Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-01-26 / 1. szám

6

Ol IPIÖSAC

1952 -január 26

Találkoztam a „javíthatatlan“ emberrel. Fiatal, alig 19 éves, zömök férfi volt. Sztálinvárosban, a gyár- építkezésnél dolgozik. Brigádjában a legjobb munkás, 150—160 százalékos átlagteljesítménnyel. Sztálin elvtárs születésnapjára még szebb eredményt akar elérni, 200 százalékot szeretne teljesíteni.

Beszélgetés közben megkérdeztem tőle, hogyan ragadt rá ez a név. Kicsit elpirult, csak aztán válaszolt:

— Hát ennek hosszú története van.

Először hallani sem akart róla, hogy elmesélje, csak hosszas unszolás után kezdett hozzá a történethez. *

Június közepén érkezett a városba, azaz pontosabban Dunapentele községbe. A régi állomáson szállt ki a vonatból, aztán árkon-bokron keresztül elindult a víztorony felé.

Aznap 10 órakor munkába állt.

— ... Itt van az új brigádtag. Faluról jött, neveljetek belőle jő kubikost — mutatta be a munkavezető.

A brigádtagok szeretettel vették körül az új munkást, szereztek számára talicskát, lapátot. Közben beszélgettek vele, bár a beszélgetés meglehetősen egyoldalú volt, mert elég sziken mérte a szót, igennel, nemi:- Jelelt.

Eg; tten már célozgatni kezdtek, hogy talán beleharapott a nyelvébe, vagy a kerekek mozognak nehezebben, s azért Ilyen sjajkssavú.

/-Q ,,jcwílhalallcm" ember

De a brigádvezetö leintette őket:

— Hagyjátok, nem szokott még meg.

»

Amikor először kapott fizetést -v- meghökkent. Majd felével kevesebbet kapott, mint társai. Átlagteljesítménye alig érte el a 90 százalékot. A lányok is mind lepipálták, de nemcsak ö, a brigádtagok is elégedetlenek voltak eredményével.

— Fogd meg jobban a munka végét, mert különben nagyon lemaradsz — mondták neki.

Este elkeseredve ért szállására. Az ágya alól elövette zsákját, aztán egymásután beledobálta szappanét, törülközőjét és a többi holmit. Lakótársai meglepetten várták, mi lesz ebből. Ö meg szó nélkül hátára vette batyuját és indult kifelé.

— Hová még — állították meg.

■— Haza.

— Miért? Talán meguntad a munkát, vagy valami nem tetszik — kérdezgették tovább.

Akkor elmondta: azért megy el, mert attól tart, hogy rossz munkájáért elbocsátják.

Az egyik fiatal nevetve vágott a szavába:

— Szamár vagy! Inkább azon törd a fejed, hogyan tudnád megjavítani a tSÜgBkád!

Csak nehezen látta be, hogy valóban ez a feladat. De társaival szembeni bizalmatlansága ezután sem múlott el.

— Hallod-e, — szólt hozzá másnap a brigádvezetö. — ne húzd fel annyira a talicska szarvát, mert kifárad a karod, a föld egyrésze meg kihullik. Vigyázz arra is, hogy hogyan öntöd kifelé a homokot. Billentsd a talicskát egy kicsit előre, aztán fogd meg a két lábát és úgy döntsd ki.

Csak bólogatott rá, de a tanácsot nem fogadta meg, nem hitt benne. Amikor később megkérdezték, azt felelte:

— Jobb így nekem.

" *

Nem sokkal ezután megjelent a brigádversenyértékelés.

— Két százalék híja, hogy elsők lettünk — jelentette be szomorúan a brigávezetö. — S ennek te vagy az oka — fordult feléje. — Hiába beszélünk neked, hiába akarunk segíteni, semmi sem használ. Javíthatatlan ember vagy!

