Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-05-07 / 16. szám
2 01 IFJÚSÁG 1952 Májas % A népi demokráciák építkezései, a béke építkezései Több millió kínai munkás építi az árvízvédelmi berendezéseket. A kínai központi népi kormány nemrégen egy határozatot hozott, amelyben utasította azon tartományoknak a népeit, ahol a fö kínai folyók folynak, hogy a kidolgozott terv szerint szabályozzák ezeknek a folyóknak a medrét. Ezek a folyók rendszertelen folyásuk és árterületük miatt hatalmas károkat okoztak eddig a kínai népnek és a kínai népgazdaságnak. Ez a folyószabályozás az 1952-ik évi kínai tervnek jelentős részét alkotja. A folyószabályozásokon kívül hatalmas csatornázási munkálatok folynak a kínai népköztársaságban. Míg a földeket nem osztották föl, Kínában a helyzet az volt, hogy azokon a területeken, ahol a lakosság legfőképpen rizst termelt, a termelés egyik feltétele a víz, a földön kívül a kínai földbirtokosok és kulákok kezében volt. Az 1952-ben meginduló nagy vízszabályozási és csatornázási terv azért indulhatott meg, mert a föld és a földdel együtt a víz is a nép tulajdonába került és ily módon mód nyílt arra, hogy minden kis gazdaságot is kellő mennyiségű vízzel lássanak el. A munka főrésze a Jangcse-folyó környékén folyik le. Ezen a vidéken a kínai földművesek és munkások 27 új kanális építésén dolgoznak. Az építés sikere már az elmúlt esztendőben is lemérhető volt, mert a miult esztendőben a gabonának a hozama 1—2 tonnáig volt magasabb minden hektáron. A legnagyobb vízgyűjtő medencét és elosztőáliomást Peking fölött építik. Ez a vízgyűjtő és elosztó- állomás ha 1953-ban kész lesz, a környék 220 kilométer hosszú csatornáját fogja ellátni vízzel. A vízgyűjtő medencéből kifolyó vizet, ahol a víz, még sebesfolyású lesz, villanyfejlesztő erőmüvekkel látják el. A bolgár népköztársaság kiépíti kohászati iparát A bolgár kormány és párt határozata értelmében a bolgár nép megkezdte kohászati Iparának kiépítését. Ebben a hatalmas építő munkában sok baráti segítséget kapnak a bolgár dolgozók a Szovjetuniótól. Szovjet szakemberek új módszerekre tanítják a bolgár munkásokat. A Sztálinról elnevezett kémiai kombinát mellett épül a legnagyobb bolgár kohászati üzem, amely a legfontosabb létesítménye lesz a bolgár tervnek. Ezt az üzemet egy évvel ezelőtt kezdték építeni. Először a lakóházakat épitet- ték fel a szerelőmunkások számára, majd aztán raktárokat, javítóműhelyt és betongyárat építettek. A munka azóta hatalmas méretben fejlődött. Aki pár hónappal azelőtt járt a kohászati kombinát helyén, nem. látott mást, mint felhalmozott építőanyagot és felásott földet. Ma már állnak a kohászati kombinát első szerelőcsarnokai és szerelőműhelyei. A kombinát közepén lesz a Martin-kemence, itt fogják olvasztani az acélt. Az egész üzemet a legmodernebb szovjet gépekkel szerelik fel. A Fekete- tengeri kikötökből hosszú tehervonatok húzzák azokat a szovjet gépeket, amelyeket a Szovjetunió küldött hajókon a kohászati kombinát részére. A legnehezebb földmunkát gépesítették mégpedig úgy, hogy hatalmas szovjet exkavátorok mozgatják meg a hatalmas földmennyiségeket, betonkeverő gépek szállítják a vasbetont, Kirov mintájú teherautók a legnehezebb építkezési anyagokat. Az építkezésen új emberek születnek. Ezek az emberek már szemmel láthatóan különböznek a kapitalista világban nőtt embertípustól. Ezek közé tartozik Manasiev kőműves építőibrigádja is. A brigád tagjai már az építkezés kezdetén itt voltak és azóta sem állott meg a munkájuk, dolgoznak a nyár legnagyobb hőségében is éppen olyan lendülettel, mint a kemény tél ideje alatt. Ez a kömüvesbrigád állandóan tanul. Legtöbbet Sztojmenov szovjet kőművestől tanultak, aki az építkezésre elment és egy rövid kurzust tartott bolgár szaktársainak a gyorsfalazás módszertanáról. A bolgár kohászati üzemnek óriási jelentősége van az egész népgazdaságra. Annál is inkább, mivel ez lesz az első kohászati üzem, amely fel fogja használni a bolgár érclelőhelyek teljes kapacitását. Az építkezés gyorsított ütemben halad előre. Az első negyedéves tervet túlteljesítették. Az összes segédberendezések már készen vannak, most készül az egészségügyi állomás is. Ahogy az említett Martin üzemrész is elkészül, amely az év végére várható, úgy a következő évben a bolgár kohászati kombinát önteni fogja az acélt a bolgár népgazdaság békés építése számára. A hatalmas csatorna dolgozóiról Hála a Párt és Komszomol szervezetek munkája sikerének és hála az összes szovjet ember segítségének, a kommunizmus építkezésére a legjobb építők legjobbjai érkeztek. Ismerkedjünk meg azokkal, akik legjobban hozzájárultak a Volga— doni csatorna sikeres befejezéséhez. Itt van például a Komszomol-if- júságl brigád tagja Pavol GolübeV gépkezelő. A oimljanszki vízerőmű építkezésére betont szállított. Ez olyan munka, amely egész egyszerűnek tűnik fel. Sokat gondolkozott azon, hogy hogyan kellene normáját kétszer is megszilárdítani. Az ő gépe mindig hibátlanul dolgozott Az ö sikerének titka azonban nem ebben rejlik. Golubev munkaidejét nem órára, nem percre, hanem másodpercekre osztotta fel! A hosszú hónapok alatt egyszer sem történt meg, hogy Golubev elmaradt volna. Ez az óriási művészet és a gépről való jó gondoskodás lehetőséget adott neki arra, hogy hazájának naponta két normát adjon. A cimljanszki vízerőmű építkezésén mindenki ismeri a pirosra festett „kovrovec" exkavátort. Ezt a gépet a Prorokov család, apa és két fiú, kezeli. Prorokov Sztyepan a Nagy Honvédő Háború éveiben osztagparancsnok volt és leszerelése után apjával az építkezésre ment dolgozni s most exkavátort vezetnek. így kerültek a kommunizmus hatalmas építkezésére, ahová nemsokára fiatalabb, testvérük Di- mltrij kolhozi traktoros is utánuk jött. A mesteri gépkezelésért a Prorokov sztahanovista család a cimljanszki vízerőmű legjobb munkásai közé tartozik. E nagy építkezés dolgozói között nagyon sokat találunk olyant, akik résztvettek a Nagy Honvédő Háborúban. Viktor Hljuszt is 1942-ben önként ment harcolni hazájáért. Résztvett Novoroszijszk felszabadításában, harcolt Baltáknál. Leszerelése után elvégezte a vízierömü építési szakiskolát. Most az 502. számú Komszomol-ifjúsági brigád vezetője. Az első napokban, mikor a brigád megalakult, valahogyan rosszul ment a munka. De a vezető és az egész csoport azon volt, hogy munkájuk megjavuljon. Jobban megszervezték a munkát, megismerkedtek gépükkel és azt keresték, hogy a gépet másodpercről másodpercre kihasználják. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a komszomolisták Viktor Hljuszt vezetése alatt munkájuk mesterévé váljanak. A múlt év novemberében a brigád kétszer lépte át normáját, amikor kitermelt és megrakott 935 köbméter földet .A mesteri munkájukért ez a brigád az egész Szovjetunióban ismert lett. Mindenütt úgy beszélnek róluk, mint a vi- zierőmü legjobb munkásairól. A Duna—Fekete-tengeri csatorna építői közt Amikor Griszake Gaman elvtárs belép a közös hálóterembe, akkor mindig egy hatalmas olajcsíkot húz maga(Után. De nem azért, mert Gaman elvtárs rendetlen, hanem azért, mert ő a leghatalmasabb szovjet exkavátorral dolgozik, amely három köbméter földet markol egyszerre és megtakarít naponta 900 ember fáradtságos nehéz munkáját. Éppen ezért a csatorna dolgozói ezeket az exkavátorokat egész egyszerűen gyáraknak hívják. Ilyen gyárakkal találkozik az ember a csatorna egész hosszában. Ez a csatorna pedig megváltoztatja az egész Dobrudzsának az arculatát. Cemovíztöl egészen Midiáig hatalmas gépek zaja veri fel Dobrudzsa nyugalmas csendjét. Bágerek hatalmas sora önti magából a földet. A kiemelt földet hatalmas buldózerek egyengetik vagy csillékbe rakják és csilléken szállítják tovább a kirakott hatalmas földmennyiséget. Cherasim Ilarie a sok exkavátor vezető közül a munkahelyen tanulta ki az exkavátorvezetés nehéz munkáját. Ahogy a magas partokat látja, közte a csobogó vizet, szíve örül. Örüi azért, mert egyike a sok közül a csatorna építőinek és gépével bekapcsolódhatott ebben a hatalmas méretű munkába. Egy napon elkezdték építeni a csatorna fölött a magasfeszültségű áram vezetékeit. A villanyszerelők elmondták azt, hogy a magasfeszültségű áram a csatorna lakóinak' életét fogja megváltoztatni, hiszen a villamosáramot a környék falvaiba is bevezetik. De ezenkívül még egy nagy jelentősége is lesz a villamosáramnak, hiszen ebben az időben küldték el a Szovjetunióból az első villa.mosáramra berendezett bágereket. Büszkén állt a felírás a bágereket szállító vasúti szerelvény oldalán „Duna—Fekete-tengeri csatorna, Románia". Aztán egymásután jöttek a vülamos- bágerok egy, kettő, öt és aztán hosz- szú sorokban. A villamosáramot ezenkívül még felhasználják más célokra is. Csilléket huzatnak vele, kötörögépeket hajtanak vele és üzemanyagot szolgáltatnak azoknak az esztergapadoknak, amelyek az Uraiból érkeztek. így érzi a román nép az idősebb testvérnek, a szovjet testvérnek a segítségét, barátságát, éppen ezért a szovjet néptől tanulnak dolgozni és győzni. A tiszalöki viHanyerőmű építkezésein A magyarországi hatalmas építkezések egyike a tiszalöki villany- erőmű. Ez az erőmű csak egy lesz azok közül, amelyet a Tiszán fognak építeni Tiszalöktől Szegedig. Tiszalök mellett három kilométernyi területen már építik a Tiszának az új medrét, amellyel a villamos - erőmüvet kötik össze. Az új meder építés azt jelenti, hogy több, mint 4 millió köbméter földet kell megforgatni. A földmunkának egy harmada már elkészült. Jövő év őszére elkészül az új meder teljes egészében. Erre az időre elkészül az erőmű alapjának be tons zerkezete is. A gépi berendezés fölszerelése után 1954-ben megkezdi működését a Tiszán az első magyar vízierömü. A vasbeton építményeket Itt is a hetongyárből látják el nyersanyaggal. A betongyár úgy lett megépítve, hogy a kavics és a cement magasabb helyről szállítható a® alacsonyabban fekvő betongyárba és innét folyik vascsillékbe a megkevert beton. Ezeket a vasesilléket j aztán gépierővel az építkezés helyére vontatják. A betongyárba-n naponta 600 köbméter beton készül el. A tavalyi esztendőben a betongyár 18.000 köbméter betont termelt. Ebben az évben 17.000 köbmétert gyárt. Ez év elején megkezdik a hatalmas turbináit alapjainak lerakását. ■ Az év végén pedig ráállítják a hatalmas generátorokat. Az építkezés minden szektorában a szovjet tapasztalatokra támaszkodnak, amelyet a helyszínen szovjet szakemberek mutatnak be a tiszalöki vízierömü munkásainak. A Nagy Honvédő Háborúban az uráli páncélos hadtest, amely túlnyomórészt önkéntesekből, uralt munkásokból, technikusokból, mérnökökből állt, egyike volt a legbátrabban és legeredményesebben harcoló egységeknek. Soraiban harcolt előbb, mint hadnagy majd mint főhadnagy Dimitrij Alekszejevics Szlepuha. Az egyik páncélos felderítő szakasz parancsnoka volt. Arái, hogy mit csinált, sohasem beszélt, mert nem szeretett magáról beszélni, de annál többet beszéltek róla, példamutató bátorságáról, hőstetteiről társai. Diadalmasan nyomultak előre, kikergették a betolakodókat a szovjet haza földjéről s már. Lengyelország és Németország útjain dübörögtek a harckocsik. Drezda környékén valami kimondhatatlan német városon mentek keresztül. A házak lángokban álltak, a füst és korom sötét függönyként ereszkedett az utcákra. Dimitrij kiszállt harckocsijából, hogy tájékozódjék. Körülötte vad kavargás tombolt s ekkor az idegtépő harci zajban gyereksírás ütötte meg a fülét. Szétnézett. Egy lángban álló ház második emeleti ablakában két kisgyerek sírt: csöpp szőke lány az egyik, hét év körüli fiú a másik. Dimitrij nem sokat gondolkodott. Társainak parancsot adott, hogy a harckocsik ellenőrizzék a környéket, maga pedig elindult a láng és füsttengerbe és néhány perc múlva a két gyerekkel tért vissza• Haja megpörkölődött, arca füstös, kormos lett, de mosolygott... És Íme ekkor történt, azt soha nem felejti el... A kihaltnak látszó utca hirtelen megelevenedett, pincékből, kapualjakból sápadt, meggyötört emberek támolyogtuk elö, öregek, asszonyok, gyerekek, odasereglettek az idegen tiszt köré, akiről érezték, hogy nem ellenség, hanem jóbarát. Egy zokogó asszony boldogan ölelte magához a megmentett gyermekeket, a mellette álló fejkendős asszony pedig meg akarta csókolni Dimitrij kezét. A harckocsik aztán mentek tovább. Még előttük volt Drezda, amelyet romhalmazzá változtattak az amerikaiak bombázása, előttük volt az égő Berlin és várta őket az ujjongó, vi- rágbaborult tavaszi Prága, amely leírhatatlan lelkesedéssel fogadta felszabadítóit.-.. Amikor végétért a háború, Dimitrij visszatért szülőföldjére, az Uraiba, a kotrógép mellé. Megkezdődtek a békés munka hétköznapjai, amelyek ünnepnapok voltak számára. Lelkesen és boldogan dolgozott s a fiataloknak sugárzó arccal magyarázta, hogy háborús kitüntetései mellett legtöbbet ér a munka itt, a kotrógép mellett. Az igazi nagy kitüntetés, a legszebb kitüntetés azonban még csak ezután következett. Szállt, terjedt a hír, hogy a Volga és a Don között hatalmas építömunka kezdődik. Az uráli üzemekben óriási gépek alkatrészeinek gyártása indult meg, amelyekből következtetni lehetett a munkálatok arányaira. Dimitrij Alekszejevics Szlepuha a bánya legjobb kotrógépkezelöje lett, szerették, megbecsülték, közben megnősült s már az első gyerek is megérkezett. Itt érezte jól magát az Uraiban, de most mégis forróság öntötte el, leküzdhetetlen vágy vonzotta a doni sztyeppék felé. Ott akart lenni a kommunizmus első nagy építkezésénél. Felvételi kérésére táviratilag érkezeti meg a válasz: Jöjjön! Az új munkahelyen maga szerelte össze az alkatrészekben odaszállított „Uralec” kotrógépet, amelyet gyengéden „föídim- nek" nevezett, hiszen ott csinálták az uráli gyárakban. Büszke volt erre a gyönyörű gépre és büszke volt, hogy itt dolgozhat a csodálatos építkezésnél, amelynek terveit sokszor hosszasan elnézegette az építési körzetveze- töség irodájának falán. Eleinte nem volt könnyű dolga• Az új gép szeszélyeskedett, de Dimitrij megismerkedett minden porcikájával s amikor kitapasztalta, már nem volt semmi baj. Itt, az új gépen is szak- mája igazi művészévé emelkedett. Hó- napról-hónapra megdöntötte saját csúcsteljesítményét. Jó munkájának híre eljutott régi dolgozótársaihoz is, akik ott maradtak az Ural távoli bányáiban és onnan kísérték figyelemmel, hogy bontakozik ki Dimitrij tehetsége a kommunizmus nagy építkezésein. Kérték: írja meg munkamódszere lényegét, eredményeit, titkát. Válaszolt, megírt mindent, amit kérdeztek. de közben maga is eltűnődött: valóban, mi a titka teljesítményének? Egy alkalommal a gép tervezője, aki az Uraiból ellátogatott az építkezések megtekintésére, nagy elismeréssel látta, hogy az acélóriás Dimitrij szakértő kezében 1.000 köbméter helyett 3.150 köbméter földet emelt ki egy műszakban. A tervező mérnök hosszasan elbeszélgetett Dimitrijjel, akinek munkája, megfigyelése és néhány tanácsa, alkotó eszmékkel gazdagította. Ot ültek egymás mellett az „Uralec” vezetőfülkéjében, amelynek ablakán keresztül az épíkezés óriási területére láthattak. Sehol egy ember, mindenütt csak a gépek dolgoztak. Roppant acélóriások ágaskodtak, tárták, lapátolták a földet, munkájuk nyomán gödrök mélyültek és buckák emelkedtek■ És ekkor a mérnök váratlanul felvetette a kérdést: — Mi a titka a jó munkájának? Dimitrij szeme messze tekintett a tájra, s miközben pontos mozdulattal meghúzta a gép fogantyúját, csende- ‘sen felelte: — Nincs ebben semmi titok... Ennek a kotrógépnek csaknem az egész személyzete egykori frontkatonákból áll, akik a nehéz években bátran harcoltak. Most építünk, a békés alkotómunka öröme tölt el bennünket. Tudjuk, hogy a kommunizmusért, a világbéke megvédéséért dolgozunk. Azért dolgozunk jól, mert érezzük, hogy építeni, a békéért dolgozni: a legszebb kitüntetés... D. P. Pjatkin: A szörnyű év, Moszkva védelme című festményének részlete.
