Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-04-29 / 21. szám

Ol IFI0SÁ6

1953. SprfUs 29

„A szívünk lángban ég, csak rajta rajta még...“

Egy kövér vércsepp

^ ézna gyerek volt. A kopott ruha úgy lógott

’ rajta, akár a mákföldre rakott ijesztőn a rongy, amikor a szél belekapaszkodik. Iskola- társai gúnynevet adtak nekL ..Bibicnek" keresztelték el a rakoncátlan lurkók. Lehel, hogy azért nevezték Így, mert olyan Ijedős volt, hogy ha keményen ránéztek, torkából furcsa hangok törtek fel, majd szinte fázósan húzódott félre, kicsit szégyenkezve, hogy a többiek ne lássák szemébe toluló könnyeit.

Keresztnevén Rudolfnak hívták. Igaz, hogy az anyján, aki örökre eltávozott az élők sorából, 6 az apján, ki messze földre vándorolt, hogy „szerencsét próbáljon”, ahogy akkor mondták ' és jóbarátja, Dezsőn kívül, kevesen akadtak , olyanok, akik nevén szólították.

Rudi értelmes gyerek volt. Árván élte világát és iskolába is mU<or ment, mikor nem.

Hej, pedig szeretett tanulni Tanítója Is felfigyelt a gyerek tehetségére és sokszor elmondta:

— Rudi fiam. Te csak tanulj, még sokra vi- heted.

Rudit felhevltették a tanító szavai és szinte bújta a könyveket.

Idegen emberek között élt, akik durva nyereségvágyukban nem vették észre a gyerek tehetségét, amelynek csirái egyre nőttek és esténként, amikor szegényes fekhelyén az ócska petróleumlámpa pislogó fényénél fázósan hajolt ®9y-egy könyv fölé, a gazda haragjában, hogy fölöslegesen pocsékolja a drága petróleumot, — durván rászólt;

— Ugyan te gyerek, mit vakoskodsz, hisz nem lesz tebelöled se mérnök, se fiskális. Menj aludni, mert reggel korán keli hajtani nehogy a többiek megelőzzenek. Te csak a dolgoddal törődj. a könyv nem neked való — s ezzel rácsapta az ajtót.

Érzékeny lelkét sértették a durva szavak, de hogy amúgy is keserű életét ne szomorltsa, #lövette kockás füzetét, amit vagy két héttel azelőtt vásárolt keservesen kuporgatott filléreiből, s aztán rajzolgatni kezdett.

Budinak ez a füzet sokat jelentett, már csak azért is, mert ha hébe-hóba el is jutott az iskolába, hát ebbe Irta az összes feladatot.

írás, magyar, számtan, — mind megfértek a füzetben. Nem hanyagságból tette ezt, de hát nem volt pénze két füzetre.

Később, amikor a barátjától, Dezsőtől kapott könyvből egy kétütemű motor dugattyújának működését Irta és rajzolta le úgy, ahogy, észrevette, hogy már csak egy-két tiszta lap van a füzetben.

Gondolkozott, hagy honnnan Is szerezhetne egy pár fillért, kiforgatta minden zsebét, de sehol pénznek, még csak nyoma sem volt.

Rudi nemsokára elköltözött a faluról, s a vidéki városban, egy szegény negyedben tengette életét. Egy könyvkötő üzembe került, r gyik délután, éppen munkaszünet volt, ami ■*-'elég sokszor előfordult. Rudi könyveit böngészte s azon gondolkozott, mit írjon füzetének egyetlen tiszta lapjára, amUtor váratlanul meg- * jelent Dezső, a barátja.

Köszönés után rögtön előadta, hogy mi célból jött.

— Ida figyelj Rudi Délután kinézünk a Csa- litosba. Elbeszélgetünk egy kicsit, hisz úgyis elég ritkán találkozunk.

— Nem bánom. De valami könyvet is vigyünk magunkkal.

— Helyes — válaszolt Dezső. — Hozzál egy füzetet, majd írunk bele valamit.

Délután a két fiú a Csalitosnak nevezett akácos felé tartott.

Leheveredtek a fűre s jó étvággyal fogyasztották el a zsebükben maradt száraz kenyérdarabot, amit Rudi kapott az egyik munkástól, akinek még a nevét se tudta.

Ha száraz volt is. de jól esett a kenyér. Aztán Dezső kezdett beszélni. Gyerekésszel elmondta Rudinak, hogy az apja valamire készül, s a többiek is beszélgetnek róla. Május elsejére készülnek. Valami -felvonulásra. Meg, hogy több fizetést is akarnak.

Dezső elmondta mindazt, amit otthon hallott. Azt is hozzátette, hogy egy elvtárs volt náluk és az beszélte, hogy a Szovjetunióban a munkások boldogan készülnek május elsejére és még, s itt közelebb húzódott Rudihoz, - azt is mondta, hogy ott mindenki tanulhat, az inasok is iskolába Járnak és még mérnök is lehet belőlük.

K Qdi szive megdobbant e szavakra.

— Ah, mérnök — s zokogva a földre borult. Miért vagyok én olyan szerencsétlen, hogy nincs senkim, aki segítene. Jaj, de szeretnék tanulni.

— Ne sírj, Rudi, — csitította Dezsó. Az az elvtárs azt is mondta, hogy nálunk Is lesz egyszer élet Apuka mondta, hogy ha kell, harcolni is fognak ezért.

Rudi szinte itta a szavakat, s annak gondolatától, hogy életében még valaha 6 is tanulhat, szinte mámoros lett. Fejét lehajtotta barátja ölébe s elaludt.

Dezső kezébe vette Rudi füzetét Lapozgatott benne.

Különböző jegyzetek, még abból az időből, amikor a faluban lakott és hébe-hóba elnézett az iskolába. Az egyik lapon kezdetleges rajz: egy dugattyú és egy idomtalan alváz.

Tovább lapozgatott Egy üres lapra talált a teleirottak közt. majdnem a fűzet végén.

— Ogy látszüi. Rudi valamire tartogatja ezt az üres lapot — gondolta magában.

Aztán elővette félre faragott ceruzáját és hozzáfogott, hogy lerajzolja azt az ötágú csillagot amit a múltkor az egyik papírlapon látott otthon, amit a zsebébe rejlett s azóta is magánál hord. Nehezen ment a rajzolás. Már-már abba akarta hagyni, amikor végre úgyahogy sikerült lerajzolni a csillagnak az ötödik ágát is.

S hogy müvét betetőzze, hosszú gondolkodás után a csillagba berajzolta a sarlót és kalapácsot. Nem a legjobban sUterült az egész, de amikor kész lett vele s megtörülte izzadt homlokát, szinte jóleső érzés járta át annak láttán, hogy ezt mégis csak ő rajzolta.

Az apja, ha látná, biztosan megdicsérné. Hát még az elvtárs, aki hozzájuk jár.

A nap már majdnem elbújt a hegyek mögé, amikor felköltötte Rudit s hazamentek, hogy továbbszöjjék délutáni álmukat.

*

Másnap délelőtt lázas munka folyt a könyvkötőben.

Rudi Is munkához látott. Levetette kabátját, amelynek belső zsebében ott volt füzetje is. A kabátot felakasztotta a falba vert szögre.

\ mester aznap rendkívül dühös volt. Ugyanl.s

^ a május elseje előtti napok mindig dühössé tették, mert tudta, hogy a műhelyben van egy-két „agyalágyult”, aki kommunista. Ráadásul a munka is felhalmozódott, mert két nap nem dolgoztak s közben újabb megrendelés érkezett.

— Hát nem borzasztó — kiáltotta dühösen, majd Rudihoz fordult;

— Ugorj csak el gyorsan cigarettáért, — s pénzt nyomott a kezébe.

Rudi szedte a lábát, ahogy csak bírta, a mester egyre idegesebb lett. Annyira forgott körbe- körbe, hogy leverte Rudi szögra akasztott kabátját, melynek belső zsebéből kiesett a füzet.

