Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-20 / 27. szám

Ol IFIÚS&G 1953. május 20. Peter Jilemnicky Ji!<>mnicky volt a szlovák nép legViagyobb írója, az új harcos szocialista-realista irányzat meg­teremtője a szlovák irodalom­ban. Kysperken 1901 március 18-án született. Cseh származá­sú volt. mégis a legnagyobb szlovák Író lett. Mint tanító ke­rült Szlovákia területére. Szlo­vákia legszegényebb, legelhagya- tottabb vidékén, Kysucán dolgo­zott. Itt világosan látta a kapi­talista kizsákmányolás következ­ményeit, a munkásak nyomorát, a csehszlovákiai dolgozók elnyo­mását, az egyre élesedő osztály- harcot, a dolgozók és a kizsák- mányolók között. Ebben az osz­tályharcban Jilemnicky határo­zottan az elnyomott szlovák dol­gozók mellé állt. Emellett Jilem­nicky mindig következetes in­ternacionalista maradt, Hirdette a cseh, szlovák, magyar és né­met dolgozók testvéri összefo­gásának szükségességét, a dol­gozók teljes egyenjogúságát neniretiségre v.tló hátrányos megkülönböztetés nélkül. Jilemnicky nemcsak jó kom­munista és a szocializmus ügyé-' nek lelkes harcosa volt, hanem kitünű művészi tehetségű író is. írói tehetség, valóságábrázolása, regényeinek szép stílusa tekin­tetében. messze felülmúlta az összes burzsoá írókat és példa­képül áll mai Íróink előtt is. Nagyon sokat tanult a Szov­jetunió irodalmából, a legtöbbet Makszim Gorkijtól, a legnagyobb orosz írótól. A Szovjetuniót sze­mélyesen és jól ismerte, mert a szlovákiai kivándorlókkal két évet töltött az épülő szocializ­mus hazájában.. Megismerte a Szovjetuniónak mint a világ proletariátusa védőbástyájának erejét és a szocializmus ^ké­sének nagyszerűségét. Epoly forrón szerette a Szovjetuniót, mint saját hazáját. Szlovákia az első köztársaság idején kétszeres , kizsákmányolás alatt nyögött. A cseh burzsoá­zia visszafejlesztette Szlovákia iparát, nehogy Szlovákiában ver­senytársra találjon. Az Ilyen burzsoánacionallsta nemzetiségi politika azután azt eredményez­te. hogy Szlovákia dolgozóinak életszínvonala és ezzel együtt kulturális színvonala is, elma­radt d csehországi dolgozók mö­gött. Jilemnicky müvei egyre kö­vetkezetesebben és határoz.nt- tabban mutatnak rá a szlovák nép elnyomorodá.séra, a burzsoá csehszlovák köztársaság igazi arcu dtára. Jilemnicky nemcsak feltárja a rideg valóságot, a dol­gozók nehéz helyzetét, hanem megmutatja a kivezető utat is a szocialista jövő képét. ' Nem véletlen, hogy Jilemnicky regé- Jryeiben a szlovák társadalomnak ■rugyanazt a képét látjuk, m'nt '^.ottwald elvtárs politikai elem­zéseiben. Mindketten ugyanazon az úton haladtak és közös célért harcoltak. Jilemnicky nem te­kintette az irodalmat a céltalan' szórakozás eszközének, hanem harci eszköznek, a jobb életért, a szocializmusért folytatott küz­delemben. Ez a műveiben meg­nyilvánuló magas eszmei köve­telmény, amely magasfokú mű­vészi igénnyel párosult, Jilem-' nickyt a szocialista-realizmus megteremtőjévé tette a szlovák irodalomban. Jilemnicky, mint kommunista és mint művész egyaránt a munkásosztály szempontjából fi­gyelte az életet. „Egész alkotá­somat a munkásságnak akarom szentelni”, — írja Edo Urxnak. Már első csehül Irt novelláiban szociális kérdésekkel foglalkozik, 1924-től rendszeresen ír a kom­munista párt szlovákiai lapj.á- nak, a Pravda Chudobynak* Ek­kor Jilemnicky már céltudatosan kereste az irodalmi megnyilat­kozás új formáit. Célja, hogy a társadalmi Igazságokat minél egyszerűbben és közérthetőbben megismertesse a dolgozókkal és magas művészi színvonalon áb­rázolja a való életét. Első jelentős nagy regényét a Győzelmes bukást 1926-ban ír­ta. Témáját szociális igazságból, a szlov.ák falunak az első világ- háboiu utáni életéből meríti. A regény főhőse. Horony Mátyás, aki Oroszországban harcolt az Októberi Forradalom győzelmé­ért és önkéntes volt a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadse­regében is. Hazatérése után azt tapasztalja, hogy. szerelme és élete vagyoni ellentétekbe ütkö­zik. 1926-ban Jilemnicky az Inter- .lelpo nevű termelőszövetkezet! csoporttal u Szovjetunióba megy, hogy megismerje a proletárok vágyainak megvalósítöját, a vi­lág e|ső szocialista hatalmát. A Szovjetunióban töltött két év nagyban hozzájárult Jilemnicky elméleti tudásának emeléséhez A szocializmus nagy ügye iránt izzó lelkesedést, a munkásság győzelme iránt soha ki nem apadó hitet hozott magával a S^vjetunióből. következő regénye a Döngö lépés, a Szovjetunió életéből ve­szi témáját. A Döngö lépésben Jilemnicky részletesen elemzi és leírja azt a hatalmas méretű osztályharcot, amely a mező­gazdaság kollektivizálásával kap­csolatban rendkívüli méretekben kiéleződött a Szovjetunióban. Pavlovka (azelőtt Kraszna Cse- hovka) községben, ahol cseh­szlovák telepesek laktak, sem történt meg ez a változás egy­szerű étnövés formájában. Ji­lemnicky a Döngö lépésben nagyszerűen megrajzolta a falu egymással szembenálló osztályai­nak tipikus képviselőit. A Döngö lépés a csehszlová­kiai dolgozók számára rendkívül időszerű. A mi parasztságunk ma a szocializmusba való át­menetnek éppen abban a szaka­szában van, mint a szovjet pa­rasztok a Döngö lépés megírása idején. Az osztályharc nálunk is napról-napra élesedik. A mi pa­rasztságunk közvetlenül felhasz­nálhatja e műből szerzett ta­pasztalatait a reakció elleni harc, a szocialista falu építése terén, Jilemnicky legjelentősebb szo­cialista műve a Töretlen föld. A Töretlen föld a mai napig Is a legjelentősebb mű, amely a csehszlovákiai falu életével fog­lalkozik. A Töretlen föld közvet­len témája Kysuca nyomorának és fokozatos átalakulásának áb­rázolása. Jilemnicky számos fe­jezetben rámutat Kysuca nyo­morának okaira és annak követ­kezményeire. Ezen keresztül le­leplezi az összes falusi és városi kizsákmányolókat is. A falusi kizsákmányolók az uzsorások és a kulékok. A városi kizsákmá­nyolás. ügynökei az ügyvédek, az államapparátus képviselői, stb. A falusi nép nyomorának ábrázolása alkotja a regény tör­ténetének legnagyobb részét. A regény mondanivalója szempont­jából igen fontos az osztravai munkások környezetének ábrá­zolása. Világosan látjuk a regé­nyen keresztül is, hogy az ön- tudatosabb ipari munkásságnak mind a múltban, mind a jelen­ben vezető szerepe volt a (alusi szegénység harcának megszer­vezésében, a falu öntudatosiiá- sában. A regény főhőse Húsosá­vá Pál, az osztravai kommunis­ták, elsősorban Koreszka elvrárs segítségével lesz osztályöntuda­tos proletártíi. n A földmunkások és a szegény­parasztok életét mutatja be- a Darabka cukor című regénye. A regény témáját a kis répater­melők harca alkotja a cukor- kartelek ellen, harc a répa árá­nak felemeléséért, a földmunká­sok és a cukorgyár! munkás ,k sztrájkja a bérek leszállítása és a munkából való elbocsátás el­len. Emellett a regényben szó van a fiatal értelmiség munka­nélküliségéről is. Jellemző, hogy Jilemnicky ebben a