Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-24 / 49. szám

1952 december 24

Ol IFJÚSÁG

A párt politikai és szervezeti munkája és a párt áj alapszabályzatának tervezete

Klement Gottwald elvtárs beszámolója pártunk országos konferenciáján

Elvtársak és elvtársnők,

mai összállami pártkonferenelánkat barátaink fokozott figyelme és ellenségeink dühödt lármája közepette tartjuk meg. Ez bizonyos mértékben a februári és a februárelötti eseményeket juttatja eszünkbe. Akkor is külföldi ellenségeink mintha parancsra veszettül el kezdtek vonítani és nem tudtak sokáig megnyugodni. Tulajdonképpen sohasem nyugodtak meg. De most újabb erővel ként és tüzet hánynak köztársaságunkra és pártunkra. És vájjon mi az oka annak, hogy az imperialista és a reakciós urak s minden fajzatuk ismét olyan nagy haragra gyúltak irányunkban. Hát ez semmi másért nem történt, mert lelepleztük és ártalmatlanná tettük államellenes összeesküvési központjukat, amelynek élén ügynökük, Szlánszky állt.

Más szóval ez annyit jelent, hogy a telibetalált megszólalt. Megszólalt már 1948 februárja után is, amikor az egyik ügynökségét ártalmatlanná tettük. Megszólalt 1952 novembere után. amidőn második ügynökségét tettük ártalmatlanná.

L

Az államellenes összeesküvési központ leleplezéséről és ártalmatlanná tételéről.

Hogy a Szlánszky által vezetett államellenes ösz- szeesküvési központ leleplezésének és ártalmatlanná tételének jelentőségét helyes mértékben értékeljük, ezt az eseményt egész külpolitikai fejlődésünk szemszögéből kell megítélnünk.

Egészében már régen ismeretes annak háttere, hogy miként következett be a második világháború. A Berlín-Róma-Tokió fasiszta tengely a világot újból fel akarta osztani és világhatalomra akart szert tenni. Imperialista konkurrensei a nyugaton: Amerika, Nagy-Britannia és Franciaország arra ösztönözték Hitlert, Mussolinit és a mikádót, hogy a Szovjetunió számlájára gyógyítsák sebeiket. Hitler, Mussolini és a mikádó ezt ugyan folyvást ígérgették, ugyanakkor azonban megfelelő sarcra akartak szert tenni. Ezt el is érték.

A nyugati imperialisták, élükön Amerikával, fokozatosan feláldozták a tengelyt Ázsiában Madzsu- riával, Észak-Kínával, Afrikában Abesszíniával, Európában Spanyolországgal, Ausztriával, Albániával és Csehszlovákiával. A Szovjetunió minden törekvése, hogy a kollektív biztonság útján gátat szabjon a fasiszta agressziónak, hiábavalónak bizonyult, mert. Amerika. Nagy-Británnia és Franciaország a Szovjetunió egyetlen egy javaslatát sem tették magukévá, mert mindvégig azt remélték, hogy az erősbbödő fasiszta agresszió éle éppen a Szovjetunió ellen fordul.

E tekintetben azonban elszámították magukat. A hitleri fasiszta blokk elsősorban nyugati imperialista konkurrenseire mérte csapását és csak azt követőleg, miután az egész európai kapitalista világot hatalma alá gyűrte, rohanta meg minden erejével a keletet, a Szovjetuniót.

Hitler természetesen nem tudta, hogy ezzel a gaztettével saját halálos ítéletét írja alá. De a nyugati imperialisták Amerikával az élen, a háború végeredményét másképpen képzelték el. Azt hitték, hogy a Szovjetuniót ez a háború végletekig kifárasztja. és meggyöngíti. Azt hitték, hogy nem ismétlődik meg az első világháború történelme, amikor a kapitalizmus világrendszeréből a földkerekség egy hatoda kiesett, ílgy vélték, hogy különféle ügynökségeik és közvetlen erőszakuk útján megakadályozhatják, hogy különböző országok a kapitalista rendszertől leváljanak.

Ám mindennek az ellenkezője következett be. A Szovjetunió hallatlan katonai áldozatai ellenére megerősödött és soha nem látott mértékben megszilárdult. A győzelmes Szovjet Hadsereg sok nemzetnek meghozta a szabadságot és lehetőséget adott arra, hogy volt uraikkal leszámolhassanak. Az eredmény az lett, hogy mind Európában, mind Ázsiában a további nemzetek sora lerázta magáról a kapitalizmus és imperializmus jármát, megtereni- tette a független, az új, népi demokratikus típusú államokat és hozzálátott a szocializmus építéséhez.

A Nagy Szocialista Októberi Forradalom által irányított és a világ imperialista rendszerébe vágott rés a második világháború következtében még jobban kiszélesedett. Létrejött a 800 millió emberből, azaz az egész emberiség egyharmadából álló hatalmas tábor, amely mindörökre megszabadult az imperialista és kapitalista uralomtól. Az imperialisták azonban nem akarnak megbékélni ezzel a helyzettel. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanák a saját és idegen kizsákmányolóiktól megszabadult nemzetek szabadon nyilvánított akaratát, _ amely nemzetek semmi mást őszintébben nem kívánnak, mint hogy új társadalmi rendszerüket békében és

nyugalomban építhessék, az imperialisták minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek, hogy ebben őket gátolják, hogy ebben nekik ártsanak és végül, hogy őket újból jármuk alá hajtsák.

A világuralom új követelője jelentkezett: az amerikai monopolisták és a milliárdosok. Az amerikai imperializmus megvert konkurrenseiből és saját gyöngébb imperialista társaiból vazallusokat, lakájokat teremtett és a harmadik világháborúra úszít és lázasan fegyverkezik, hogy elérje világuralomra törő bűnös céljait.

Az amerikai imperializmus háborút előkészítő céljainak egyik része a népi demokráciák országain belüli felforgató tevékenység. Az amerikai nábo- bok valóban gangszterekhez illő lelkiismeretlenséggel szavazták meg az erre a célra szolgáló 100 millió dollár felhasználásáról szóló törvényt, azon a száz- meg százmillió dolláron kívül, amelyet erre a célra titokban kiadnak. Az ötödik hadosztály létrehozása a népi demokráciák országain belül, ez ma már az Egyesült Államok elismert politikája. Az amerikaiak által kiképzett ilyen ötödik hadosztály Csehszlovákiában: a Szlánszky és társai vezette államellenes összeesküvő központ volt. Ez szolgál magyarázatul, hogy ezen államellenes ösz- szeesküvő központ leleplezése és ártalmatlanná tétele miért váltott ki olyan viharos és dühödt visszhangot az amerikai gangszterek és segítőtársaiknak táborában.

Ez annál is inkább megmagyarázható, hogy ez nem volt az első eset, amikor az amerikaiak kártyajátéka Csehszlovákiában vereséget szenvedett. Mert vájjon mi történt 1948 februárja előtt? Akkor az amerikai imperialisták elsősorban a nyílt reakciós blokkra támaszkodtak, amely az akkori nemzeti front kormánya keretén belül legális módon terpeszkedett el. s amelyet a háttérből Benes dirigált. E nyílt reakciós blokk segítségével, Amerika vezetésével, a nyugati imperialisták alkalmas pillanatban reakciós fordulatot akartak előidézni, amelynek keretén belül Csehszlovákiát ki akarták szakítani a béke és szocializmus táborából és Csehszlovákiát ismét imperialista hatalom alá akarták kényszeríteni és az országban újból a kapitalizmust akarták felújítani.

Az amerikai imperialisták úgy vélték, hogy 1948 februárjában az alkalmas pillanat bekövetkezett. Ötödik hadosztályuknak, Benessel az élen, parancsot adtak a felkelésre. Az ötödik hadosztály^ fellépett ugyan, megpróbálta a reakciós puccs végrehajtását, ám néhány napon belül a csehszlovák nép a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével csírájában elnyomta azt. Csehszlovákia népe nagyon is jól tudta, hogy a reakciós urak és külföldi kenyéradóik hová akarják taszítani: a kapitalista járomba, vissza Münchenhez, állami függetlenségének megsemmisétésébe, és vissza akarta vetni a nemzetet rabszolgasorsba. A reakciós urak itthon és külföldön is egyaránt ebben az időben kártyáikat túlságosan nyíltan felfedték. Nem csodálatos tehát, hogy az akkori amerikai ötödik hadtest fellépése megsemmisítő vereséggel végződött. (Viharos taps.)

Amint mindannyian tudjátok, 1948 győzelmes februárja után senki sem gondolta, hogy az amerikai ötödik hadtest elleni harc végétért volna. Mindannyian tudtuk, hogy a reakció februárban ugyan vereséget szenvedett, de nem lett megsemmisítve. Előreláttuk azt, hogy az amerikai imperialisták ügynökeik további tartalékát fogják mozgósítani, hogy hazánkban ezeknek segítségével a felforgatómunkát még jobban megerősítsék és kiélesítsék. A többi népi demokratikus állam példáin okulva arra számítottunk, hogy az amerikai imperiaüsták a Kommunista Párton belül fogják ügynökségüket aktivizálni. Amit azonban akkor még nem tudtunk ée nem is tudhattunk, az az, hogy ezen felforgató amerikai ügynökség a Kommunista Párton belül kikből tevődik össze és milyen ez ügynökség hatóereje.

Egyaránt, viszonylagosan korán, mindjárt Február után hozzáláttunk a kígyófészek szétveréséhez, amelyet az ellenség saját házunk táján helyezett el. Már 1949-ben az árulók első jelentős tagjait lelepleztük. Az árulók első láncszemét kezünkbe kaparintottuk, ezt követőleg fokozatosan a továbbiakat és magasabbrendűeket is, míg végül végül bezárult a kör. Megmutatkozott, hogy egy széleskörű államellenes összeesküvéssel van dolgunk. Megmutatkozott, hogy a kommunista párton belül szerveződött ez az államellenes összeesküvés. Megmutatkozott, hogy az államellenes összeesküvést egy összeesküvő központ irányítja, amelynek élén a CsKP volt főtitkára, Rudolf Szlánszky állt. Megmutatkozott, hogy ezt az államellenes összesküvő központot az amerikai imperialisták vezetik és valamennyi imperialista kémszervezet érdekeit szolgálta. Megmutatkozott, hogy ezen összesküvő

központ célja végeredményben ugyanaz, amit 1948 februárjában a megvert reakciós puccsisták követtek. Ugyanakkor megmutatkozott, hogy az állam- ellenes összeesküvő központ áruló és aknamunkája annál is veszedelmesebb volt, mert azt magán a Kommunista Párton belül valósították meg, oly emberek, akik magas, felelősségteljes funkciókban voltak, emberek, akiket azelőtt elvtársaknak tartottunk. Már pedig ismeretes, hogy a álcázott ellenség mindig veszedelmesebb, mint a nyílt ellenség.

Az államellenes összeesküvő központot most ártalmatlanná tettük. A november végi nyilvános per, amelyet ellenük folytattunk, lelenlezte ennek az áruló összeesküvő bandának egész szégyenteljes aljasságát és tudatos kártevékenységét. Népünk feszült figyelemmel és szenvedélyes haraggal kísérte az áruló gazemberek elleni per lefolyását. Ez megmutatkozott abban is, hogy a per lefolyása alatt lakosságunk minden rétegéből nem kevesebb mint 10.500 határozat és nyilatkozat érkezett, amelyekben a gonosztevők szigorú megbüntetését követelték. És ez b ekövetkezett. A törvénynek, az igazságnak és a nép akaratának eleget tettünk.

Ezzel azonban a dolog nem zárul le. Az esetből elsősorban le kell vonni a szükséges tanulságot, a jelenre és a jövőre vonatkoztatva, másodsorban fokozott szorgalommal keli kiküszöbölni azokat a nagy károkat, amelyeket az amerikaiaknak ez az ötödik ügynöksége okozott.

Minden tényt, amely a per folyamán napfényre került, nem fogom megismételni. Pusztán egyes kérdéseknél, amelyek talán közvetlenebb megvilágításra szorulnak, akarok megállni.

Egyes emberek arra kérnek feleletet, miért folytathatták az árulók aknamunkájukat ilyen sokáig. Ennek néhány oka van. Elsősorban: 1945 májusától 1948 februárig a párt vezetésének főfigyelme a nyílt reakció mesterkedéseire irányult. Mert jól tudtuk, hogy reakciós puccsot készít elő, az 1920- as év megismétlését, vissza akarta szerezni mindazt, amit a felszabadulás a népnek hozott és a köztársaságot vissza akarta taszítani a kapitalizmus jármába. Akkor minden kockán forgott, ez volt akkor a főveszedelem, a közvetlen veszély, és ennek visszaverésétől függött a többi és minden további lépés. 1948 februárja bebizonyította, hogy a párt- vezetőségének útja helyes volt, amikor főfigyelmét erre irányította. Ezt természetesen kihasználta Szlánszky áruló bandája, hogy a párton beiül kibontsa és kiszélesítse összeesküvő hálózatát. Míg a párt vezetősége és a párt mint egész a nyílt reakció elleni küzdelemmel volt teljesen elfoglalva, azzal a küzdelemmel, amely egyet jelentett a népi demokratikus Csehszlovákia létével vagy nemlétével, a párton belül az áruló Szlánszky megszervezte az új amerikai ötödik hadosztályt, az imperialisták és reakciósok új tartalékát. Ezt természetesen ma tudjuk, de nem tudtuk még akkor.

Továbbá: a kommunista párt a februári reakciós puccsisták elsöprése után uralkodó párt lett. A reakciós elemek nagy többségét „kiebrudalták“. A párt a közélet minden szakaszán a felelősség teljes súlyát magára vette. A pártvezetőségi tagok felelőssége is megnövekedett. Nem tudtak már arra hivatkozni, hogy reakciós főnökeik, vagy reakciós környezetük akadályokat gördítsenek útjukba. Ey körülmények között a párt vezetősége aránylag gyorsan rájött az élenjáró árulók és szabotőrök nyomára, akik zsebükben . párt igazolványt hordanak. Hangsúlyoztam, hogy mái* 1949-ben e rongyemberek első csoportját letartóztattuk. Ez annyit jelent, hogy amint a párt az ellenség első ügynökeitől és nyílt árulóitól megszabadult, fokozatosan hozzálátott ahhoz, hogy leleplezze és ártalmatlanná tegye a saját sorai közt elhelyezkedett ügynököket és árulókat.

Továbbá: a reakciós összeesküvők nagyon jól tudták álcázni magukat. Sohasem léptek fel saját platformjuk alapján. A párt irányvanala és határozata ellen nyíltan sohasem léptek fel. Külsőleg „mindennel egyetértettek“. Saját munkahelyükön azonban -kiforgatták a párt határozatát, megakadályozták annak végrehajtását, vagv saját szájuk íze szerint magyarázták, illetőleg kiforgatták. Két- lakiságuk és törtetesük nem ismert határt.

Továbbá: az áruló összeesküvők leleplezését az a körülmény is megnehezítette, hogv igen kiterjedt hálózattal rendelkeztek. Az alulról jövő kritikát autoratív és diktatórikus módszerei elfojtották. A gazdasági és a közigazgatási apparátusban kölcsönösen összejátszottak, kölcsönösen kendőzték és fedezték bűnös mesterkedéseiknek nyomait és együttesen arra törekedtek, hogy becsapják a közvéleményt és a pártot egyaránt. A nemzetbiztonsági szervekben elfoglalt pozícióikból kiterjesztették védelmüket az egész bandára és mindent ekö-