Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-04-01 / 13. szám
01IFIDSM 1953 április 1. HOGYAN TAN ÜLTAM ÍRNI Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1868. március 28-án született Maxiin Gorkij, az emberi boldogság fáradhatatlan harcosa, a szocialista rodalom megteiemtöje, Lenin, Sztálin hü harcostársa. Ma olyan korszakban élünk, amikor a fiatalok tíz és százezrei bátran szöhetik merész életterveiket. s ha van bennük kellő elszántság, akaraterő, biztosan- célhoz is fognak érni. Fiatalok ezrei készülnek tudományos, vagy művészi pályára, tíz és százezrek szeretnének kiváló emberekké, hősökké, sztahanovistákká, feltalálókká, írókká, a természet uraivá válni. Szerkesztőségiünkbe százával küldik verseiket, elbeszéléseiket, színdarabjaikat az üzemek, falvak fiataljai, és ez azt mutatja, hogy harcra indultak az iroítelom fellegvárának bevételéért. „Imi akarok“, „szeretnék író lenni“, „író leszek“, írjátok meg, hogyan kell verset írni“, „hogyan kell regényt írni“, „írjátok meg elvtársak, hogyan válhatok íróvá“. Elzzel ostromolják fiatal- jaiiüc nap mint nap szer- kesztösé^nket s az ember | már azt hiszi, képzeli, hogy a ,,magyar nemzet, költő nemzet“ — pedig nem így van. Nem költő nemzet a magyar, hanem a kultúrforradalom kezdődött meg hazánkban. A befutott levelekre sok-' izor irtuk; „Olvasd el Gor- iijnak „Hogyan tanultam írni“ c. tanulmányát. Arra, hogy hogyan kell írni, nincs recept —- mint ahogy arra «ncs pontos recept, hogy hogyan kell élni. Mindenki- .lek magának kell megta- iuinia írni, minden nagy író máskép és máskép vált naggyá. Arra azonban, nogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az embernek, ha Író akar lenni, mi mindent kell meg- tatmlnia, hogyan kell élnie — nagy vonalakban feleletet lehet adni. A szerkesztőségekbe befutott próbálkozások legtöbbje nem üti meg az irodalmi mü minimális köve- behnényeit .sem, de sokban közülük megcsillan vala- : tni értékes, valami eredeti | gondolat, ösztönös megér-1 zés, amelyet azonban még | csiszolni és fényesíteni kell. i „Akik Írni kezdenek, feltét-! lenül i.smerniök kell az iro- j ialom történetét“ — írja Gorkij. Nem azért kell ta- aulmányozni az irodalom lörténetét, i hogy utánozni tudjuk a riagy írókat, hogy megtanuljunk olyan verseket írni, mint Petőfi írt, vagy ügy írni, ahogy Ady írt, hanem hogy meggyőződjünk róla; régtől fogva mindenfelé szövik a hálót ,,az emberi ^lek megejté- •sérs". s hogy mindig, min- áenfelé voltak, mindenütt vannak emberek, akik azt tűzték és tűzik ki munkájuk céljául, hogy megszabadítsák az embereket a babonától, előítélettől, el- ögultságtól“ — tanítja Gorkij. Fontos ennek a megértése, mert a mi kominkban már senki sem al- .íothat maradandó irodalmi müvet anélkül, hogy ne éllé hivatásának magaslatám, abban az értelemben, hogy le ismémé »s ne tette volziánk segítségével, hogy amit nem láttunk vagy nem éltünk át, el tudjuk Icépzelni. Fantázia és kép- zelöképesség nélkül senkiből sem lehet író, de tudós sem. Aki író akar lenni állandóan fejleszteni kell kép. zelöerejét, fantáziájának szárnyat kell, hogy növesz- szen. „Az irodalmi alkotás művészete, a jellemek és típusok alkotásának a művészete, képzeletet, megérzést, leleményt kíván. Egy ismerős szatócs, hivatallá magáévá az irodalom sddigi eredményeit. Ha író ikarsz lenni, tanulj necsak ÍZ életből, hanem a nagy Tőktől Is és folytasd az ö harcukat korod színvonalán, korod követelményeinek megfelelően. Ma nem lehet úgy írni, mint Petőfi irt, mert azóta az emberi kultúra hatalmasat fejlö- iött. és az életkörülmények is alapvetően megváltoztak.