regényében is fejlődésükben mutatja be a dolgozókat. Megmutatja osztály­öntudatuk keletkezésének okait és fejUidésüket is. A répamun­kások között is gyakran kerül sor nézeteltérésekre. A dolgo­zók nem mind öntudatosak. Van közöttük olyan rendkívül kon­zervatív és maradi egyéniség is. mint Malenyec. A kis répaföl­dekkel rendelkező parasztok ^zonban nem Malenyecet köve­tik, mert érdekeik azt diktálják, hogy a sztrájkot szervező Kmos- konak és Ratajnak van igaza. Amikor a répa árát a cukorkar- telek olyan alacsonyra szabják meg, hogy ez nem fedi a ter­melési költségeket sem, sztrájk­ba lépnek. A sztrájkban győz a munkások harcos összetartása és forradalmi lendülete. A szocialista humanizmus az \ emberi boldogságot legnagysze­rűbb módon az Iránytű című művében mutatja be. Jilemnicky az Iránytűben megmutatja az emberi bíjlUogság összes külső és belső feltételeit. Az ember felszabíidulásának alapfeltételét abban .látja, hogy njeg kel! sza­badulnia a pénz, a vagyon fenn­hatóságától, sőt a vagyon utáni vágytól is. A boldogság másik feltétele az ember gazdag értel­mi életében az előítéletektől való megszabadulásban rejlik. A boldogság harmadik teltétele a hazaszeretetben, az otthon irán­ti szeretetben van. Ezek a kér­dések az Iránytűben konkrét emberi sorsok által öltenek tes­tet. ..Ogy vélem, — mondja Csermen az Iránytű első novel­lájában. — hogy elsősorban nem lehet boldog az, aki nem tud megszabadulni a vagyon utáni vágytól". Ez a gondolat eszmei alapját képezi az Iránytű első és második novellájának. A Tiso fasiszta rendszer Jllem- nickyt, cseh származása miatt kiűzte Szlovákiából. A német fasiszták elfogták és Grieboba. koncentrációstáborba vitték. Az ilyen nehéz körülmények között sem feledkezik meg a szlovák népről.' A szlovák nemzeti fe’- kelésból német ujságdarabokből értesül. ,A felkelést Jilemnicky kitörő lelkesedéssel üdvözölte. Az említett körülmények miatt természetesen nem vehetett részt a szlovák népnek ebben a hősi küzdelmében, mégis élet­hűen, a valóságnak megfelelően tudta ábrázolni a felkelést, a Ga rammenti krónikában. Ezt az is lehetővé tette, hogy Jilemnic­ky előző munkássága idején ali- posan megismerte a szlovák né­pet és a szlovák dolgozók mün- chenelötti szervezkedését. A Ga- rammenti krónikát 1947-ben ír­ta Könyve számára a felsőga­rami Feketebalogon gyűjtötte az anyagot, a felkelés részvevőinek közvetlen elbeszéléseiből. Feke- tebalog volt a felkelők egyik legbiztosabb és leghősiesebb fa­luja. Ml, csehszlovákiai dolgozók ezért sokat tanulhatunk Jilem- nickytöl. Megtanulhatjuk tőle, hogyan kell szívvel, lélekkel szüntelenül harcolni a szocialista társadalmi rendért, a dolgozók Igazságáért, az emberi boldog­ságéri. Megtanulhatjuk tőle őszintén szeretni a dolgozó né­pet és gyűlölni azokat, akik el­lene vannak a dolgozók ügyé­nek. íróink is művészeink meg­tanulhatják Jilemnickytől, ho­gyan lehet kiváló művészettel ábrázolni a dolgozó nép sorsál a társadalmi valóságot. Ezért időszerűek, nagyjelentőségűek még ma- is Jilemnicky művei és ezért lett Jilemnicky a szlovák irodalomban a leghatalmasabb és legszeretettebb példaképünk­ké. Csanda Sándor „Csehszlovákia boldog ifjúsága“ Kiállítás a bratislavai Csehszl ovákiai Szovjet Barátok Szö­vetsége szárazvárni klubhelyiségében. Május 15-én nyitotta meg A brati.slavai Csehszlovákiai Szovjet Barátok Szövetsége szárazvánil klubhelyiségének első emeletén a „Cseh.szlovákla boldog ifjúsá­ga” kiállítást. Négy helyiségben gazdag do­kumentációs kiállítás fogadja az érdeklődő látogatókat. Közvetle­nül a bejáratnál díszes emlék­zászlók hirdetik az ifjúság nem­zetközi szolidaritását. Aranyszá­lakkal kivarrott felírások: „fil- .jen a csehszlovák és a magyar ifjúság örök barátsága!" „Kö­zös harccal a békéért!" A zászló alján: „A DISZ Központi Veze­tősége”. Ez a zászló a magyar népi demokrácia ifjúságának harcos üzenete a csehszlovák ifjúsághoz... piros, kék... zöld... fehér selymek, arany, ezüst hím­zések. A német ifjúság üzenete U itt van: „A nemzetközi ifjú­sági staféta a Nemzetek Béke­kongresszusához”.. ..Deéín 195? december 5.” Békegalamh. A zászló má.sik oldalán a csehszlo­vák és német Ifjúság jelvénye és ez a felírás csÄiUl és néme­tül: „Barátság”. Egy gyönyörű, bordó színű zászló csillogó aranyszálakkal a „Berlini Világ­ifjúsági Találkozó emlékére”. „Berlin 1951”. Olvassuk a fel­írást a DISZ-jelvény alatt. Az Ifjúság békéért folytatott küzdelmének harci zászlói! Az egyik kiállítási terem csa­kis dokumentációs fényképekkel, iratokkal van tele. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom képei szabadságunk alapteltéte­lét idézi fel. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nélkül nem.jlett volna Csehszlovák Köz­társaság!” — hirdeti fölötte egy felírás. Gazdag képanyag mutat­ja be 8 Nagy Októberi Szocia­lista Forrtldalom hatását a cseh­szlovákiai munkásmozgalomra. Egy képen Prága munkássága tüntet hatalmas tömegben 1918 május elsején a megalakult szovjet hatalom mellett. Egy másik képen, hatalmas tömeg éljenzi Kladnón a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Gyá­szos kép a harmadik. Az ľ917- es rumburgi katonai lázadás részvevőinek kivégzése. Egy má­sik felírás ötllk a szemünkbe: „A fiatalság élete nem volt örömteli!” — juthatja eszünkbe az első Csehszlovák Köztársaság fiatalságának életét. 'A fényké­peken rongyos, elhanyagolt fia­talok, utcán lődörgő munkanél­küli ifjak állnak. Alatta ez . a felírás: „Ostravai gyerekek, ki­ket egy éjszaka a szemétdom­bon találtak”. Sivár kép, tizen­nyolc-húsz fiatelkorű gyerek, arcukon a nyomor letörülhetet- len, ke.serü kifejezésével. Ffly másik képen egy asszony és egy tizennégy év körüli gyerek húz­za az ekét, mögöttük az eke szarvánál az apa. „így nőttek fel a gyerekek Szlovenszkón!" — táncolnak elfittUnk a betűk... Foszlott ruhájú, szerencsétlen gyerekek a koldüs harmonikájá­val. „A munkanélküliek gye­rekei ilyen módon kerestek pénzt”. Nem lehet ezeket a képeket felindulás nélkül' nézni. Legalább annyi kegyetlenségről tanúskod­nak, mint a „Mosti mártírolf te­metése 1952-ben”, vagy a flos- senburgi koncentrációs tábort és a fasizmus mindefajta szörnyv- sépeit felidéző képei. De hiába való volt és c.sa'« a gyűlöletet mérgesítette el a csehszlovákiai kapitalisták a munkásosztályunk ellen, irányu­ló merénylete l.-ánt, mert mint a képek Is mutatják, 1921 má- ju.sáhan megalakult a Csehszlo­vák Kommunista Párt és a párt V. Kongresszusán a párt élére Klement GoHwald elvtársat ál­lították, s „A haladó ifjúság mindig a CsKP oldalán állt” és hiába tört rá a fasizmus köz- társa.ságunkra, mert Klement Gottwaid elvtárs ezzel tüzelte harcra az új életért a köztársa­ságot: „A cseh és szlovák nép története nem fejeződött b? március 13-én és 16-án”. Ebben a harcban 25.000 kom­munista esett el, feláldozta éle­tét, hogy meghozza ifjúságunk­nak az örömteli boldog