Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-06 / 23. szám

'♦V'. 1953. máliis 6. Ol Műsác Í5 A „Pravda“ vezércikke Eisenhower nyilatkozatáról Moszkva ápr. 25. (TASSZ ) — A Prévda április 25 iki számának ve­zércikkében azzal a beszéddel fof . lalkozik. amelyet Eisenhower elnök április 16-án mondott az Amerikai Lapszerkesztők Társaságáb Alább közöljük a vezércikk szövegét: Nyolc év múlt el a szövetségesek nek — a Szovjetuniónak az Egye sült Államoknak, Angliának és Fran­ciaországnak — a Hitler fasizmus ' fölött aratott győze'me és a második világháború he^’i'''-’ése óta A nagy harc legfőbb terhét a szovjet embe rek viselték vállukon, azért harcol tak, hogy megvédelmefzók hazájuk szabadságát és függet'enségét, segít­séget nyújtsanak Európa leigázott népeinek a fasiszta iga alól való felszabadulásban és biztosítsák a háború befejezése után a tartós bé két és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió amely következe tesen védelmezi népek közötti bé­ke ügyét, most is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés elömoz ditására törekszik G. M Malenkov. L P. Berija és V. M. Molotov 1953 március 9 ' beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló tör­hetetlen akarata Ez a beszéd, mintegy válasz a szovjet kormánynak a vitás nemzet közi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tett leg­utóbbi nyilatkozataira. Éppen ez a kör mény magyaráz za meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek vár­ták az angol-amerikai tömb veze tőinek reagálását a Szovjetunió bé keszeretö törekvéseinek újabb meg­nyilvánulására. Együttérzés fogadta Eisenhower e.nök ama szavait ,,Az igazi és tel­jes békére törekszünk egé^ ^ iá­ban, miként az egész világon”, ugyanúgy, mint azt a kije'entést, hogy .e vitás kérdések közül legye­nek azok nagyok és kicsiny egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbentartására ” Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kije'entése, hogy a vitás kérdések közül egyet­lenegy sem megoldhatatlan, ellentét­ben áll azonban beszédében foglalt máé megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béke törekvést óha tanak látni, szükség­képen felteszik a kérdést: mié.’; ke'iett az elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül ..atom­háború” lehetőségével fenyegetőz n-i? 'Vájjon az ilyesfé'e érvek meg­győzőbbé teszik az elnöknek a bé­kéről szóló beszédét? Mindenesetre a Szovjetunióval szemben az iiy.s fé e kitéte'ek, vagy egyenesebben megmondva, az ilyesféle fenye'’eté- sek soha nem ' tték el és nem ér­hetik el céljukat. Az Egyesü't Államok elnöke be­szédében egy sor nemzetközi prob­lémát érintet, ame'ynek jelen*'"'ége nem egy’forma. Végeredményben azonban beszédét főképp a Szov.' t- unióval va'ó viszony. kérdésének szentelte. Kijelentette:' ,.Egyetlen kérdést ismerek csak. amelyen a ha­ladás mú'ik. Ez pedig a következő: ,.mit hajlandó tenni a Szov etunió?” Ehhez hozzáfűzte: ,,Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet.” Nos, ebben lehetetlen nem egyet­érteni: h tettelf értékesebbek a sza­vaknál. * A Koreai kérdés Forduljunk tehát azokhoz a fontos nemzetközi problémákhoz, amely-k-' nek helyes megoldásától a ^béke megszilárdítása függ. Mindenekelőtt — a koreai kérdés. Tagadható-e, hogy az utóbbi évek­ben olyan kérdések álltak a nem­zetközi körök figyelmének közép pontjában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreáll ítiá.sának kérdése? Mint is­meretes, ilyen kérdések alapján, bí­rálták el ezekben az években sok ál­lam külpolitikáját. A szovjet nép következetesen tá­mogatott az igazs .gos koreai fegy­verszünet megkötésére irányuló minden lépést. 1‘. Kínai Népköztár­saság és a Koreai Népi Demokrati­kus Népköztársaság kormányainak nemrégiben tett javaslata, amely újabb lehetőséget nyújtott a sza­vakról a tettekre való áttérésre és megnyitotta a koreai háború befeje­zésének távlatát, azonnyomban tá­mogatásra talált a szovjet kormány részéről. Forduljunk más nemzetközi problémához. Megvalósítani Németország egységét Ki feledkezhet meg, például a né­met kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Német ország nemzetközi egységének hely­reállítása, demokratikus és békesze- retö alapon. Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szom­szédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és mindenekelőtt a német nép nemzeti törekvéseinek figyelembevételét? Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés megoldásához. Nem *vette tekintetbe a német problémára vonatkozó p>ots- daml négyhatalmi megállapodáso­kat. Ugyanígy járt el az Egyesült Államok előző kormánya is. Arról van szó, hogy minél előbb megkös­sék a békeszerződést Németország­gal, azt a békeszerződést, amely le­hetővé teszi a német népnek, hogy egységesK államban e^^'esdljon és el­foglalja az őt megillető helyet, a békeszeretö népek közösségéin, és hogy ezután kivonják Németország­ból a megszálló csapatokat, rr--lyek eltartása tehertöbbletként neheze­dik a német nép /áll ára. Elismerni a Kínai Népl^öztársaság nemzeti jogait Az Egyesült Államok elnökének a nemzetközi kérdése széles kö át érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköztársaságról. Kína nemzeti jo­gainak visszaállításáról az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, valamint Kína jogos területi igényeiről bele értve Taivan szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink ^ ha­laszthatatlan nemzetközi problémái közzé? És mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem kerü't megvilágításra. Eisenhower beszédében öt „tételt” fogalmaz meg, ame'yek — szarvai szerint — meghatározzák ,,az Egyesült Álla­mok magatartását a nemzetközi ügyek területén” Ezen „tételek” ki­mondják hogy egész emberiség áhit'a a békét, a testvériséget és az igazságosságot”, hogy „minden or szágnak e'ide—-lí+hetetien joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati forrnájál és gaz­dasági rendszerét”, hogy ..nem iga­zolható egyet'en országnak olyan ki- sér'ete <«em, hogy kormányzati for mát kényszerítsen más országokra” és így tovább Ha valóban ezek az elvek hatá­roznák meg az Egyesült Államok politikáját, és ha nem maradnának csak általános deklarációk — ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdéssel, Németországgal és Kíná­val kapcsolatban elfoglalt álláspont­ban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek, hogy az Egyesült Álla­mok e valóságos politikáía mindez ideig kevéssé vette számba az ilj es­tél e deklarációkat e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásá­nál. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűsés el'en, amikor „fel­szólítja” a Szov=etunió vezetőit, „használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban” arra, b gy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados e'nyomás és rabszolgasors ellen in­dított nemzeti felszabadító mozgal mát Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amíg . a nemzeti felszabadító-mozga'mat egyes „rosszszándékú” emberek su- galmazása eredményének tekinti. Az ElNSz nem teljesíti kötelességeit Egészen érthetetlen az elnöknek az az utalása, hogy „más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek” biztosítsanak szabadsá it más or­szágokkal va'ó egyesülésre e— „jogi világközösségben.” Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi de mokratikus ország fe'vételét az Egyesü't Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvé­nyes jogainak visszaállítását az ENSz-ben. Viszont nem a Szovjet- unió képviselői terjesztették e elő azt a javaslatot.” hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 14 országot — azt a javas'atot, ame­lyet az angol amerikai tömb szava­zataival vetettek e' Ami =>7 ősz' ik államszerződést illeti ezzel kapcso latban megisméte'hetö, hogy itt sin­csenek ilyen kérdé-'^k. amelyeket ne lehetne megoldani a korábban ’ e'ért szerződéses megegyezé.sek a'apján. az osztrák nép demokratikus jof '- nak tényleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szerveze téröl. Az elnök beszédében készségét nyílvánította az iránt, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetét olyan in­tézménnyé vá'toztassák, amely va­lóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szer et ma nem té'jesíti a reá bízott fe'adatokat, de még most nem késő 'Ini tevékenységének, különösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának legfőbb cé'kitűzése, volt. , Ehhez mindeneke'őtt az szüksé ^ ges, hogy valamennyi tagállam tisz te'etben tartsa az ENSz e veit, hogy ne sértsék meg a'apokmányának alapelveit. Ehhez az szükséges hogy egyetlen kormány se töreked, ék az ENSz saját külpolitikájának segély­szervévé tenni, mive' ez nem egyez­tethető össze sem az Egyesü't Nem zetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi egv' tt- működés és a béke megszi'árdítása érdekeinek cé'jaival. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésére kérdését azzal, hogy komolyabb figyelmet kell széntt ni a gazdasági prob'émának a nyomor és a nélkü'özés elleni harc pro lé­máinak. Aligha elégíti ki azonban valakit az is, ha ezt az ügyet vala­miféle „világsegé'yzési alap” létre- hozására zsugorítják, amir’öl ebben a beszédben szó volt. Ennek az „alapnak” hangzatos elnevezése egy­magában nem elegendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának az alapja az országok közötti valóban szé es- körű és demokratikus együttműkö­dés lesz a'népek szuverén jogainak teljes tiszteletbentartásával és a '■1- kül, hogy a segélyben részesülő or szágokra politikai feltételeket kény­szerítenének. Amit az elnök eddig a ..világsegélyezési alap”-ról mondott, abból az az e’^ber benyomása, hogy itt kudarcot vallott ,,MarsaIl-terv” új változatáról van szó és egyben annak a népszerűtlen „Truman-féle 4. poht”-nak más elnevezését viselő folytatásáról, amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöradományokkal i^ekezett egyes országok f gyarmati terüle­tek költségvetését és gazdasági éle tét, tehát magukat ezeket az orszá­gokat és területeket is, az Egy, 't Államok külpolitikája úgynevezett „dinamikus” célkitűzéseinek. t látható, most arról van szó, hogy to­vább mennek ezen az úton. Nem szabad figvelmen kívül hagy­ni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség” egye­nes visszautasítása is előfordul, amint azt Burma és néhány más ál lám példáján látható. Az is köztudomású, hogy az utób­bi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem 'annyira az Egyesült Államoktól karwtt úgyne­vezett „segélyhez” fűződnek érdé kei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai gyesült Államok ne gör dítsen mind újabb és újabb akadá­lyokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nem­zetközi árúforgalom kiszélesitésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült AIL mok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenek előtt Angliában, egyre erősebb zú golódás a demokratikus tábor aa- maival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok ál tál diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében fo.gla't béke felhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi ré­szünkről. Nehéz azonban figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kormányának külpolitikai ir'nyvonala egyelőre messze áll ezektől a békeszerető fel­hivásoktól. Szemléltető bizonyítékai | wer beszéde után adott e^ olyan például az elnök beszédvei fog'al i tekintélyes személyiség mint Dul- kozó olyan kommentárok, amilyené- les. az Egyesült Államok külügy két mindössze két nappal Eisenho I minisztere, USA politikai vonala egyenlőre messze áll a békeszeretö vágyaktól Nem lehet nem egyetérteni Stra- cheyvel, a vo't angol labourista kor mány miniszterével, aki úgy jelle­mezte Dúl les beszédét hogy az Ei­senhower beszédf lek ,.háborús ak tussá” való átalakítására vonatkozó törekvés. Dulles bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meg­lepő tényre, hogy Ei.senhow'-r beszi dében hallgatott Kínáról Amint ki­derül, az Egyesült Államok kormá­nyát aggasztja az úgynevezett „nemzeti” m'-ia. vagyis a Csan i''ai- sek-fé'e csőcselék sorsa, ame'yet a kínai nép győze'mes harca eredmé nyeképpen kergetett ki az or .ág ból. Ami pedig valóban a nemzeti Kínát il'eti. ewedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, h'^gy az Egyesü't A'la- mok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népközt-^—'ság e"en foga­natosított politikai '■ gazdasági bio kádot. Dul'es harciassága régóta ismcre tes. Lehet, hogy az ö beszéde az el­nök beszéde kisssé szabad tolmácso­lása. De nem szabad figyelmen ki vül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Al'amok külügyminisz tóriumának élén és az ő szavai akarva, nem akarva kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt á''ó kormány hivatalos álláspontjá­val. Ezért nem hagyhatjuk szótlanul Dúl lesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesü t Al'amok úgynevezett kemény politikáján ü nyomására tettek felhívást a vitás kérdések békés reridezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szoy’et vezetők cselekedeteik-t nem valamely országnak a Szovjetunió­val szemben fo'ytatott politikája „keménységével” vagy „lágyságá­val” kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg. hanem a szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekeiből indulnak ki A izovjet vezetők véleménye sze­rint a valóban a békére irányu'ó ja­vaslatok alapjául szolgálhatijak a nemzetközi viszonyok megjavításé nak. Ez azonban nem ie'enti azt, hogy a szovjet vezetők haj'andók a régi módszerek változatait ilyen ja vasiatokként fogadni ; Eisenhower e'nök beszédében a háború utáni időszak eredményei -el foglalkozott, attól a pillanattól kezd­ve, hogy ,.a győzelem tavaszán a nyugati szövet'^éeesek katonái Euró­pa közepén találkoztak Oroszország katonáival”. Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsú'yozta hogy a háború befejezése után vi lág országai szétváltak és két külön bözö útra léptek Ezzé' kapcso'atb . Eisenhower a tényekkel szöges e'- 'entétben úgy ábrázolja a do'got, mintha az angol-amerikai *" szágai a béke és a nemzetközi biz tonság megszilárdítását tűzték volna ki célul, a Szovietunió és a ve'e '~a- ráti államok pedig nem akartak volna ve'e ezen az úton ha'adni. — Üvv is lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönk retett gazdasága helyreállítása és gazdasága helyreá'litása erejér megszi’árdítása ’ háborút követő időszakban „az agresszió új veszé­lyét” kezdte jelenteni Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcso'atban. annyit jelent, mint legalább is elveszteni a tárgyilagosság érzégét és nem szá molni o'yan •‘’‘"’‘‘nosan ismert kö- rü'ményekkel, amelyek teljes hatá rozottsággal bizonyítják nemcsak or­szágunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és ma­radt. Hatalmas hadikiadások Amerikában Az e'nök nyílván azzal a célal tett ilyen kijelentéseket, hogy valameny- nyire békeszerető fényben tűntesse fel az angol-amerikai tömb politiká­ját. Az Egyesült Államok rendkívül fe'duzzasztott és évről évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozó'ag sa­ját maga által ismertetett számada­tok és tények azonban egész másról beszélnek. Ezek a tények az Egyesült Álla mok egész nemzetgazdaságának soha azelőtt nem tapasztalt arányú mill- tapizá'ásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetetlen ter- héről. továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési rendszer a ret­tenetes és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette az Egyesült Ál­lamokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely előmozdítja a há­borús őrület fokozódását, az orszá­gok bizonyos csoportját is ugyaner­re az útra tuszko'ja Eisenhower be­szélt azokról az óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és rakétalövedékekre, bom­bázó és vadászgépekre, torpédórom- bolókra és egvéb hadihajókra költ, nem feledkezett e' egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig ismeretes, hogy az északatlanti szerződés által sugalma­zott {wlitika egyre újabb, kolo'z szális kátonai kiadásokat jelent — Elég rámutatni, mi'yen óriási kia­dást jelent az amerikai adófizetők­től beszedett öss7P<7pkl^öl a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesü't Ál­lamoktól és különösen azokon a te­rületeken amelyeket a Szovjetunió elleni agrc'-—'' céljaira szándékoz­nak felhasználni. Eisenhower érinti beszédéb.. . a fegyverkezés csökkentésének kérd? sét is. Idevonatkozó öt pontban fog­lalkozik ezzel. A szovjet télnek ter­mészetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejezett javaslatok el len. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános je'legűek s e kőrü'mény fo'ytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy e'öbbre vi­gyék a fegyverkezés csökkentésén- . halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a do­log, mintha az Egyesült Állam k kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kívánta volna, a Szov jetunió pedig az ellenkező álláspon­tot fog'alta volna el és szinte meg­akadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelőssé­get az angol-amerikai tömbhöz tar­tozó országokban az utóbbi években fo'ytatott fegyverkezési hajszáért — Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek s csu­pán azt a törekvést juttatják kifeje­zésre, hogy bűnbakot keressenek. ■Va'óban. vaj-ion a Szovjetunióban dicsöitették-e a koreai háborút fegyverkezési hajszát, mint e'őnyös „üzlet”, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának bizto sítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett „fé­lelem a békétől” és esnek a részvé nyék árfolyamai a tőzsdén, azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjet­unióban történik, hanem az Ameri­kai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek ’ nincs szüksége fegyverkezési haj­szára, ame'y mindig a tartós és szi­lárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől? Természetesen Eisenhowemek iga­za van abban, hogy a hitleri Né­metország fö'ött aratott gyöze'em után a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elvá'tak. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem világította meg he­lyesen, sőt azt lehet mondani, I~"v ezt a tényt Eisenhower ferde meg­világításba helyezte. Mi nem szándékozunk vitába száll­ni az elnök ama e'éggé furcsa állí­tásával, hogy a szovjet politikában véget ért egv bizonyos korszak El lenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetést, hogy a Szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságát, ame' politikának a helyességét a nemzet­közi fejlődés egész menete bebizo­nyította. Ha egy korszak kezdetét, va~ be­fejezését azzal hozzuk összefüggés­be, hogy új személyiségek jelennek meg valamely állam é'én. akkor na­gyobb jogval beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok pw'itiká- jában zárult le egy korszak az Ei­senhower kormány uralomrajutásá- val. Ámde maga az Egyesült Álla mok új elnöke, hogy-hogynem min­den fenntartás né'kül védelmébe (Folytatása a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents