Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-06-10 / 33. szám
Ol IFiDsAe 1953. jöniii«! 10', „Az én gyermekemnek már nem az utca a nevelője^* Zalka Olga, Vrabec Irén és Sztehlik Mária Dolgozó népünk erőfeszítései nyomán naponta új meg új sikereket aratunk. Minden új- eredményről be se tudunk számolni, mert a mindennapi élet-minden mozzanatában megtalálhatjuk a szebb, biztosabb jövő felé vezető útjelző köveit. A felszabadulás óta egy pár év alatt Füleken is sok minden megiúltozott. A ferenci rendház barátjainak védnöksége i alatt állott régente a Katolikus Kör is, amelynek az épületében nwst a magyar tanítási nyelvű gimnázium diákjai tanulnak. Most végre érdemes célt szo^aál a néhai Katolikus Kör épülete; komoly építő életre készWnek benne a fiatalok tízéi, százai. Május ehején ide jöttek össze az óvónő-tanfolyam hallgatói, hogy há- r m hónapi kemény tanulással szoT- gáljanak rá arra a bizalomra, amit pártunk beléjük helyezett. Valameny- nyien paraszt- és munkásszülök gyermekei s fiatalok, akiknek az életét ezer szállal köti össze pártunk^ gondoskodása. országévítő terveinkkel szépülő, új életünkkel. Fiatalok, nem egy köztük már anya is. Feladataik világosak előttük, ismerik jól a hivatásukat. Vrabec Irén, aki a Karlovy Vary melletti merklini porcellángyárból jött tanulni, maga mondja meg kérdezés nélkül, hogy 6 miért akar óvónő lenni: r- Nekem három éves kisfiam van. Férjem is, .én is dolgozunk. Én tudom, hogy mit jelent a gyermek az anyának. Rám gyermekkoromban senki sem vigyázott. Apám, ha volt munkája, napszámban volt, anyám meg a dohánygyárban, s mi gyerekek az utcán csellengtünk, míg szüléink haza nem jöttek a munkából. Persze, ma már alapvetően más körülmények között élünk. Az én gyerekemnek már nem az utca a ríevelöje, míg én és férjem dolgozunk, van aki vigyáz a gyermekemre: az óvónő. Ezért határoztam el magam, hogy óvónő leszek, mert tudom, hogy minden dolgozó anya ilyen bizalommal néz az óvónő felé. Meg azonkívül nagyon szeretem a gyerekeket s ha felelős.sé- get érzek a saját gyerekem életéért, akkorra mások gyerekeiért is. Megakarom könnyíteni az anyák sorsát, mert tudom, hogy az én anyám,•'.ak mennyi keserűséget okozott az, hogy nem gondozhatott kellőképven engem. Sztehlik Mária a csallóközi tejfölM« szövetkezetből jött tanulni. A szövetkezet legjobb dolgozói közé tartozott, amellett, hogy három gyermek anyja. Ennyi sok dolga mellett még becsületesen ellátta a Nőszövetség elnöki tisztségét is. Optimisztiku- san beszél mindenről. Pár hét alatt nagyon megszerették tanulótársai. — Én még azt tenném hozzá, —^ mondja, — s ezzel az elhatározá.s.sal is jöttem ide, hogy nekünk komoly feladat jutott osztályrészül. Mert nem egyszerűen csak „anyák helyett anyáknak’’ kell lennünk, hanem elsősorban a szocialista embernevelést nekünk/ kell megvalósítanunk s éppen ezért itt nagyon komolyan kell tanulnunk. Mosolyogva mondja ezeket s ennek a derűs, akaraterős fiatalnak el is lehet hinni, hogy elhatározása komoly. Zalka Olga már három éve óvónő. A kürti napközi otthon vezetője. 0 is itt tanul a többivel, de tanítja is tanulótársait. Komolyan tanulnak. Késő estébe ' nyúlik a mindennapos tanulásuk. — Komoly feladatokat vállaltak magukra, csak egyről feledkeztek meg, ami pedig szorosan hozzátartozik munkájukhoz, hogy nem is gondoltak arra, hogy CsISz-csoportot is kellett volna alakítaniok. Ügylátszik, elfelejtették, hogy munkájukat igazán eredményessé csak akkor tehették volna, ha a mindennapos tanulásban a CsISz-cso- port lett volna . az irányítóerő. Bizonyára azt gondolták, hogy ez a háromhónapos tanulás mentesíti őket CsISz-tagsági kötelezettségeik alól, hogy nem kell szervezeti életet él- niök. Fiatalok, i'elentkezzetek a szakérettségis tanfolyamra ! Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusa után — miután leleplezték a burzsoá-nacionalistákat, akik szándékosan akadályozták a szlovákiai magyar iskolaiigy fejlődését — a magyar iskolaiigyet a magyar lakosság szabad fejlődése és szükségletei alapján kezdtük kiépíteni. A magyar ; tannyelvű óvodák, nemzeti- és középiskolák százai, a III. fokú iskolák tucatjai népi demokratikus államunk helyes nemzetiségi politikájának eredményét jelentik. A magyar iskolaügy legnagyobb hiánya, hogy nincs elegendő tanító kádere. Ezért az Iskola- és Müve- lódésügyi Megbízotti Hivatal felkérte a kerületi nemzeti bizottságokat, (KNV-IV. ref.), hogy az 1953. július elsején, Trencsénteplicen kezdődő háromhónapos tanítói tanfolyamra — akik a magyar tannyelvű nemzeti iskolákon fognak tanítani — 110 férfi és női hallgatót biztosítsanak. A tanfolyamra azok a hallgatók jelentkezhgthek, akik a középiskola IV. évfolyamát jó eredménnyel végezték el, munkás és dolgozó paraszt származásúak és az üzemekben vagy EFSz-ekhen dolgoznak. Elszállásolást, élelmet és az Iskola- és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal téríti meg s ezenkívül havonta 100.— Kčs-t az iskolai eszközökre. Figyelmeztetjük azokat, akik a magyar tannyelvű nemzeti iskolák tanítói akarnak lenni, hogy a kitöltött káder-kérdőíveket (amelyeket a tömeg.szervezetek használnak) részletes önéletrajzzal és személyi, valamint iskolai oktpányaikkal együtt adják át a járási iskolaügyi referensnek (ONV-IV. ref.),, aki ezeket elküldi az illetékes kerületi nemzeti bizottságnak (KNV-IV. ref.) 1. Pipiben dühöng az öntudat,,. Ez alkalommal is kifogástalanul aludt. Az üzem rendes körülmények között hatkor kezdett, a mai napon azonban félhatkor kellett bemenni. Ekkor tartott az Ifjúsági Szövetség taggyűlést. Már tegnap, elhatározta, hogy nem megy el a gyűlésre és ha számonkérik, majd kitalál valamit. Sajnálta azt a félórácskát, mellyel hamarabb kellett volna felkelnie. — Ilyenkor tudott a legjobban aludni. Ahogy mégegyszer azon gondo'ko- dott, hogy menjen, ne menjen, félálmában látta magát, amint elkésve benyit a terembe: mindenki hátrafordul és megnézi, ki jött be, az elnök meg a mellette ülőhöz odasúgja: — Te ez a Piperköczi Bertalan megint elkésett. Máskor szerette ha megbámulták, de ahogy most elképzelte, hogy milyen szemmel néznek majd rá. elment a kedve attól, hogy elmaradjon a taggyűlésről. Egy pülanat alatt kiugrott az ágybői. Magára vette a kék inget. A reggel hűvös mit, de a kihajtott ingnyakkal kabát nélkül akart menni. Eszébe jutott, hogy megfázhat, ezért az ing alá vett egy fehérszínű kihajtónyakú trikót. így először a kék inget hajtotta ki, majd rá a fehér trikó nyakát. Megszokott mozdulattal nyúlt azután inge fehérbabos piros fejken- dőjéhez, összehajtotta sarokra és egy nagy c.somót hurkolva, kötötte meztelen nyakára. A tükör elé állott, végignézett a mellén fityegj, huszonnyolc különböző jelvényen. Kár — gondolta, — hogy kettő még hiányzik. Gyors mozdulattal megfésülkö- dött és haját .szakavatott fodrászmozdulattal tolta hátulról előre o homloka felé. A konyhában állva felhajtott egy pohár kávét, a kenyeret az utcán futva ette meg, míg a^^ár kapujáig ért. A gyűlés a gyár klubtermében volt. Ahogy rátette kezét a kilincsre és az ajtó egy kicsit kinyílt, a kiszűrődő zajból következtette, hogy ismét elkésett. Óvatosan kinyitotta a ajtót é:s fehér, gumitalpú tenniszcipőjében mint a macska surrant az utolsó sorba. Csak Nagy Feri vette és,zre az előtte való .sorban. Oda is súgta szomszédjának: Te ez a pipa — így csúfolták — megint későn jött. Piperköczi Bertalan nem sokat adott Nagy Feri megjegyzésére. Ferit hallgatag embernek tartotta, aki mást nem tud, csak dolgozni és így az utolsó előtti sorban szótlanul ülni. Az elnök éppen befejezte beszámolóját. — Ezek a feladatok nem könnyűek — mondotta. De elvégezhetők. Mi meg, nemcsak könnyű feladatokat tudunk elvégezni. Ehhez azonban az szükséges, hogy öntudatunkat állandóan emeljük, hogy valóban új ifjúság legyünk, — fejezte be. Egy-két elől ülő elkezdett tapsolni. A taps felébresztette az alvókat. .Ezek pedig, hogy lássa mindenki, hogy figyeltek, szintén tapsolni kezdtek. így azután a beszédre egyre erősödő taps tett pontot. — Szóljanak hozzá az elvtársak! — mondta az elnök és előre félt ettől a kérdéstől. A kínos c.sendben kérőén nézett kf^rid, de mindenki valami mást figyelt, vagy szokatlanul erősen, lahajtntt fejjel gondolkozott. Még így is lopva félszemmel a szomszédjára kacsintott egy-két lehajtott fejű. hátha felszólal valamelyik Piperköczi egy-két percig eme!t főttel kajánul élvezte a c.sendet. élvezte az elnök zavarát és kérő tricintetét. Azután .fel- nj/újtotta kezét, hogy szót kérjen Arra gondolt, biztosan hanyag, nemtörődöm embernek ismerik, ^e most mikor beszélni kell. legalább látják, hogy ő azért mozgékony, hozzászól a problémákhoz. — Tisztelt tagtársak. — kezdte. — Nem akarok felesleges dolgokról beszélni — mondta feleslegesen — csupán egyre szeretnék rámutatni. A vázolt feladatok elvégzésében — melyről foga'-na sem volt. hogy mik azok — a legfontosabb az egyéni példamutatás. Mutassanak a vezetők, mutassunk mi példát, meglátjátok mennyire megjavul munkánk. Az elnök hálásan nézett feléje, mert már emel’ itek is a kezek, akiknek megoldotta nyelvét Piperköczi felszólalása. « » • A vállalat igazgatója már háromnegyedhat tájban kereste a CsISz- titkárt telefonon. Meg akarta kérni, hogy küldjön át két embert az irodájába. Üj íróasztalok érkeztek. Nem tudta az irodájában felállítani, mert a régit ki kellett vinni, az meg nagyon nehéz volt. Valaki a folyosón mondta neki, hogy gyűlésen vannak, a klubteremben. ezért elindult arra felé, hogy a gyűlés után megkérjen valakit az íróasztal kicserélésére. Ahogy az elnö. a gyűlést bezárta, Piperköczi volt’az első. aki felugrott és azonnal kiment. Utána mt%t Nagy Feri is. Őket kérte meg az igazgató, hogy menjenek vele az irodájába. Az irodába érve, az íróasztalra mutatott: — Vigyék ki az elvtársak a folyosóra, — legyenek szívesek, — és hozzák be a másikat a helyébe. Piperköczi Bertalan végignézett az igazgatón, megigazította fehérpettyes fe,leendőjét .i nyakán, mr.jd az öntudattól érces hangon vág.a oda az igazgatónak: — Vigye ki maga!!!! —Komáromi— Qá^AA;Í(X: 1 Ounóhjás [XVIII. folytatás.] — Nézze, hogyan tüzeli a pénzt — n ’-eteít Ferícei. Mago eddig is jól élt: szalmával, zsírral, ' kc'-evkedztt. Most nem kell a pénz? — Ne papolj! — Ehh, de marja ez a füst a szememet! — Csak marja. Égesse ki! — mondta kei. így volt ez ott Varga .,dva. rán. Ez a kulák nem is köszönt ennek a m .lyi csanntnak. Ott jöttek el a ház előtt, — semmi. Oda se szólt Varga. Közmunkát kért tőle a község, — semmi. — Beszolgáltatás? — Flutszor kellett elmenni hozzá, hogyhát mi lesz? — Nem tudja a kötelességét? — kérdezte az új bíró. Üjgazda: Pazar György a neve. — Ki vagy te nyikhaj? — kérdezte nagy gőgösen Varga. — Ki vagy te csirke? — Nono, te girhes, mi! Hát hoaynri a fészkes fenébe nem tudná i, hogyhát mi az én kötelességem, mi? M'kor ez a 75 holdas Varga azt mondja, hogy „Hi^ayan a fészkes fenébe ne tudnám, ho' mi is az én kötelességem”, akkor baj van vele, akkor ei kulák, aki csak ártalmára van a községnek. Mennek ó’alolnnk, beszélgetnek, megint dalolnak, A város áll előttük, bakancsuk csattog a köveken. — Egyenesen a Párt elA ,.lennek, felviszik a zászlót, nem is csavarják be, friss tavaszi szagokkal terhes nz anyagja és a teremben széthinti a hideg levegőt. A. városi elvtársak már vár- ták őket, mert felhangzott a dal. — Mi újság elvtársak? — kérdezi a titkár. — Az az újság, hogy el akarják tőlünk venni a kiosztott földet! — Ki — Visszasettenkedett _ az uraság! ö akarja elvenni." — Nem is elvenni. El vétetni, — mondja Pazár. A népet bújtogatja. — Hát most mi lesz? — kérdezi Béli János és megmozdítja a zászlót. — Az lesz, hogy földet senkinek ne adjatok! — Jól van. Földet vissza nem adunk! — csapja le a zászló nyelét Béli, Beszélgetnek, tárgyalnak, majd köszönnek és elmennek Az utcán állnak, szemük belenéz a napba. Sa-sszemek ezek. Lábuk erősen áll a kövezeten. Betón-oszlopok ezek a lábak. Markuk fogja a vörös zász’ót. Acélos szoritású markok ezek. * * * ■ Este settenkedett vissza a földesúr. Kopott a gúnyája, félős a belseje, de azért csak vissza ■’’itt. Bekopogott a ma joranzdál oz. Csak ahhoz mert, mert az volt a hajcsára. az hajszolta a napszámosokat, — Pallér, ispán, botosispán volt. a név» Nyúzó, röviden így lehetne nevezfftt — Ki az? — kérdezte a ma- jor gaztea. . — Fn vagyok...- De ki az az „én vagyok”? — A földesúr. — Ja úgy. Egy gyertya lobbant, a földesúr megállt a szohóbrn. körülnézett. „Hiszen ezek az én bútoraim”. Ez az állvány , ... Ez a szekrény ... Ezek a fogasok, szekrények.... Az envérvek voHak”. — Mii . .. mit óhait? Mivel leheted szolgáintárn? — Izé .. A kasté'yt rendbe kell hozni, aztán majd a földeket kell rendezni. Mi is van most? Tavasz. — Hogyan állunk a szántással? — Elvégezték. , — Hát a vetéssel? — kérdezi a földesúr. — Elvégezték — feleli a majorgazda. Jó. — De ... Izé... — Na mi az? — Dr az újgazdák végezték el? — Miii? Micsoda újgazdák? Azért, mert a háború elől elrejtőztem? Azért, mert az erőszak rámtört! Semmi újgazdák. Holnap megnrs-i'lc a földeket. — ''.ehet, mondta nyugodtan a majorjazda és a kamrában zsákokat vetett a földre és odamutatott: „Ott a helye, nagyságos úri’. — Na és nincs jobb ágyad, mi, vén lator! — V n, de az nekem kell — felelte és elfújta a gyertyát. Ketten-hárman, majd megint ketten-hárman összesúgtak a majoraazdával. Persze, Varga, meg Varga II.. Varga III, Terjed’ a hir, hogy itthon az uraság, visszaosztják a földet. Akasztófákról is beszéltek. Ezért csattogott a imrös zászló a tavaszi szélben. Ezért mondták, hogy földet vissza nem adunk és ezért főttek haza olyan jó kedvvel'az emberek, akik a majorgazdához is elmentek és az uraságot karesték. Meg is találták. Ott feküdt az uraság a kamrában. Körmeit piszkálta, lábait egymásra vetette. Estefelé megnézte a földeket: fel vannak osztva. Szántás, vetés készen van. Azon tűnődött: hogyan. Hogyan nem ismerte meg földjeit? Igaz, hogy soha nem is nézte meg. A majorgazda botja totolászott a sötétben és tyogta a szája, hogy’ ez erre .;. ez erre a nagyságos űré volt. (Folytatása következik.) Este settenkedett vissza a földesűr. (Dubovsky rajza)
