Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-07 / 16. szám

A CSISZ SZLOVÁK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 1952 május 7. Ara 2 Kés I. évfolyam, 16. szám. Éljen Köztársaságunk és a Csehszlovák j \ Kommunista Párt elnöké, szeretett Cottwald I elvtársunk! Éljen a béke és a világ összes nemzete szö- j vétségének zászlóvivője, tanítónk és legjobb j barátunk, a nagy Sztálin! i Ä béke és szabadság diadalmas ereje Pár nappal múlt el hét éve annak, amikor Sztálin elvtárs 1945 május 1-i napiparancsá­ban a következőket mondotta: „A hitlerista főkolomposok, akik a világ urainak szerepé­ben tetszelegtek, kifogytak a tudományból. A halálosan sebzett fasiszta fenevad utolsó­kat vonaglik.“ Május 2-án a Vörös Hadsereg rohammal elfoglalta Berlint és megsemmisítette a fa­siszta Németország szívét. Május 8-ról 9-re virradó éjjel Németország minden feltétel néikiii letette a fegyvert. Győzött a Vörös Hadsereg és május 9-ét Sztálin elvtárs a Győzelem Napjának nyilvá­nította. A szovjetnép nagy vezére ezen a napon felhívással fordult népéhez; „A hazánk szabadságáért és függetlensé­géért hozott sok nagy áldozat, a háború fo­lyamán népünk által átélt mérhetetlen nél­külözés és szenvedés, a haza oltárán áldoza­tul hozott megfeszített munka a hátország­ban és a fronton, — mindez nem volt hiába­való, mindezt az ellenségen aratott teljes győzelem koronázta“, — mondotta Sztálin elvtárs. A fasiszta Németország szétzúzása a szov­jetállam, a Bolsevik Párt és a Vörös Hadse­reg hatalmas dicső történelmi tette. Meg­semmisült a világfasizmus legveszedelmesebb tűzfészke, a nemzetközi reakció bástyája. A Győzelem Napja ezért vált egyúttal a nem­zetközi fasizmus vereségének napjává is. A Vörös Hadsereg győzelme a szocializ­mus hatalmas világtörténelmi győzelme volt a haldokló, rothadó kapitalista világ legálla- tibb erői fölött. A Szovjetunió ezzel a tetté­vel megmentette az emberiséget és a civili­zációt a végső pusztulástól és örök emléket állított a szovjetnépnek. A szabadságszeretö népek lelkes örömmel fogadták a fasiszta Németország leverését. Az öröm hangjait csak a hazánkban állomá­sozó német csapatok zavarták, amelyeknek Sehörner volt a parancsnokuk és amely csa­patok megtagadták a fegyverletételt. Schör- ner fasiszta bandái megindultak Prága ellen, amelyet a kommunisták vezetésével dolgo­zóink szabadítottak fel 1945 május 9-én, a Győzelem Napján. Az amerikai csapatok pa­rancsnoksága utasítást adott a Prága köze­lében állomásozó csapatainak, hogy helyez­kedjenek várakozó álláspontra, vagyis tegyék lehetővé a német hóhéroknak, hogy kiirtsák hazánk legjobb fialt csak azért, hogy az ame­rikai csapatok később elfoglalhassák Prágát és így megerősíthessék helyzetüket Közép- Európában. Az amerikai imperialistáknak ez a piszkos te ive is azt bizonyltja, horry mindir: sz<-ir,'''n- álltak népünk törekvéseivel és minden erejük­kel el akarták gáncsolni népünk legjobbjai­nak hősi harcát. Tervük azonban nem sike­rült. A szovjetcsapatok nem törődve a ha­talmas nehézségekkel és "áldozatokkal, má­jus 9-én Prága hős védőinek a segítségére siettek, felszabadították fővárosunkat és megmentették legjobb hazafiainkat a kiirtás­tól. A hős Szovjet Hadsereg népünk védelmére sietve május 9-én teljesen felszabadította hazánkat a hitleri fasizmus igája alól, visz- szaadta szabadságunkat, elhozta népeinknek a várva-várt békét. Kudarcot vallottak az angol-amerikai imperialisták gyarmatosító tervei, nem sikerült megkaparintanlok ha­zánkat, nem sikerült kiírtaniok népünk leg­jobbjait, a kommunistákat. Örök hála népünk szabad életéért azoknak a hősöknek, szovjet katonáknak, akik fegy­verrel a kezükben véreztek, szenvedtek és meghaltak a mi boldog életünkért. Népünk soha el nem múló hálával és szeretettel mond köszönetét ezen a napon, szabadságunk szü­letésnapjának immár hetedik évfordulóján, az emberiség lángeszű vezetőjének, Sztálin­nak, bölcs politikájáért, amellyel népünket örökre megszabadította az idegen elnyomás­tól és kizsákmányolástól. Az angol-amerikai imperialisták ma sem mondtak le terveikről, ismét népeink kezére akarják rakni a bilincset. Felfegyverzik a fasiszta német hadsereget, hogy hazánkra uszítva a vér, könny és láng tengerében el­pusztíthassák mindazt, amit népünk oly nagy szeretettel épített hazánkban, a Szov­jetunió támogatásával. Az imperialisták tévednek ha azt hiszik, hogy itazánk könnyű martalékuk lesz. A ke­mény építőmunkában eltöltött hét szabad év alatt népünk megizmosodott, újarcú, elszánt, edzett néppé vált, amely a Szovjetunió segít­ségével képes megvédeni hazáját, szabadsá­gát, függetlenségét. Pártunk felszínre hozta népünk és ifjúságunk alkotó erejét és ez az erő hegyeket mozdít el, virágzó városokat teremt a földhöz tapadt falusi kunyhók he­lyén, hogy hazánkat a béke megdönthetetlen bástyájává tegye. Osztraván és a HUKO-n nemcsak acélművek épülnek, hanem Pártunk a szocialista eszmék formáló erejének segít­ségével új embereket formál, teremt, edz. Olyan embereket, akik mindinkább megkö­zelítik a fasizmus felett győzelmet aratott szovjetembereket, szovjetfiatalokat. Az Ifjú- sá ,1 Gát fiatal építői elválaszthatatlanul I összeforrnak békeművükkel, amelyet építe­nek és amelyet meg' is fognak védeni. Az angol-amerikai imperialisták világural- i mi tervei halálra vannak ítélve, sorsuk el- ! kerttlhetetlenül Hitlerek sorsa lesz. A vi­lág népei a második világháborúban meg­ismerték a háború borzalmait* szörnyűségeit, de utána a Szovjetunió jóvoltából megismer­ték a békés, szabad életet is. Ezért állnak az egyszerű emberek mind nagyobb töme­gei a béke ügye mellé, ezért zárkóznak fel mind szorosabban a Szovjetunió oldalán. Az amerikai imperialisták koreai gaztet­tei nem tántorítják vissza a békéért küzdő milliókat. A béketábor ereje az élet, az igazság ereje és ezért legyőzhetetlen. A bé­kéért küzdő erők hatalmasat nőttek a má­sodik világháború óta. Az emberiség ellen­ségei az Imperialisták sokkal gyengébbek, mint a második világháború előtt, voltak. Nincs többé német, angol, francia, olasz, japán nagyhatalom. A fasiszta uralom alatt nyögő országok helyén virágoznak, erősöd­nek a népi demokratikus országok, Lengyel- ország, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia és Csehszlovákia, megalakult a Né­met Demokratikus Köztársaság is. Ázsiában olyan hatalmas országot vesztettek el az imperialisták, mint a 475 milliós Kína. Mil­lió és millió ember áll a béketábor harco­sai közé a kapitalista országokban is. Ha­talmasat nőtt a Szovjetunió nemzetközi te­kintélye. Először Franciaországban hang­zott fel: „Soha nem fogunk fegyvert a Szov­jetunió ellen!" Aztán Olaszországban, majd szerte a világon dübörögték a békét akaró tömegek: „Soha nem fogunk harcolni a Szovjetunió ellen, Sztálingrád hősei ellen!“ „Nem, nincs közelebb a háború veszélye!“ — mondotta Sztálin elvtárs. Ma, az Elbától a Sárga Tengerig szabad népek élnek, akik végleg felszabadultak a töke és a külföldi imperializmus igája alól. Győzelemről győ­zelemre halad a Szovjetunió, napról napra győz a Szovjetunió külpolitikája a nagy Sztálin irányításával. Minden győzelem a béke, a haladás, a szabadság győzelme. A hatalmas szocialista állam a béke, az igaz­ságosság támasza, ma a dicsőség fényében tündöklik. A kommunizmust építő szovjet nép a béketábor legyőzhetetlen ereje. Ezt fejezik ki Sztálin eívtárs bölcs szavai is, amelyeket még 1946-ban mondott: „Nem tu­dom sikerül-e Churchill úrnak és barátainak a második világháború után egy hadjáratot szervezniük Keleteurópa ellen. De ha ez si­kerül, — ami kevéssé valószínű, miután az egyszerű emberek milliói állnak a béke vár­táján — akkor meggyőződéssel mondhatjuk, hogy megverjük őket, mint ahogy megver­tük huszonhat évvel ezelőtt.