Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-20 / 27. szám

1953. május 20. 01 ifiúsag Követésbe méltó példa Švašek Jirí a prágai CKD SOKOLOVO egyik legjobb marósa A prágai ČKD Sokolovo üzemben dolgozik Svašek JirI marós. Minden erejével azon van, hogy a tervet teljesítse, sőt túlteljesítse, holott sok esetben bizony nem talál megér­tésre. Ahogy ránézünk Svašek elvtársra, szeméből csak úgy sugárzik a be­csületesség. A marógép igazi jó ba­rátja. tudják is ezt róla a CsISz-ta- gok, mert mindannyian tisztelik és becsülik és az üzem vezetősége is felelős munkahelyre helyezte. Svašek elvtárs eleinte sehogyse volt megelégedve teljesítményével, akkor aztán elkezdte tanulmányozni a szovjet sztahanovisták módszereit; különösen Kovalov módszerét tanul­mányozta. És ma már ő maga is ezt a módszert használja. Amellett, hogy a szovjet sztahanovisták módszereit tanulmányozta, a legjobban az fog­lalkoztatta, hogy hogyan tudna egy marógép helyett két marógépen dol­gozni. Egyszer kora reggel, amikor a mellette lévő marógép nem volt üzemben, elindította a saját és a szomszéd marógépét és meggyőző­dött arról, hogy egyszerre két gé­pen is tudna dolgozni. Szándékát, hogy két marógépen akar dolgozni, először a mesterének mondotta el. Jó ideig húzódott a dolog, míg szán­dékát a CsISz taggyűlésen is elmon­dotta s ennek alapján a CsISz veze­tőség is kezdett a tervvel foglalkoz­ni és Svašek elvtárs számára új ma­rógépet állítottak be. Az új marógép beállítása után Svašek elvtárs napról napra júltel- jesítette normáját. Amikor már a két marógépen ment a munka a já­rási konferencia alkalmából védnök­séget vállalt hét olyan dolgozó fö­lött, akik az adminisztrációból jöt­tek a termelésbe. Ezt a vállalását állandóan teljesíti. Svašek elvtárs munkája mellett nem feledkezett meg a saját politi­kai neveléséről sem. úgy hogy pél­daképe a többi CsISz-tagoknak. A Sväzarm munkájából is aktívan ki­veszi részét. Egyszóval mindenhol ott van, ahol egy CslSz-tagnak lenni kell és úgy cselekszik, ahogy egy CsISz-tagnak cselekednie kell. Olyan tulajdonságai vannak, hogy elmond­hatjuk róla, ilyen legyen minden ifjú kommunista. Svašek elvtárs úgy be tudja osz­tani idejét, hogy a sportra is sok ideje marad. Kedvenc sportja a mo­torkerékpárversenyzés és motorke­rékpárját épp úgy ápolja, mint az üzemben a marógépeit. Eddig már 4 aranydíjat nyert terepversenyben. Mégpedig a Kutna Hora, ČKD Sta- lingrád, Hloubetin-i és a Tátra üzem által rendezett toepverseny arany­díjait. Svašek elvtárs lépten nyomon azon töri a fejét, hogy hol tudna valamit javítani, anyagot, vagy időt megta­karítani, hogy jobban gazdálkodjunk. Egyszer, műszaka befejezése után megtárgyalta azzal az elvtárssal, aki a délutáni műszakon dolgozott a gé­pein, hogy a jövőben a gépet me­netközben fogja átvenni. Ez a ja­vaslata nagyon megtetszett a délu­táni műszak marógépesének, úgy hogy bevárta az éjszakai műszak marógépesét és megbeszélték, hogy ugyanolyan menetben adja át majd a gépet. Így tehát ma a marógép 24 órát, sőt a pihenőnapig egyhuzam- 'ban jár és százszázalékosan kihasz­nálják. Svašek elvtárs ma 380%-kal tel­jesíti túl a normáját. Ez a teljesít­mény biztosítja neki és családja szá­mára a jómódot, és hogy kultúrigé- nyeit is kielégíti. Május elsején Sv.i- .šek elvtárs löo/g-kal szilárdította meg normáját és azt a felajánlást tette, hogy ha még egy marógépet állítanak be, normáját 4000/o-kal fog­ja túlteljesíteni és 400/g-kal, szilár­dítja vmeg. Ma az üzem vezetősége ésia Csl?z- vezetőség azzal foglalkozik, h'.