Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-24 / 49. szám

—■ ................................................ Ú) IFJÚSÁG-----------------------------------------A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatinak tervezete

nehéz- és általános gépiparunkban szűk kereszt- metszet mutatkozik az acélkohókban és öntödékben. Az egyik vagy másik üzem, illetőleg ipari ágazat egész kapacitását telies mértékben nem lehet kihasználni azért, mert különleges félkészárúkban mutatkozik éppen hiány.

Ipáink gyorsabb és harmonikusabb fejlődését ugyancsak gátolta az elégtelen együttműködés. És ez nemcsak a különböző minisztériumok üzemei között mutatkozik, hanem ugyanazon minisztériumokhoz tartozó egyes üzemekben is. A háború előtti Csehszlovákia ipara mondhatnánk evvetlen egv gépet sem gyártott teljes egészében. A nemzetközi monopóliumok körültekintően gondoskodtak arról, hogy a gépek bizonyos részét és rendszerint a legfontosabb, legérzékenyebb részét, a külföldről hozzák be. Iparunk ma ettől a függőségétől megszabadult. A Szovjetunió hathatós technikai segítségével iparunk elsajátítja a legbonyolultabb gépek és műszerek gyártását is. De. hogy ennek meg legyen a megfelelő eredménye, annak érdekében az szükséges, hogy az üzemek között, amelyek ennek gyártásában részesek, meglegyen a szoros és pontos egvüttműködés. Mindeddig e tekintetben erősen kullogunk. Egy üzem a meghatározott tervszerinti gépet gyártja, a másik és harmadik üzem azonban, amelvnek gondiára lett bízva a gép kiegészítéséhez elkerülhetetlenül szükséges alkatrész gyártása, lemarad. Ennek következtében az üzemek között termelési feszültség áll be, amely anyagi és pénzügyi eszközök lekötését vonja maga után és a tervhatáridők megsértését.

Iparunkban még sok a ki nem használt kapacitás. így pl., az állandóan működő üzemek kivételével,^ kevés üzemben érvényesül a telies mértékben érvényesített kettős műszak. így a gépek és a berendezés a nap túlnyomó részében kihasználatlanul maradnak, ugyanakkor nem ritkaság, hogy új üzemek felépítésének követelményét támasztják fel.

Ha közös nevezőre akarjuk hozni iparunk, de nemcsak iparunk elégtelenségeinek többségét, úgy vélem, megállapíthatjuk, hogy ez az állami- és munkafegyelem föntről egészen le megnyilvánuló hiánya. A párt és a kormány határozatait nem teljesítik pontosan, következetesen ,és idejében. A minisztériumok és az egyes főigazgatási szervek szektoraikat nem igazgatják elég operatív módon. Nem ellenőrzik elégségesen az alájuk rendelt üzemeket, nem segítenek elég hatékonyan a gyenge pontok kiküszöbölésében. A megállapított hibákból nem vonják le elég gyorsan és tökéletesen a szükséges következményeket. Egyes vezető gazdasági tényezőink a személyes felelősség kérdése elől kitérnek. A helyes határozatok teljesítését és megoldását nem követelik elég keményen és következetesen. Mindezek és ehhez hasonló jelenségek sértik az állami és munkafegyelmet, ami ma az egyik fő gátló oka népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődésének. Ezért úgy vélem, hogy az állami és munkafegyelem megszilárdítása fölülről egész lefelé a párt egyik elsőrendű feladata.

Mezőgazdaságunk nagy átalakuláson megy át. Az egyéni gazdálkodásról a kollektív gazdálkodásra tér át. Különösen ebben az esztendőben volt figyelemre méltó az EFSz-ek számának növekedése. 1952 október 30-ig 8636 EFSz működik hazánkban, ezek közül 1356 I. típusú, 2370 II. típusú, 4499 III. típusú, és 411 IV. típusú. A felszántott mezsgyéin EFSz-ek száma 6880, azaz az összes községek 48 százaléka. A II.. III. és IV. típusú EFSz-ekben 289.401 mezőgazdasági egység tömörült 2,337.425 hektár mezőgazdasági földterülettel. A III. és IV. típusú EFSz-ek földterületének kiteriedése az egész mezőgazdasági földterület 24.6%-át. köztársaságunk szántóföldjének 27.4%-át teszi ki.

Ebben az esztendőben a növényi termelés az 1948. évhez viszonyítva búzában, árpában, olajos magvakban, cukorrépában, burgonyában, lenben, kenderben magasabb volt és a mezei takarmányokban egyenlő volt. Rozsban, zabban, komlóban és réti szénában alacsonyabb volt. A hektárhozamok 1948-hoz viszonyítva ebben az esztendőben búzában. rozsban, árpában, zabban, olajos magvakban, burgonyában és takarmányban nagyobbak voltak. A hektárhozam ezzel szemben kisebb volt cukorrépában, lenben, kenderben, komlóban és réti szénában. A háború előtti 1934—1938. évek közötti átlaghoz viszonyítva ebben az esztendőben elért hektárhozamarnk a gabonaneműek minden fajtájában magasabbak voltak, azonban alacsonyabbak voltak a hozamok a kapásokban és a takarmányokban.

Az állattenyésztés tekintetében az idei mezőgazdasági állatállomány az 1948-as évhez viszonyítva a tyúkállományt kivéve minden fajtában magasabb volt. A szarvasmarhaállománv 24%-kai. a tehén- állomány 20% -kai, a sertésállomány 74%-kai, az anyasertés 42%-kal, a birka 131%-kal magasabb, míg a tyúkállomány 5%-kai alacsonyabb. A háború előtti 1937-es évhez viszonyítva az állatállomány

magasabb: sertés, anyasertés, birka tekintetében, ezzel szemben kisebb a szarvasmarhaállomány, a tehén- és a tyúkállomány tekintetében. A hús-, tej- és tojástermelés az 1948-as évhez viszonyítva idén magasabb volt. A vágómarha termelése 36%-kai, a vágóborjú 53%-kal, a vágó sertésé 107%-kal, a tejé 41%-kal, a tojásé 57%-kal magasabb. A háború előtti 1937 esztendőhöz viszonyítva ebben az esztendőben a hústermelés vágómarhából és vágósertésből magasabb volt, egyenlő szintet ért el a vágóborjúból, alacsonyabb volt viszont a tej és a tojás termelése.

A mezőgazdasági termékek felvásárlásának terve az 1948-as évi felvásárlási tervhez mérten lényegesen magasabb ebben az évben. A növényi termékek tekintetében az idei terv a gabonaneműekben (azaz a kenyér- és a takarmánygabonaneműekben), szénában és szalmában teljesítve lesz. Ugyanakkor terven alul marad a felvásárlás a hüvelyesekben, olajosokban, burgonyában, ' cukorrépában, gyümölcsben, zöldségben és komlóban. Az állattermelés idei felvásárlási tervét egészben a vágómarha tekintetében teljesítjük, terven alul marad a tej- és a tojásfelvásárlás. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termékek felvásárlásában emelkedik és ebben az esztendőben a gabonaneműek 27%-át, az olajosmagvak 52%-át, a burgonya 11%-át, a vágómarha állomány beleértve a borjúállomány 30%-át, a sertésállomány kb. 47%-át, a baromfiállomány kb. 18%-át teszi ki.

A fenti adatokból világos, hogy az utóbbi négy esztendő során a mezőgazdasági termelésben főleg, ami a mezőgazdasági állatállományt illeti, bizonyos előrehaladást értünk el. Egyidejűleg azonban megmutatkozik az is, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem elégséges. Népünk közélelmezése az élelmezési és könnyűipari szükséglet kategorikusan megköveteli mezőgazdasági termelésünk jelentős fokozását, mind a növényi termelés, mind az állattenyésztés szempontjából.

A mezőgazdasági földterület terjedelme nálunk korlátozott. Annál fontosabb, hogy egy talpalatnyi mezőgazdasági földterület se heverjen parlagon. Ez főleg a határmenti vidékre vonatkozik. A határvidék népigazgatási szervei, a helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságok, valamint az ottani párt- szervezetek nem járhatnak örökké közönnyel a meg nem művelt földek, mezők és legelők körül, amelyen ma a gaá búrjánzik. Az örökké ismételt kifogásokat hogy a határvidéken elégtelen a munkaerő, nem lehet elismerni. A közigazgatási és pártszerveknek, az EFSz-nek az állami birtokoknak a határvidéki járásokban éppen az a feladatuk, hogy megtalálják és érvényesítsék azokat a módszereket, miként lehet az adott erőkkel és az adott eszközökkel a határvidék szántóföldjein a legtöbb hasznot elérni.

A feladat tehát az, hogy nem szabad a földeket parlagon hagyni, minden talpalatnyi mezőgazdasági földterületet, mind a belországban, mind a határvidéken meg kell művelni. Ezt' a feladatot különben minden időben természetesnek tartottuk. Ám ezzel még nincs megoldva a mezőgazdasági termelés problémája. Hogy ez megoldást nyerjen, habozás nélkül, bátran rá kell lépnünk a hektárhozamok fokozásának útjára, meg kell valósítanunk a gazdasági állatállomány hasznothajtóságának fokozását. Minden egyes hektár mezőgazdasági földről minél nagyobb hozamot kell betakarítani, minden egyes fiatal baromból nagyobb hasznot kell elérni — ime, ez legyen az iránvelv. ez legyen a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben, az állami birtokokon, a traktorállomásokon, egyszóval a vidéken minden mezőgazdasági dolgozónak becsületbeli érdeke. A hektárhozamok emelése az állatállomány hasznot- hajtósága fokozása tekintetében mindi0, nagyobb feladatot fognak játszani az EFSz-ek. Éopen ezért a falunak szocialista vágánvra való további áttérése szemnontiából a pártnak és a kormánynak fokozott figyelmet kell fordítania az EFSz-ekre. Az EFSz-ekben és általában a falvakon most folyik a vita az EFSz-ek mintaalaftszabályzatáról. Most folynak az előkészületek az EFSz-ek országos kon- greszusára, amely hivatott lesz ezen alapszabálvza- tok jóváhagvására. A mintaalapszabályzatok javaslata azokból a tapasztalatokból indul ki, amelyeket az EFSz-ek eddigi építésének folvamán szereztünk és azon a véleményen vagvok. hogy megfelel az EFSz-ek ezidőszerinti fejlődési szakaszának. Az új mintaszabályzat, amelyet a szövetkezeti dolgozók széles rétegének aktív közreműködése hozott létre, további kiinduló pontul kell. hogv szolgáljon az EFSz-ek építése, megszilárdítása és kiterjesztése szempontjából, hogv minden egyes EFSz szocialista szövetkezetté váljon és tagjai jómódúak legvenek.

Az EFSz-ek alapjainak kiszélesítése és a mező- gazdasági termelés általános feladata, azaz a hektárhozamok, a gazdasági állatállomány hasznothajtóságának növelése egyre élesebben hangsúlyozza ma is már és a jövőben még élesebben fogja hangsúlyozni a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének kérdését. A földművelésügyi minisztérium

becslése szerint, a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének foka az 1951-es év 27%-ával szemben 1952-ben 31%-ra emelkedett. Ebből a szántási munkák gépesítése 31%-ot a tavaszi vetés 12% - ot, a gabonaneműek kaszálása 47%-ot, teszi ki, míg a kultivációs munkák gépesítési százaléka jelentéktelen. Az állami traktorállomások idei munkája valamivel megjavult. Az állami traktorállomások munkálatai 1951-hez viszonyítva 7%-kai megnövekedtek, az EFSz-ekben való munkálatai 37%-kai emelkedtek.

Összesen hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági fnunkálatok gépesítése nálunk még alacsony fokon áll. A traktorpark összetétele a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szempontjából, amely pedig állandóan növekvő irányzatot mutat, előnytelen. Ennek ellenére a meglévő traktorállomány mind a traktorá.llomá- sokon, mind az állami birtokokon nincsen kellően kihasználva. Ez részben a javítás alatt álló traktorok magas számának tudható be, részben pedig a megfelelő mezőgazdasági gépi felszerelések hiányának.

Ez majdnem valamennyi mezőgazdasági gépi felszerelésre, főleg a kultivációs gépekre vonatkozik, amelyek nagy mértékben pótolják a kézi munkát. Míg a Szovjetunióban a traktorállomások a mezőgazdasági munkának 170 fajtáját végzik, addig a mi traktorállomásaink csak 48-at. Ez megmutat ja azt, mennyi mindent kell még behoznunk a mezőgazdasági munkálatok gépesítése terén.

Ez nemcsak azért jelent komoly problémát, mert a mezőgazdasági munkák gépesítése lehetővé teszi a hektárhozamok és az állatállomány haszriothajtósá- gának növelését kevesebb munkaerő alkalmazása mellett, hanem komoly problémát jelent főleg azért is. mert a mezőgazdasági munkák gépesítésének állandó fokozása nélkül nem lehet tartósan megszilárdítani a már létező EFSz-et és kiszélesíteni az EFSz- ek mozgalmát. Ha a mi viszonyaink szerint Lenin ismert definíciójával élünk, a következőket mondhatnánk: kollektivizáció plusz gépesítés, plusz villamosítás, — íme ez a falu szocialázása.

Nagy feladat áll a földművelésügyi minisztérium és azon minisztériumok előtt, amelyeknek hatáskörébe a mezőgazdasági gépek gyártása tartozik, hogy gyorsított ütemben kidolgozzák és egyben elöterjesz- szék a kormánynak mezőgazdaságunk sokoldalú gépesítésének hosszúlejáratú tervét. Állami traktorállomásaink és állami birtokaink előtt áll a feladat, hogy a létező gépparkot sokkal hasznosabban és tökéletesebben használják fel, hogy a gépparkot tökéletes rendben tartsák és szégyenszemre ne tűrjék, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején olyan gépeket ne lehessen munkába állítani, amelyeknek sérülését már régen ki lehetett volna küszöbölni.

Sürgős megoldást igényel a takarmány kérdése is.

A háziállatok száma növekedőben van, a takarmányalap azonban nem emelkedik. Itt a mezőgazdasági dolgozóinknak arról kell gondoskodniok: elsősorban, hogy az adott földből magasabb takarmányhozamot érjenek el, és ezzel bővítsék a takarmányalapot, másodsorban, hogy gazdaságosabban gazdálkodjanak a takarmányokkal, óvakodjanak az elraktározás és a takarmányozás során járó veszteségekkel. Harmad- sorban a takarmányozási technikát javítani, kiselejtezni azokat a darabokat, amelyeknek hasznothajtó- sága minimális és azoknak számát olyanokkal helyettesíteni, amelyeknek hasznothajtósága állandóan emelkedik.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az állattenyésztés terén az állatnevelés és a nemesítés munkája nem kielégítő.

Az összes tehenek számának körülbelül csak 5 százalékát, az összes anyasertések számának körülbelül 4.5 százalékát ellenőrzik hasznosság szempontjából.

Az állatgondozó -munka lényeges kibővítésével növekszik a gazdasági állatállomány hasznossága; a tehenek átlagos tejhozama hasznossági ellenőrzés alatt kb. 52 százalékkal magasabb és az anyasertések átlagos ellőképessége hasznossági ellenőrzés alatt kb 49 százalékkal magasabb, mint az országos átlag.

Aránylag kevéssé érvényesülnek még nálunk a haladó szovjet agrotechnika és zootechnika tapasztalatai. Főleg a gabona keresztsoros és szűksoros vetésé- , ről, az előhántós ekével végzett szántásról, a nyári burgonya ültetésről, a rozs pótbeporzásáról, a borjak rideg neveléséről, a tehenek Malinyina módszere szerint történő feiéséről és takarmányozásáról, a fajközi keresztezésről stb. van szó. A szovjet tapasztalatokat aránylag leginkább az állami gazdaságok, majd az EFSz-ek, legkevésbbé pedig a magánszektorok használják fel. Sok olyan EFSz és állami gazdaság van, amelyek fényes eredményeket érnek el a hektárhozamok emelésében és a gazdasági állatállomány hasznosságának fokozásában, azonban ezen eredmények népszerűsítése és elterjesztése egyáltalában nem kielégítő. Hasonlóképpen tudományunk, melynek népi demokratikus rendszerünk soha nem látott tevékenységi lehetőségeket nyújt, nem használja ki teljes mértékben e lehetőségeket és nem segít kellőképpen szocialista nagyüzemi termelésünk fejlesztésében. Ezért az a feladat, hogy mindenképpen fejlesszük a tudományos és gyakorlati dolgozók kezdeményezését 7