Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-06 / 23. szám
lÜIlFIÚSÁG mi’’tie fi. E. E. Kisch a „dühiinsii riporter“ A cseh Irodalom a XX. században Egon Ervin Xischt, Hasekot, Fucsíkot, Csapekot adta a világirodalomnak és t zsurnalisztikának. Szatírájukat, riportjaik élét a bur- zsoá társadalom egyre fokozódó ellentéteinek feltárására és a ntodern munkásosztály kizsákmányolásának leleplezéséhez használták fel. Ök voltak a cseh zsurnalisztika megteremtői, a riportok igazi mesterei. Egon Ervin Kischt a „dühöngő riporternek” hívják az egész világon. De több volt a dühöngő rtportemél, igazi Művészi nagyságban emelkedett olvasótábora fölé. Az életet nem mindennapi szürkeséggel tudta feldolgozni, Írásai művészien kidolgozott munkák. Ott is tudott szólni, ahol mások nem tudtak, az élet apró igazságaiból nagy igazságokat tudott kovácsolni. Egon Ervin Kisch a híres cseh újságíró és író 1885 április 29- én született Prágában. Az elemi iskola elvégzése után reálgimnáziumi tanuló lesz. Már 14 éves korában első úti kalandjairól naplószerű feljegyzéseket készít. Egy évig a prágai technikai főiskola hallgatója, de Hamarosan otthagyja a főiskolát egy évre és katonának megy. Ebből 260 napot börtönben tölt. 19 éves, mikor Berlinbe kerül és itt Schmidt tanár támogatásával német filológiát tanul. Nemsokára teljesül régi gyermekkori álma és mint tudósító bekerül a „Prager Tagblatt” szerkesztőségébe. Bekerül a zajló élet forgatagába. Sokszor van, munkanélküliek között, állandóan munkások között forog, beszélget velük, állandó kapcsolatot tart fenn a Prágában élő Jaro- slav Hasekkel, Karel Novyval és másokkal. Sokat tanul ebben az időben. Neruda, Heine, Maupassant. Zola, Tolsztoj, Ck)rkij és Dosztojevszkij müveit tanulmáEgon Ervin Klsch nyozza, ezek voltak példaképei alkotó pályája kezdetén. Állandóan utazik Berlin és Prága közt. nagyszerű ismerője már ebben az időben is nemcsak a cseh, hanem a németországi viszonyoknak is. Első riportjainak elmei: „A prágai utcákból és éjjelekből”, és a „Prágai gyerekek”. Az első világháború előtt kiadja a „Pasák” (Pásztorfiú) című regényét. 1914-ben szerbiai frontra kerül s az ott szerzett tapasztalatait a „Prágai hadtest katonáinak” című könyvében írja meg. 1918-ban résztvesz a bécsi munkásság forradalmi megmozdulásaiban. Vezetője lesz a Vörös Gárdának. Az osztrák reakció újságíróinak odúját szétveri és a bécsi munkásság között a szocializmus eszméinek egyik legbuzgóbb hirdetője. Hamarosan visszatér az irodalomhoz és most már kötetszámra Írja riportjait. Így születnek meg a „Prágai kalandok", „Az ellopott város”, „Dühöngő riporter” című írásai. 1925-ben először lépi át a Szovjetunió határát és útjáról a „Cárok, pópák, bolsevikok” című könyvében számol be és ezzel a kötetével a burzsoá sajtóval szemben merészen védelembe veszi a sz’oclalista társadalmat építő Szovjetuniót. Nemcsak ez az írása, hanem a következő kötetek is bizonyítékai az író tántorlthatatlanságá- nak. Minden egyes könyve a világimperializmus merész leleplezése. A „Csillaglobogós paradicsom” című riportkötetében a világ elé tárja az amerikai Imperializmus igazi képét, végigvezeti az olvasót a dollárhajhá- szó „amerütai életforma" minden szennyén. Ez a kötete' 1930-ban jelent meg. Még ugyanebben az évben Moszkvába utazik, .a szovjet írók kongresszusára. A char- kovi főiskolán Kisch a