Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-06 / 23. szám
'♦V'. 1953. máliis 6. Ol Műsác Í5 A „Pravda“ vezércikke Eisenhower nyilatkozatáról Moszkva ápr. 25. (TASSZ ) — A Prévda április 25 iki számának vezércikkében azzal a beszéddel fof . lalkozik. amelyet Eisenhower elnök április 16-án mondott az Amerikai Lapszerkesztők Társaságáb Alább közöljük a vezércikk szövegét: Nyolc év múlt el a szövetségesek nek — a Szovjetuniónak az Egye sült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — a Hitler fasizmus ' fölött aratott győze'me és a második világháború he^’i'''-’ése óta A nagy harc legfőbb terhét a szovjet embe rek viselték vállukon, azért harcol tak, hogy megvédelmefzók hazájuk szabadságát és függet'enségét, segítséget nyújtsanak Európa leigázott népeinek a fasiszta iga alól való felszabadulásban és biztosítsák a háború befejezése után a tartós bé két és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió amely következe tesen védelmezi népek közötti béke ügyét, most is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés elömoz ditására törekszik G. M Malenkov. L P. Berija és V. M. Molotov 1953 március 9 ' beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló törhetetlen akarata Ez a beszéd, mintegy válasz a szovjet kormánynak a vitás nemzet közi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira. Éppen ez a kör mény magyaráz za meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek várták az angol-amerikai tömb veze tőinek reagálását a Szovjetunió bé keszeretö törekvéseinek újabb megnyilvánulására. Együttérzés fogadta Eisenhower e.nök ama szavait ,,Az igazi és teljes békére törekszünk egé^ ^ iában, miként az egész világon”, ugyanúgy, mint azt a kije'entést, hogy .e vitás kérdések közül legyenek azok nagyok és kicsiny egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbentartására ” Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kije'entése, hogy a vitás kérdések közül egyetlenegy sem megoldhatatlan, ellentétben áll azonban beszédében foglalt máé megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béke törekvést óha tanak látni, szükségképen felteszik a kérdést: mié.’; ke'iett az elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül ..atomháború” lehetőségével fenyegetőz n-i? 'Vájjon az ilyesfé'e érvek meggyőzőbbé teszik az elnöknek a békéről szóló beszédét? Mindenesetre a Szovjetunióval szemben az iiy.s fé e kitéte'ek, vagy egyenesebben megmondva, az ilyesféle fenye'’eté- sek soha nem ' tték el és nem érhetik el céljukat. Az Egyesü't Államok elnöke beszédében egy sor nemzetközi problémát érintet, ame'ynek jelen*'"'ége nem egy’forma. Végeredményben azonban beszédét főképp a Szov.' t- unióval va'ó viszony. kérdésének szentelte. Kijelentette:' ,.Egyetlen kérdést ismerek csak. amelyen a haladás mú'ik. Ez pedig a következő: ,.mit hajlandó tenni a Szov etunió?” Ehhez hozzáfűzte: ,,Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet.” Nos, ebben lehetetlen nem egyetérteni: h tettelf értékesebbek a szavaknál. * A Koreai kérdés Forduljunk tehát azokhoz a fontos nemzetközi problémákhoz, amely-k-' nek helyes megoldásától a ^béke megszilárdítása függ. Mindenekelőtt — a koreai kérdés. Tagadható-e, hogy az utóbbi években olyan kérdések álltak a nemzetközi körök figyelmének közép pontjában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreáll ítiá.sának kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján, bírálták el ezekben az években sok állam külpolitikáját. A szovjet nép következetesen támogatott az igazs .gos koreai fegyverszünet megkötésére irányuló minden lépést. 1‘. Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Népköztársaság kormányainak nemrégiben tett javaslata, amely újabb lehetőséget nyújtott a szavakról a tettekre való áttérésre és megnyitotta a koreai háború befejezésének távlatát, azonnyomban támogatásra talált a szovjet kormány részéről. Forduljunk más nemzetközi problémához. Megvalósítani Németország egységét Ki feledkezhet meg, például a német kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Német ország nemzetközi egységének helyreállítása, demokratikus és békesze- retö alapon. Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szomszédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és mindenekelőtt a német nép nemzeti törekvéseinek figyelembevételét? Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés megoldásához. Nem *vette tekintetbe a német problémára vonatkozó p>ots- daml négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt el az Egyesült Államok előző kormánya is. Arról van szó, hogy minél előbb megkössék a békeszerződést Németországgal, azt a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy egységesK államban e^^'esdljon és elfoglalja az őt megillető helyet, a békeszeretö népek közösségéin, és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapatokat, rr--lyek eltartása tehertöbbletként nehezedik a német nép /áll ára. Elismerni a Kínai Népl^öztársaság nemzeti jogait Az Egyesült Államok elnökének a nemzetközi kérdése széles kö át érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköztársaságról. Kína nemzeti jogainak visszaállításáról az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, valamint Kína jogos területi igényeiről bele értve Taivan szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink ^ halaszthatatlan nemzetközi problémái közzé? És mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem kerü't megvilágításra. Eisenhower beszédében öt „tételt” fogalmaz meg, ame'yek — szarvai szerint — meghatározzák ,,az Egyesült Államok magatartását a nemzetközi ügyek területén” Ezen „tételek” kimondják hogy egész emberiség áhit'a a békét, a testvériséget és az igazságosságot”, hogy „minden or szágnak e'ide—-lí+hetetien joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati forrnájál és gazdasági rendszerét”, hogy ..nem igazolható egyet'en országnak olyan ki- sér'ete <«em, hogy kormányzati for mát kényszerítsen más országokra” és így tovább Ha valóban ezek az elvek határoznák meg az Egyesült Államok politikáját, és ha nem maradnának csak általános deklarációk — ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdéssel, Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek, hogy az Egyesült Államok e valóságos politikáía mindez ideig kevéssé vette számba az ilj estél e deklarációkat e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásánál. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűsés el'en, amikor „felszólítja” a Szov=etunió vezetőit, „használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban” arra, b gy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados e'nyomás és rabszolgasors ellen indított nemzeti felszabadító mozgal mát Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amíg . a nemzeti felszabadító-mozga'mat egyes „rosszszándékú” emberek su- galmazása eredményének tekinti. Az ElNSz nem teljesíti kötelességeit Egészen érthetetlen az elnöknek az az utalása, hogy „más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek” biztosítsanak szabadsá it más országokkal va'ó egyesülésre e— „jogi világközösségben.” Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi de mokratikus ország fe'vételét az Egyesü't Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSz-ben. Viszont nem a Szovjet- unió képviselői terjesztették e elő azt a javaslatot.” hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 14 országot — azt a javas'atot, amelyet az angol amerikai tömb szavazataival vetettek e' Ami =>7 ősz' ik államszerződést illeti ezzel kapcso latban megisméte'hetö, hogy itt sincsenek ilyen kérdé-'^k. amelyeket ne lehetne megoldani a korábban ’ e'ért szerződéses megegyezé.sek a'apján. az osztrák nép demokratikus jof '- nak tényleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szerveze téröl. Az elnök beszédében készségét nyílvánította az iránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé vá'toztassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szer et ma nem té'jesíti a reá bízott fe'adatokat, de még most nem késő 'Ini tevékenységének, különösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának legfőbb cé'kitűzése, volt. , Ehhez mindeneke'őtt az szüksé ^ ges, hogy valamennyi tagállam tisz te'etben tartsa az ENSz e veit, hogy ne sértsék meg a'apokmányának alapelveit. Ehhez az szükséges hogy egyetlen kormány se töreked, ék az ENSz saját külpolitikájának segélyszervévé tenni, mive' ez nem egyeztethető össze sem az Egyesü't Nem zetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi egv' tt- működés és a béke megszi'árdítása érdekeinek cé'jaival. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésére kérdését azzal, hogy komolyabb figyelmet kell széntt ni a gazdasági prob'émának a nyomor és a nélkü'özés elleni harc pro lémáinak. Aligha elégíti ki azonban valakit az is, ha ezt az ügyet valamiféle „világsegé'yzési alap” létre- hozására zsugorítják, amir’öl ebben a beszédben szó volt. Ennek az „alapnak” hangzatos elnevezése egymagában nem elegendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának az alapja az országok közötti valóban szé es- körű és demokratikus együttműködés lesz a'népek szuverén jogainak teljes tiszteletbentartásával és a '■1- kül, hogy a segélyben részesülő or szágokra politikai feltételeket kényszerítenének. Amit az elnök eddig a ..világsegélyezési alap”-ról mondott, abból az az e’^ber benyomása, hogy itt kudarcot vallott ,,MarsaIl-terv” új változatáról van szó és egyben annak a népszerűtlen „Truman-féle 4. poht”-nak más elnevezését viselő folytatásáról, amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöradományokkal i^ekezett egyes országok f gyarmati területek költségvetését és gazdasági éle tét, tehát magukat ezeket az országokat és területeket is, az Egy, 't Államok külpolitikája úgynevezett „dinamikus” célkitűzéseinek. t látható, most arról van szó, hogy tovább mennek ezen az úton. Nem szabad figvelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség” egyenes visszautasítása is előfordul, amint azt Burma és néhány más ál lám példáján látható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem 'annyira az Egyesült Államoktól karwtt úgynevezett „segélyhez” fűződnek érdé kei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai gyesült Államok ne gör dítsen mind újabb és újabb akadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközi árúforgalom kiszélesitésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült AIL mok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenek előtt Angliában, egyre erősebb zú golódás a demokratikus tábor aa- maival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok ál tál diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében fo.gla't béke felhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünkről. Nehéz azonban figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kormányának külpolitikai ir'nyvonala egyelőre messze áll ezektől a békeszerető felhivásoktól. Szemléltető bizonyítékai | wer beszéde után adott e^ olyan például az elnök beszédvei fog'al i tekintélyes személyiség mint Dul- kozó olyan kommentárok, amilyené- les. az Egyesült Államok külügy két mindössze két nappal Eisenho I minisztere, USA politikai vonala egyenlőre messze áll a békeszeretö vágyaktól Nem lehet nem egyetérteni Stra- cheyvel, a vo't angol labourista kor mány miniszterével, aki úgy jellemezte Dúl les beszédét hogy az Eisenhower beszédf lek ,.háborús ak tussá” való átalakítására vonatkozó törekvés. Dulles bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre, hogy Ei.senhow'-r beszi dében hallgatott Kínáról Amint kiderül, az Egyesült Államok kormányát aggasztja az úgynevezett „nemzeti” m'-ia. vagyis a Csan i''ai- sek-fé'e csőcselék sorsa, ame'yet a kínai nép győze'mes harca eredmé nyeképpen kergetett ki az or .ág ból. Ami pedig valóban a nemzeti Kínát il'eti. ewedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, h'^gy az Egyesü't A'la- mok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népközt-^—'ság e"en foganatosított politikai '■ gazdasági bio kádot. Dul'es harciassága régóta ismcre tes. Lehet, hogy az ö beszéde az elnök beszéde kisssé szabad tolmácsolása. De nem szabad figyelmen ki vül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Al'amok külügyminisz tóriumának élén és az ő szavai akarva, nem akarva kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt á''ó kormány hivatalos álláspontjával. Ezért nem hagyhatjuk szótlanul Dúl lesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesü t Al'amok úgynevezett kemény politikáján ü nyomására tettek felhívást a vitás kérdések békés reridezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szoy’et vezetők cselekedeteik-t nem valamely országnak a Szovjetunióval szemben fo'ytatott politikája „keménységével” vagy „lágyságával” kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg. hanem a szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak ki A izovjet vezetők véleménye szerint a valóban a békére irányu'ó javaslatok alapjául szolgálhatijak a nemzetközi viszonyok megjavításé nak. Ez azonban nem ie'enti azt, hogy a szovjet vezetők haj'andók a régi módszerek változatait ilyen ja vasiatokként fogadni ; Eisenhower e'nök beszédében a háború utáni időszak eredményei -el foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy ,.a győzelem tavaszán a nyugati szövet'^éeesek katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival”. Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsú'yozta hogy a háború befejezése után vi lág országai szétváltak és két külön bözö útra léptek Ezzé' kapcso'atb . Eisenhower a tényekkel szöges e'- 'entétben úgy ábrázolja a do'got, mintha az angol-amerikai *" szágai a béke és a nemzetközi biz tonság megszilárdítását tűzték volna ki célul, a Szovietunió és a ve'e '~a- ráti államok pedig nem akartak volna ve'e ezen az úton ha'adni. — Üvv is lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönk retett gazdasága helyreállítása és gazdasága helyreá'litása erejér megszi’árdítása ’ háborút követő időszakban „az agresszió új veszélyét” kezdte jelenteni Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcso'atban. annyit jelent, mint legalább is elveszteni a tárgyilagosság érzégét és nem szá molni o'yan •‘’‘"’‘‘nosan ismert kö- rü'ményekkel, amelyek teljes hatá rozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maradt. Hatalmas hadikiadások Amerikában Az e'nök nyílván azzal a célal tett ilyen kijelentéseket, hogy valameny- nyire békeszerető fényben tűntesse fel az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül fe'duzzasztott és évről évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozó'ag saját maga által ismertetett számadatok és tények azonban egész másról beszélnek. Ezek a tények az Egyesült Álla mok egész nemzetgazdaságának soha azelőtt nem tapasztalt arányú mill- tapizá'ásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetetlen ter- héről. továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési rendszer a rettenetes és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely előmozdítja a háborús őrület fokozódását, az országok bizonyos csoportját is ugyanerre az útra tuszko'ja Eisenhower beszélt azokról az óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és rakétalövedékekre, bombázó és vadászgépekre, torpédórom- bolókra és egvéb hadihajókra költ, nem feledkezett e' egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig ismeretes, hogy az északatlanti szerződés által sugalmazott {wlitika egyre újabb, kolo'z szális kátonai kiadásokat jelent — Elég rámutatni, mi'yen óriási kiadást jelent az amerikai adófizetőktől beszedett öss7P<7pkl^öl a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesü't Államoktól és különösen azokon a területeken amelyeket a Szovjetunió elleni agrc'-—'' céljaira szándékoznak felhasználni. Eisenhower érinti beszédéb.. . a fegyverkezés csökkentésének kérd? sét is. Idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet télnek természetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejezett javaslatok el len. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános je'legűek s e kőrü'mény fo'ytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy e'öbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésén- . halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Állam k kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kívánta volna, a Szov jetunió pedig az ellenkező álláspontot fog'alta volna el és szinte megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években fo'ytatott fegyverkezési hajszáért — Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek s csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek. ■Va'óban. vaj-ion a Szovjetunióban dicsöitették-e a koreai háborút fegyverkezési hajszát, mint e'őnyös „üzlet”, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának bizto sítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett „félelem a békétől” és esnek a részvé nyék árfolyamai a tőzsdén, azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek ’ nincs szüksége fegyverkezési hajszára, ame'y mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől? Természetesen Eisenhowemek igaza van abban, hogy a hitleri Németország fö'ött aratott gyöze'em után a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elvá'tak. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem világította meg helyesen, sőt azt lehet mondani, I~"v ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Mi nem szándékozunk vitába szállni az elnök ama e'éggé furcsa állításával, hogy a szovjet politikában véget ért egv bizonyos korszak El lenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetést, hogy a Szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságát, ame' politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, va~ befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy új személyiségek jelennek meg valamely állam é'én. akkor nagyobb jogval beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok pw'itiká- jában zárult le egy korszak az Eisenhower kormány uralomrajutásá- val. Ámde maga az Egyesült Álla mok új elnöke, hogy-hogynem minden fenntartás né'kül védelmébe (Folytatása a 6. oldalon.)