életet, hogy felszabadításunkban segít­ségére legyen a Szovjetunió di­cső hadseregének. .A kiállítás többi része két- és ötéves tervünk nagyszerű ered­ményeit mutatja be, a kétéves országépítést a szocialista épí­tésünk első ötéves tervét, me­lyekből ifjúságunk áldozatválla- lóan kivette részét. Itt vannak a képei azoknak, akik az élvo­nalban jártak ebben a harcban, hogy példát mutassanak Ifjúsá­gunknak például, Svoboda elv­társ, Miska elvtárs és a töb­biek ... Ifjúságunk a Komszomol pél­dáján nevelkedik. A szocialista irodalom gazdag forrásából me­rítenek erőt az új életünkért folyó harchoz.- A kiállitás bemu­tatja azt a gazdag irodalmat, amely biztos iránytűje a Szov­jetunió Iránti hűségnek és amely erőt ad célratörő ifjúságunknak bátor tettekhez új világunk megteremtésében. XIV. folytatás. A táncosnő is részeg, a pa­rasztok is részegek. Es.e felé iterckedés, szék- törés zaja hallatszott a kocs­mából. Valaki elszaladt a postám, hr a póstamester telefoná'- jnn a városba jöjjön ki rend­őrség, y valaki .. aki ren­det crinál a falubam. A pós- tamester ott ül az irodában és én-- most nvomkodja ki ita­tósából a tintát. Immár két e zter 'eje használja a té­ny'rnyi itatóst, de neri. '^Jbja el: kinyomkodja be’öle a tin­tát kiteregeti az itatóst és az e’dobott griufaszá'akat fel­szedi. siatulyába rakja El­adja az t. :k cipésznek, u’:t egy inast tartott, aki ezeket a gvufaszá’nkat megfaragta, a mester meg a cipötalpakba verté. padlón szőnyeg he­lyett régi nyomtatványok vannak, a hivatal falain egyetlen egy kén sem va't: a sarokban két-három csomag, az asztalon egy két levél — ennyiből áUt itt a postahiva­tal. — Ki az. aki telefonáltatni akar? — kérdezi a pósta- mesier az odasiető para.'.zt- embertőK — A község .. — 'I zzon cédulát a bíró­tól hoay a telefont megfizeti a közséa A paraszt megütödik. Áll, gondolkozik, és nevet. — Akkor csak ü.ssék egy­mást, a nyavalya törődik ve­lük. — Azért mondom, ezt a telefon ügyében — mondja nyugodtan a póstamester a kiforduló parasztnak, azzal ásít, felvesz egy gyufaszálat és b csúztatja a skatulyába. Most rám néz a póstam^s- ter. lu-sfőn ’.ihúzza a fiókot és átad egy nagy levelet. Az egész falu tudta, hogy a pós­tamester elősz'r minden leve­irt felbont, elolvas, esek az­után ’ ézhesítteti. A nagy le­velet ünnepélyesen átnyújtja, felbontom olv< om, hogy a püspöki iroda megidéz. — Magas helyről jött — mondja únotUn a póstames­ter. — El'., baj — mondom nyuí- '-tan. Az utcán az öreg '-T<tkács Gáborral találkozom és ..zt mondja: — Nézzen körül: hát minek Örüljön az ember? Fák. há­zak, pék, a határ is szép, a nagy folyóban bőven van hal- hepvesorrú kecsege, a vízimalmok krémszínű lisztet őrölnek, de vem a szegény­embernek. örülne az életnek, de ha a gazdagok elnyomják és nem engedik neki az éle­tet- A markukban vagyunk. Napszámmal, kölcsönnel, bankkal, pappal, nagygazdá­val, bérlettel egyetemben. QA^AA£a: (Jďb Gjidhásj^^/^eta) Ehh! — majd meglátja, hogy elpusztul tj a világ. — Ki fogja elpusztítani? — A gényemberek láza­dása — mondja és tovúbb- kopog a falusi utcán «. Megyek a döcögős vonaton, álmos öreg paraszttal beszél­getek, zsebemben a püspöki hivr.tr.i idézése. Nem tudom, miért hivatnak, ízbég István öreg paraszt elmondja, hogy temetésre meg%i. Háború van, gondoltam, sok a temetés, ízbég mondja, hogy falUj k- ban van egy öreg parasztem­ber, aki valamilyen könyvet talált, ilc'vasta és elkezd tt ..gyógyítani". Jött