Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-13 / 25. szám

DJinDSjiG

19f)3 tnflitis Ili.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

(Jegyxet Handlováröl.)

Vájjon a hazának e Ttta mh ád?

,3ányász Hangja** cflckén futtatom szemem.

Bkfc mozgahnáirt áll a küzdelem.

Serkentő rériejt ma minden csille szén országunk vbágző élte idegén.

A bányász több szénnel ▼árja Májusát; népéért megnyeri ezt a nagy tusát, s pár szava a telep falán legszebb ék: Köszöntse Májust százkét százalék!

Handlován leszállt már az alkonyat Indulok; elhívom kis családomat, s nem Is oly sokára visszaérkezem, bányásznépé tesz majd eszem, két kezem. Bizakodó szívvel utazom tora.

Várj rám, visszatérek fénylő Handlova!

Harcban az újért

A Vörös Hadsereg ágyúlövéseinek fénye megvilágította a hazánkra boruló sötétséget, s mennydörgésszerű hangjától futásnak eredtek a reakció maradványai Ojkor köszöntött ránk a felszabadított hazánkban.

így emlékszik vissza Ferenczy dvtárs. a nagymegyeri járási nemzeti bizottság do'gozója a felszabadító Vörös Hadsereg dicsőséges harcára.

1949 elején megalakította Ekecsen a közüzemi vállalatot Már azelőtt is gondolkozott azon_ hogyan lehetne ezt megcsinálni, de munkájában csak a p»rt vezetőségénél talált támogatásra. Az iparosokat egy kivételével mind beszervezte a közüzemi vállalatba.

1951 júliusában Ekecaen ts megalakult a CsISz. A kezdet itt is elég nehéz volt de a szívós munka legyőzte a nehézségeket. Később Ferenczy elvtársat a helyi nemzeti bizottság elnökévé választották. A fiatalok akik köréje tömörültek. nagy munkát végeztek, főleg az EFSz megalakításánál, ahol aztán kemény harcra került sor. A falu kulák és reakciós elemei mindent megmozgattak az EFSz ellen. Sőt, továbbmentek. 1952. február 26-án merényletet követtek el Ferenczy elvtárs ellen. A fiatalok azonban nem adták fel a harcot, ,Még kímélet!enebbül azoritották háttérbe a falu ku'ák e'emeit

Ferenczy elvtárs az újkor új harcosa, példát mutat CsISz- tagjaink és fiataljainknak hogy hogyan kell harcolni, dolgozni az újért kíméletlenül az ellenség ellen.

Gérecz Arpéd.

Május 7-én volt P. I. Csajkovszkij, a nagy orosz zeneszerző születésének 113. évfordulója.

Csajkovszkij 1840 május 7-én Votkinszk városkában született.

Csajkovszkij a nagy realista művész halhatatlan műveket hagyott örökül a világnak.

Szimfóniái és operái — akárcsak Puskin gyönyörű költeményei — az orosz nép gondolatait és életét tükrözik.

Az orosz és az egyetemes kultúra kimagasló képviselői is nagyra becsülték Csajkovszkij művészetét.

Hamisíthatatlan népiességgel átitatott, mélységesen igaz és életszerű művel, magukhoz ragadták és ragadják a szovjet népet.

Csajkovszkij szilárd, elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolta a művészetet a néphez. „Szenvedélyesen szeretek mindent, ami orosz: az orosz embert, az orosz beszédet, az orosz gondolkodásmódot, a szép orosz arcokat”. így írt Csajkovszkij egyik levelében.

Művészi pályája elején rendkívüli gonddal és figyelemmel gyűjt és dolgoz fel népdalokat.

Már 1869-ben zongorára átír 50 orosz népdalt. Csajkovszkij feljegyzései között sok műdalt is találunk.

Legtöbb művének témája azonban a népdalokból fakad. „A népdal az a mag, amelyből a művész tehetséggel és tudással pompás fát növeszthet”. — mondotta Csajkovszkij.

Csajkovszkij felbecsülhetetlen értékű anyagot merített a népművészet kincstárából s pompás műveket alkotva belőle, ismét visszaadva azt népének.

Csajkovszkij realista és következetesen demokrata beállítottsága különösen az opera — mint műfaj — iránti szeretetében nyilvánul meg.

Operaesztétikájának egyik alaptétele az volt, hogy az opera népi tömegmúfaj.

Művészetének tárgya a mindennapi emberi élmény, az egyszerű ember, annak érzelmei és szenvedélyei.

Bár Csajkovszkij operai-hősei „egyszerű emberek”, mégis azt tartotta, hogy az operahös csak nagyszabású, mély és egymásnak ellentmondó szenvedélyektől fűtött ember lehet.