zsurnalisztika professzora lesz. Megnézi Tádzsikisztánt és megírja az „Ázsia újjászületett" című müvét. Ezután Kínába megy. Kínai tartózkodásáról a „Kína titkai" című riportciklusában számol be a gyarmati sorija süllyesztett kínai nép nyomorúságos életéről. Berlinbe újra 1932 decemberében kerül. A Német Birodalom Házának meggyújtásakor a fasiszta rendőrség öt la lezárja és csak a cseh hatóságok közbenjárása szabadítja ki a börtönből. Ezután Spanyolországba megy onnan Belgiumba, Hollandiába és Angliába. Angliából való kiutasítása inspirálta a „Tilos a bemenet” című könyvének megírására. 1934-ben hat hónapos börtönre Ítéli az ausztráliai hatóság, mert átakarta lépni Ausztrália földjét. Csak az ausztráliai dolgozók tömeges tiltakozása szabadította ki újra a börtönből Egon Ervin Kischt. Az Itt szerzett keserű tapasztalatok az „Íme, Ausztrália!” című könyvében vannak összegyűjtve. 1936- ban Amszterdamban megjelenik „A hét gettó" című műve. Kisch ezekután sok novellát és riportot ír, de a háborús viszonyok miatt, 1940-ben Mexikóba kell emigrálnia. Végre, felszabadulásunk után hazatérhetett szülőhazájába. Munkásságát betegeskedése miatt nem folytathatta s nem sokkal a februári események után, 1948 március 24-én szívrohamot kap és hat nappal később, március 31-én a nagy cseh Irő és zsurnaliszta örökre kiejtette a tollatt a kezéből. Azóta eltelt 5 év alatt dolgozóink ezrei még jobban megismerték és nagyra becsülik Eg^n Ervin Klsch harcos útját és nagy koncepciójú művész.etét. Borgula Péter, Prága Jaroslav Hasek a szatíra cseh mestere « régi rend arra törekedett, hogy az ifjúságot elzárja a kultúra igazi értékeinek megismerésétől és a kizsákmányolás, a rabszolgaság szellemét szolgáló irodalommal tömték a fiatalok fejét. Nemcsak a magyar irodalom forradalmi értékeit hallgatták agyon, vagy magyarázták a saját érdekeinek legmegfelelőbb módon, hanem a világirodalom nagyságainak meghamisításától sem riadtak vissza. A mi feladatunk ma az, hogy feltárjuk és megismerjük ezeket az értékeket. Ezek közé tartozik Jaroslav Hasek Is — a cseh szatíra, humor, nagy mestere, akinek 70. születésnapjáról emlékezünk most meg. Jaroslav Hasek 1883. április 30-án született. Apja tanító volt egy német magániskolában. A gimnáziumban Alois Jirásek — a nagy cseh író volt osztályfőnöke. A gimnáziumot nem fejezi be. Drogériában dolgozik. Itt ismerkedik meg az egyszerű emberekkel és a kispolgár figiH-ákkal, itt döbben rá először írói hivatására. Nagy hatással van rá Gorkij. Oroszul is megtanul, hogy eredetiben olvashassa műveit. Sokat jár a nép között, rajong a természetért. Haladószellemű gondolkodása a szocialista mozgalom felé sodorta. Mikor felismerte a szociáldemokrata vezetők megalkuvását, úgy a nemzetiségi, mint a forradalom kérdésében, a cseh anarchisták közé áll. Ekkor figyelemreméltó politikai tevékenységet fejt ki. Röplapokat terjeszt a most-i bányászok között, előadásokat tart a kle- rikalizmus és az osztrák-magyar monarchia ellen. Gyakran összeütközésbe kerül a rendőrséggel és mint „veszedelmes” embert számontartják. Hamarosan észreveszi, hogy az anarchista vezetők rendőrségi spiclik és hátat fordít a mozgalomnak. 1911-ben rövid ideig a „Ceské Slovo” (Cseh Szó) című lapnál dolgozik. Itt bebizonyítja kivételes tehetségét, de rövidesen innen is távoznia kell, mert a sztrájkoló munkások előtt leleplezi a cseh szocialistákat, akik a sztrájk elfojtására és elárulására törekedtek. 