vele szem- b-’n egy asszony, mereven a szemébe nézett és azt mond­ta, hogy maga beteg lel': m. Megnézte, megnyomogatta körmeit. ..Beteg, ha mondom" így az öreg paraszt. Annyira, annyira, hogy áradt hozzá a nép. Az asszonyok kezdték, a menyecskék és emberek foly­tatták és most már senki sem tud ebben a dologban eliga­zodni, Sokakat meggyógyított, sokakat nem. Volt. akiket le­ásott a földbe. ,Jlz agyag majd kiszívja belőled a befeg- sénpt", mondta z öreg k.i- ruzsló. — Egy menyecskét' fejjel lefelé felerősített a fo­gasra., hogy vé.-e ,.helycserét" csináljon. Az orvos? Az orvos, fe’jelentette a kuruzslót, ésy maga a rendőrkapitány jött ki, akit — meggyógyított az öreg Autók jöttek és a köz­ségben napról-napra hosszú autósor állt. „Fizessenek 'á- mot”, ezt találta ki valaki. — No és most már a község is védte {. öreg kuruzslót. mivel a községnek E ivót hajtott. Dámák, urak jöttek az öreg­hez. A szegény embereket nem gyógyítóba. Kutya gazember volt, mond­ja ízbég István. Csak arany ért gyógyított. Aranypénz kellett neki, dekát honnan aranypénzt, mikor a fronto­kon az emberek megfeketed­nek a tífusztól, nincs enn a- ló, árpakenyeret eszünk, fél utcákat elárvereznek és az emberek bénán jönnek haza. Annyira, annyira, hogy én is eh'lttem lányomat, de nem volt aranyom. Mondom az öregnek, hogy csak gyógyítsa meg lániiom.c*. de fejét rázza, hog-- nem. Viszem az orvos­hoz, a: meg azt mondja, hogy vigyem csak a kuruzslóhoz. mert oi, .an jövök, ő nem áV jót azért, amiért az a buta paraszti . ..-..’ó pacsmagol. — Meghalt a lányom, n hatóság­nál bejelentettem az esetet és most menyek törvénybe. — Ak'rcsak én — mondom ízbégnek. — Maga miért merni? — Még nem tudom. — Hát ez a legjobb, ha az ember nem tudja. A városban csendes utcában vo’tak a ka­nonokok házai. Egy kanonok­ak egu fcülön kis ház, a má­sik kanonoknak i.s egy külön kis bá-». A munkásoknak bez- zeq. nem építettek külön há­zakat. Erre van a. püspöki palota l.s'. hová mennem kell. Ajtaja tölgyfa, rézkilincse van, mindenhol díszítés. Ajtó, ab’ak, fal tele van díszítés­sel minden ragyog. A folyos^ kong az ember lépése alatt, az ember szinte megijed' ek­kora zajt ver egy lépés? A falakon képek és csodálko­zom. hogy szakállas papok is vannak az ajtók fölött. Papi­ruha van rajtuk,- de olyan furcr- nyakukban nehéz lán­cok lógnak, szakálluk pedig sötét és göndörszörű, mint va­lami .üstfoltozó cigányé, aki­nek j. szabad levegőn telivéren nőhet a 'napja. — Feleségének át kell tér­nie — mondja egy deszka­vékony pap a- egyik szobá ban. Elől a hasán fonja össze kezét, amely nemsokára leesik. Nincs pocak, amelyen meg­állna. Á falunk papjáé bezzeg ngm ilyen. Sokszor nevették, hogy a viselős asszonynak sincs ekkora h t, -mint a pap­nak. Ez az ember sovány. — Haja piszkos — ősz, mintha meszes kannából meszes-ho­mokos ecsettel végighúzták volna üstökén. Le sem ültet. Vasból való kereszt fityeg mellén, azzal babrál. Látom, he I a vaskereszten rozsda- csomók 'anftak ,,Vaskereszt, vasgyi-'ű, most ilyeneket ké­szítenek a fronton a katonák. 4 srapnel vasából van a ovö.rü, a töltény rezéből van a rézbetét, vassal pusztítják a dolgozó milliókat a fronto­kon, a harang rezét is elvit­ték az ágyúgvárba ... Réz és vas, háború és pusztulás. A vas a halál, a vörösréz a vér ...” — Egyházi törvényeink ér­telmében van az így — mondja a sovány ember és kibámul az ablakon. (Folytatása knv‘>tkezik 1

Next

/
Thumbnails
Contents