Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-04-15 / 17. szám

1953. április 13.

Ol IFlOSÁG

w

Napsütötte április reggelen, vonatunk az Árva folyó mentén száguld. Az ember — legyen az öreg vagy fiatal — kíváncsi szemmel vizsgálja a környéket. Sokat láthat ezen a vidéken. Én is egyre az ablakban állok s csodálkozva, néha sóhajtozva szegezem szemem egy-egy gyárépületre, vagy munkáslakásra.

— Az elvtárs bizonyára nem idevalósi, — jegyezte meg mosolyogva az egyik utas. Fiatal volt, mellén a CslSz-jelvény díszelgett.

— Bizony nem. Pozsonyi vagyok, sohasem jártam Árvában.

— Akkor miért csodálkozik annyira ?

— Miért? Mert Árváról azt beszélték, hogy Szlovákia legszegényebb vidéke. Mondták ugyan azt is, hogy már épül, de hogy ennyire ?

— Bizony, bizony ... épül a mi Árvánk. — így a fiú. — A folyómentén, elvtárs, nagyon sok üzem létesült a felszabadulás óta. Nézd csak, ezeket az épületeket ... újak ... a mieink, mi építettük őket... Hová utazol T

— Az Oj Ifjúság szerkesztője vagyok. Az árvái duzzasztógátra megyek.

— Az én nevem Fedorcsák Fái. Ha akarod, szívesen kalauzollak az építkezésen. Ugyanis, én ott dolgozóm. Betonozó vagyok. Szabadságról jövök.

Mosolyogva nyújtottunk kezet, — elfogadtam ajánlatát.

Megérkeztünk. Tvrdosinból autóbusszal utaztunk idáig. Kérdezni akarok, de a fiú megelőz:

— Árvában mesterséges tavat építettünk. Ügy csináltuk, hogy felfogtuk az Árva folyó vizét s így 18 millió köbméter vizet tartalmazó tó létesült. A tóból lefolyó víz forgatja majd május elsejétől a turbinákat.

Elértünk a tóhoz, a Duzzasztógáthoz. A tó fenyvesekkel körülvett partján megálltunk. A levegőben erős víz- és halszap

terjengett. Szaglászni kezdtem. A fiú észrevette ezt.

— Halakat is hozattunk a tóba. Egyúttal halastavunk is van

— S hogyan álltok a még befejezetlen munkával ?

— Nagyon szépen ' haladunk. Az időjárás igen kedvez. Jők a munkaviszonyok is. A szállítás remekül gördül. Naponta hatvan vagon cementet kapunk. Kavics is van elég. A 12-es tömböt szombatra, a 10-est és 11-est pár nap muUa fejezzük be. A 18-as tömb április 30-ra készül el. Május elsejére a három turbinát is üzembe helyezzük. Erre köteleztük magunkat.

— Emelkedik még a tó vize?

— Még egy métert. Elér majd a 12-es tömb 25-ös kvótáját. Innen aztán a turbinákra ömlik.

Továbblépkedtünk. Meglátogattuk a 12-es tömb bátor be- tonozóit, beszéltünk a 18-as tömb CsISz-tagjaival, idősebb munkásaival. Erőt vett rajtam a meghatottság. A CsISz-tagok úgy emlegették az építményt, mint sajátjukat. Minden mondatban ezek a szavak: ..Mienk, mi építjük”. Igen. elvtársak, a tietek, mindnyájunké, közös erő- tel építjük. A kőbányászok ka- I vicsot adnak hozzá, a cementgyárak a drága cementet, cseh testvéreink, a vitkoviceiek a transzformátorokat, a turbinákat szállítják. Ti pedig embereket, munakerőt adtok. Ti elkészítitek telepünket, hogy az Árva folyó völgyében, a hegyekben, a Tátra alján, a liptói mezőkön szebb élet legyen és ragyogó jövő köszöntsön rárri<. Hogy minden faluban, minden tanyán a drága fény, a villany, megvilágítsa utaínkat...

TI.

Kísérőm tovább magyaráz:

— Mondhatom, hogy munkásaink valóban szívvel-lélekkel dolgoznak. Minden erejüket beleadják a munkába. Nem felejtették még el Árva régi vidékét.

nem felejtették el a nyomort, az éhséget, ami egykor itt uralkodott. Ezért átalakítják Árva vidékét, új, szebb vidéket, szebb folyót, több kenyeret akarnak s meg is kapják — önmaguktóH Olyan munkacsoport is van, elvtárs, amely egy műszak alatt 500 köbméter betont dolgoz fel. .lavarészük már ilyen.

Leültünk a fenyves szélén. Cigarettáztunk.

— Délután dolgozol? — kérdeztem rövid hallgatás után.

— Nem. Éjjel.

A tóba néztem. A víz mindkettőnk arcát visszatükrözte. Szemügyre vettem a fiút.

„Ügy emlékszem, valahol láttam már ezt az arcot. De hol?” —, szőttem gondolotaimat.

Eldobtam cigarettámat, majd szégyenlősen szóltam.

— Bocsánat, hogy kíváncsiskodom, nem éltél te egykor Bus- sán ?

— De igen. éltem, azaz nem élet volt az, hanem szenvedés.

— Végh Sándornál, a kóláknál szolgáltál, nem?

— Sajnos. így van. Mi van a pt'ikhasúval, él-e még?

— Élni él, de odakerült, ahová vaió ,a hűvösre. Apámat, Ja- kubecz Pált ismered? Mert ő is az öregnél szolgált.

— Hát persze. Együtt voltunk, nagyon szerettem öt. Rád is em- '“kszem, 14 éves fiú voltál akkor.-- Megváltozott az életünk. Pali. A cselédből ember lett. Te betonozó vagy. én szerkesztő. Baráto’ maradunk továbbra. Tüdőd mit. légy az Oj Ifjúság levelezője I eszel?

Pillanatnyi gondolkozás.

— Leszek, Jakubecz elvtárs Becsületszavamra leszek. írok m.ajd ifjúsági lapunkba az építkezésről. a vállalások teljesítéséről. a CsISz-csoport életéről, m ntienröl. ami körülöttünk történik. Gyere a lakásomra, elbeszélgetünk egy kicsit.

Jakubecz Tibor

Második otthonra találtak nálunk

^

fcsaknem egy év telt el azóta, hogy kedves vendégek látogattak el hozzánk. A múlt év májusában hazánkba koreai gyerekek érkeztek, a- zokról a területekről, amelyeket legjobban sújtottak az amerikaiak barbár bombatámadásai. Vannak köztük hősiességükért kitüntetett partizánok is, ifjú harcosok, akik hazájuk szabadságáért és boldogságáért kiállták a tűzpróbát.

A koreai vendégek egész otthonosan érzik magukat nálunk. A Stará Boleslav melletti volt fürdötelep modern épületeiben laknak, amelyek a nagykiterjedé.'ű park közepén állnak. A ko-. reai gyerekek csehszlovák barátaikkal együtt játszanak s pionírjainkkal együtt mennek kirándulásokra és vendég fellépésekre.

A koreai gyerekek a mi gyermekeinkkel e- gyütt járnak az elemi és középiskolákba s igyekeznek minél előbb elsajátítani csehszlovák barátaik anyanyelvét. Nagyon szorgalmasak, tehetségesek és ügyesek. Délutáni szabadidejükben a koreai gyerekek hazamennek szállásukra s az 'ott berendezett tantermekben koreai tanítók tanítják őket anyanyelvűkre, történelemre és társadalomismeretre. A koreai gyermekek szabadidejüket nagyon szívesen töltik a különféle érKo Dtsong Ea, Kim Gil Dza csehszlovák, barátjukkal, Vladimír Eissel közösen tanulják a „Hop hej, cih’''áfr időn” című dalt.

Ismerkedés egy cseh abécés könyvvel.

dekkörökben, főleg az ének- és zenekörben, továbbá nagyszámban látogatják a szépen berendezett közös olvasótermet, amely sok szép könyvvel rendelkezik. A fiatal koreai testvérek új otthonra találtak nálunk. Örömteljesen és békésen élnek s készülnek arra a napra, amikor újból visszatérhetnek hazájukba, hogy segíthessenek eltávolítani a háború nyomait és hogy Koreában gyönyörű szocialista hazájukat felépítsék. Olyan hazát építenek majd, amilyen az az ország, amely őket vendégszeretettel veszi körül és amelynek népe boldog, hogy segíthet a fiatal koreaiakon, hogy örömteljes gyerrnekéletet élhessenek.

A mi ifjúságunk nem ismeri a nyomort és nélkülözést, ezért az a tudat, hogy segíthetünk a koreai gyermekeken, akiket az amerikai imperializmus gálád fosztogatása, rablótámadása kiűzött hazájukból, kell hogy még jobban megacélozza sorainkat és megszilárdítsa egységünket, öntudatos ifjúságunk, amely munkahőstettekkel készül május elsejére, segíti a hős koreai népet abban, hogy gyermekeik minél hamarább hazatérhessenek felszabadított hazájukba.

banknak adósságuk törlesztésére. (Ezt a kölcsönt azért kellett felvenníök, mert a család jövedelme nem fedezi a legszükségesebbet sem.) Végül is mindössze nevetségesen csekély ösz- szeg, 6 és fél dollár marad közlekedésre, ruházkodásra és más kiadásokra. Bármennyire is csökkentik igényeiket, hetenként 8—10 dollár hiányuk van. Ez az összeg azonban nem fejezi ki a valóságos hiányt. Nem fejezi ki azt, hogy mennyi tápláló ételt kell elvonni a gyerektől, mennyit kell koplalni. Weaver feleségének már 230,ó-kal többet kell fizetnie a legsilányabb da- rálthúsért, mint a koreai háború előtt. Boldo- gak, ha havonta egyszer elmehetnek moziba.

De Weaverék sorsa nem a legrosszabb a kapitalista világban, hiszen a családfő dolgozik,

A rubel

vásárlóértékének emelkedése

194 7” ben

1 9 52- ben

A rubel vásárlóereje szakadatlanul nő, 1952-ben például 50 rubelért kétszerannyi fogyasztási cikket lehetett venni, mint 1947-ben

keres. Sokkal nyomorúságosabb azoknak a millióknak élete, akik az Amerikai Egyesült Államokban és a többi kapitalista országban is munka nélkül ödöngenek. A „IHumanité” nemrég megírta, hogy Párizsban a Marbeuf-utcán egy meggyötört arcú férfit lehet látni. Lába előtt az aszfalton krétafelirat áll: „48 órája semmit sem ettem. Bármilyen fizetésnélküli munkát vállalok, csak adjatok enni”

Két világ. Az egyik a nyomorúság és a pusztulás világa, ahol a kapitalizmus törvénye uralkodik. A másik szovjet emberek gazdag és virágzó élete, amelyet a szocializmus sztálini törvénye ragyog be: ez tükröződik a fenti tényekből.

(Szabad Nép)

Hogy a,kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon!?...

a fülek! Kovosmait üzemi CsISz szervezetének májust köszöntő vállalásaihoz

A fülek! Kovosmait üzemi CsISz szervezete Május 1. tiszteletére a következő pontokban foglalta össze kötelezettségvállalásait:

1. Május 1-re szilárd szervezeti alapra helyezik az üzemi CsISz-szervezetet, minden fiatalt bekapcsolnak a CsISz keretén belül az aktív munkába.

2. A május 1-i ünnepségen kultúrprogrammal lépnek fel.

3. Május 1-ig önkéntes brigádok keretében ledolgoznak 700 munkaórát.

4. Négy politikai nevelőjellegű előadáson részt- vesznek.

5. Május 1-ig megszervezik és megtartják a futballmérkőzéseket az üzemben lévő egyes CsISz csoportok között.

Éljen a fülek! Kovosmait megújhódott CsISz szervezete!

A füleki Kovosmait üzemi CsISz szervezete.

így hangzik a kötelezettségvállalás.

Bíráló szavainkat, hogy konkrét dolgokkal is alátámasszuk, idézzük a „Vykon”-nak, a füleki Kovosmait dolgozói üzemi lapjának 6-ik számában „Javul a munka külföldi zománcosztályon” című cikkéből a következőket: „Nefelejtsük el: azt a luxust mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy anyaghiánnyal küzdve 500/q-os selej- tet „termeljünk”.

Anyaghiány! 500/(,-os selejttermelés s az üzem CslSz-szervezetének szilárd alapra való helyezése! EZ a három tényező szorosan összefügg egymással.

Szép és sokatigérő kijelentések azok, hogy május elsejére aktivizálják a szervezetet. Azonban felteszünk egy kérdést: az üzemi CsISz szervezet vezetőségének csak most jutott eszébe, hogy a CsISz szervezetét aktivizálni kell? Mit csinált az üzem CsISz vezetősége a CsISz Központi Bizottságának VII. és IX. plénuma óta? Mikor vette észre először a CsISz szervezet, hogy az „anyaghiány” következtében 500/q-os selejtet „termeltek” az utóbbi időkben?

Ezek mind olyan kérdések, amelyekre üzemeink ifjúsága és dolgozói választ várnak. Sőt mi több: a füleki Kovosmait üzemi pártszervezete is joggal elvárja, hogy az üzemi ifjúság a CsISz vezetősége irányításával sokkal tevékenyebb munkát fejtsen ki az eddiginél, mert ahogy ez a kötelezettségvállalás is mutatja, az üzem CsISz-szervezete vezetőségének túlnyomó része igen keveset tett a helyzet megjavítása érdekében. Ezt az állítást bizonyítja az a tény, hogy végre elhatározták magukat, hogy aktivizálni kell az üzem ifjúságát.