A mester kezébe vette a füzetet s lapozgatott benne.

Különféle dolgokat látott ott, amit egyrészt nem értett, meg ha értette volna is, olyan cifra betűkkel írták tele, hogy alig-alig tudott egy értelmes mondatott kiböngészni.

Már éppen vissza akarta tenni helyére, amikor az egyik lapon ceruzával keményen meghúzott vonalak ütödtek át, amelyek valamilyen rajznak a nyomait sejtették.

Fordított egy lapot és ekkor felordított:

— A szentségit a kommunista anyátokba, hát már itt tartunk. No, várjatok, majd adok én nektek, — a dühösen nézegetett az ajtó felé, hogy bosszúját kitölthesse.

R

udi pár perc múlva megérkezett a cigarettával.

A mester átvette a clgaretíit, majd halkabban, hogy a többiek észre ne vegyék, magához intette Rudit, s rámutatott a füzetbe rajzolt csillagra: ^

— Hát ez meg mi?

Rudinak a szája is tátva maradt a csodálkozástól, s hirtelen szóhoz sem tudott jutni.

— Én, én, ne ... nem tudom, hebegte, hogy ki... kicsoda raj... akarta folytatni, de a mester mancsa pörölyként zúdult az arcába s orrából vékonyan spriccelt ki a vér.

Rudi sírni kezdett, mire a munkások odafutottak, hogy mi történt.

A mester, mint egy győztes hadvezér tartotta kezében a füzetet, amelynek egyetlen tiszta lapján ott ékeskedett az ötágú sarló-kalapácsos csillag, amit Dezső, a Rudi barátja azelőtt való napon rajzolt.

Peres, az a nagy tagbaszakadt munkás erőltetett nyugalommal lépett a mesterhez.

— Miért bántotta a gyereket?

— Még maga is pofázik, — ordított a mester magánkívül. — Nézzen ide — s ezzel Peres orra elé tolta az irkát. — Már ez a kölyök is kommunista. No. de majd megmutatom én ennek a rongy népségnek ,s öklét újtxM ütésre emelte.

Peres Ideges lett.

— Hallja-e, mester úr, ne játszón a türelmemmel, mert odavágok, — s közelebb lépett a mesterhez s egy hirtelen mozdulattal kitépte a füzetet kezéből. Tudja meg, hogy nincs joga a gyereket megverni. Üssön meg engem, — s nagy szőrös mellén széthúzta ócska ingét és öklével akkorát vágott rá, hogy a zárt helységben úgy hangzott, mintha mozsarat sütöttek volna el.

Az emberek közelebb húzódtak Peres körül.

A mester látta, hogy nem tanácsos tovább- feszlteni a húrt, ezért az ajtó felé hátrálva, Így kiabált:

— Mi ez itt, miért nem dolgoznak. Majd gondom lesz, hogy a kommunista csőcselék ne rontsa tovább a levegőt, s ezzel kilépett a műhelyből.

Peres átnyújtotta az Irkát Rudinak. Ahogy a fiú kezébe vette, a még mindig vérző orrából egy kövér vércsepp az Irkalapra rajzolt csillagra esett és az esés erejétől szétfröccsenve, pirosra festette a sarló-kalapácsos ötágú csillagot, amelyen a szétfolyt vér úgy hatott, mint mikor a felkelő nap sugarai véglgszöknek az égbolton, hogy elűzzék az éj sötétjét.

Az emberek körülállták Perest és Rudit, ki könnyes, ki meg szikrázó szemekkel nézte az irkalapon szétfolyt vért. így álltak még akkor is, amikor négy csendőr rontott be az ajtón, akü« egyenesen Peresnek estek s ütlegelni kezdték. összeszedték a „gyanús elemeket”, köztük Rudit is s bekísérték a csendőrlaktanyába, ahol mindnyájukat jól elverték. Fogva tartva, össze- verten, de azért nem csüggedve nézték másnap május elsején, amint a hatalmas tömeg hömpölyög az úton az Intemacionálét énekelve.

A rács mögött tudták csak értékelni, hogy ^ mi a szabadság. Szivük mélyén erősen élt a hit, hogy eljön az idó, amikor szabadon, büszkén ünnepelhetik május elsejéL

Gérecz Árpád

Május elseje Iglón 1926-ban

Május elseje Ruttkán 1928-ban

Hogyan ünnepelfék meg Prágában 1934 május 1

A Csehszlovák Kommunista Párt májusi küldetése az első köztársaság idején a dolgozó népnek hatalmas és harcos tüntetése volt. Különösen az 1934-es májusi tüntetésnek volt különös harci jellege és nagy jelentősége. Ez Európa politikai kialakulásának új korszakában történt. 1933-ban megtört a német szociáldemokrata párt ellenállása a kommunistáktól való egységes arcvonal kialakulásának törekvésében és ezzel a ,J<evésbbé rossz” politikája. A fasiszta Dolfuss széjjellövette Bécs középületeit Bauer Ottó féle „általános szocializmust”, és vérbe fojtotta a Schutzbund (Védszövetség) hős ellenállását. A csehszlovák dolgozók helyesen megérezték, hogy a szomszédos országok fasiszta győzelme nagyon komoly veszélyt jelent köztársaságunknak és a háború komoly nagy veszélyét jelenti. A helyzet komolyságánál fogva helyesen összegezték és mindjobban érezték, hogy a fasizmus és a háborúsveszély védelmére föltétlenül szükséges az összdolgozók egységes arcvonala. A szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták

munkásai élénken sorakoztak a kommunisták egységes arcvonalába, ami ellen a kormány szocialistái tűzzel-vassal védekeztek. A dolgozók egységes arcvonalának fáradhatatlan propagálója, szervezője és harcosa a Kommunista Párt “volt.

A Vencel-témek május elsején nem mindennapi kinézése volt, mindkét oldalán tízezres sorfalak álltak. 9-től 11-ig a nemzeti demokraták és a nemzeti szocialisták vonultak fel négyes sorokban, a sorok között nagy távolság volt, akU< a járda szélen állottak, fagyos csöndben voltak, csak a fa.siszta provokációkra mindig egy fasisztaellenes jelszóval válaszoltak. 11 órakor a Ven- cel-tér képe egészen megváltozott. Megható- dottság, lelkesedés és élet szállt a tömegbe. A Vencel-tér egész szélességében a Múzeumról kezdve a CsKP vonult fel. A felvonulás élén Gottwald elvtárs a párt vezetőivel a vörös lobogó alatt menetelt. A felvonulók hatalmas transzparenseket és a párt harcias jelszavait vitték. Felzengtek a forradalmi dalok és a tüntetők harcias jelszavai.

Vér folyt Orosháza utcáira,,.

... Az a dolog meg úgy történt, hogy az asszonyaink készített k egy nagyon szép, fehér lobogót, ami 91-re kelve lett készen. A lobogó készen volt, de nem tudtuk felszentelni, mert nem volt pénzünk, amiből fedezzük a kiadásokat- Úgy határoztunk, hogy majd gyűjtünk rá magunk között és akkor megcsináljuk a felavatást. Igen ám, de közbejött a május 1-e, a mi legnagyobb ij/inepünk. Mert akkor mink még nagyon megünnepeltük a május 1-ét. Ügy gondoltuk, ha mán kész a lobogó, miért ne dugnánk ki? Kidughatjuk az félszer.: lés nélkül is.

