Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-24 / 49. szám

-------------------------------------Ui irJUSAG-------------------------------------A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatának tervezete

vettek, hogy megakadályozzák a leleplezést. Érv szóval, széleskörű bűnszövetkezet működéséről volt itt szó, korlátlan felelősséggel.

És végezetül: a mi részünkről nem történt meg a munkának és tevékenységnek a minden egyes kommunistára, legfőképpen pedig a felelősségteljes állásba helyezett kommunistára kiterjedő rendes, konkrét, állandó és a naponta megismétlődő ellenőrzés. Nem történt meg az az állandó ellenőrzés, hogy ki mint végzi a párt és kormány által elfogadott határozatok teljesítését. Gyakorta fordult elő, hogy az embereket inkább beszédeik és kevésbbé tetteik szerint ítéljük meg.. Néhány körülményt tettem itt szóvá, elvtársak és elvtársnők, amelyek az államellenes összeesküvő központ leleplezését és ártalmatlanná tételét megnehezítették. Az államellenes összeesküvő központ kivizsgálása és tárgyalása során egy újabb olyan összekötő csatornát lepleztünk le, amelyen keresztül magába a kommunista pártba hatoltak be az árulók és kémek. És ez a cionizmus. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az Izrael állam megteremtése után és annak az Északamerikai Egyesült Államok alá való alárendeltsége miatt a cionista szervezetek minden ágazata az amerikai .kémszervezet része lett. Egyenesen ideális eszköze lett, hogy behatoljon a munkásmozgalomba, hogy a kommunista pártok keretén belül az ügynökök toborzására szolgáljon. A cionista szervezetek és amerikai főnökeik gálád módon visszaéltek azokkal a szenvedésekkel, amelyeket Hitler és a többi fasiszták a zsidóságnak okoztak. Határozottan állíthatjuk, hogy Auschwitz és Majdánek üszkéből akarnak maguknak tőkét kovácsolni. Normális viszonyok között a volt bankár, gyáros, nagybirtokos, vagy kulák a kommunista pártba nehezen került volna. És semmi esetre sem vezető pozícióba. Ám a zsidószármazású és cionista érzelmű embereknél osztályeredetükre nem igen néztek. Elősegítette ezt az antiszemitizmus elleni velünk született ellenszenv, a második világháború során elviselt szenvedések iránti tisztelet, amely szenvedéseknek részesei a zsidók voltak. Azelőtt, a háború előtt ez a veszély nem volt ilyen nagyméretű. De a háború után, miután a cionista szervezet és maguk a cionisták az amerikai imperializmus ügynökei lettek, a helyzet alapjában megváltozott. Ma a cionizmus veszedelmes és ádáz ellenségünk.

Vájjon a zsidó származású ember egy és ugyanazt jelenti-e, mint a cionista? Nem! Döntő jelentőséggel bír az illetőnek osztályszármazása, ugyanígy szülőhazájához való viszonya, a szocializmushoz való odaadása és munkája a szocializmusért. Hasonlóképpen a cionizmus elleni harcnak semmi köze sincs az antiszemitizmushoz. Az antiszemitizmus a barbár fajelméletnek egyik válfaja. A barbár fajelmélet egyet jelent azzal, amü ma az amerikai supermanok, azaz a hitleri Übermenschek, táplálnak, a négerek, a gyarmati nemzetek és nem gyarmati nemzetek iránt. Az anticiortizmus egyet jelent az amerikai kémszolgálat, az amerikai diver- zánsok és felforgató ügynökségekkel szembeni védelemmel. Két különböző dologról van szó tehát. Ég és föld közöttük a különbség.

A per folyamán egyes emberek azon csodálkoztak, hogy a vádlottak állítólag mily „készségesen“, vallanak, hogv állítólag „mindent beismernek“. Pedig ez tévedés.

Elsősorban is az áruló összeesküvők pusztán csak azt ismerték be, amit rájuk bizonyítottak, amit egyszerűen eltagadni nem tudtak. Kezdetben mindannyian állhatatosan tagadtak. Minden egyes vádlottra fokozatosan, lépésről-lépésre kellett a tényeket rábizonyítani. Tényekkel, bizonyítékokkal, tanúkihallgatásokat, szembesítésekkel stb., kellett a bizonyítást végrehajtani. A vizsgálat során ezenkívül a vádlottak újból és újból kísérletet tettek, hogy a vizsgálati szerveket tévútra vezessék. Ez különösképpen Szlánszky lefogatásáig történt így, akiről azt hitték, hogv mégis csak kirántja őket a vízből. A vizsgálat első fázisában egyesek félrevezető vallomásaikkal odáig mentek, hogy a dolgokat úgv állították be. mintha az egész összeesküvés Szlánszky ellen irányult volna. A vizsgálati fogság során tanúsított tagadásukból, csalásaikból, csűrés és csavarásaikból arra lehet következtetni, hogy a főtárgvalás során sem vallottak be mindent. Pusztán azt ismerték be, amit rájuk bizonyítottak, amit már tapadni nem tudtak. A többit általános nyilatkozatokkal és szónoklatokkal kendőzték. Hasonlóképpen jár e! minden bűnöző, akire a bűncselekményt rábizonyították. Ezt tették a Szovjetunióban a trockista, bucharinista gonosztevők is a háborúelőtti bűnperek során. Nincs oka annak, hogv úgy vélekedjünk, hogv az államellenes összeesküvő központ tagjai másként cselekedtek. Az államellenes összeesküvő központ leleplezésével és ártalmatlanná tételével kapcsolatosan ellenségeink a CsKP gyöngeségéről és felbomlásáról kiabálnak. Hasonló regéket hallottunk a Szovjetunió Kommunista Pártjáról is, amikor az a trockista, bucharinista bandával leszámolt. Hogy ez végül is hogyan végződött, az közismert. Ha tehát az urak saját szavaiknak hinnének, megállapíthatnánk a következőket: csak vigasztalják magukat,

terveiket csak építsék efajta vigaszra. Dehát hisz ők sajátmaguk sem hisznek ebben. Éppen ezért ordítoznak oly dühödten ellenünk. Éppen azért, mert saját kömvezetünkből kivertük az ügynökeiket, szörnyetegeiket, akiket ellenünk eszközül akartak felhasználni. Vagy vájjon erősebbek voltunk akkor, amikor saját sorainkban az amerikaiak ötödik hadosztályának tagjai, az árulók, az idegen ügynökök jártak? Maga a józan ész felel erre: nem! De minden bizonnyal erősebbekké válunk, hogy ennek az amerikai ötödik hadosztálynak fejét lemetszettük. (Viharos, hosszantartó taps.) Nincs az a szervezet, amely a fertőzéssel szemben immunis lenne. Az ember megfertőzheti magát, de legyőzi a fertőzést, ha legyűri testében a fertőző baktériumokat, ha kivágja testéből a fertőzött helyet, — ez saját, egészséges alapját és erejét bizonyítja. És a párt és annak vezetése, mint egész? Azt bizonyítja, hogy a párt és annak vezetése le tudott számolni az árulókkal, tekintet nélkül arra, hogy mily személyekből rekrutálódott és mily pozíciókat töltöttek be, s vájjon ezt nem bizonyítja-e a munkásosztály ügye, a nép ügye, a nemzet ügye, a szocializmus ügye iránti tántoríthatatlan hűségünket? Vájjon nem azt bizonyítia-e, hogy mily komolyan gondoltuk figyelmeztetésünket, hogy nálunk semminemű árulónak fái az égig nem nőnek, hogy előbb vagy utóbb mindegyikükre sor kerül. (Viharos taps.) Azt hiszem, hogy igen.

A per során gyakorta volt szó arról, hogy az összeesküvők nálunk a „Titó-féle utat akarták járni“. Ezt a megállapítást helyesbíteni kell. Helyesbíteni abban az értelemben, hogy nálunk a Titó- féle típusú emberek számára hely nincs. (Viharos taps.) És azok. akik nálunk az áruló Titót akarnák utánozni, ott végzik, ahol Szlánszky végezte. (Hosz- szantartó,. szűnni nem akaró, viharos taps). Én megismétlem: nem, Csehszlovákia nem lesz második Jugoslavia! (Hosszantartó taps.)

n.

Nemzetgazdaságunk fejlődéséről az ötéves terv négy éve során

Most pedig áttérek nemzetgazdaságunk felépítésének néhány kérdésére.

Az ötéves terv negyedik évének végéhez közeledünk, hasznos lesz tehát, ha megvizsgáljuk, hogy milyen utat tettünk meg eddig. Ami az idei évet illeti, hangsúlyozni kívánom, hogy az elmúlt hónap gazdasági eredményeit pontosan megvizsgáltuk. Ami az utolsó hónapot illeti, eddig csak becslésekre szorítkozhatunk úgy, hogy az egész évi tényleges eredmények vagy valamivel magasabbak, vagy valamivel alacsonyabbak lesznek. Ennek azonban nem lesz lényeges befolyása a negyedik évi gazdasági fejlődés egész képére.

Ismeretes, hogy a legtöbb kárt az összeesküvő árulók éppen a gazdasági szakaszon okozták. Ennek ellenére nem sikerült nekik nemzetgazdaságunk fejlődését megálHtaniok. Ezt a tények és számadatok igazol ják.

Az ötéves terv négy esztendeje során, tehát 1949- től 1952-ig az ipari termelés 82%-kai növekedett, tehát a háború előtti. 1937-es év színvonal majdnem kétszeresét, (197%) érte el.

Az ötéves terv négy esztendeje során a nehéziparügyi minisztérium termelése 108%-kai növekedett, a könnyűipari minisztérium termelése 50 %- kai, az élelmiszeripari minisztériumé 69%-kal. Az utóbbi négy év során a termelés évi átlagos emelkedése 16%-ot tesz ki.

A szlovákiai ipari termelés fejlődése külön fejezetet jelent. A nversipari termelés Szlovákiában ebben az esztendőben a háborúelőtti termelés négy egész egynegyedszeresét és az ötéves terv kezdetének kétszeresét jelenti.

Ebben az esztendőben egyes termékek termelése tekintetében elérjük, illetőleg túlhaladjuk az eredetileg megállapított ötéves terv ötödik esztendejének befejezésére megállapított tervfeladatokat. így pl., a barnaszén, az elektromos energia, a nyersacél, a vasérc, a hydroxid szóda, a viszkóza fonal, a lenfonal és a műzsír tekintetében. Ezzel szemben és ez a legfőbb és legfontosabb, hogy nem érjük el azokat a feladatokat, amelyeket a fokozott ötéves terv megállapított az alapvető nyersanyagok tekintetében. Tényként kell megállapítani azt is, hogy ipari termelésünk ebben az esztendőben a háborúelőtti, 1937. évi ipari termelést 97%-kal haladja túl. annak ellenére, hogy lakosságunk száma csökkent. Mik tehát a nehézségek okozói, amelyekkel a termelés e szakaszán küzdünk. Jónéhány ok játszik közre.

*Elsősorban az, hogy a szükséglet nálunk gyorsabban növekszik, mint a termelés. És pedig mind az ipari, mind a lakosság szükséglete szempontjából.

A münchenelőtti köztársaság idejében az ipar lassan fejlődött, időleges válságok zavarták vagy sztagnált. A népi demokratikus Csehszlovákiában

az ipar szakadatlanul fejlődik. így pl.: .a kőszén évi termelése 24 év alatt — 1913—1937 között —- körülbelül 2,400.000 tonnával emelkedett. A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban a kőszén termelésének hasonló emelkedését (1949—-1952-ig) 4 év alatt értük el. A barnaszén évi termelése 1913- tól 1937-ig 5,000.000 tonnával csökkent. Ezzel szemben mink 1949 és 1952 között, tehát 4 éw alatt 9 millió tonnával emeltük a barnaszén termelését. 1937-ben 4 milliárd kilowatt elektromos energiát termeltünk. Ebben az esztendőben több mint 11 milliárd kilowattot termelünk. A nyersacél termelése 1937-ben 2.3 millió tonnát tett ki, ebben az esztendőben 3.7 millió tonnát tesz ki, stb. stb. Ennek ellenére tüzelő, energetika és kohászati alapjaink nem tudják teljes mértékben fedezni iparunk megnövekedett követelményéit, sem pedig lakosságunk növekvő követelményeit.

Mindenki előtt ismeretes, hogy városi és falusi lakosságunk vásárló ereje lényegesen megnövekedett. A münchenelőtti köztársaságban a gazdasági válság idején több mint 900.000 teljes munkanélküli volt és a félig foglalkoztatottak száma százezreket tett ki. Ez a munkásosztály életszínvonalának rohamos csökkenését idézte elő. Nem volt talán oly család, amelynek nem kellett volna ellátnia egy munkanélkülit, vagy félig foglalkoztatottat. Ma nálunk ez a helyzet nem áll fenn. Nincsenek munka- nélküliek és félig foglalkoztatottak. Mindenki, aki dolgozni akar és tud, könnyen talál munkát és keresetet és mindazok, akik dolgozni nem tudnak, legalább minimális ellátásban részesülnek a közjóiét alapjából. Hogy nálunk koldúsok nincsenek, az nem frázis, de mindenki előtt ismert tény. Ezért nő a vásárlóképesség, amelyet termelésünk egyelőre nem tud minden tekintetben és teljes mértékben kielégíteni. Az ipari szektorban a nehézségek másik oka az egyes ipari ágak fejlődésének jelentős felaprózódottsága, főleg ami a nyersanyag és energetikai erők közötti felaprózódottságot és feldolgozó ipari ágakat illeti. Az összeesküvő árulók kártevő kezét a termelésnek ezen a szakán észlelhetjük és sokáig fog még tartani, míg kártevékenységüknek következményeit kiküszöböljük.

Itt van példának okáért az elektromos energia. A dolog lényege nem abban rejlik, hogy az ötéves tervben kis mértékben gondoskodtak volna az energetikai alapok kibővítéséről. Az energetika terén az ötéves tervben a beruházások jelentősek voltak és ma már lényegesen nagyobb eredményeket hozhattak volna. Természetesen annak feltétele mellett, hogy a legfontosabb energetikai telepekr# lesznek összpontosítva és hogy ezek a lehető legb rövidebb időn belül üzembe kerülnek és ugyanakkor megtörténnek az elengedhetetlenül szükséges előkészítő munkálatok az új energetikai művek építésének megindítására. A párt és a kormány háta mögött ugyanakkor az energetika fejlesztése érdekét szolgáló eszközöket szétforgácsolták. Ennek csak kis részét tudták a megállapított időben befejezni. A gépiparban nem voltak tekintettel arra, hogy az új elektromos üzem gépi berendezését összhangba hozzák az építkezési programmal. így ezzel és ebből a szempontból is gátolták az új energetikai üzemek kapacitásának gyorsütemű fejlesztését.

Vagy vegyük figyelembe a vaskohászat fejlesztését, azaz a nyersvasét, a nyersacélét és annak nyers bázisát. Erre az ötéves tervben szintén nem kis figyelmet szenteltünk. Ám ugyanakkor ma az államellenes összeesküvő központ leleplezése után tapasztalhatjuk, hogy az összeesküvők itt is a saját szabotázsakcióik útját járták. Megmutatkozott az, hogy az árulók és azok segítőtársai — ismét a párt és kormány háta mögött — a kohászati ipar számos, még üzemképes . üzemét lerombolták és azoknak helyébe nagy költségekkel újakat építettek, amelyek azonban termelési kapacitásuk szempontjából nem haladták magasan túl a régi üzemek kapacitását, amelyek még egy bizonyos ideig jó szolgálatot tettek volna és az újonnan létesített üzemekkel együtt sokkal jelentősebb mértékben emelhették volna a vaskohászat termelési kapacitását. Figyelemreméltó, hogy az áruló kártevők miként indokolták szabotázsaikat. Állítólag modernizálni és racionalizálni akarták a fekete kohászatot. Mintha mindannyian nem ezt akarnók. Ám azt, hogy emellett bűnös módon megsemmisítették a régi, de még üzemképes berendezéseket, arról a kártevők mélyen hallgatnak.

Ám talán még nagyobb diszproporció állt be a vaskohászat és érc alapjának fejlesztésében. A szabotálok, az úgynevezett szakértők mindent elkövettek annak bizonyítására, hogy nálunk értékes vasérctelepek nincsenek és hogy a kevésbbé értékes ércek bányászása és feldolgozása állítólag nem kifizető. Egyébként ez általában a további ásvány- tartalékra is vonatkozott. A különféle régi, kapitalista teóriákat ismételgették végtelenségig, hogy ásványok tekintetében szegények vagyunk és azok az eszközök, amelyeket az ötéves tervben az intenzív geológiai, vizsgálatra szántak, vagy felhasznál lattanok maradtak, vagv másra használták fel.

Mai nehézségeink további oka az egves ipari áka» zatok belső széttagozódottságában rejlik, így pl.,