Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-06-06 / 32. szám

Ol IFIŰSÁ6 1953 június 6. Kárpátalja dolgozóit az első köztársaság bur­zsoáziája gyarmati sorban tartotta. Ungváron a dolgozók százai laktak a várostól kibérelt disz­nóólakban, piszokban, nyomorban éhesen. Nyomor ^essze Prágában is fel kellett figyelni és a «Ceské Slovo« kénytelen megírni az eddg ei- hallgatott igazságot: «Azon a földön, amely sógazdaságával évszázadokra el tudná látni e- gész Közepeurópat, a hegyi viskókban nincs így csöpetnyi só, az őserdők földjén nincs egy darabka fa tüzelésre, a völgyek termé­keny siklától néhány órányira nincs a lakós- ságnak félzsák burgonyája... Podkarpatszka Rusz ma szinte kiéheztetett hinterland amö- gött a harcvMial mögött, amelyen a Megyar- o-szággal vívott vámháború foly'k. Podkarpat­ská Rusz ma jobban van izolálva Prágától mint pl. Észekafrika Franciaországtól. A L1- dové Listy az éhség ténye mellett kény­telen a csendórterror tényét is beismerni: «A lakósság nyomorára és fizikai visszaesésérí melyet az elképzelő ítetlen nyomor idézett elő, ez agrárpárt csendőrökkel válaszolt. Követel­jük mindazok eltávolítását, akik ezeket az ál­datlan viszonyokat okoztak és terrorjukkal Ru- szinszkőt olyan helyzetbe hajtották, hogy a- zok bármely ország legrosszabb visszaesésének és felfordulásénak idejéhez hasonlók.« (Ne fe­lejtsék el, hogy mi lennénk a jólét szigete...) A magya-ok legalább egy Egánra hivatkoz­hatnak, noha az egész akciónak nem volt más célja, mint a kizsákmányolás egyenletes biz­tosítása. Egánt annak idején nem 'nyomorfel- fedezó útra küldte a magyar állam. Egánnak a katasztrofális kivándorlást kellett megaka­dályozni, az adóalanyokat kellett helyhez köt­ve itthon tartani, másrészt pedig az Alföld­nek biztosítani az állandó legolcsóbb munka­erőt. A csehek még '.lyen célokra sem hivat­kozhatnak, legfeljebb az agrárpárt.'a, mely a tejfelt leszedte és most szeretné csapostól- papostől otthagyni a márcsak tehertételként elkönyvelt Kárpátalját. I «Az emberek a teheneket 100—150 Kč-ért adják el, 18 hónapos tinót 80 Kč-ért és e- mellett történik, hogy a földműves igen gyak­ran 40 kilométe-es távolságból hajtja ház; ál­latait eladás végett. A lovak árai 25 Kč körül mozognak. Voltak esetek, hogy a gazda egész jó állapotban lévő lovát a vá.sáron Illetékek fejében otthagyta az illetékszedónek, de elő­fordult. hogy a gazda a marhalevelet a ló fa-kára kötör*- sorsára bízta, mert n.’m akarta visszavinni, ugyans nem volt abban a helyzetben, hogy etesse... A folyó kamatlá­bak 20 százalékot is elérnek, de az uzsorások 50—100. néha még nagyobb százaléftra adnak kölcsönt.« Senki ne nevessen, dí ez a helyi jelentés ez agrárpárt memorandumából való. A tolvaj, tolvajt kiált, A memorandum egy olyan or­szágrészről szól, melyet az agrá-párt döntött rombolásba. Nincsen kenyér, nincsen kukorica, noha a román és a magyar határon ott áll­nak a teli vagónok és a kárpátaljai állomások mentén hosszú kilométersorokban a k'termelt és rohadó fa, csak azért, mert az agrárpárt Így kívánja, mert ezt a rablógazdaságot hű szövetségese, a kormányban ülő szocdempárt megengedi. Az ag-árpárt vámjaival eltépte Kár­pátalját tírmészetís piacától Magyarországtól és ma az erdők csendesek és csak a csend­őrök elöl menekülő éhezők, a mai bujdosók nyomát lepi be hóval a tél... kormány — az agrárpárt memoranduma bizonyítja — jól ismírte a hílyzetet, a Reg- g e 1 ruszinszkói házi benfentese ki '’s adta a jelszót: «Ruszlnszkó nyomo'án lehet és kell se­gíteni«, és mégsem történt semmi. A kormány bebíszélte önmagának és megnyugtatta a nyug- talankodókat: Ruszinszkóban az éh.ség krónikus mindennapi Jelenség, kár izgulni. A kormány azonban még's megszívlelte a Reggel tanácsát és a segítő akció megindult. 1932 február 27- én «Kárpátalja népéhez« (a teh írtétel újabb bizonyítéka: Kárpátalján segítsen maga Kár­pátalja) : «A gazdasági válság P. R -ben Is megjelent. A mi népünk mindig szegény volt, falvaikat mindig kikezdte az éhség (de addig mégsem kellett proklamóc'ó)... A feleba-áti szeretet arra kötelez bennünket, akik ma életszükség­leten felül is rendelkezünk némi anyagi esz­közökkel, hogy adjuk oda nélkülözhető fillé­reinket, azoknak ... stb. Anyák és atyák! Ti tudjátok, hogy milyen rettentő a szükség, szánjátok meg az éhező­ket.« Egy táblázatot állít fel, hogy ki mennyivel járuljon hozzá a segítő akcióhoz. Szenátorok és képviselők március’. fizetésükből állami jegyzők ügyvédek bankok orvosok (Szóval egy orvos adjon annyit, mint bank!) bankigazgatók (szegények!) gyógyszertárak mi^' zárosok és kereskedők vendéglősök ’ állami hivatalnokok, tanítók zsinagógák tnnplcMnok földbirtokosok Latorica R. T. az eddig’ ki nem fizetett adókból (a magyar földművesnek, a verchovinai fuva­rosnak utolsó lovát is elviszi az adóvégrehaj­tó, amig a Latorica félmil'lóval tartozik. Ha ped g befizeti, akkor ez a kötelező adó a L.a- toricánál jótékonyságnak számit). Így segít az állam A? anyák és atyák szi­vére apellál! £s az eredmény! A felhívásra eddig (tehát egy hónap alatt) összesen négy­ezer korona futott be. Semmi. Ugyanakkor a- zonban egyes állomásokon a csendőrök meg akarták akadályozni, hogy a Nemzetközi Mun- kássegély adományait, mintegy ötvenezer ko­rona é-tékben szétosszuk' Senki sem mozdul a ruszinszkói éhezőkért. Sem az állam, sem a kávéházban ülő polgár, de még a magyar földb rtokos sem. Korláthék a parlamentben ötvenkétezer magyar éhezőnek könyörögnek szivettépő zokogással kenyeret.de nem igen hallottuk, hogy a saját pénztá-cá- jukba nyúltak volna. Részlet Fábry Zoltán «Az éhséglegenda« című elkobzott riportkötetéböl. Nehéz volt a rablánc KČ 1000.— KČ 100.— KČ 1000.— KČ 1500.— KČ 1000.— KČ 500.— KČ 1000.— KČ 1000.— KČ 150.— KČ 50.— KČ 200.— KČ 100.— KČ 2000.— 500.000.— Kditai JosKavai történt eset. Már gyerekkora óta ott dol­gozott a gyárban. Ott dolgo­zott apja és ott dolgozott any. ja is. Meg a felesége, akit kurváskodása miatt kergetett el magától és aki után egy kékszemű, pufók gyermek maradt reá. Ju munkás volt Ká’lai Jós­ka. Fiatal és nyakas. Zomán- cozóban dolgozott. Háromszáz koronát is keresett egy héten. Aztán valahogy fájni kezdett a melle. Nem volt ez valami különös fá csak néha­néha nyilait valami szúrás­féle be’é. Köhögni kezdett. Néha kivörösödött az arca, pe. dig nem is ivott. Izzadt, még olyankor i.s, amikor semm't se csinált. Elment a F-ki beteg- segélyzö orvoshoz. .4z elküld­te. hogy semmi baja. Kállai Jóska dolgozott to­vább. Egy idő •,,vlva újból elme-, t az orvoshoz. Az orvos most porokat rendelt neki. Mikor harmadszor ment el, akkor már nem küldte el az on a, még porokat sem ren. delt neki: elismerte betegnek. Akkor már nagyon köhö­gött Kállai Jóska, Amikor lefeküdt, vigasztalta síró anyját: ,,Ne sírjon mama, majd egy keveset ellustálkodom, aztán egészséges leszek megint," Nevetve még hozzátette: Betegség „űri módon, munka nélkül fogok élni ,. hisz kapom a táppénzt a betegsegélyzőből Tudta Kállai Jóska, meny­nyi pénzt kell neki a beteg- segélyzőtől kapnia. Megjött a táppénz. Keve­sebb volt ...'