A kötelezettségvállalás 4-ik pontja szintén sokatigérő: „nevelő jellegű politikai előadásokat tartani az ifjúság számára”! Szép sző! Csak aztán a vállalást tett is kövesse s az ország ifjúságának ne kelljen szégyenkezve tudomást szereznie arról, hogy a vörös Füleken, ahol a múltban Pártunk acélkemény harcosai nevelkedtek, ma az ifjúság, kinek minden lehetősége megvan arra, hogy tanuljon és dolgozzon, diadalra vigye Gottwald elvtárs örökét, nem végez olyan munkát, amilyet tőle pártunk és dolgozó népünk elvár.

Az üzem ifjúsági vezetői tartsák szem előtt azt a feladatot, hogy nemcsak a kultúrkodásban és a futballmérkőzésben rejlik a fő, feladatuk' Sőt, egyáltalán nem! Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy a kultúrmunka és a sport felesleges. Egyáltalán nem. De szem előtt kell tartani a fő feladatok megvalósítását: a terv teljesítését.

Feltétlenül szükséges, hogy a kötelezettségvállalás 4 -ik pontját, amelyben nevelő jellegű előadások megszervezéséről tesznek említést, úgy értelmezze a füleki Kovosmait üzemi CslSz szervezetének vezetősége és tagsága, hogy az előadások után az ifjúság fokozott tevékenységet fejtseri ki az üzemben a munka termelékenységének és minőségének megjavítása érdekében. Röviden: úgy dolgozzanak a fiatalok, hogy anyaghiány következtében az üzem ne „termeljen” 5ü0/(j selejtet.

Segítsék munkájában a külföldi zománcosztály vezetőjét. A szunnyadozó szocialista munkaversenybe öntsenek új vérkeringést olymódon, hogy fiatalos lendülettel élére állnak a munkaversenynek s ezáltal még jobban megjavítják a minőségi brigád munkáját.

Hiba volna azt állítani, hogy a füleki ifjúmunkások között nincsenek öntudatos dolgozók, akik teljesítményükkel példát mutatnak a többieknek. Itt van például Dombt elvtárs» aki a zománcnzóban dolgozik és márciusi tervét 1600/g-ra teljesítette, vagy Botos Barnabás, aki az égetökz- mencénél 1540/g-os teljesítményt ért el.

Jellemző a CsISz üzemi szervezetének gyengeségére, hogy Schneider elvtárs, az üzemi CslSz-szervezet elnöke, nem tudta megmondani, hogy a fentemlített elvtársak hogyan is állanak a munkájuk terén. Ebből az következik, hogy az üzemi CsISz-szervezet vezetősége annak ellenére, hogy Schneider elvtárs tevékeny funkcionáriusa a vezetőségnek, mégsem végezte azokat a feladatokat, amelyeket a CsISz Központi Bizottságának IX. plénuma tűzött szervezeteink elé, vagyis: nem mozgósították az ifjúságot az üzemben a szocialista munkaverseny széleskörű kifejlesztésére.

Közeleg május 1-e, a dolgozók legnagyobb ünnepe. Ifjúságunknak, hogy büszkén menetelhessen a dolgozók legnagyobb ünnepén, keményen és öntudatosan kell végeznie munkáját. A füleki Kovosmait külföldi zománcosztályán az elvtársak tudják és átérzik kötelességüket s ennek tudatában meg is javították munkájukat.

A CsISz üzemi vezetőségének munkáját azonban nem lehet látni, s nem tükröződik vissza a kötelezettségvállalás pontjaiban sem.

Ifjúságunknak világosan látnia kell, milyen nagyfontosságú a külföldi zománcosztály munkája. Az export áruért értékes nyersanyagod kapunk, amely nélkülözhetetlen szocialista építkezéseink megvalósításánál.

A füleki Kovosmait üzemi CsISz-szervezeté- nek vezetősége tehát elsősorban azzal törődjön, hogy az üzem ifjúságának kötelezettségvállalását a fő feladatok megvalósítására irányítsa. Minden más feladatnak, így a kultúrműsoroknak és sportversenyeknek is ezt a célt kell elösegíte- niök.

A füleki Kovosmait üzemi CsISz-szervezetét támogatja az üzemi pártszervezet, de ezt a támogatást teljes mértékben ki is kell érdemelni s komolyabb, lendületesebb és jobb munkát végezni'

Bagota István, Gérecz Árpád