“ Az emberi munka és alkotás története sokkal érdekesebb és jelentősebb az ember történeténél; az ember meghal úgy, hogy még száz évet sem élt — munkája pedig századokig él. A tudomány mesés eredményeit, fejlődésének gyorsaságát épp az magyarázza, hogy a tudós ismeri a maga szakmája fejlődésének a történetét. Sok egyezés van a tudomány és a szépirodalom között“ — írja erre vonatkozólag Gorkij. Az írónak nem elegendő, ha ismeri az életet, az írónak kell, hogy legyen fantáziája. képzelöereje is. Az életet tökéletesen egy emberélet folytán megismerni lehetetlen — arra kell az smberl fantázia és képzelet, hogy életismereteink hézagait kitöltsUk fantánok vagy munkás leírásával annak az egy embernek a többé vagy kevésbbé sikerült fényképét alkotja meg az író, de ez puszta fénykép lesz, hiányzik belőle minden társadalmi, nevelő érték, s szinte semmivel sem szélesíti ki vagy mélyíti el ismereteinket az emberről, az életről. De ha az író el tudja vonni húsz, vagy ötven, vagy száz szatócs. hivatalnok, munkás mindegfyikéből az illető osztályra legjellemzőbb vonásokat, szokásokat, gesztust, hiedelmet, beszédmodort, stb. — ha elvonja ezeket és egyesíti őket egy sza-. tócsban, hivatalnokban, vasmunkásban, akkor ezzel az eljárással ,,típust“ alkot az író. s ez már művészet.“ Gorkijnak ez a tanítása egyúttal arra is rávilágít, hog;y az irodalmi müve hősei közül miért csak néhány marad meg hosszú ideig az emberek, az olvasók gondolatvilágában, s mások viszont miért esnek ki oly hamar az emlékezetünkből. Kétségtelen, hogy Ludas Matyi nem élt, de azért lett élő irodalmi hőssé, s azért élő alak még ma is, mert Fazekas Mihály a parasztság, az elnyoI mott jobbágyság legjobb j lulajdonságaival, legneme- ' sebb törekvéseivel, érzéseivel ruházta fel. Kétségtelen, hogy ugyanolyan jobbágy egy sem élt, mint Ludas Matyi, de százával és ezrével éltek olyan jobbágyok, akik Ludas Matyi egy-egy tulajdonságával rendelkeztek. Ezeket gjtij- tötte össze Fazekas Mihály is alkotta meg belőlük a jobbágyság minden nemes tulajdonságával rendelkező Ludas Matyit. Az Is bizonyos, hogy Petőfi Pató Pálja sem élt, de éltek hozzá hasonló nemesek százával és ezrével, akik mindig csak halogatták feladataik elvégzését: „Ej, ráérünk arra még!“ Az is biztos, hogy még most is Sínek Pató Pálhoz hasonló smberek s milyen érdekes (enne korunk Pató Páljának alakját megmintázni. Arra a kérdésre, hogy miért kezdett Gorkij írni, % következőket válaszolja: „A nyomasztó nyomorúságos élet kényszerítő ereje alatt, és azért, mert oly sok volt bennem a benyomás, hogy nem tudtam nem írni.“ A nyomoiTÍságos élet arra ösztönözte, hogy meséket találjon ki egy szebb életről, míg az életbenyomásai arra késztették, i hogy a való életet, az jga- ; ^t írja meg. Ebből a két ösztönző erőből született i meg Gorkij szocialista realista irodalma, amelynek fontos része a forradalmi romantika. Maga az élet tanította meg Gorkijt Imi és az a nemes törekvés ösztönözte állandóan írásra, hogy boldoggá tegye az embert, hogy megtanítsa kiharcolni és megteremteni a dolgozók széles tömegei számára a szabad, boldog emberi életet. „Azt persze tudom, hogy rögös a szabadság útja és még nem jött el az ideje annak, hogy egész életünkben nyugodtan teázgas- sunk baráti körben, szép lányokkal, vagy összefont karral a tükör előtt üljünk ..önön szépségünkben gyönyörködve“, amire pedig sok fiatalember igen hajlamos.“ „Tudnotok kell, hogy a ■lozzám hasonló emberek magánosak voltak. Mostoha ?yerekei a „társadalom“- nak ti pedig már sereg;nyien vagytok és édesszUlöttjei vagytok a munkásosztály- : nak.“ ,,Szükségetek van a magatokba, erőtökbe vetett hitre. Ezt a hitet pedig az akadályok legyőzésével akaratunk nevelésével, „tre- nirozásával“ érhetjük el. ; Meg kell tanulnotok le- győzni magatokban és a j külvilágban a múlt szeny- nyes örökségét...“ I Szőke József. A propagandisták szt*mináriumáuak jelentőségéről JItU WOLKER (1900-1924) Jifí Wolker J900 márciusi l9-én született Moravában. Nolker egyike a XX. század legnagyobb cseh költőinek. Költői müvét a csehszlovák lép nagy szeretettel tanulmányozza. Halála huszonö- ■Mik évfordulójára már ti- renharmadszor adták ki ösz- izegyüjtött müveit. Verseit :sehszlovák munkások gyü- ■ésein mindercütt szav(d]ák. — Wolker a c.seh proletár cöltészet megalapítói közé tartozik. Wolker irodalmi munkájának kezdete egybeesik a Csehszlovák Kommunista Párt szervezésével és meg- úakulásával. Legérettebb müveit 1922—23-ban irta. Ebben az időben a cseh burzsoáziának már Hkerült el- -folytani a forradalmi mozgalmat. Wolker költészete unnál jellemzőbben mutatj.i az új forradalmi művészet feltartózhatatlan fejlődését. Wolker, Neuman, Hora művei új korszakot, a szociális- in költészek korszakát jelentik a cseh irodalomban. Költészetének első témáit az l9l4-es világháború vége felé a cseh munkásság életéből, küzdelmeiből meríti. Amikor 1919-ben a prágai egyetemre került, a kapitalista nagyvárosban még közelebbről látta a társadalmi ellentéteket, a dolgozók elnyomását. A mar.rízmus-le- ninízmus tanulmányozása nyitotta ki szemét, hogy meglássg a társadalmi élet törvényszerűségét és megismerje a történelem muzga- tóerőit. A munkásosztály költőjévé lesz. A költészetet az osztályharc fegyverének tekintette. Wolker legjobb költeményeinek nagy jelentősége van a szocialista kultúra kialakításában a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban. A szociális téma alkotja Wolker költői művének alapját. Wolker költészetében és magánéletében egyaránt közel állt a dolgozó néphez. A marxizmus tanulmányozása, a forradalmi harcban való részvétel lehetővé tette tszámáxa, kogty magas eszmei tartalmú költeményeket és gyönyörű szociális balladákat alkosson. Wolker szociális balladáiban élesen tükröződik a burzsoá Csehszlovák Köztársaság kritikája és a proletariátus győzelmébe vetett szilárd hité. Wolker verseiben jelentős mértékben megtalálható a népköltészet hatása. Már az első verseiben is megerrúíti a népmesékét. Gyakran használja a népdalok ritmusát. Wolker átveszi a népballadák hangját is hasonlóan, mint előtte számos neves cseh költő (Cselakovskij, Erben Neruda). Wolker azonban a balladáknak egy egeszen üj faját, a szociális balladákat alkotta meg, amelyben a tragédia a kapitalista társadalom ellentmondásaiból keletkezik, az elnyomott munkás megalázó helyzetét mutatja. 1921-1922-hen Wolker számos szociádis mesét is írt. A milliomos című szociális meséje magyarul is meg je lent egy csehszlovákiai magyar lapban, az Oj Szóban- ban 1929 decemberében. Wolker az új forradalmi művészet hirdetője. Néhány cikket írt a művészet kérdéseiről, amelyben igyekezett megmutatni a költészet szociális alapfait. Hirdette, hogy a művészetet a proletár forradalom szolgálatába kell állítani. Legjelentősebb alkotásai Vendég jön a házba és Nehéz óra című verskötetei. Wolker haladó szellemű világnézete, tehetségének ereje és gyors költői fejlődése a legjobb biztosítékot jelentette fövendő hatalmas műve számára De Wolker alkotó pályája tragikus módon félbeszakadt. 1923-ban tűdőhajt kapott és 1924 január 3-án meghalt. Utolsó szavai a har- j coló elotársakfiak a kommu- i nistáknak szólnak: i Miért nem mehetek veletek elvtarsak ■ miért halok meg mikor elesni akartam?- Müve óriás hatást gyaka- rolt a cseh költészet fejlődésére. Néhány versét a legnagyobb, magyar proletár költő József Attűa fordította magyarra. Csanda Sándor. Nagy és megtiszteltető a CsISz- propagandisták feladata, — ifjúságunk politikai nevelése és tanítása. A propagandistának az ifjúságot a szocialista hazafiasság, proletámem- zetköziség, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti határtalan szeretet szellemében kell nevelnie. A legfontosabb feladata, hogy megismertesse az ifjúsággal a marxlzmus-leni- nizmus hatalmas alkotó erejét, továbbá rámutasson arra, hogyan valósulnak meg ezek az eszmék a Szovjetunióban. a kommunizmus építkezésein és arra, hogyan használjuk fel mindezt a szocializmus építésében. Ezért az Ifjúság politikai Iskolázásának sikere a propagandisták eszmei fejlettségétől és előkészületétől függ. A CsISz-szerveinek nagy figyelmet kell forditani a propaganüisták előkészítésére. A propagandisták előkészítésének legfontosabb része az egyes ajánlott témák, a marxlzmus-lenlnlzmus klasszikusainak s az ajánlott tananyag következetes megismerése és tanulmányozása. A propagandistáknak nyújtott támogatás formáinak az egyéni tanulás elmélyítésére kell irányulnia. A propagandisták előkészítésében a párt járási vezetőségei és elméleti tanácsadói által rendezett szemináriumok rendkívül fontosak A szemináriumok megszervezésében pártunk, az SzKP és a Komszo- mol tapasztalataiból merítünk ta pasztalatokat. Az S'zK(b)P KB határozata a párt propagandáról 1938-ban az SzK(b)P rövid történetének kiadásával kapcsolatban a kővetkezők állanak; „A szeminárium nem arra való, hogy a tudást az emberek fejébe beverjük“. A szemináriumokon úgy iskolázzuk a propagandistákat, hogy az elméleti kérdéseket élénkké tesszük s elvtárslas formában biztosítjuk a vitát az elméleti és módszertani kérdésekről. (Nová mysl, 4—5. száim 1949. 435, oldal). E határozat irányelvül szolgál propagandistáink szemináriumainak megszervezésénél. A politikai körök első és második leckéje lefolyásának tapasztalatai azt mutatják, hogy mindezideig sok esetben nem világos az, hogyan kell megszervezni és milyen legyen a szemináriumok lefolyása. A tanterv alapján az alapfokú politikai kör minden egyes leckéjéhez szeminárium-gyűlést rendezünk. Ezért a propagandisták szemináriumokra való előkészítésének nagy jelentősége van. Az egyes szeminárium-gyűléseket úgy osztjuk be, hogy az első részben a szemináriumi beszélgetés, a második részében a további lecke bevezetőjét tartjuk meg. Az egyes gyűlések közti időben a fő hangsúlyt az egiyéni tanulás és a propagandisták előkészítésére helyezzük. Az egyes akciók bevezető előadásai egy őrá hosszat tartsanak. Az előadások feladata rámutatni a fő problémákra s elemezni a lecke legfontosabb kérdéseit. Nem kell az anyagot a legapróbb részletekig kimeríteni. A propagandistáknak az ajánlott irodalom egyéni tanulmányozásában aprólékosan meg kell Ismerkednlök az egyes leckék tartalmával. A bevezető előadásokban egybe kell kapcsolni a problémákat a jelenlegi feladatokkal, mint például a „Komszomol a ml példaképünk" c. lecke átvételénél. Amikor a propagandista a leckéről beszél, szemléltetően megmutathatja, ml a küldetése a Lenini Ifjúság Szövetségnek, miért sikerült olyan eredményeket elérnie, és hogyan tudjuk e tapasztalatokat munkánkban felhasználni. Az előadás után az előadónak ki kell hangsúlyoznia, hogy a propagandisták milyen irodalmat tanulmányozzanak és melyik problémának kell a legnagyobb figyelmet szentelni Elzzel egyidejűleg az előadó megbíz nég;y-öt elvtársat, hogy készítsenek elő körülbelül ötperces bevezető beszédet a lecke legfontosabb problémáiról és az elkövetkező gyűlés szemináriumi beszélgetéseiről, A szemináriumok leg^fontosabb része az Irodalom egyéni tanulmányozása, amelyre a propagandistának az egyes tervezett gyűlések közti időszakban nagy gondot kell fordítania. Az a propagandista, aki csak a saját ismereteire és tapasztalataira, vagy kizárólag csak arra támaszkodik, hogy a vitában egyet- mást megjegyzett, — az mőg nem jó propagandista. A propagandistának többet kell tudnia és előbbre kell látnia a kör hallgatóinál, helyesen meg kell tudni magyaráznia a lecke átvételénél felmerült problémákat. A kötelező irodalom egyéni tanulmányozásának Idején a propagandisták kidolgozzák a bevezető előadás vázlatát körük számára a módszerbeli utasítások szerint, amely a Práca Mladych mellékletében megjelent. Ebben az időszakban a CsISz járási vezetősége s főleg a szemináriumvezető fordítson rendkívüli figyelmet a propagandisták támogatására. A propagandisták egyéni meglátogatásánál, vagy a körökben és a személyes beszélgetéseken meg kell magyaráznia a propagandistáknak azt, hogyan készítsenek jegyzeteket, bevezető előadásokat a körök számára. A párt elméleti tanácsadó, vagy a szemináriumvezető által vezetett szemináriumi megbeszéléseken a propagandistáknak behatóan meg kell j vitatnék az eg;yes leckék fő problémáit. A szemináriumi beszélgetéseken mindenekelőtt azokról a kérdé.sek- röl kell vitázniok. amelyeket a bevezető előadás után megállapítottak. Ezzé! egyidejűleg arról Is beszél- niök kell, hogyan kell tanulni, milyen szemléltető és segédanyagot készítettek elő és mit ajánlanak a többi elvtársaknak. A vitában ügyelni kell arra, hogy a propagandisták megtanulják az elméletet a gyakorlattal összekötni, s hogy az elméletben szocialista építkezésünk gyakorlati feladatai megoldásának bevezetőjét lássák. A szeminárium-vezető, vagy a párt elméleti tanácsadójának előadója, aki a vitát vezeti, kell, hogy törődjön azzal, hogy minden kérdést meg- mag;yarázzanak és hogy e kérdéseket a propagandisták megértsek, mert ez a biztosítéka, hogy a körökben a hallgatók kérdéseit helyesen megmagyarázhassák. Minden kérdés vitáját az előadó zárja be. A szemináriumoknak tehát az a feladata, hogy segítsenek a propagandistáknak az egyéni tanulás módszereinek elsajátításában, amely a könyvvel való egyéni munkából és az egyes előadásokra és beszélgetésekre való önálló felkészülésből áll. Nem könnyű feladat ez. A feladat sikeres teljesítése mindenekelőtt a szeminárium-vezetőtől függ, attól, hogyan tudja vezetni és segíteni a szemináriumot. A propagandisták képességeinek és érdekeinek személyes ismerete a szeminárium-vezetők számára lehetővé te- S2á, hogy minden propagandistát szükség szerint segítsen ki. Hogy a szemináriumokon a munka céltudatos és rendszeres legryen, szükséges, hogy a propagandisták szemináriumának egész évi tervét kidolgozza. A tervet a propagandistákkal meg kell vitatni s megjegyzéseik szerint úgy kidolgozni, hogry ameddig az lehetséges, mindnyájuknak megfeleljen és tapasztalataikból eredjen, hogy ezáltal segítségükre legyen munkájukban. A terv elkészítésénél és a propagandisták előkészítésénél teljes mértékben fel kell használni a párt segítségét és tapasztalatait. A propagandista munka fokozásában elsősorban kiváló segítséget nyújtanak a párt és a Komszomol-propagan- disták tapasztalatai. A szeminárium jó színvonalának biztosítása érdekében fontos az, hogy a CsISz-szervei rendszeresen megvitassák a szeminárium színvonalát és hogy kellő Időben megte- gj'ék az intézkedéseket a propagan- distákröl való gondoskodás megjavításánál. A párt köré szo'rosan felsora. kozva, felhasználva gazdag tapasz, talatait, meg van az előfeltételünk ahhoz, hogy biztosítsuk a CsISz propagandistáinak jó előkészítését. Ettől függ az ifjúság politikai iskolázásának sikere is.