Korán reggel ünneplőbe öltöztünk, bementünk a földmunkás egyletbe s kidugtuk a lobogót az utcarészre. Olyan szép volt, hogy mindenkinek könnyes lett a szeme és csudájára jöttek az emberek. — Majd úr’- nyolc óra körül jött két csendőr is és kérte az engedélyt, ami persze nem volt. Erre megparancsolták, hogy tüstént vegyük be, — de mink meg kijelentettük, hogy azt. ugyan nem tesszük. Sokan voltunk, hát elmentek, de 10 óra felé újra visszajöttek a szolgabíró utasításával, hogyha rém vesszük be, eíkobo^- zák, és az egyletet is bezárják. Mit volt mit tenni, bevettük az utca-észről és kidugtuk az ud. varon. Gondoltuk, tudunk mi befelé is ünnepelni. Nem tudom, ők látták-e meg, vagy elárulta valaki, de visszajöttek és az utasítás alapján elvitték a lobogót, az egyletet pieg lezárták. Az udvar tele volt ünnepi munkásokkal, akik megbotránkoztak ezen az eljáráson. Rögtön bizottságot választottak és mentek a szolgabíróságra, de nemcsak a bizottság, hanem az összes jelenlévők is. Útközben nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk és mire odaértünk, már elleptük az egész utcát. A bizottság bement az épületbe és kérte a lobogót, de a bíró nevezetesen Ördög Lajos, nem volt erre hajlandó. A tömeg, mikor ezt megtudta, zúgolódni kezdett. A bíró kinyitotia az ablakot és szónokolni kezdett, hogy „Emberek, menjenek: szépen haza, majd én intézi: - dek, hogy a lobogót hamarosan megkapják’’. De azok erre se tágítottak, hanem ilyesféle szavakat vágtak a fejéhez:

— Zászló nélkül nem megyünk^ inkább itt döglünk meg...

— Az ördög menjen az ördögbe! ...

— Ne intézkedjen, hanem a lobogót adja vissza!... —

Lassan elmúlt a dél is, de mi még mindég nem mozdultunk, egyre többen és többen lettünk, mert a tanyákon az a hír terjedt el, hogy a faluban kitört a forradalom, mire a béresek is otthagyták gazdájukat. Ahogy múlt az idő, mindjobban elkeseredett lett a hangulat, mert az éhség is bántott már bennünket. Azért nagyon szép dolog volt, hogy o evés kedvéért senki sem ment haza közölünk, még az asszonyok is ott voltak és ők kiabáltak a leghangosabban. A szolgabíró nem mert semmit csinálni, csak kuksolt a lefüggönyözött ablak mögött. Csendőrnek színét se lehetett látni.

Ügy két óra tájban azonban hírül hozta valaki, hogy a Nagy-utcán az állomás felől egy század katona jön roham- lévésben. Először nem akartuk elhinni, hogy katonákat hoznak ellenünk, pedig csakugyan igaz volt a híradás. Nemsokára feltűnt az utca végén a század, ahogy szuronyszegezve jött felénk. Az elkeseredés tetőpontra hágott. — Nem hangzott el közöttünk semmiféle vezényszó, csak egy elkeseredett morajlás zúgott végig a tömegen, mindenki, tégladarabokat, göröngyöket, kavicsokat szedett fel a földről és a következő pillanatban recsegve tört be a járás- bíróság összes ablaka. Mire odaért a katonaság, nem volt egy ép üvegtábla sem. A szuronyokkal persze nem lehetett szembeszállni, mert a tenyér az csak tenyér, nem puska. Nagy zűrzavar kezdődött, mindenki menekült. A katonák nem sebesítettek meg senkit. De egyszerre csak nagy porfelhő kíséretében három csendőr érkezett Apáca felöl. Tőlünk nem messzire leszálltak az izzadt lovakról, megszorongatták a nyerget, azután újra felültek, kirántották a kardot és fölváltva nekihajtottak a tömegnek. Ütött k, szúrtak, tapostak, akit csak értek. Különösen az egyik, egy fehérlovas csendőr volt kíméletlen. Utána vágtatott a mellékutcákba menekülő embereknek is, még a kapukban békésen pipázgató öreg rasztokon is végigvágott, ha nem kotródtak be idejekorán. Csúnya mesterség volt, mondhatom. Haláleset tudtommal nem történt. Hogy hányán sebesültek meg, azt nem lehetett megtudni, mert senki nem mert jelentkezni. Attól tartottak, hogy megbüntetik őket. Mint ahogy meg is büntettek közülünk többeket, akiknek részük volt a tüntetésben .. (Darvas József:

A legnagyobb magyar falu.)