Legnagyobb operái az „Eugen Onyegin” és a „Pikk Dáma”. Az „Eugen Onyegin” közvetlen formában tisztán tükrözi a zeneszerző esztétikai nézeteit, amelyek ebben az időszakban már kész alakot öltöttek.

Balettjei közül legkiválóbbak a „Hattyúk tava” és a „Diótörő”.

Csajkovszkijnak hat szimfóniája van, melyek közül az utolsó három a leghíresebb. A hatodik, a Pathetiqe, a leggyönyörűbb szimfóniák egyike.

Két zongoraversenye és hegedűversenye e műfajok legjobbjai közé tartozik.

Csajkovszkij neve azoknak a neveknek sorába került, amelyek az orosz népnek büszkeséget szereztek. Müveit az egész világ értékeli és sajátjának vallja. *

MOLNÁR ANDRÁS

MOST MUTATTAK BE a POZSONYI filmszínházakban Erkel Ferenc, a XIX. század nagy magyar zeneszerzőjének életéről szólő magyar filmet, amely a karlovyvary-i Nemzetközi Film- fesztiválon a legjobb zené« filmek díját nyerte el.

Napjainkban egyre több életrajzfilm kerül bemutatásra. Ezek a filmek egy-egy nép halhatatlan fiának harcát elevenítik meg és bemutatják azt a kort, amikor bátran kellett küzdeni a haladás eszméjéért, a nemzeti szabadság kivívásáért. A nagyszerű szovjet életrajzi filmekből már sokat tanultunk. S hogy a népi demokratikus országok filmgyártásé már a szocialista realizmus útján jár és a dolgozó tömegek nevelését szolgálja, ezt bizonyítják a Chopinről, Ale§- ről, Jirásek-ről, Semmelweis- ről, Dérynéről készített filmek és a most bemutatott Erkel-fUm is.

Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtéséért indult harcba. A társadalmi mozgalmak erősödnek, közeledik 1848. Szükségszerűen a zenének is a magyar nemzet öntudatra ébredését kel] szolgálnia. Már első alkalommal nemzeti témához nyúl. Egressy: Báthory Mária történetéről szőlő szövegkönyvéből Ír operát. A bemutató után rádöbben, hogy első kísérlete nem sikerült, mert az olasz

operastiluson csak itt-ott üt át egy-egy népi dallam, egy-egy nemzeti motívum. Érzi, hogy mást kell alkotni — eredetibbet, olyat, ami közel fekszik a nép szivéhez, amelyet magáénak érez a nép. Mikor a Hunyadi László szövegkönyvének tanulmányozásához lát, találkozik Liszt Ferenccel. A nagy muzsikus megerősíti abban, hogy jő úton jw, és külföldi szereplésekre hívja. Útközben azonban visszafordul, mert nem tud elszakadni hazájától, attól a földtől, mely alkotó erejének táplálója és serkentője.

A HUNYADI LÄSZLÖ ÖRIÄSI SIKERT ARAT. A „Meghalt a cselszövő' című kórussal tüntet a nép az utcán az osztrák elnyomás ellen. Március 15-e felejthetetlen napja elevenedik meg előttünk: Petőfi, Táncsics, és a márciusi fiatalok. Erkel boldog és hatalmas terveket kovácsol ... De elbukik a szabadságharc. Nem találja helyét, érzi, hogy a harcnak nincs vége. Igazán csak most kell a nemzetnek a biztatás. Meglátogatja legjobb barátját Egressyt, aki egy elhagyott pusztai ház padlásán rejtőzik. Megkapja tőle a Bánk bán szövegkönyvét.

Soha sem látott tűzzel tör fel a Bánk bán melódiáiből a haza- szeretet, az önkényuralom elleni gyűlölet. A Bánk bán bemutatója után Erkelt elbocsájtják állásából, de megtörni nem képesek. A magyar parasztforradalom óriásáról, Dózsa Györgyről Ír operát. És ahogy Dózsa parasztjai kiegyenesített kaszákkal rohannak az ellenségre, a- hogy I hajógyárban a munkás- dalárdát vezényli, ahogy a zárójelenetben a himnuszt énekli a nép, megértjük, hogy nem hiába küzdött Erkel Ferenc azért, „hogy dalt adjon a nemzetnek, hogy megszólaltassa a némákat." Magas művészi fokon valóban

sikerült megteremteni a magyar nemzeti operát.

A FILM SZERZŐI: Békeffi István, és Thurzö Gábor, Keleti Márton rendezővel valóban kiváló munkát végeztek. Pozsony dolgozói, magyarok, szlovákok, csehek, estéről-estére lélegzet visszafojtva figyelik Erkel küzdelmes célratörő életét Sokáig nem felejtjük el azokat az apró jeleneteket, »melyek mélyen hatottak Erkelre s alkotásra ösztönözték. így például a rettenetes módon lejátszódó toborzást az osztrák hadseregbe, a síró anyát agyonlőtt fia holtteste felett, a találkozást az embertelenül kiszipolyozott paraszttal, az iskolai viz.sgát, stb.