.nt amennyit ki. számított. „Ejnye, csak nem téved­tem?!" Számolni kezdett. Megint ugyanannyi jött ki, mint az­előtt. De Kállai Jóska fiatal volt és nyakas, a-'"'^tvül meg még beteg Is. Nem csoda, ha kitört belőle a harag. „Nem elég, hogy a tüdőmet elrohasztották, még meg is lopnak a bitangok!" Jegyzőkönyvet vétetett fel az esetről, feljelentette a gyá­rat. Egv-két pillanatra eszébe jutott, hogy talán mégis jobb volna haüga*ni, de azért még sem sajnálta a feljelentést. Hiába Igyekezett őt a be- tegsegélyzö igazgatója lebe­szélni a feljelentésről, hiába magyarázta neki: „Nézze barátom én teljesen megértem a maga há^orodá- sát — de hát gondoljon a kö­vetkezményekre. hisz ismer­jük mi a F.ki rendszert. Ta­lán rendbe lehet hozni az ügyét feljelentés nélkül is., Kállai Jóska hajthatatlan maradt. Mikor a szakállas igazgató tudomást szerzett a feljelen­tésről (a beteasegélyzö igaz­gatója teUfonáUa meg neki nagy bocsánatkérések köze­pette), elkezdett kiabálni; „Enhozzám jöjjön panasz, ra, akinek baja van! Bennem senki ne lássa ''Uensénít. apja vanvok munkásaimnak“ Átrohan a nyilvántartási irodába; ,.’'t írja a betegsegélyzői elszámolásokat?" „Én!" jelentkezik félénken az egyik hivat ilnok. „El van bocsájtva!" „Kérem tévedtem." „Az én hivatal n rimáimnak nem szabad tévedniök ,.. ná­lam úgy kell menni minden­nek, mint a karikacsanás!;; Viss •'•ohan az irodájába. „Majd én megmutatom ne­ki! Feljelenteni? Ha éhendög. lik akkor sem kap többé ná­lam munkát..." Odafordul a személyi osz­tály vezetőjéhez: „Kije dolgozik itt még a Kállainak?” Az már ismeri főnöke szo­kásait. elSbetartja a készen­létben tartott listát: Kállai Amália, az anyja. — Idb Kállai József, az apja . Azonnal számoltassa le őket!" Es a két öreget kitették a munkából. Részlet a Munkás, naptárból. Ezek a számok világosán bizonyít.iak, mennyivel nagyobb a napi kereset vá­sárló ereje. Ha tekintetbe vesszük, hogy a háború előtt a dolgozóknak csaladjukat is el kellett tartaniok, akik munkanélküliek voltak, a különbség még nagyobb. A múlt és a ma keresete Én háború előtt vásárolhattam ... Ismeritek az ilyen beszédet. Itt van rá a felelet! 1937-ben a munkásnak, aki alkalma­zásban volt. napi átlagos keresete 15.60 koronát tett ki. Ezen az áttekintő táb­lázaton megtekinthetjük, mennyi kü­lönféle árut vásárolhatott keresetéért. A két részre osztott oszlop alsó felé­ben lévő kimutatásból láthatjuk, hogy a dolgozók, ha a napi 40 koronás átlagkeresetet vesszük új pénzben, ugyanabból az árucikkekből milyen mennyiséget vásárolhatnak. 1937 1953 kenyér, kg 6.— 14.30 grizes búzaliszt kg 5.30 6.60 krumpli, kg 23.— 47 60 marhahús, kg 1.— 2 — vaj, kg 0.90 0 90 tojás, darab 20.— 36.30 alma, kg 3.70 8.— cukor, kg 2.40 2.85 készriiha, darab 0.03 0.07 összehasonlítva az 1937. évvel a na­pi keresetből megközelítőleg kétszer annyi kenyeret, krumplit, marhahúst, tojást vehet; a dolgozók ma feleannyi idő alatt megkeresik egy ünneplő ruha árát. Ez hát az igazság; Jobban élünk, mint a háború előtt és még jobban fogunk élni, úgy, ahogy növekedni fog termelésünk és amilyen gazdaságos lesz. K ENYER MEG TEJ SZ.4BÖ BÉLA Szerény lettem, éjjelenként is kenyérről meg tejről álmodom, egyszer kenyérnek álmodtam a nyelvemet megettem: én ismerem a kenyér számtalan Izét jó volt, higgyétek el nekem Ha kenyérből lennének a házak lenyelném a felhőkarcolókat és a tejes kutakat is kiinnám mind. Óh mit is mondjak? kenyér meg tej melengeti ma a szívemet emésztek, összekeveredett bennem minden éltető források bugyborékolnak lelkemben szeretem így a kalászos mezőket a tőgyes teheneket — mozdulatlan örök dal szállna, szállna... de csontjaimba égett napok űznek szoptatós anyák réveteg hada üzen kenyértelenek meztelen árnyéka hajt sietnem kell, már virradni kezd, tisztára dörzsölöm szemeimet, hűvös ujjaimat megropogtatom, c.send ... halljátok? álmom: kenyér meg tej kopog az ablakomon, 6 KORONA BENJAMIN FERENC Az ágy, amelyen elfelejtem a napnak száz keserűségét, hol álomcsodákba szédülök s nem tépi gyomromat az éhség — albérleti büszke vaságyam három mosolygós matracával, hol a lelkem boldogabb világba szárnyal, hol nem hasít az élet ostora, 6 korona, csak 6 korona! Kirakatok tele minden jóval, vaskasszák kövér milliókkal... Gurul a pénz, futnak a számok, én meg 6 koronára várok. Már éjfélt üt a toronyóra, mindenki nyugszik békén, s csendben és nekem kint kell dideregnem, A fagyos járdán némán állok, mint egy megkövesedett átok. Perzsa bundák suhannak előttem, a lokálból zene cseng ki. Gyanúsan végigmér a rendőr: „Tessék tovább menni!” Már kint vagyok a Dunaparton, rákönyöklök a kerítésre. A nagy nyoszolya, húzna, vonna ... 6 koronáért?! Nem, azért se! Tények és adatok 1934 ben a kladnói dolgozóknak a többi dolgozókkal szemben "agy előnyük volt. A segélyegyletben lévő tízéves tagság által egy özvegy napi egy korona nyolcvan fillér tá­mogatásra tarthatott igényt. Ez az összeg havonként 56 korona hetven fillérre rúgott. Az árváknak 0.95 korona, havonként össze­sen 28 és fél korona járt. Ebből kellett él­niük. 1929-től, 1933-ig a b-tegsegélyző által a munkaképtelen dolgozóknak kifizetett össze gek 40 80/fi-al csökkentek. — 1936 december 22-kén a prágai Clam Gallas palotában az ifjúság életéről kiállítást rendeztek, A ki­állításon elhelyezett grafikon a napnál is fényesebben megvilágította a munkások nyomorát A grafikon ezt mutatta: Csehszlovákiában 1936 ban 204.000 ember él heti 50 koronás bevételből, 451 000 ember él heti tíz korona bevételből. 137.000 embernek egyáltalán semmi bevé­tele sincs. Pedig c.saládfenntartókról van szó » • * Észak-Csehországban 1929 és 1933 között a szakképzett és teljes mértékben foglalkoz tatott textilmunkás átlagbére a következő­képpen csökkent: 1929 — 132 Kčs, 1930 — 120 Kčs, 1931 — 117 Kčs, 1932 — 96 Kčs, 1933 — 90 Kčs. Szükséges még hozzáfűzni, hogy a mun­kásnak ritkán akadt alkalma, hogy egyálta­lában munkát kapott és egész héten dolgoz­hatott A munkanélküliek szama a München-e’öttl Csehszlovák köztársaságban; 1929- ben — 52 800, < 1930- ban — 239.500, 1931- ben — 486 300. 1932- ben — 746 300, 1933- ban — 778.100. * • • Szeretnék néhány szót arról elmondanL hogy élek én. és hogyan élnek barátaim, akik valami yen mesterséget tanultak ki. és munkanélküliek Eg.y vidéki városban tanul­tam ki-a szabóságot Nyolcán voltunk otthon testvérek. Elhihetitek. hogy a tanoncévek nagyon nehezek voltak. Tel.jes ellátást kap­tam, de egy fi lér fizetést sem. Mégis örültem, hogy ha kitanultam a mesterséget, kereshe­tek és majd támogatni fogom öreg szüléi­mét A tanításért 500 koronát kellett fizet, nem. De mivel oénzem nem volt fél évig ingyen kellett dolgoznom Azután a mester elbocsájtott. Dolgozni akartam és ezért Prá­gába mentem. De nagyon csalódtam, mert ott mukanélkü'i társaim tömegére találtam. Prágai tartózkodásom ideje alatt nem kap­tam állandó munkát. És ha időnként kapok is munkát évente nem dolgozom többet mint négy hónapot Könyvek és újságok eladásával is foglal­koztam. Sikerült így hetenként 50 koronát keresni, ebből 25 koronát lakásért kellett fi­zetni Tehát 25 koronát'! kellett é'nem. Hetenként háromszor munka után járok, de mindig csak azt hallom: — Minden hely foglalt. (Elmondta Karel Jirku, 1936-ban a prágai rádióban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents