Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-07 / 16. szám

1952 május 7. UI IFIUSAG 3 Bennünk van akarat A bratislavai állami birtokon is jeköszöntött a, tavasz. A nemrégen nég kopár földek már teljesen ki- :öldültek. Jobb oldalt tőlünk az ál­ami birtok épületei húzódnak. Chval elvtársnöl kerestük. Nem­sokára jött is. Nagy szeretettel fo­gadott bennünket. A legfontosabb iolgok iránt érdeklődve megtudtuk, logy az állami birtokon vagy har- nine ifjúmunkás dolgozik. Május ílsejére közösen felajánlották, hogy i saláta beadásának tervét túltelje­sítik, amit már április 22-re 112%- “a teljesítettek. Eddig már 200.000 korona értékű zöldséget szállítottak il. így a bratislavai kerületben a kertészek között az első helyen áll­nak. Chval elvtársnő a kertészetbe vezetett először. Megmagyarázta, hogy a birtok kertészetén belül is beosztások, vagyis több kisebb-nagyobb kerté­szetek vannak. Ezek a kertészetek egymás között versenyeznek a munkában. Arra a kérdésünkre, hogy ho­gyan hozták be a rossz időjárás miatt elkésett tavaszi munkákat, ezt válaszolta: — A kertészetben nem volt nagy probléma. Egy kicMt meghúztuk a munkát... és ez volt az egész. A kertészetek különben Is segítettek egymásnak. A mezőkön pedig a gé­pek éjjel-nappali tökéletes kihasz­nálásával hoztuk be a késést. Sztarovics és Piled elvtársnökhöz mentünk akik éppen ültettek. Beszélgetni kezdtünk. Az elvtárs- mök többek között elmesélték, hogy a múltban ez a birtok egy magá­nos Güll nevű emberé volt. — Én már a felszabadulás előtt is itt dolgoztam, — mondta Pilcó elvtársnö. — Már nagyon megszok­tam a munkát ezen a birtokon. De szeretek is ám dolgozni, — jegyzi meg nagy büszkén. — 1945 óta ala­posan megváltozott itt az élet. Mindent gépesítettünk. A nehezebb munkákat mindenütt gép végzi. Aztán Sztarovics elvtársnöhöz fordultunk, hogy meséljen ö is vala­mit. Elmosolyodott, egy kicsit el- szégyelte magát. Fülig pirulva a munkáról kezdett beszélni: — Egy óra alatt 300 palántát kell elültetnünk. Ez egy norma. De én egy nap alatt sokszor 15 normát is elvégzek,— mondta. — Ha akarat van az emberekben, mindent elvé­gezhetnek. Mi bennünk pedig van akarat. * Nem messze tőlük Clkhard és Országh elvtársnök dolgoztak, ök is az ültetéssel voltak elfoglalva. Siettek, hogy minél hamarább ké­szen legyen ez az ágy, mert még más munka is vár rájuk; retket kell kiszedni és autóra rakni. Az Ifjúsági Szervezet munkájáról érdeklődtünk. — Sajnos, ezen a téren vagyunk a leggyengébbek. Keveset törődnek velünk. Az utóbbi időben azonban az ifjúsági vonalon is fellendült a munka. A járástól magyar instruk­torokat kaptunk, — magyarázta Clkhard elvtársnő. — Épp a múlt­kor beszélgettünk, vacsora után, a koreai baktériumháborúról. Az If­júsági hét keretén belül közösen el­olvastuk Petőfi Sándor: Apostol c. gyönyörű költeményét is. Ebből megismertük, hogy milyen élete volt az ifjúságnak a múltban. Arra a kérdésünkre, hogy szerin­tük hogyan javulna meg a CsISz- csoport munkája, Országh elvtársnö a következőket felelte: Szí apó vies Gizella elvtársnő egy nap alatt tizenöt normát is elvégez. — Ha az állami birtok vezetősége és a CsISz járási bizottsága többet foglalkozna velünk, akkor egész biztos, hogy megjavulna ezen a té­ren is a munkánk. Reméljük, hogy a jövőben úgy a CsISz járási bizottsága, mint az ál­lami birtok vezetősége több gondot fordít az Ifjúsági Szervezet műkö­désére. Kardos István. A legnagyobb segílség (Folytatás az első oldalról) — Amit ti magas teljesítménynek hisztek, én alacsonynak tartom. Mi az a 250% Háromszázat szeretnék el­érni, ez már volna valami. Igaz, hogy ezt a 250-et is úgy értem el, hogy se­gítségemre voltak a szovjet kolhozis­ták tapasztalatai. Tudod, — mosolyo­don el, — én az 6 nyomukban hala­dok. Egyik ilyen tapasztalatot és mód­szert az árpa és zab vetésnél alkal­maztunk- Ugyanis agregátokat állítot­tunk össze, amelyet én ezzel a kis Zetorral, — mutatott a traktorra, — húzattam. Az agregát két 17 soros és egy húszsoros vetőgépből állt. A 17 soros gépeket a két szélre, a húszso­rost pedig közepére szereltük. Sokan mondják, hogy ez már régé dolog, igen ám, de mi erre sohasem jöttünk volna rá, ha nincsenek a szovjet kolhozis­ták. Ök bevezették ezt a módszert, és mi az ő példájuk nyomán szintén be­vezettük. Ezzel százszorta könnyebb a munkánk. Ajaj... ki sem tehet mon­dani. mennyit köszönhetünk mi a. szovjet népnek. Ha nincs a Szovjet Hadsereg, mi még ma is a kulákok és a fasiszták ostorcsapásai alatt dolgoz­nánk. ök... ők hozták meg nekünk a jobb élelet, ők biztosítják boldogabb jövőnket. Szamaránszky elvtárs elhallgatott és lehet, hogy saját szavain maga is elgondolkodott éppenúgy, mint ml hárman. — Olvasod-e a szovjet folyóiratokat, elvtárs? — kérdeztem később. — Nem olvasom, mert oroszul nem tudok, habár nagyon szeretnék meg­tanulni, hanem itt vannak ezek, — zsebéből különféle magyarnyelvű bro­súrákat és az Oj Szót húzta ki, — ezek nélkül már élni sem tudok, szin­te minden problémánál ezekhez folya­modok segítségért és ezek segítenek ts. Leírják a szovjet ember munka- módszerét, leírják, hogy hogyan épí­tik hazájukban a kommunizmust. Ezeknek a brosúráknak köszönhetem, hogy 250%-ot tudok elérni, ezeknek köszönhetem azt is, hogy megtanul­tam tervezni munkaidőmet: hétfőn ki­szabom percröl-percre az időt, úgy­hogy nincs egy perc sem, amit fölös­legesen tölenék el. Hétről-hétre terve­zek. Szamaránszky elvtárs beszélt még a krumpli ültetésről, ahol szintén a kothnzisták önműködő krumpli-vető­gépéhez folyamodtak A krumpliülte­tés idejét így, ezzel a módszerrel meg­rövidítették — A brigadérunk derék gyerek, — mondja a traktoros nevetve, Maticza elvtársra mutatva, — a gyengébb traktorosokat állandóan látogatja, magyarázza nekik az új, a szovjet módszerek alkalmazását. Az ő felü­gyelete és tanítása alatt ért el Zátori István 193%-ot, Horváth István pedig 228 százalékot- Egyszóval: jó brigadé­runk van, büszkék is vagyunk rá. Maticza'elvtárs ennyi dicséret hal­latára, elszégyelte magát, pirulni kez­dett. Hogy véget vessek zavarának így szóltam: — ■ Elvtársak, közeledik a Szlovák Kommunista Párt vezérének, Siroky elvtársnak születésnapja. Ti vájjon, hogyan akarjátok őt születésenapján felköszönteni? A traktorosok egymásra nézték. Csend következett. Mindkét elvtárs elgondolkodott. A csendet Szamarán­szky elv társ törte meg: — En vállalom, hogy Siroky elvtárs születésnapjára elérem a 300 százalé­kot. Ezenkívül továbbra is tanulmá­nyozni fogom a szovjet kolhozisták életét, munkamódszereit és hasznosíta­ni fogom ezeket mezőgazdaságunkban. — En meg azt ajánlanám, — szólott lelkesülten Maticza elvtárs, — (igaz, hogy azt meg kell beszélnünk a töb­biekkel, de az mellékes, ők biztos beleegyeznek) hogy, most a harmadik helyen áll 14-es számú brigádunk, Si­roky elvtárs születésnapjáig megsze­rezzük az első helyet, lói van, Vince? — Hlyes. Kezet rá! Elbúcsúztunk Szamaránszky elv­társtól és a mezei út felé, motorkerék­párunkhoz igyekeztünk. Mögöttünk földübörgött a traktor, fütyörészés hal­latszott: Szamaránszky elvtárs jó­kedvű fütyörészése! — Nagyon szeretem ezt az elvtársat — szólott Maticza. — Kiváló egy em­ber. Az árpa vetésnél megcsinálta azt, hogy mikor kifogyott a vetőmag, vagy valamilyen üzemzavar állott be, 6 a már reggel előkészíteti eke elé kap­csolta traktorát és nemhogy pihent volna, amit megérdemel, hanem to­vább szántott. Azt mondja, hogy ezt is valamilyen szovjet brossurából ta­nulta. Nagyon fogékony. — Kiveszi-e részét a CsISz mozga­lomból? — Teljes mértékben. Látogatja az esti pártiskolát, és főleg egyénileg ál­landóan tanul. Láthattad nála a sok brosúrát, amit még munkába is ma­gával hord. Közben kiértünk az útra. A briga- dér intett, hogy üljek fel a motor- kerékpárra. Kezdődött újra a rázigá- lás- De megérte! Ilyen nagyszerű CsISz-taggal, legjobb traktorossal személyesen beszélgethettem! Nagy megtiszteltetés számomra. Szótlanul ültünk a gépen. Mikor azonban elhagytuk a szövetkezel gyö­nyörű vetéstől zöldelő tábláit és kö­vetkezetek a magángazdálkodók apró földjei, Maticza elvtárs megjegyezte: — Ezek az apró táblák csak nehéz­séget okoznak, nehezen ment a szán­tás is az ilyen helyeken. E földek gaz­dái sohasem fognak tudni annyit ter­melni, mint a szövetkezet. Nekik is rossz így, nekünk is és egész dolgozó népünknek problémákat okoznak. De mi traktorosok azon leszünk, hogy ezek az apró földek és régi módszerek megszűnjenek. Nagy táblák, új mód­szerek, szovjet módszerek, szövetkeze­tek kellenek nekünk, ahol mindannyi­an boldogan élhetün és nagyobb da­rab kenyér jut gyermekeinknek. Ha ezek mind megvalósulnak nálunk, ami biztos, akkor mi is olyan boldogan fo­gunk élni, és úgy fogunk dolgozni, mint a hős szovjet emberek, a hős kolhozisták. Jakubec Tibor trA+rAirA*,A+rA+,A+rA+,A*.A+rA+r4+,A Taggyűlés — két résztvevővel A legutóbbi otthoni látogatásom alkalmával elmentem a helyi CsISz- tagsági gyűlésre. Sajnos itt azt a szomorú tényt állopítottam meg, amit már több alkalommal is, hogy mindössze csak ketten voltunk és eb­ből ketten, mint vendégek. Most jogosan feltehetjük a kérdést, mi az oka annak, hogy ilyen nagy község­ben, mint Nemesőcsán, ahol nagyon sok fiatal van, csak négyen-öten je­lennek meg a CsISz tagsági ülésein. Az én nézetem az, hogy ezért a helybeli CsISz vezetőségét terheli a felelősség, mivel hiányzik a ve­zetőség részéről a politikai meg­győzés és a személyes példaadás. Földes elvtársnö, a szervezet el­nöke azt panaszolta, hogy a tagság nem hallgat a vezetőségre. De ho­gyan is hallgatna, hogyan is jönné­nek el a tagsági gyűlésre, mikor a vezetőségi tagok sem járnak rendsze­resen. Konkréten a helyi szervezet titkára, Both elvtárs, aki hathetes politikai Iskolát is végig hallgatott, csak ritkán megy el a gyűlésekre. A helyzetről pedig úgy nyilatkozik, hogy: „Kár Itt mindenért, nem lehet ezekkel semmit sem kezdeni.“ Nemesőcsán, ahol már harma­diktípusú EFSz és traktorállomás is működik, feltétlen szükség van egy szervezett, jól működő CsISz- re. Éppen ezért a CsISz vezetősé­gének sokkal jobban keli dolgoz­nia, hogy a helyi csoportot erős csoporttá alakítsák át, amely a faluban lendítője lesz a munkának és a haladásnak. Hagyó István. A bolsevik sajtó az új világ építésének harcosa Május 5-én volt negyven éve an­nak, hogy a Pravda, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának lapja megjelent. Azóta dicsőséges utat tett meg. Útja szétbonthatat- lanul össze van nőve a Bolsevik Párt útjával. A Pravda negyven éve a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának dicső negyven évét, Lenin, Sztálin eszmei győzel­meinek negyven évét jelenti. Ezt a napot a szovjet nép minden évben mint a sajtó napját ünnepli, de ugyanakkor nemcsak a szovjet nép ünnepe, hanem az egész világ for­radalmi munkásmozgalmának, ha­ladó erőinek is ünnepe és ünnepe a népi demokratikus országok boldog népeinek, ne­künk is. Hiszen a bolsevik Pravda minden éve, minden lapja Lenin és Sztálin nevével van össze­kötve. Eszméd a Pravda hasábjain jutottak el nemcsak a cári zsarnok- ság terhe alatt nyögő orosz nép- | hez, hanem a világ többi szabad­ságszerető, emberi jogaikért, nem- j zeti függetlenségükért küzdő népei- ' hez is, segített lerázni a kapitaliz­mus embertelen uralmát, kivívni szabadságukat. Ezért tekintenek a szabad vüág emberei és az impe­rializmus utolsó Vergődései között elszántan küzdő nemzetek egyaránt a bolsevik Pravdára és az egész szovjet sajtóra úgy, mint tanács­adójukra, tanítójukra, példaképük­re. Mivel magyarázható az, hogy a Pravdi már megalakulásától kezd­ve, ie különösen a forradalom elő­készítéseinek és let uyásának idő­szakában nem ezreket, de százez­reket és milliókat mozgatott megV Azzal, hogy a párt lapja volt, s ahol megjelent, úgy érezték, h gy a párt a Bolsevik Párt van jelen. Ha egy munkás kézbe vette és ol­vasni kezdte tízen hallgatták, mert a párt szava a párt igaza -csen­dült ki belőle. Szerették a lapot, mert .szerették a pártot ebben a szerel-etben & párt iránti vég­telen bizalmuk nyilvánult meg. A cárizmus minden aljas támadása, ezernyi veszély ellenére is, mint jő fegyvert forgatta kezében az orosz nép a Pravdát, mert szentül hitte, hogy amit Lenin és Sztálin rajta keresztül mond, megvalósul. És a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomban valóban gyöaeddmeeike- dett Oroszország munkásosztálya és parasztsága. Megvalósult a ki­zsákmányolt milliók évszázados ál­ma: szabadok lettek, örökre övéké lett a hatalom, a gyár, a föld. Le- . nin és Sztálin pártjának és lapjá­nak, a Pravdának igaza volt. Az 1917-es Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom új korszakot nyitott meg az emberiség történe­tében, a szocialista forradalmak korát. Magában- Oroszországban és a feudális elnyomatás börtönéből kiszabadult szövetséges köztársa­ságokban egy új, szocialista, boldog társadalom alapjait kezdték lerak­ni. Az új gazdasági és társadalmi rend építésében a Pravdára és a többi szovjet lapokra is új és na- i gyobb feladatok hárultak: a ha­talom kivívása után mozgósítani a szovjet népet a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság meg­teremtéséért. A gazdasági és kul­turális élet legkülönbözőbb kérdé­seinek felvetésével hozzájárultak az ötéves tervek sikeres végrehaj­tásához, a szocialista munkaver­seny, a sztahanov mozgalom szé- | leskörü elterjedéséhez és mindazok­hoz a nagyszerű győzelmekhez, amelyeket a szovjet nép, a Bol­sevik Párt vezetésével politikai, gazdasági és kulturális téren el­ért. A Pravda, a szovjet saitő be­csülettel teljesítette feladatát. Amikor a hitleri fasiszták 1941- ben a szovjet népet békés építő- munkája teljében orvul megtámad­ták, a Pravda és a többi szovjet lapok harcra lelkesítették a fron­tot és a hátországot s elökészi- tették a szovjet hadsereg történel­mi győzelmét a fasizmus felett. A Nagy Honvédő Háborúban közvet­lenül résztvett szerkesztők a front­ról küldték haza tudósításaikat, riportjaikat a Pravdának. A szov­jet sajtónak nagyrésze van abban, hogy sikerült kiharcolni a békét, felszabadítani egész sor nemzetet, köztük hazánkat is, a Csehszlovák köztársaságot. A Pravdának és a töbi szovjet ' sajtónak felmérhetetlen érdemei vannak ma is a kommumzmus épí­tésénél a Szovjetunióban, ugyan­akkor komoly segítséget jelent számunkra is, a szocializmus alap­jainak lerakásánál. Ma a szovjet sajtó a béke ügyének tántoríthatat­lan védelmezője, a Szovjetunió meg­dönthetetlen békeakaratának és ere­jének szószólója, az imperialista háborús gonosztevők terveinek, mesterkedéseinek leleplezője. Gyű­löli is az ellenség, gyűlölik a kapi­talisták. De ez nem baj. Szereti a nép, szeretik a dolgozók, mert ér­dekedért harcol a békéért harcol. Ezért szereti a mi népünk is, ezért tartja példaképének a mi népi de­mokratikus sajtónk is. A Rudé Právo, a Pravda, az Üj Szó. a bolsevik Pravda nyomdokain halad. Tanítja népünket a kapitalisták el­leni gyűlöletre, Pártunk és a Szov­jetunió iránti szeretetre. ★ A szovjet sajtó újtípusú sajtó. Semmi köze nincs a burzsoa saj­tóhoz. A kapitalista országokban a sajtó a burzsoázia szócsöve, a kapitalisták eszköze, a dolgozók el- butítására, félrevezetésére, rabság­ban tartására. Urad a kapitalisták, a pénz. Ma egyre aljasabb szerepe van gengszter! támadó cé'jaik elő­készítésében és megvalósításában. Megmérgezi a dolgozókat, hogy csökkenjen ellenállóerejük, harc­készségük. Ezzel szemben a szovjet sajtó, a szocialista sajtó a nép sajtója. A dolgozó nép, a munkások és parasz­tok Írják, szerkesztői belőlük ke­rülnek ki. A munkások és parasz­tok •milliói szabad véleményüket fejezik ki a sajtón keresztül Írá­saikkal, beszámolóikkal llelkesítik az egész szovjet népet. ,,A munká­sok .részvételének jelentősége az újságok irányításában — mondatta Sztálin elvtárs •— mindenekelőtt abban áll, hogy megteremti a le­hetőséget arra, hogy az osztály­harc olyan éles fegyvere, mint az újság, a nép leigázásának eszkö­zéből, felszabadításának eszközévé váljék." A munkás- és paraszti eve- lezök cikkeiből visszatükröződik az a fe'szabadult derű és határtalan szeretet, mellyel a szovjet nép a kommunizmust építi. Ezt az épí­tést, a kommunizmus felépítéséért folytatott harcot a szovjet sajtó összeköti az igazság tántoríthatat­lan szolgálatával, a mancizmus-le- ninizmus propagálásával, Lenin- Sztálin eszméi szüntelen magya­rázásával. A szovjet sajtó célkitű­zései azonosak a szovjet nép, a Bolsevik Párt célkitűzéseivel, kö­vetkezetesen harcol a Párt irány­vonaláért és annak megvalósítá­sáért. Ezért a szovjet sajtó, párt- szerű sajtó. Ebben a munkájában a kritika és önkritika nélkülözhe­tetlen fegyvere. Kíméletlenül harcol minden ellen, ami maradi, túlhala­dott, ami gátolja a kommunizmus építésének előrehaladását s a kri­tika és önkritika eszközével harcol ez új, kommunizmust építő ember­típusért. Ma, amikor a szovjet nép a bol­sevik Pravda megjelenésének negy­venedik évfordulóját ünnespli, mi CsISz-tagck is veelüfc együtt ünnep­iünk. Az ö ünnepük, a mi ünnepünk is. A szovjet rajtó a mi if júsági sajtónk­nak is példaképül szo’gál. A Mla- dá Fronta, Smena, és fiatal la­punk az Űj Ifjúság büszkén magáé­vá teszi azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Pravda negyven éves dicső harca alatt felhalmozott. Pél­dája buzdít bennünket abban a küz­delemben .amelyet ifjúságunk neve­léséért folytatunk. Tö’e tanuljuk, hogyan kell pártunk hü kate-áivá nevelnünk ifjúságunkat. Ezért, ahogy Majakovszkij írta: Agitálj! Terjesed! Falra ragaszd! Az Ifjú tömegekbe vidd be! Hadd nevelje, buzdítsa, lelkesít­se országépítö ötéves tervünk lá­zában élő dolgozó népünket, ifjúsá­gunkat. A harcban, amely életün­kért, békénkért folyik, legyen biz­tos fegyverünk, hogy a tervünket, boldog, szabad életünket fenyege­tő új gyilkosok megtorpanjanak és Pártunk vezetésével felépíthessük hazánkban, ragyogó jövőnket a szo- ! cializmust. I Tolvaj Bertalan.

Next

/
Thumbnails
Contents