>gy Svašek elvtárs részére mihamarabb üzembe helyezzék a harmadik ma­rógépet. E napokban Svašek elvtárs már egyszerre három marógépen fog dolgozni és egyedül fogja végezni azt a munkát, amit mostanáig három elvtárs végzett. Ha a ČDK Sokolovo minden CsISz- tagja úgy dolgozna és gondolkodna, mint Svašek elvtárs, az üzem a tervteljesítésben nem maradna le és nemcsak a CsISz-tagok érnének el értékes eredményeket. Klein László Pártunk X. kongresszusa fordulópontot jelent a tornóci fiatalok életében n vágsellyei CsISz-tagok betartották Igére tűket A vágsellyei gép- és traktorállomás tsISz-szervezetének tagjai kötelezett­ségvállalásokkal készülődtek május el­seje és 9-ike méltó megünneplésére. A fiatalok összesen hatvan egyéni kö­telezettségvállalást tettek. Vállalták, hogy a tavaszi munkatervet öt nappul a határidő előtt 1050/n-ra teljesítik. Továbbá SO/g-kal emelik a hektárhoza­mot. A munkamegszervezés terén az agregátok alkalmazá.sával 100/q-os üzemanyagmegtakarítást érnek el, amely összesen 88.695 korona tiszta jövedelmet jelent népgazdaságunknak. Ígéretüknek eleget tettek. A felaján­lások teljesítése minden CsISz-tag szívügye volt. A tavaszi munkatervet 12 nappal rövidítették meg és 110.10/q- os teljesítményt értek el. A munka jó megszervezésével megtakarítottak 13.296 liter naftát, 127.641.— korona értékben, tehát 8.263 literrel többet, mirit amennyi a felajánlásban állt. Mindezt úgy érték el, hogy a mező­gazdasági munkákat agregátokkal vé­gezték. A műhely dolgozói és az ad­minisztratív dolgozók munkaidőn kívül 500 óra ledolgozását vállalták, amelyet időre teljesítettek. A kötelezettségvállalások teljesítésé­ben különösképpen kitűntek brigád­központjaink traktorosai, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a felajánlásukat magasan túlteljesítsék. Dicséretet érdemel Varga István a vágkirályfai traktoros brigádközpont tagja, aki Zetor gépével 334 átszámí­tott hektáron végezte el a tavaszi munkákat és ezzel tervét 301.450/o-ra teljesítette, 730 liter, üzemanyagmeg- takaritással. Nem maradt el a tervteljesítésben Grángyai György sem. Grángyai elv­társ a IV. brigádközpontban dolgozik. Tavaszi tervét Zetor-gyártmányu traktorával 183.32 átszámított hektá­ron végezte el és így tervét 165%-ra teljesítette és 702 liter üzemanyagot takarított meg. Példaképül szolgál Pásztor József peredi traktoros is, aki Skoda-gépével 1570/o-os tervteljesítést ért el 583 li­ter üzemanyagmegtakarítással. Polgár S. Vágsellye. Tomócon eddig sem működött rosz- szul a CsISz-szervezete, de pártunk X. kongresszusáig még jobban megjavít­ják a munkát. Szép helység áll az ifjúság rendelkezé.sére és tervszerű munkát -folytattak. Sikerrel végezték a politikai iskolázást, amely fejlesztette a fiatalok öntudatát. De még sok fia­tal távol áll a CsISz-szervezetétől, azonkívül olyan tagok is vannak, akik nem fizetik pontosan a tagdíjakat és nincs rendben a tagsági könyvük. A vezetőség a legutóbbi ülésén el­határozta, hogy ezt a hibát a X. párt- kongresszusig kijavítják. Plankó Teréz a szervezet alelnöke elmondja az erre vonatkozó terveiket. — Hét pár agitkettöst választóttunk, pontosan felosztottuk egymás között még az utcákat is és minden fiatalt meglátogatunk. Ellenőrizzük tagsági könyveiket és ha rnég nem tag meg­győzzük öt, hogy lépjen be a szerve­zetbe. Nagy súlyt helyezünk azokra az újakra, akik most végzik el az isko­lát. Remény van rá, hogy ez a mód­szerürtk sikerrel jár, de ha akadna olyan ifjú, akit először nem tudunk meggyőzni, akkor többször is foglal­kozunk vele. — Plankó Teréz már párttagjelölt lett mióta nem láttam. i'=kor utóljára beszéltem vele, akkor is rugalmas volt munkájában és odaadó a közösség ügye iránt. Akkor az EFSz-ben dolgo­zott, ma az állami birtok igazgatósá­gán van. Az elvtársak bizalma sok mindenre kötelezi őt és az is, hogy párttagjelölt, őszintén mondja, hogy ma már nem olyan, mint mikor utól- járít találkoztunk. Akkor is sokat dol­gozott, de most még jobban fokozni akarja munkáját a társadalom javára. Nagyon boldog volt, mikor a párt fel­vette jelöltjei porába. Régi vágya tel­jesült. Sok munkával bizonyítja, hogy megérdemli ezt a kitüntetést. Homola Antal a szervezet elnöke is beavatkozott a beszédbe. Homola elv­társ fellépése erélyes, öntudatos, de mégis közvetlen. Elmondja, hogy a párt X. kongresszusáig azért aktivizál­nak minden tagot, illetve új tagokat is szerveznek, hogy az ifjúsági szerve­zetben egymás hibáiból okulva a kri­tika és az önkritika alapján olyan if­jak fejlődjenek ki, akik később esetleg elnyerhetik azt a megtisztelő címet is, hogy párttagok. .A helyi pártszervezet is sokat foglalkozik velük és ők is arra törekednek, hogy jó működést tudjanak kifejteni. Kruzslik Eduard arról panaszkodik, hogy a tanítók, annak dacára, hogy fiatalok, mégsem járnak közéjük és elszigetelve élnek az ifjúságtól. A kö­rülöttünk állókból többen is megerősí­tik ezt az állítást. Ez bizony nagy hiba és a mai tanítóknak nem szabad a dolgozó ifjaktól elszigetelten élni. A tagsági könyvek ellenőrzésével a tagság legszélesebb rétegét aktivizál­ják, amit a X. pártkongresszusig vég­rehajtanak. Tehát a X. pártkongresz- szus döntő fordulatot jelent a tornóci fiatalok életében és az eddigieknél is nagyobb, komolyabb tevékenységre so­rakoznak fel, Bagota István A legjobb pótori vájár A kékkői szénbányák szalatnyai tár­nájában dolgozik munkacsoportjával együtt Molnár József elvtárs. Különö­sen új munkamódszereiről ismert. A bánya dolgozói Molnár elvtárs munka- csoportját a kékkői szénbányák leg­jobb csoportjának tekintik. Ez valóban így is van. Molnár József elvtárs mun­kacsoportjában nagyobbrészt fiatalok dolgoznak. Olyan fiúk, akik nemrégen végezték el a hathónapos bányásztan- folyamot s mostanában, mint segéd­vájárok működnek a tárnák mélyén. Molnár elvtárs személyében jó tsoport- vezetőre találtak. Tervüket mostaná­ban 150—1600/o-ra teljesítik. A mun­kacsoport 14 tagja igazi jóbarát. Kö­zösen tervezik a napi munkát, közösen küzdenek a nehézségek ellen. Molnár elvtársat május elsején a kékkői szénbányák legjobb munkásává nyilvánították. Május 9-én, győzelmünk ünnepén pedig a „Kiváló munkáért” című érdemrenddel jutalmazták. Szalatnyán felkerestem Molnár elv­társat. A volt urasági kastélyban la­kik társaival együtt. Azon a héten éj­jeli műszakos volt, tehát déli 12 óra­kor még az ágyban találtam. Bocsána­tot kértem, amiért zavarom s aztán a tárgyra tértünk. — Szinte nem akarom hinni, hogy én vagyok a kékkői szénbányák leg­jobb vájárja. Én, akinek a múltban csak szenvedés és nyomor jutott osz­tályrészül, — feleli kérdésemre. Molnár elvtárs már a negyven körül jár, de szeme még fiatalosan csil­log s mozdulata sem árul el örege­dést, amikor felkel az ágyból s a imHMHimiiMiimiiii iiiiimMimimtHimiiiiimiMtmiMitiiiimimm Rumbáznak-e még az ekeli fiatalok? Hetekkel ezelőtt otthon jártam szülőfalumban Ekelen. Boldogan utaztam haza, örültem, hogy majd találkozhatok régi barátaimmal a falu fiatalságával. Gondoltam, leg­alább elbeszélgetünk problémáinkról Mikor beléptem az ekeli CsISz- csoport kutúrtermébe, hirtelen el­szomorodtam és olyan gondolatok­kal közeledtem, hogy majd sakkozó, olvasgató, szórakozó fiatalokkal fo­gok találkozni, azokkal, akikkel az- jelőtt nagyon jól meg tudtam értet­ni magam. A viszontlátás örömét egy szemvälanásnyi idő alatt elmos­ta bennem a kultúrteremből kiszű­rődő zagyva rumba-zene, bárgyú négyütemű táncát ropták kultúr­termünkben az ekeli CsISz fiatalok több-kevesebb sikerrel. Érdeklődésemre a falnál csende­sen álldogáló barátaim elmesélték, hogy Komáromból kint járt néhány jampec ö'tözetű ifjonc és ezek is­mertették meg az ekeli fiatalsággal ezt a ,,nagyszerű táncprodukciót”. Elmondták még azt is, hogy az ifjú­ság Ekelen nem tart lépést a többi falvak ifjúságával, nem olvassák az ifjúsági sajtót, nem foglalkoznak politikai irodalommal, sőt egyálta­lán nem is olvasnak. Hát itt van az eredménye az ekeli CslSz-szervezet szájtátiságának! Itt van a kézzel fogható eredmény, rumbáznak a CsISz-fiatalok, politi­kai ismeretek hiányában nem látják világosan, hogy az ellenséges ideo­lógia, a nyugati életforma leghűbb kifejezője a rumba, szamba és a többi bárgyú amerikai tánc. Salma Imre, Bratislava, Magyar Pedagógiai Gimnázium. szekrényből kiveszi vadonatúj bányász­egyenruháját. — Május elsejére kaptam ajándék­ba, — mondja. Legnagyobb ünnepün­kön ebben az öltönyben vonultam feU Újra a szekrényhez lép s három da­rab dicsérő levelet nyújt felém. A di­csérő levelekben az áll, hogy Molnár József elvtárs, a szalatnyai bánya fej­lője, a kékkői szénbányák legjobb dol­gozója. — Bizony, valamikor gondolni sem mertem arra, hogy 9—10.000.— koro­nát keressek. Mostanában ennyit kere­sek. 1938-ban lettem bányász. Akkori­ban nyitották meg a ragyolci tárnát, persze eltévedtek az urak, mert ki­tűnt, hogy Ragyolcon kevés a szén. A felszabadulás után öt évet a handlovaí bányákban töltöttem. Itt már mint vájár dolgoztam. Keresetem hónaptól- hónapra növekedett. Tudomásomra ju­tott. hogy Pótoron már nagyban fejtik szenet. Tudtam azt is, hogy Pótoron kevés a vájár. A bányának szüksége van tapasztalt vájárokra, tehát Póto­ron kezdtem dolgozni. Ez még 1951- ben volt. Érdeklődtem aztán Molnár elvtárs magánélete felől. — Családom a losonci járás Pilis községében él. Három gyermekem van, kettő még iskolás, egyik, a lányka pe­dig itt dolgozik Pótoron, a felvételi irodában. Tavaly megtakarított pén­zemből új házat építettem. Molnár elvtárs aztán elmondja még, hogy csoportjának munkája annyiban különbözik a többi csoportok munká­jától, hogy ők nem a csillékbe rakják a szenet, hanem a szállító sza­lagra, amely aztán a felszínre viszi. Molnár elvtárs azon igyekszik, hogy módszerét a többi csoportok is átve­gyék. Jakubecz Tibor Petőfi-folyosó a nováky Tanulóotthonban Nováky, Beloiannis tanulóotthon. A hosszú folyosókon a fiatalok jönnek- mennek és a lépcsőkön gyorsabban járnak, mint a folyosó sima köveze­tén. Ezzel is csak a fürgeségüket mu­tatják ki. Éppen ebédhez készülnek és mindannyian a díszes, tágas ebédlöte- rem felé tartanak. Az ellátást nagyban dicsérik és valamennyi jókedvű, mo­solygós. Az egyik folyosó bejárata fe­lett pirosbetűs fehér táblát látunk a következő felírással: Petőfi Sándor- folyosó. Először furcsának látszik, szinte hi­hetetlen és többször is egymásután megnézzük tényleg igaz-e a felirat. Megakarjuk tudni, hogy történt, hogy ez a hosszú folyosó Petőfi Sándor ne­vét viseli. Erre a kérdésre már Hrúz József ipari tanuló és Novota József tanár ad választ. Minden folyosón sok szoba van, ahol tanulók laknak. Meg­szerették ezeket a szobákat, megsze­rették őket, hiszen az ifjak két évig laknak bennük. Egy-egy folyosó lakói a tanulásban elért legnagyobb ered­ményért versenyeznek és a tanulásban a legjobb eredményt elért fiatalok fo­lyosója kapta a Petőfi nevet. Hrúz József is a Petőfi-folyosón la­kik, Gímesi fiú. Örök vágya volt. hogy bányász lehessen. A szülei eleinte nem egyeztek bele. Mindig csak azt mon­dogatták neki, kár elhagyni a szülő­faluját. De az ő akarata győzedelmes­kedett és hažulró mégis elengedték. Bányásztanuló lett. Éppen azért lettem bányásztanuló, mert nagyon szeretem a falumat, — mondja. A bányában so­kat tudok majd a falumért dolgozni. Igyekszik is és máris az iskola egyik legjobb tanulója. Büszke is rá Novot­ny elvtárs, aki technikai előadó az is­kolán. A Petőfi-folyosón lakik még Fülöp Péter, aki Menyhéröl került ide. Továbbá Danis Melicher Rišňovce köz­ségből, Dankó István Hoča községből. Ezek is mind jól megállják a helyüket. Az utóbbiak már másodéves tanulók és mindannyian büszkék Záhorský Du­sánra, aki az elsőévesek között a leg­jobb. A tanulók mindennel meg' vannak elégedve és nagyon szeretnek tanulni. Kinevetik az olyan híreszteléseket, amit csak olyan egyének terjeszthet­nek a bányásztanulókról, akik nem is­merik az ottani helyzetet. Például, hogy nem kapnak enni, nincs szabad­idejük. A tanulók tudják, hogy szak­képzett bányamunkások lesznek, ha jól tanulnak és azért két évig kell isko­lába járni. Aki továbbtanul mérnök is lehet, technikus is. Idejük van min­denre. Az utolsó hónap alatt is a könyvtárból 309 kötet könyvet olvas­tak el, főleg' szépirodalmi és techni­kai szakkönyveket. Az otthonnak kü­lön tornaterme és mozihelyisége is nulni. A falakon ismeretterjesztő képek kola tetszik a legjobban, ami száz méterre van az otthontól. Az otthon­ban laknak, szórakoznak, étkeznek, de az iskolában csak tanulni lehet. Az is­kolai tantermek csendesek, tetszető- sek, itt mindenkinnek kedve van ta­nuli. A falakon ismeretterjesztő képek vannak, különböző ásványokat ábrá­zolnak, az állótáblákon pedig krétával rajzolt gépalkatrészek és bonyolult mértani ábrák, matematikai egyenle­tek vannak felírva. A tantárgyak kö­zül a legnagyobb súlyt a matematiká­ra, a geológiára és a speciális techni­kára helyezik. A legnehezebb tantárgy a speciális technika, de a tanulók ez­zel is megbirkóznak, mert megtanul­ták, hogy nem szabad visszariadni a nehézségektől. Érdeklődöm a tanulók között, hogy mire számítanak az iskola után, mik szeretnének lenni? A válasz; mérnök, technikus, geológus, szakképzett bá­nyamunkás. Megmagyarázzák, hogy a szakkép­zett bányamunkás munkája is annyit ér, mint a mérnöké, ha pontosan és jól elvégzi. A mérnökök a termelés megszervezői és ennek irányítói, de nem tudnák a termelést szervezni, ha nem állanának rendelkezésükre szak­képzett munkások. Fontos, hogy a jó szakképzett munkás magas technikai tudással rendelkezzen, hogy segíteni tudjon a termelés irányításában. Ezért tanulunk mindnyájan szorgalmasan, hogy komoly szaktudást sajátítsunk el és ide várjuk közénk az ifjúság szá­zait, akikre nagy szüksége van ha­zánknak. Danis Melicher mondta ezt, aki egyúttal az iskola CsISz-szervezetének is a titkára. Politikai előadásokon is részt vesz­tek? — kérdem tőle. Igen, — hang­zik a válasz. Politikai és társadalom- tudományi ismeretekre is szüksége van a technikusnak. Ezen ismeretek nélkül nem lehet el egy jó technikus sem. Nyugodt jövő előtt állunk. De a Be­loiannis tanulóotthonban az ifjúság közt megerősödik bennünk a bizalom a boldog jövő iránt. b. I.

Next

/
Thumbnails
Contents