Kár, hogy a hosszú operarészletek vázlatossá teszik a mellék- alakokat. Pécsi Sándor Erkel Ferencé kitűnő. Szörényi Éva, Erkel feleségének szerepében nem eléggé meggyőző. Gábor Miklós, — Egressy alakítása őszinte, nagyon jól ábrázolja a csupa túz művészt.

.Az operaénekesek bár mint színészek nem a legjobbak, de hangjukkal igazi művészi élményt nyújtottak.

A csehszlovákiai magyar fiatalok is sokat tanulhatnak ebből a filmből és megismerkedhetnek gazdag nemzeti kultúránk egy gyöngyszemével.

Szűcs Béta.

(XII. folytatás)

A tartozás kilencszer annyi,

mint amennyi a község ér. — „Soha ki nem heveri a község” mondom és hozzáteszem, hogy összeroskadt itt minden, egészen új élet segít csak. A jegyző rám néz, szájában a toll, csodálkozik, hogy hogyan merek ilyeneket mondani és csendesen odamondja, hogy az Írnok ne hallja:- ,JNem t-udja tartani a száját? „Hol magáz, hol tegez, ahogyan szájára jön, mikor hogyan kell az emberrel beszélni.

— Ezzel a zárdával is baj van. Se adófizetés, se semmi. Nem is tudom, hog-yan gondolja ezt a plébános úr — pusmogja a jegyző.

,Az a zárda” a kertek olatt van, ahol sűrűn állnak oz akácfák, illatuktól meg lehet fulladni: édes, fullasztó ez az akácül at. Ott áU o zárda, kertjét szöges drótkerítés fogja körül. A nagygazdák építették fel: ingyen hordták a földet, téglát és a cementet. Falai hófehérek, ablakjain vaskosár van, senki emberfia be nem mehet oda. Vén ember a kertész, a mosogatólány pedig egy kis árva. A kőfejtők és a napszámo.sok a házakban beszélték, hogy az apácák ebédre csirkét esznek, hozzá saláta van, uzsonnákra tejfölös kenyeret esznek illatos málnával vagy eperrel és vacsorára pedig mindig langyos haboskávét omlós kuglóffal. Ki építette ezt a zárdát? A „község”, pedig nem az, mert a pap az egyik meddő nagygazdát rávette, hogy 35 hold földjét 'ad- ja ,Megyet célokra” vagyis építtessen zárdát. Addig, addig nyaggatta az öreg Seregélyeséket a plébános, míg a 35 hold főidet zárdának adta a parasz '.

— Sehogyan sem jön ki az adó. A zárda van elmaradásban — folytatja a jegyző és ezen úgy kell segíteni, hogy el kell hivatni a plébánost... Nem, nem lehet hozzá kisbi- rót küldeni, mert a kisbíró megjelenés : idézés, büntetés, közmunka, ingyenes felajánlás, katonai behívó, akármilyen megdorgálás, hogy a tehén belement o szomszéd ló- heresébe. A kisbiró megjelenése — baj.

„Magamnak kell felmennem, — mondja a jegyző és szedi magát.

Felmegy, tanácskozik a plébánossal, aki hűvösen fegadjj, őt és gyakran összehúzott szemmel néz a jegyzőre, aki paragrafusokat, rendeleteket emleget... a plébános pedig csak mosolyog, mint valami féleszű. Tudhatná, hogy komoly anyagi dologról van szó, mivel az adóhiányt a szegény I parasztokra és kőfejtőkre ve- I tik ki, de neki ez mindegy. —

(?(K ündhasjegi^ßte)

Nem tudni miért, csak mosolyog és oda se figyel.

• • •

Az iskola padjai recsegnek, a gyerekeke gyakran kiesnek belőlük, mert csapolásuk ré- gesrégen elrothadt, az ablakokat nem lehet betenni, a szél rége.srégen felszaggatta, elgörbítette a falakat öt esztendővel ezelőtt meszelték és az ajtó madzaggal van beakasztva, se fcilinc se semmi nincs azon, A gyerekek mezítlábasok és faszenes fával írnak apjuk eldobott dohányzacskó-papiro- sára.

