Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-04-08 / 15. szám
üiiFiüsac 1953. áprnis 8. Tudománnyal harcoljunk a maradiság ellen Fontos, hogy az emberiség megszabaduljon a régi világ babonáitól, mert a babonák miatt nem tudják elsajátítani a való tudományt, amely helyes útra viszi az életünket. Az urak az egyház segítségével szándékosan sötétségben tartották a népet. Ez érdekük volt, mert amíg a dolgozók nem voltak tisztában a természettudományok ismeretével, addig könnyen be tudták őket csapni. Az urak célja az volt, hogy elhitessék a dolgozókkal, hogy a világ létezésében és a társadalom életében soha semmi féle változás nem volt és nem is lesz. Azt akarták, hogy a szegény embert mindig kizsákmányolhassák és ezért nem akarták, hogy a dolgozók sokat tudjanak. Az urak áltudománya a nép egyes rétegeiben begyökeredzett és el is hitték, amit az urak tanítottak. Ilyen tudományra pedig nem lehet szocializmust építeni. Tudnunk kell mindenről a valóságot. Hogy téves világszemléletünket megváltoztassuk, a természet- tudományokat kell elsősorban elsajátítanunk. Ezért nyílt meg most a nép számára egy kiállítás Bratislavában a Szlovák Nemzeti Múzemnban a föld és az ember fejlődéséről. A kiállítást naponta ezrek látogatják. Látogatják diákok, katonák, munkások, értebniségíek, akik nagy érdeklődéssel nézik a kiállított tárgyakat. A bejárattal szemben szemléltetően mutatják be, hogy Biilyoai hosszú volt az út, amig az ős-tengeri halból kifejlődött az emlős állat és végül az ember. Tehát az ember a -fejlődés, — de nem a teremtés — koronájának van bemutatva, mint az egyház mondja. Az ember a legtökéletesebben kifejlett élőlény. Tehát már ebből is azt láthatjuk, hogy EZ ember nem teremtés éredményeképpen jött létre, hanem hosszú fejlődésen kellett keresztül mennie, amíg az első élő sejthói, ami az egész földet beborító őstengerben fejlődött ki, emberre lett. Nagyon hatásosan és érthetően jelképezik a kiállításon, hogy mikép egyesülnek szénből, vízből, fehérjéből az első egysejtű If A Szlovák Nemzeti Múzeumban „A Föld és emberiség kialakulása" kiállításának egy részlete. élőlények, melyek már élet-.jelenséget mutatnak. Bemutatják azt is, hogy az egysejtű mikép fejlődött tovább addig, míg nagyon egyszerű szervezetű tengerihal lett belőle és az átmenet is, hogy mikép lett ebből emlős állat, avagy madár. Gyönyörű festményeken szemléltetik, hogyan élt az őserdőkben a fákon az ember őse. Mikor a fáról lekerült a földre és nehezen megtanult kétlábon járni; forradalmat jelentett az ember fejlődésében. Ettől az időtől kezdve egyre gyorsabban fejlődött és mind nagyobb lett a különbség az ember őse és a többi állat között. A két lábon járás fejlesztette az agyat, fejlettebb aggyal pedig jobban tudtak gondolkodni; és felhasználtak köveket és faágakat a létükért való harcban. Ilyen formán köny- nyebben tudtak védekezni a náluknál sokkal erősebb vadállatokkal szemben. Ettől az időtől kezdve észrevették, hogy a „szerszámok” sokkal jobb életet biztosítanak számukra és lassan hosszú Időn keresztül ezekből a kezdetleges szerszámokból alakultak ki az egyre korszerűbb szerszámok. Ezek mennél fejlettebbek lettek, annál jobban fejlődött maga az ember is, mert javult az életmódja. A javuló életmód tette csak lehetővé, hogy elnyerte az ember a mai formáját. Minél nagyobb a kultúra és minél jobbak a termelési eszközök ,annál jobban tudja az ember előteremteni a szükségleti cikkeit, ez magával vonja a jólétet is. Ezt a hosszú fejlődési folyamatot nagyon szépen és nagyon érthetően magyarázzák a kiállításon és minden egyes folyamathoz vannak szemléltető adatok és szemléltető tárgyak. Például azok az emberek egészen másképpen néztek ki — nem is hasonlítottak jóformán a mai emberre — akik a faekét húzták ami csak egy faágból van. Természetesen ilyen szántáshoz, vagyis ilyen termeléshez más társadalmi rendszer kellett. Látjuk, hogy a társadalmi rendszer miképen alakul ki, miképen lesznek urak és szegények. Azonkívül megkapó szemléltetést kapunk arról, hogyan készíti nz ember a dísztárgyait. A föld és a csillagok, valamint naprendszerünk kialakulása szintén nagyon érdekes, ezek is szemléltetve vannak. Színes mellék- leteken bemutatják az atom szerkezetét is. A földünk ugyanúgy gázokból sűrűsödött össze, mint a többi csillag és forgása közben szintén nagy fejlődésen, változáson ment át. Érdekes csőszerkezeten látható, milyennek Is látnánk a földünket egy másik bolygóról. Az ember, szinte a bolygók közzé tudja magát képzelni. Mintha rakéta hajtású repülőgépben ülnénk és kalandoznánk a világűrben. Látni a földünket messziről, tisztán kivehet- jUk Afrika és Amerika fénylő alakjait és kékjét az Atlanti-öceán- iiak. Ugyanúgy látjuk a Jupitert holdjaival, együtt a Szaturnusz.t gyűrűjével. Meg tudjuk azt Is, miből vannak az üstökösök és nem hisszük el róluk azt a mesét, hogy ők okozzák a dögvészt, a halálozást és a háborút. Az üstökösök csak ritka gázokból vannak és több köze van Eisenhowernek a háborúhoz, mint egy szelíd üstökösnek, aki mást sem csinál, csak fut a világűrben és néha a föld közelébe kerül, amikor mi Is látni szoktuk. A kiállításon egy óramű forgatja naprendszerünk hasonmását, a tüzes golyók ugyanúgy forognak, mint a naprendszerünk bolygói. Tudományos értéket adnak a kiállításnak a kőzetek is, amelyek itt Uvegbúra alatt vannak. Van itt valamennyi előforduló kőzetből egy-egy mintapéldány. A kőolaj egy kisüvegbe szerényen képviselteti magát, mintha nem is ő lenne az autók vére. Sokat lehet itt tanulni. A nézők legtöbbje jegyzetfüzettel járja a kiállítást. Az ember fejlődését tanulmányozzák legtöbben. A kiállítás valószínűleg sok látogatóban felkelti a természet- tudományok iránti érdeklődést, barát.ságot. Olyan tudomány ez, amelyet a vallás eddig tiltott és ellentétben állt vele. Ma biztosítva van a dolgozók számára a tudományágak mindegyikéhez a hozzáférés, hogy .segítségével harcolni tudjon azok ellen, akik a régi rendszert óhajtják vissza és nem akarják elismerni, hogy a dolgozó nép is jogos az élethez. Fiataljaink tudományszomját méltóképpen elégíti ki ennek a kiállításnak nagyszerűsége, amely minden bizonnyal komoly érdeklődést vált ki mindenkorú látogatóból. Bagota István. A mártoni „Hadsereg művész színház” további működését az új helyiségekben Jaris Milan „Eskü” című darabjával kezdi meg. A darab 4 felvonásból áll; a történet 1939 márciusában játszódik le, amikor a német megszállók betörtek területünkre. A darab egy önfeláldozó katonai alakulatról szól, amely inkább a halált választja, semmint- hogy megadja magát. Ebben a darabban látjuk, az egyszerű katonákat kommunistákat, akik bíztak a kommunista pártban és Klement Gottwald elvtársban, de az elrothadt és megvesztegetett tisztikar elárulta őket. A darab Halama Juraj rendezésében, Soukup Josef karnagy és zenekara kíséretében került bemutatásra. * * * Ozsvald Árpád: Jtosi nézd a Itaiárl! I A múltban nagyapáink egymást marták az apró „nadrágsztjj” földekért. A határkövet Szdíszor továbbrakták és harcoltak minden, méterért. Ügy féltették, hogy jaj’, csak megmaradjon! és védték foggal, tlzkörömmel, hogy legyen, amit fiára hagyjon ha a munkából kidől az ember. Kora hajnalban már a mezőn voltak az ökrök szájából pára szállt. Mint ökrösszolgák úgy roboMtak, mély hangjuk' bejárta félhatárt. A sok barázda még csak nőtt, egyre nőtt. az asztalon apróbb lett a kenyér. Komor arccal várták az adószedőt s ökölbe szorult sok kérges tenyér. Szerették a földet mindennél jobban a kemény, göröngyös, mostohát, A földesúir meg jóllakottan A hátukhoz verte ostorát. Most nézd a határt! Eltűnt a barázda, s fölötte vidáman fütyül a szél. Mint nagy, virágos asztal a búzatábla: mindenkinek jut belőle kenyér. 