1915-ben behívják katonának. Itt sem szűnik meg politikai állásfoglalását nyíltan hirdetni és ezért a frontra 'küldik. Atszökik az oroszokhoz. Rövidesen önként légionárusnak jelentkezik és a monarchia ellen akar harcolni. K ievben éli át a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Megértette a forradalom óriási jelentőségét és a Vörös. Hadseregbe lép, ahol a bolsevk párt tagja és politikai tiszt lesz. Tucatszámra írja af harcos verseket és tárcákat. Nőmet, buriátmongol és magyar Rohamkatonai folyóiratokat szerkeszt. Orosz nyelven ir szatírákat, melyben a burzsoáziát és a fehéreket teszi nevetségessé. Baloldali szociáldemokrata cseh vezetők moszkvai látogatásakor hazahívják Haseket. Örömmel kap az alkalmon, mert itthon akar harcolni. 1920 decemberében érkezik haza. Itthon azonnal munkához lát. Élesen kipellengérezi az álszenteskedő, hazug kormányt, maró gúnnyal támadja az áruló jobboldali szoedemeket és a „Rudé Právo”-ban (Vörös Jog) megjelent szatíráiban engesztelhetetlen gyűlölettel leplezi le a rend aljasságát. A polgári és a jobboldali .sajtó kíg.vót-békát kiabál Hasekra. a császárpárti reakciósokból köztársasági bitangokká vedlett urak mindent elkövetnek, hogy megfojtsák a bátran, megalkuvás nélkül könyörtelenül harcoló írót. A rendőrség lépten- nyomon követi és kitalált vádak alapján pert indítanak ellene. Magára marad a harcban. Még a baloldali vezetőket is befolyásolja a bruzsoá hazugsághadjárat. Hihetetlen nyomorúságos helyzetbe kerül, betegeskedik és 1923 januárjában mf-ghal. Jaroslav Hasek a kivételes tehetségű cseh író a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa és humoristája. Legnagyobb műve: „Svejk, a derék katona” (magyar címe: „Infanteriszt Svejk”) a habsburgi imperializmus, bürokrácia könyörtelen, vaskos bírálata. De nemcsak a habsburg imperializmusé, hanem egyben minden imperialista hatalomé is. A szó halhatatlan művészének halhatatlan művét ma sokezres példányszámban olvassa a dolgozó nép. Szűcs Béla. (XI. folytatás.) Tegnap bejelentette a pap, hogy hittan ellenőrzés lesz. Csak legyen. Ezt a tárgyat csakis ö tanítja, illetve neki kellett volna tanítania, de nem csinálta, nem végezte el munkáját. Jön az esperes, lila öve lebeg a szélben, fejét gőgösen feltartja, nem is köszön, csak megáll az osztályban, elnéz a gyerekek serege felett. Nyüzsög a gyerekhad, mivel 110-en vannak. Ki akarok menni, mert ez nem az én tantárgyam, de az esperes int, hogy maradjak. A plébános vizsgáztat. Végignéz a gyerekeken, azok visszanézne,c és várnak. — No lássuk, gyerekek. — Mi végett vagyunk a földön? Elhangzik a kérdés, egy pillanat és a koponyákban kész is a rövid, pontos felelet, a meghamisíthatatlan. — Avégett vagyunk a földön, mivel a pádban nincs hely _ feleli a kis Kuruez Andris. Az esperes elhül. Rám bámul, én oda se neki, rá se hederítek. Nem én tanítom a hittant. Lesz, ami lesz, é csak vendég vagyok az osztályban. Menni akarok, de a.z esperes másodszor is int, hogy maradjak. — És miért nincs hely a padban? — kérdezi hirtelen az esperes. _ Mert az iskolaszék nem csináltat padot — feleli Kis Kuruez. Ezt a mondatot annakidején én mondtam nekik, de mindegyAz egész osztály nevet,^ a gyerekek egymást taszipáljalc. a plébános is mosolyogni próbál, de savanyú nevetés ez. Az esperes homlokát ráncolja és magában morog. — Lássunk még egy kérdést. Ki teremtette a világot? — Nem tudom — mondja Szögi Marci gyerek. — Mégis; íci? — Senki. Így lett magától, voh és lesz ... Az esperes nem vizsgáztat tovább, kalapját veszi és megy. A folyosón megáll, rán, néz, szem't ráncolja, száját elhúzza, keze ökölben és csak annyit mond, hogy a tanítói hivány értelmében elhanyagoltam a hittan oktatását. Mondtam, hogy ez a plébánosra ta,:ozik. — Magára tartozik — csa- pc'' rám és otthagyott. A gyerek'-k boldog zsivajjJ szaladgáltak és hanaosan kiabáltak, hogy „nincs iskola, nincs iskola", mert itt volt az esperes úr, aki feléjük sem nézett, -’e szünetet sem adott nekik. Én küldtem haza a tanulókat: menjetek haza. Egész dé' -lőtt hittanvizsga lett volna. Minél kevesebbet feleljetek hittanbó' A kocsmában olvassák a kőfejtők, hogy Amsterdamban nagy kikötősztrájk van és hogy Kínában a kínaiak egy csempészhajót fogtak el, amely ópiumot szállított. Ezért a- angolok és amerikaiak egy V írost porrálöttek, falvakat gyújtottak fel és háromezer kínait öltek meg. — Háromezer kínai! mondják a kőfejtők csendesen és sokáig hallgatnak. Eüleki szólal meg elsőnek és azt mondja, hogy az nagyon sok. — Az majdnem öt falu! A Szovjetunióról azt olvassák, hogy az a békéért és a lefegyverzésért küzd a Nép- szövetségben. A Szovjetunió, ban Moszkvát csatornával kötötték ös-ze a tengerekkel, pedig hát Moszkva a szárazföld közepén van, nagyon messzire van a tengertől. Kislámpa fényével kihozom az iskola térképét és azon nézik az emberek. Ujjuk megl7ó^ ÜJidhás jegij^ete) találja Moszkvát és onnan lassan viszik kezüket a tengerek felé. — Hatalmas munka volt! mondja Berbécs István. — Hatalmas — feleli Eüleki. Megnézik a hatalmas Szovjetunió területét, folyóit, méreteit és elámulva mondják, hogy milyen hatalmas, milyen nagy birodalom. A világ egy hatoda, tehát hatalmas birodalom. • — Ez a szabadság és a kommunizmus országa — susogja Eüleki és körülnéz a kőfejtőben, Azok visszanéznek és bólintnak, hogy igen, az a szabadság és a kommunizmus országa. — Innen árad a fény — mondom és Moszkvára mutatott a térképen. Lassan összehajtjuk a térképet és beszélgetni kezdünk. A múltkor kivitt és elolvasott könyvek tartalmát kérdezem a kőfejtőktől. Elmondják. mi tetszett, mi nem a könyvekben. — Hordják-e még a követ iskolának? — kérdem. — Hordjuk. Ameddig csak fel nem építjük, fogjuk hor- d^ni, — feleli Berbécs. Ez így IS van. Kőfejtők felépítik az új iskolát. Utam a sarki ház előtt visz el, ahol a szegényház van. Éppen nagy kirakodás van: az öregek az udvaron ülnek szalmazsákjuk penészes szaga messzire érződik és maró szaggal tölti be az utcát. Két öreg a rozoga, széteső ágyat cipeli, a deszkák tompa kop- panással esnek a földre. Nem is tudják, a deszkák után kapjanak, vagy a kezükben maradt ágyrészt vigyék tovább. Hurcolkodik a szegényhez, ki. tették őket innen a sarokról, mégpedig az iskolaszéki tagokat vezető plébános tette ki őket, mivel ebben a sarki házban — kocsma lesz. Jó helyen van, minden irányból utcák torkolnak itt össze, italba bot- lanak a parasztok, szívesen isznak majd eleinte, későbben azonban átkozni fogják az italt, de akkor már késő lesz. Negyedik napra megnyílik a kocsma, amelyben rozoga, kecskelábú asztal, lécke'Hés és egy hordó sör van; a kisasztalon pedig egy-két kancsó bor. No, azért pálinkás bütykös is van. Ment a kocsma. Ittak a parasztok és a kőfejtők, fogyott a pálinka, volt ríszegség, egész éjjel nem lehetett aludni; ablakvbrés, kur- jongás volt a mindennapi zene. A jógazdák kezdték az hászatot, csakis ők érnek rá fénve: nappal is inni, méghozzá nyáron.. A zsellérek a földeken dolgoztak és az izzadtság szemükbe csurgott, azt itták. A kőfejtők elmaradoztak, mert nem volt pénzük. V.-kony keresetüket családjukra adiák. Mindég jobban ment a kocsma. 1 A plébánosnak azonban ki kellett prédikálni, hogy ez így nem mehet tovább, ekkora részegség mm istennek tetsző dolog. Nem azért kocsma a kocsma, hogy itt minden!.' részegre igya magát. Csak mulatozzanak, de nem részeges- kedjenek, prédikálta a pap. — Nem iszunk — mondták a parasztok. A kocsm'ros talicskán hazatolta a cókmókját és becsukott a kocsma, ami a plébánosnak, vagyis az „iskolaszéknek” nagy kárt jelentett. A szószékről „megmagyarázta” és „helyesbítette” szava'' A kocsmáros megint odatalics- ká-ta dolgait és megint megnyílt a kocsma. A nagygazdác mtgint részegeskedtek. Hol prédikáció előtt, hol utána mentek a kocsmába. Az egyik napon előtte mentek a kocsmába és utána harcos prédikációt hallgattak. A pap dörgőtt, hogy így n . t fontos a tudomány, úgy az ördög tudománya, a sok vastag könyv, meg szerszám és honi mind „.jrnmit sem ér, nincs rá szükség. Egy elég, —a hit. Semmi más nem kell, semmire másra nincs is szükség. Ezen az estén a kocsmában nagy dáridó volt és éjfél előtt részeg emberek — két jógazda, meg ' ’ény fiai, vejeik — betörték az iskola szertárkamrájának ajtaját és összetörték a fizikai szereket. Csizmájuk talpa a törmeléken csikorgott. „Minek a tudomány, elég a '-it." A napszámos emberek másnap megnézték a pusztítást, fejüket csóválták, felszedték a törmeléket és egyenesen a pavhoz mentek. A olébános hallgatja őket, felhúzza szem- o’dökét, kitárja t-nrtit és csökönyösen azt hajtogatta, hogy semmiről sem tud, net., ő volt, csodálkozik is, hogy miért jönnek ö hozzá? Mi köze neki ehhez a szertárhoz? Semmi. Az egyszerű emberek fejére Olvasták, hogy volt és van is köze, mivel úgy prédikált, hogy annak a vetése estére mSí s érett. A plébános fel- fortyan és kikergette a falusiakat. 7. "'mogyek a községházára, ott legalább egy kicsit meleg van. Szobámban hideg van, most is zúg a téli szél. tüzelőre és vacsorára már nem nar n jut a fizetésből és könyvet .sem bírok venni. Székemet nem bfre megjavítto^rt g ezért cukrosládára ülök, vendéget azonban nem merek hívni, mert nem tudnám őt hová leültetni. A községházán legalább egy kicsit meleg ■orrIgaz, a jegyző soha nem fog Velem kezet, mindig zs,.bretett kézzel iár. marka a revolveragyon nyugszik, soha sem tudja, mikor kell e fegyver a kommunisták ellen. — Kattog az írógép. A segédjegyző álmosan hajol a papirosok fölé, a lámpa hamva kormos rakásként ül a kanóa végén és a kályha széjjelre- pedf: a kisbíró valamikor nagyon mec akhatta. A jegyző, számol, sóhajt, aktát hajigái, kijön a tanácsterembe és fellapozza a nagy könyvet, morog, összehasonlítja a számokat, szájába veszi a t„Jat, mint az indián a görbe kést. Min*ha nem is nekem mondaná, csak úgy a levegőbe nfondja, hogy a faluadósság kilencszer annyi, mint a vagyona. A többit nekem mondja, hogy ez az egész község, úgy amint van, házakkal., föl- d'kkel er -iitt el van ad’ adva (Folytatás következik.)