Azóta még három kollega jött ebbe a kis faluba, mert egy ember nem bírja tanítani ezt a hatalmas sereget. Az egyiket — nem tudni miért — mindjárt ..ókának hívja a falu. A másiknak az a szokása, hogu délután hazamenetel előtt az iskola előtt sorakoztatja a gyerekeket és aki :g- moccan, azt nádpálcával „megbúbolja", vagyis fejére ver. Ilyenkor a gyerekek mélyen lebuknak és máris felbomlik a merev, katonás állás és a rend. A harmadik kolléga vizenyősszemű és egész délután a kocsmában ül, iszik és még vizenyösebb sz.mmel megy haza este. Boldogtalan szerelmet, gyerekeket, sze- génységp" emleget. Felesége nincs vele, gyerekei nincsenek itt. Ebben a süket faluban fog lehullani. A temetőőr meg is mondta neki, mikor sírt ásott és a tanító is arrafelé ment:

— No, ide mellé meg magának egy gödröt... Nem gon- » dolja?

— Miattam megáshatja — mondta akasztófahumorral a tanító. Évközben hónapokig arról beszéltek a kollegák, hogyha egyszer bemennek a városba, mekkora adag pör- kö’tet -endelnek és sokáig vi- trtkoztak, hogy bor, vagy fröccs, avagy pedig sör ülik a pörkölthöz. Sokszor ezen a kérdésen ö.s'sze is vesztek egymással. Mikor aztán a tanítói gyűlésre bementek, csak egy pohár szódavizet ittak. Ott tek a kisváros régi kaszinói

helyiségében, a gyűlést hallgatták és közönyösen néztek mindent. A szónok — fehér keztyűben — egy kövér, nagy darab tanító, akiről azt beszélték, hogy zsíros gazda lányát vette el és vasárnaponként, későbben hétköznapon- kint is hamis kártyázással elnyerte a parasztok pénzét és azon méhest, földeket, házat, zongorát v’tt — aki a tanító- szervezet egyik megbízottja volt arról beszélt, hogy így a falu, úgy a falu.

— A falu az őserő, kedves kartársak. — Ebből az őserőből mindig lehet meríteni. Ezalatt a hátul ülő három kartárs így súgott össze:- Hátha az is őserő, ami a m- falunkban van. akko: milyen lehet a váro.si „őserő"?

A tanítók mindent megtapsoltak, mindennek éljeneztek. Ültek és pihentek, vagy egymással beszélgettek, a tanítónők meg sebesen kötögettek. Tűik vülogón mozogtak a gyűlésen. Minden szép volt, minden nag——ű volt, mindenki mindenkinek éljenzett és mikor az elnök azt mondta, most pedig szóljanak hozzá, többen megkérdezték:

— Mihez szóljunk hozzá, hiszen itt minden szép és nagyszer' volt.

— Mégis, hát csak van taníI tóprobléma, tanítósors. Nincs? 1 Kidőlt a zsák.

Egymás után álltak fel a tanítók.

Az egyik, egy lobogóbajuszu öreg tanító elmondta, hogy i-' je lenne államosítani az egyhizi iskolá it. Ez így mm mehet tovább.

— Miért, miért? kérdezik ijedten a kántorok.

— Azért, mert ülök a házam előtt, arra jön egy tanítónő kartás, k'-zön és mondja, hogy segítsek neki, mivel nincs állása, a pap elbocsáj- totta. Ketten vagyunk a faluban tanítónők. Az egyik csúnya, a másik szép, no és a pap ostromolja a szépet, de az net,, enged, helyét elfoglalja a csúnya. No, de a szépet meg kell „büntetni", de a pap nehezen tiidia raitacsfpni, mivel rendes leány. Végiü meglátja, hogy a tanítónő férfikerékpárra száll fel, hogy a szomszéd községben lakó beteg édesanyját meglátogassa. „Erkölcstelen viselkedés" miatt elbocsátja a tanítónőt. Ezt nem lehet tovább tűrni.

— Nálunk fegyelmi elé állította a tanító, mert a tanít ^ azt tanította a parasztoknak, hogy a föld forog. A pap vitázott és a tanítót egyházi fegyelmivel sújtotta, vagyis el- bocsájtotta állásából.

(Folytatás következ’k.)

leFOSÄO rOSZUl ZdUls

zeng a drótkötél, teU GsOle suhan s üreset cserél.

Elült a szél; vár most a füst tétován — etfeküdjön-é vagy mégsem Handlován ? Megdobban a szivem, ahogy lépdelek.

Iám, ez Itt előttem már a széntriep.

Berencsi földműves, nemrégen van itt, bányászok közt élni nyomban megtanít, mellettem haladva buzgón magyaráz:

Itt a fürdő épUl —

Az ott a fogász —

Van Itt most már minden kórház, iskola — Meglátod, elvtársam, el nem vágysz soha, meglátod elvtársam, pár év eltelik s Handlovát, a várost meg sem ismerik.

Bányászok csoportja folytat halk vitát.