117. folytatás. — Nem tudok hozzászólni, hogy mi lesz, — mondja sápadtan Demeter Márton. Keze reszket, mégpedig olyan ütemre, ahogyan nyugtalan szí verdes széles mellében. Az asszonyok sóhajtanak. A morzsalékot tenyerükbe hirgálják és lerázzák -uháju- kat, majd széjjelmennek. A kisvárosban katonák, kocsik, behajtott csordák, lovak és emberek kavarodnak az utcákon. Ebben a nagy áradatban is feltartott fejjel, begombolt kabátban, gőgös tokával sétifikál a főszolgabíró. Csak előre néz, csak magasan tartja a fejét. Szemével pontosan megn-zi, hová teszi majd le a lábát és a köszön- getéseket hidegen fogadja: nem veszi le kalapját, mert akkor állandóan kezében üthetné, annyian köszönnek neki Ügy hívják őt, hogy „"lök és holtak istene”. A főszolgabíró ment fel, vo- nu' be, ő o mozgósítás és a front, ő u linden; szalmát kér a ’'•özségektől. elrendeli a gabona '■e'- nrálást feljebb srófolja az adót, az iskolásgyerekeket háborús munkára parancsolja és az özveoveknek nem fizeti ki a járandósáoot, 0 az, aki előre megtelefonálja, hogy i'^e és ide kimegy a hivatalt eV'— ~rízni és kártyázni és ilyenkor a jegyzőnek „illik' ne'—'tcni, mert a főszolgabíró úr „csak” nyerhet. Aki bejön hozzá és méghozzá úgy, hogy a szakácsnéval eavütt jön be a hivatalba és előtte adja oda a parasztember a karkosarat a szakácsnőnek, — annak nyert ügye van. A főszolgabíró int a szakácsnőnek, hogy mehet, ne zavarjon” most, a parasztom bért pedig kegyesen meghallgatja és irat vele egy kérvényt, amelyre sok bélyeg kell. „Hja, háború van”, mondja, de nem ragasztja rá a bélyeget, most éppen nincs bélyege, de hagyja csak itt a pénzt, a paraszti r otthagyja és soha nem megy el a kérvény, soha sem látja pénzét. Ez az a főszolgabíró, típusa, ősavja minden gaz főszolgabírónak, aki elrendeli, hogy ebben és ebben a községben, (sőt községekben) minden Kutyát ki kell irtani. Erre megindul a kérvényáradat a .Jelmentés”, ami szép pénzt hoz neki! Kimegy az egyik faluba és a malmosnét maga mellé ülteti, megkocsikáztatja, megölelgeti, — csak így kaphat az ura, a malmos hadiőrlést. Kimegy, a másik faluba és meomovdia, hogy ennyi szalmát kell szállítani a hadseregnek Kevesebbet kell, de a küirinbözetet zsebrevágja. A „Kis Pipában” cigányzene szól, a vendéglőkben pörköltet mérnek, de vendég nincs. Vendég — sehol sincs. Lassan kezdik csukogatni a kocsmákat és vendéglőket, a boltosok pedig sűrűn mondják a vevőknek. hogy ..pillanatnyilag” ez sincs. sincs. Ez a pillanat aztán négy esztendeig tart, illetve a petróleumánál 9-ig, mivel a háború befejezése után öt esztendeig rtefn volt petróleum. QÁjAA;ÍCi: Gndhásj^-gif^ete) A társadalmi egyesületek semmit sem rendeznek a kerti vendéglők székjeit elvitték, helyiségeket lefoglalták a katonaságnak. Az iskolák tantermeiben szalmán katonák alusznak, a tornatermekben pedig emeletes ágyak vannak és a fizikai szertárban I- o nák lábait operálják le és a vízvezeték eldugul a sok véres vattától. A parkban, ahol szerelmes diákok sétáltak, a kis szobákban, ahol a függönyök mögül szerelmes lányszemek tekintettek ki, a kapuk mélyedében, ahol nem égnek a petróleumlámpák, mert nincs belé. jüklátó — ijedelem bujkál. Háború van! — No és mikor lesz vége a háborúnak? — kérdezik az emberek a „Kis Pipdbati” ahol az van kiírva, hogy , Még ma pénzért, holnap ingyé t” és azt feleli a pincér -- i i- közben bőrköténye csattog — hogy