzanak. Igaza-ni "o'f N'-ni sietni. Ezeknél tempósan kell.

Feláll az öreg Mákos Gergő.

— Tanító i'ir, megvan.

— Nos?

— Hányán vagyunk itt?

Körülnéz. Csontos ujját a levegőbe böki és számolgatni kezdi, hogy hányán rmgyunk, valaki tréfásan odamondja neki, hogy százan.

(Folytatása következik.)

)

• SÍ7E5 ■

1 ■ • ■.s~f f