Ezután már mindenki úgy beszélt róla, mint „javíthatatlan“ emberről. Ha a győztes brigáddal találkoztak és a versenyre terelődött a szó, gyorsan „megokolták“ a vereséget:

— Könnyű nektek, de nálunk van

a „jávittetatlan'1 eipberl

Sportolók

a dolláriüggöny mögött

Nálunk már régen leszoktak arról, hogy a sportra úgy tekintsenek,, mint szenzációs teljesítményekre. A szovjet testedzés mintája nyomán arra vettünk irányt, mint ahogy azt Klement Gottwald elvtárs tanítja, hogy a testedzés dolgozóink örömét és felüdülését szolgálja. Elértünk és el fogunk érni ezen a téren örömteli eredményeket és sikereket. Tanúskodik erről az a mérleg, amelyet a múlt év kezdetén és ez év elején tettünk, ez pedig azt mutatja, hogy az Ifjúsági Sportjátékok minden mértékben sikerültek.' Mindamellett nem szabad elfelejteni az élvonalbeli futóink csúcseredményeit sem. Ezeket a futókat testnevelésünk mindenben támogatja és segíti.

Egyébként milyen azokban a kapitalista államokban a sport, ahol ez piszkos kereskedelmi üzletnek egy döntö része. A testedzésnek ezek a vámszedöi magasabb haszon utáni vágyukban gyakran nem tőrödnek azzal, hogy a sportolók egészségét tönkreteszik. Ezeknek még a sportban is a legfontosabb a pénz, amelyet mint amerikai életformát plántálnak át Mr. Truman más kapitalista dollárterületére. Természetesen legnagyobb a piszkos üzleti számítás ott, ahol a legnagyobb a remény a haszonra, tehát a futballnál. Angliában, a labdarúgás bölcsőjében és Amerikában leghűségesebb tanítvány országában a viszonyok lassan szintén hasonlóak lesznek. Hozunk néhány szemelvényt, amit az előbbiekkel kapcsolatban egy-két kapitalista lapból vettünk ki.

Az angol lapok nagy szenzációval hozzák a közönség tudomására, hogy a legfiatalabb, fizetett futballista Angliában a 15 éves Bob Pawy Bolton Wanderers klubjából. Van is mivel dicsekedniök az angoloknak. Ez aztán valóban szép szenzáció. Szép feltétele a további fizikai fejlődésnek a 15 éves gyerek részéről, aki néhány libráért mint nehéz „profit“ elveszti egészségét és a felfogását arról, hogyan néz ki valóságban a sport.

Norvégia győzelme az északi nem- zétek kupamérkőzésében meghozta a maga „gyümölcseit“. A külföldi klubok hatalmas dollár, libra, frank, líra mennyiséggel akarták érdekeltté tenni a norvég játékosokat. Először jöttek az olaszok, akik szerződtették Ragnar Ardensent, a Lazio Roma klub részére, Knut Andersent, az FC Padua és Per Bredersent, az FC Novara klub részére. A holland futballszövetség hűen lépked kormánya és ennek óceánon túli kenyéradó gazdái után. Az utolsó ülésén a kormány TJtrechban 52 szavazattal 24 ellenében elfogadta, hogy a legközelebbi időben felveszik a kapcsolatot Nyugat-Németország labdarúgóival. (Sin)

Szeptemberben már 105 százalékos átlagteljesítményt ért el. De „tanítványa“ negyven százalékkal megelőzte.

Ezt behozom, ha törik-szakad — határozta el magában.

Ezután már gyakran kérdezgette a brigádvezetöt, hogyan lehetne ezt meg azt a munkát jobban, gyorsabban elvégezni. S hasznos tanácsot adtak tái'sai is. S a „javíthatatlan“ javíthatónak bizonyult. Amikor a november 7-i, munkaversenyt értékelték, második lett a brigádban, november végére pedig brigácielsö.

»

Eddig tart az én történetem. Hadd köszönjem meg a végén mégegyszer az .elvtársnönek, hogy elvtársi segítséget nyújtott nekem, a „javíthatatlan“ embernek — mosolyodik el búcsúzóul. Sármezei Sándor.

Új Ifjúság — a CsISz Szlovák Központi Bizottságának hetilapja. Kiadja a Sniena, a CsISz Szlovák Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava, Soltésovej 2. — Szerkeszti' a szerkesztőbizottság. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Soltésovej 2. Telefon: 345-51, 2, 3, 229-31, 3, — Nyomja a PRAVDA n. v. nyomdája, Bratislava. — Előfizetés egy évre 100.— Kés, félévre 50.— Kés. — A posíatakarélipénztári befizetőlap száma: S-13.890. — Hlr- (apbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivataltól. Feladó é« irányító postahivatal Bratislava ‘i.

A sport a Komszomol munkájának fontos része

Versenyuszoda egy szovjet faluban

Látogatás eev virágzó kolhoz sportkörében

A téli sport örömei már nem a kiváltságosaké, fiatalságunk érdekelt

szolgálja.

Csak a brigád egy újonnan jött lánytagja nem értett egyet a többiekkel:

— Nem hiszem, hogy javíthatatlan. Nálunk nincsenek o yan embe- rekMásnap ebédszünetko • odajött hozzá a kislány.

— Tanácsot szeretnék kérni tőled —- szólította meg ár táti a i arccal.

A fiúnak még a szája is elállt az álmélkodástd!:

— Tőlem ?!

— tgen, tőled — pergi tt a leány nyelve. — Tudód, csak n ihány napja dolgozom ,a brigádban és szokatlan á munka. Estére nagyon kifáradok, a teljesítményem négis kevés. Mutasd ‘ még, hogyan csinálod te?

A „javíthatatlan" ember gyanakodva vizsgaIgatta, a leány arcát, de nem látott rajta semn i huncutkodást. Egy darabig zavartan hallgatott, restelte bevallani, hogy ö bizony kevés jó módszert adhat neki. Rekedten felelte:

— Hát megkísérelhetjü t.

Délután már komolyan oktatgatta a leányt:

— Ne tartsd olyan magí san a talicskát, mert elfáradsz, m>g kiömlik a föld.

Ő maga is úgy csinálta,

jelvény. Különösen sok GTO- jelvényest láttunk- a koraszo- molisták között. A Komszomol- szervezet a motorja a sportkör munkájának, s mint az egész Szovjetunióban, ebien a faluban is a Komszomol irányítja a sportmunkát. A sservezet vezetői fontos kötél ességüknek

tartják, hogy végrehajtsák a Komszomol Központi Bizottságának sportról szóló határozatait, amelyet a Ke zponti Bizottság évente kétsjer, a nyári és a téli sportidény előtt hoz. A sportkör vezetői é; tagjai elmondották, hogy a helyi Kom- szomol-szervezet támogatása nélkül nem tudtak volna ilyen eredményeket elérni.

A dimidovai Len nről elnevezett kolhoz a legjobbak közé tartozik. Jelentői állatállománya, nyolc gépkocsija, mezőgazdasági gépei vannak. A kolhozt jó munkája jutalmául a Lenin-renddel törtették ki. Ebben a kolhozban tett látogatásunk szovjetuniópeli utunk egyik legszebb emléke marad.

Elmondta Hámc rí László, a Szovjetunióban járt magyar sportküldöttség tagja.

moszkvai Metro építőinek kedvelt foglalkozása a sport. A 20-as számú aknában például minden negyedik ember sportol. Elövájárok, gépészek, lakatosok, esztergályosok, betonozok a műszak befejezése után, .hetenként többször is ellátogatnak a stad’onba, ahol ökölvívással, könnyű- és nehézatlétikával, labdarúgással, tenisszel foglalkoznak. A metroépitök szeretik a turisztikát, a korcsolyázást és a síelést is.

A 20-as számú akna sportolói közül a legtöbben az atlétikát szeretik: ezek mintegy ötvenen vannak. Platonov elövájár, Mahotina vésnökuö, Durnyev kompresszorlakatos, Hoiodnova könyvelönö és sokan mások vannak közöttük. A sportolók nemrégiben az első helyet vívták ki az országos atlétikai bajnokság városonként megrendezett versenyeinek első fordulójában.

A 20-as számú akna labdarúgó- csapata a legjobbak egyike a moszkvai Metro építkezésén. A sízök Moszkva Komintern kerületének egyik legerősebb csapatát alkotják. A hárem utóbbi tél alatt veretlenek a kerületben. s

Ivan Komolev elövájár, két esztendeje dolgozik a 20-as számú aknában. Szabad idejét sporttal, elsősorban akrobatikával tölti. A sportnak ebben az ágában nagyszerű eredményeket ért el. 1951 áprilisában a megtisztelő sportmesteri címet adományozták neki. Ivan Komlewel együtt kezdett az akrobatikai körre járni. Róza Szármo- gyejkina szerszámlakatosnő, aki nemrégiben szintén megkapta a spörtmesteri elmet.

A metroépitök előtt nagyszerű lehetőségek állnak az edzésekhez: stadion két labdarúgópályával, tornatermekkel, teniszpályákkal, röplabda- és kosárlabdapályákkal, uszodával és egyéb létesítményekkel. A stadionban szakképzett edzők és oktatók dolgoznak. így például az atléták edzését Baranov sportmester, a Szovjetunió bajnoka és rekordere, valamint Jakusenko, a sport érdemes mestere vezeti. Az ökölvívókat Ogurer.kov és Birk, ismert szovjet ökölvivők edzik. A síelőkkel N. Szmirnov, szovjet versenyző foglalkozik.

A szervezetet erősitö és fejlesztő sportolás kedvezően mutatkozik meg a metroépitök termelő munkájában is. A 20-as számú akna sportolói egyszersmind a legjobb munkát végzik. Viktor Gorhov Komszo- mol-br’gádja, amelyikben valamennyi munkás sportol, rendszeresen túlteljesíti termelési feladatát 150—100 százalékra. Ivan Vlaszi- csev, Valentyina Mahotyina, Olga Juzsanyina sportkedvelőket a vállalatnál végzett jó munkájáért, a Komszomol Központi Bizottságának díszoklevelével tüntették ki.

A sport a Szovjetunióban a széles dolgozó tömegek közkincse, a szovjetfiatalság életének fontos íjászé.

Kievből gépkocsin indultunk el, egy kis faluba, amelynek kolhoz-sportkörét meg akartuk tekinteni. Rövid utazás után érkeztünk meg Dimidovába, ahol mintegy 350 család él. A falu Leninről elnevezett kolhozának dolgozói, fiataljai nagy szeretettel fogadtak bennünket, mi pedig igyekeztünk mindent jól megfigyelni, feljegyezni, hogy a látottakat itthon hasznosíthassuk.

Elbeszélgettünk a Kolhoz- nyik-sportkör öttagú vezetőségének tagjaival és a sportolókkal. A vezetőség elnöke kom- szomolista. A kolhoz sportköre 1949-ben alakult meg, jóllehet a falu fiataljai már előzőleg foglalkoztak sportolással. Az elvtársak elmondották, hogy a sportkörben hat szakosztály működik: röplabda, atlétikai,

úszó, sakk, kerékpár és a ne- hézatletikai szakosztály, ez utóbbiban két sportágat, a birkózást és súlyemelést űzik. Amikor az úszószakosztályról hallottunk, meglepődtünk.

Úszás itt, egy faluban? Hol van itt erre lehetőség?

Kísérőink válaszul megmutatták a kolhoz sportlétesítményeit. A sportkör sportpályával rendelkezik, két röplabda- pályát, egy kosárlabdapályát is láttunk, a kultúrház egyik külön, erre ä célra szolgáló termében pedig a birkózók és súlyemelők tartják edzéseiket. Csakhamar odaértünk az uszodához. Ötvenméteres, hatpályás szabályos versenymedence. A kolhoz fiataljainak állandóan alkalmuk van arra, hogy úsz- szanak és élnek is ezzel a lehetőséggel. Az úszók szorgalmasan készülnek itt a járási, kerületi versenyekre. Emellett valamennyi szakosztály sportolói rendszeres edzéseket folytatnak a sportpályákon szakképzett edzőik vezetésével. Az edzők az edzések vezetését társadalmi munkában végzik.

Csodálkoztunk, hogy itt — nem messze a sokat szenvedett Kievtől — ilyen gazdag, virágzó kolhozt és sportkört láttunk.

A fiatalok elmondották, hogy kolhozukat és szinte a földig lerombolták a fasiszta megszállók. A felszerelést elvitték, az állatokat elhajtották s kivonulásukkor a házakat is felgyújtották. A falu dolgozói

azonban hamarosan munkához láttak. A kievi komszomolisták nagy segítséget adtak az újjáépítéshez, ötezer kievi komszo- molista végzett itt rohammunkát. Csakhamar ismét felépült a kolhoz, s az ifjúság elhatározta, hogy társadalmi munkával sportteljesítményeket épít. Ebben is segítettek munkájukkal a kievi fiatalok, a Párt és a kormány pedig minden támogatást megadott a kolhoz sportolóinak. így teremtették meg a virágzó kolhoz sportkört, amelyben ma sokszáz falusi sportol.

A sportkör munkájának alapja a GTO testnevelési rendszer, erre építik fel a szakosztályok edzéseiket is. Sok olyan dimidovai dolgozót láttunk, akiknek mellén ott díszlett a GTO-