talán már holnap! A pa asztok felnéznek a felírásra és nagyokat vágnak a levegőbe „Megváata ménkő azt a „holnapot” A faluban erősen tartja magár a hír. hogy Friayes Főherceg (két nagy F betűvel) a fronton tejjel panamázik és egész nap nagy kanállal ka- vargatja a tejet, amelybe vizet öntögetett. A falusiak káromkodnak. — Persze, főherceg, teheti. .J’iszkos csaló. — A katonák meg hideg vizet kapnak, nem tejet. Egy másik hír még jobban leveri a falut lábáról. Jön a riadalom, hogy a Kárpátokban rOO baka lába lefagyott. Azért fagyott le, meri a küldött bakancsok papírtalt-ú- ak voltak. A hadiszállítók milliókat kerestek az 1700 baka lefagyott lábán. Ezekből a fa- gyottlábuakból nyolcán ha. zajöttek, vaslábuk ijesztően kopog a falusi utcán. Gyakran megállnak és „csuklóikat” igazgatják és az öreg Mészáros Gedeon azon panaszkodik, hogy .sehol nem lehet kapni „o’aint”, — Csikorog a vaslábam, be is rozsdásodik és nem tudok olajat kapni — mondja. Nyögve, fújva és szuszogva továbbvonszotja magát. A falu népe fél. Guloginé gyorsan veszi n k^rkosarat és bes->alaa' a városba. mosolyog, illegeti magát: kirakja a tojást és a sün. kát. mellé teszi a fehér kenyeret, arcát engedi meacsip- kedni, derekát engedi átfogni és csak a másnapi vonattal jön haza, akkor is sápadtan ... — Mit meg nem teszek, csakhogy maradjon itthon az uram... Minden kedden bejár a várasba és mindig , viszi a karkosarat és már eladták a borjút, meg a hízót, a vajat csakis a főszolgabíró úr eszi meg és Guloginé mindig másnap és egyre sápadtabban jár haza a városból. Mészáros Gedeon vaslábának hangjg felriasztja a falut. Megy, csikorog és az ember csontját hasogatja ez a hang. Ahová bemegy, elmondja, hogy hogyan is volt ott a fronton. Mindenki szörnyűl- ködik és ezerszer megkérdezik, hogy hát soha se lesz vége ennek az öldöklésnek, soha? A magyar .szegényember nem bántotta az oros% szegényembert. Akik háborúba vitték a n^pet, azok álljanak elöl a svarmléniában. Ezt mondják a házakban, erről beszélnek a falusi szegényemberek, akik karkosarat se vihetnek. m--.it Guloginé. akinek legalább 8 hold földje van, de m" tontienek, akik napszámba járnak? Azok mit vicének' Azok nem a karkosarat viszik a főszolgabíróhoz, az é.J. tüket viszik a vágóhídra. Ráadásul a jegyző még rek- virál is. Azt a szót, hogy rekvirálás, most tanulta meg a falu. Mészáros Gedeonéknál .^en^ hisz a jegyző úr, felmegy a pad ásra, Gedeon csikorgó vasláb íval lent áll, mellette, nagy tömeg az udvaron, a parasztok kezében vasvellák, az asszonyok éktelen lármát csapnak, mert őnáluk már*vo1 a padláson, meg a kamrában és minden szem gabonájuicat elvitte ez a jegyző. A jegyző oda se hallgat, felmászik, szuszog, a padláson körülnéz és diktálja a segédjegyzői.ek, hogy még mennyi itt a gabona, rossz ládákat mozgat, kopogtat, kapargál, szaggat, vizsgálkod','-. Kalapján nagy pókhálódarabok lógnak. Lejön, kezeit porolja, kabátját tisztogatja, a tömeg szidja- hordja őt. Gedeon is kiabál, gabonáját félti, a tömeg neg. támadja a jegyzőt, Gedeon elesik, vaslába lecsafo’ódik, azt kapja fel a rokkant és a vaslábbal a jegyző fejét veri. A tömeg már kezét se teszi a jegyzőre. Gedeon vaslába jégesőként kopog a gyűlölt jegyző koponyáján. Mészáros Gedeonéknál olyan dolgok történnek, amelyek ki fejezik, hogy kegyetlen, véres háború van. Fia a határban napraforgómagot lopott, kitörte és egy rossz cipöskatuiyába öntötte, abba kis darab gyertyát tett: ez volt a lámpa, e mellett tanult. Még aznap az oltárról ellopta a vastag pün. kösdi gyertyát is, a szomszédok istállójában elfűrészelték és ezzel világítottak. Mészárosék. meg a sz’'m széd csak elszörnyülködtek a vastag gyertyadarabon, ’i'olytatása következik.