“ A népeknek, a világ ifjúságának béke kell. Ezért harcol a Szovjetunió és a világ minden becsületes embere. Ezért küzd a hatalmas béketábor a háborús gyújtogatókkal, a koreai gyil­kosokkal szemben. „Örök időkre éljen a csehszlovák-szovjet szövetség és testvériség, amelyből szabadságunk és boldog életünk született!“ — mondotta hazánk legnagyobb békeharcosa, ifjúságunk tanítója, Gottwald elvtárs. Hazánk fiataljai, Gottwald ifjúsága egy emberként küzd a béke és igazság ügyéért. Pártunk vezetésével építünk, dolgozunk, hogy örökre megtarthassuk a Szovjetunió adta békét és szabadságot. Szőke József. Tavaszi napsugár. Pacsirták dalolnak messze fenn a levegő­ben, majd beleunva a dalolásba kő módjára zuhannak lefelé. És lám! Már szállnak újra fel, hogy újra énekeljenek• Mi a cetjük ezzel? Talán az, hogy a mezőn dolgozó traktorosokat, EFSz-ta- gokat szórakoztassák? Lehet... Motorkerékpárunk zúgva szá- 'guld a mezei úton, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Az út jobb és balfeléről vetések zötdülnek. A rozs ntár eléggé megnőtt, lassan a kalászát hány­ja. De ám a búza és az árpa sem hagyja magát: igaz hogy csak jele annyi, mint a rozs,d< így is eléggé megnőtt. A vetések elmaradoznak, erre felé már a kukorica és a krumpl táblák következnek. — Ezen a területen viz állott — magyarázza a motor zúgásán keresztül a vezető, tőlünk bal­felé mutatva. — Most pedig krumplival és kukoricával vetet­tük be. Nehéz munka volt ám, i énnek a főidnek a szántása. Traktorosaink izzadtak, amíg felszántották és bevetették. De... de, most már készen va­gyunk ezzel a nehéz táblával. Ma már szójababot vetünk. Viatica István brigádvezető Elhallgatott Miközben a rö­gös úton biztos kézzel vezette a kerékpárt, Mosolyogva nézte a készenálló, bevetett, beültetett területet•- — Messze van még a brigá­dod, Maticza elvtárs? — érdek­lődtem, mert már soknak erez­tem a folytonos rázást, amit a röéös mezei út okozott. — Nem, nincs messze, azon­nal odaérünk — nyugtatott meg. Közben bekanyarodtunk az árok szélére, a lombos fák alá. — Megérkeztünk, —■ szó­lott, miközben leszálltunk mind­ketten és leporoltuk öltözetün­ket. A motorkerékpárt biztonságba hagyva átugortuk az árkot és hosszú, sietős léptekkel igyekez­tünk a vetőgépet húzó traktor felé. — Ez a traktoros, aki itt vet Szamaránséky Vince elvtárs, a dunaszerdahetyi brigád és egy ben az egész traktorállomás legjobb traktorosa. Feladatát 250%-ra teljesíti, de még ezzel sem eelégszik meg, Folyton azt hajtogatja, hogy ő addig nem nyugszik, míg el nem éri a 300 Szamaránszky Vince elvtárs traktor épen most fordult meg a tábla másik végén, tehát vár­nunk kellett­százalékot. Teljesen egyetérek vele, — magyarázta, miközben elértünk a táblához, ahol Sza­maránszky elvtárs dolgozott. A — Reggel azt mondta, hogy ma elveti ezt a nagy táblát. Le­het, hogy megteszi, ki telik be­lőle. Egyre jobban erősödött a trak­tor dübörgése, majd rövid időn belül megállóit előttünk trak­torjával a dunaszerdahetyi trak. torállomás legjobb traktorosa, Szamaránszky Vince. A oetőgé- pen egy bácsi, EFSz-tag állt, aki a vetögépet ellenőrizte, hogy jól szórja-e magot. — Szabadság elvtársak, jó munkát — köszöntünk. — Ide hallgass, Vince, — szó­lott Maticza elvtárs a 14-es szá­mú brigád vezetője. — Ez az elvtárs szeretné, ha elmondanád, hogy hogyan tudsz ilyen magas teljesítményt elérni. Szamaránszky elvtárs végig­nézett rajtunk, rágyújtott egy cigarettára, minket is megkínált, majd így szólt: (Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents