Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-11-19 / 44. szám

Gotlwald köztársasági elnökkel előre, egy lépést sem vissza Részlet Necsászek: Element Gottwald ifjúsága c. könyvéből • Öl IFJÚSÁG----------------------— 1952 november 19. Köztársasági elnökünk, a mi drága Gottwald elvtársunk 56 éves. Egész ifjúságunk hálatelt szív­vel gondol népünk bátor vezérére, aki életét a dol­gozók szabad hazája megteremtésének szentelte, aki hozzájárult harcával szabad, örömteli életünk meg­teremtéséhez és még ragyogóbb magasságok felé ve­zeti hazánkat a szocializmus útján. Kemény küzdelemben eltelt ifjúsága, hősi élete, példaképe valamennyiünknek. Tőle tanulhatunk ki­tartást, a dolgozó népbe vetett végtelen hitet, a párt harcának győzelmébe vetett rendíthetetlen bizalmat, fáradhatatlan munkát jövőnkért és tőle tanulhat­juk igazán szeretni a kommunizmust építő Szovjet­uniót és vezetőjét, a bölcs Sztálint. Tanulmányozzuk Gottwald elvtárs életét, tanul­junk ifjúságából, hogy még bátrabban léphessünk előre az által és a párt által mutatott úton. Ötvenhatodik születésnapján a magyar ifjúság fogadalmat tesz, hogy a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségen belül még többet fog tanulni, még erő­teljesebben fog hozzájárulni a szocialista jövő meg­teremtéséhez. Gottwald Osztraván, a pártélet, a harc központjába került és csakhamar a CsKP balszárnyának élére, amelyik a szeren­csét Um szociáldemokrata befolyástól! és tradícióktól akarta meg­tisztítani a pártot, és világos, következetes forradalmi munkás- politikát akar megteremteni. Gottwald körül csoportosul Ján Sverma, Václav Eopecky, Viliam Siroky, Jnromir Dolansky és á bolsevik szárny többi tevékeny tagja. A Dicsőséges, de nehéz harcot Gottwald vezette akkor. Az elhajlók és a burzsoázia egyenes ügynökei, mint Klek és Bolen, ükik a párt vezetését uraltak, abba a mocsárba akarták vinni u pártol, amelyikben a szociáldemokrácia végezte. Hazug jel­szavakat hangoztattak arról, hogy a kapitalista redszer olyan szilárd, mint még soha és a munkásságnak nincs kedve jogai­ért harcolni. így kelteitek zavart, így métélyeziék a legyözött- ség mérgével u Párt sorait. Gottwald és harcostársai rámutat­tak arra, hogy éppen fordítva van, gazdasági válság közeledik, amely újra megrázkódtatja az egész kapitalista rendszert, ezért a munkásosztályt új, nagy harcokra kell előkészítem. Az elő­készület azt jelentette, hogy ki kell söpörni a pártból a szociál­demokrácia maradványait, a levertséget, békülékenységet, vagyis kiűzni az elhajlókat és árulókat és bátran, szilárdan menni Le­nin és Sztálin zászlaja után. Az élősködő Jflekek ellen vívott harc egyre élesebb lett. de a CsKP (Csehszlovák Kommunista Párt) tagjainak mind széle­sebb és szélesebb tömegei értettek egyet a gottwaldi irány­vonallal. Gottwald mellett állottak a párt idősebb tevékeny tagjai is, mint Zápotocky és Smerál. Végüt 1929 februárjában, a CsKP V. kongresszusán ez a harc döntő győzelmet aratott. A kongresszus, ahol a jő beszámolót már Klement Gottwald tartotta, szakadékba taszította az árulókat, új, harcos, marxista- leninista irányvonalat állít a párt elé, új, valóban bolsevik Központi Bizottságot választ, Element Gottwald főtitkárral az élén. A burzsoázia sokat várt a kommunista párton belüli vál­ságtól. Azt hitte, hogy az árulóknak sikerül meggyengíteni, fel­forgatni a pártot és ezzel a munkásosztályt is. hogy nem lesz képes védekezni az újabb támadások ellen. Ekkor az ellenség azt híresztelte, hogy Element Gottwald és harcostársai túl fia­talok. A burzsoa szociáldemokrata és a nemzeti 'szocialista saj­tó a renegát Jílekkel együtt azt kiabálta, hogy az „éretlen po­litikusok", ahogy akkor mondták ö „karlini fiúcskák" romlásba vezetik a pártot. így akarta az ellenség aláásni Gottwald és az egész új vezetőség tekintélyét a munkások előtt és egyúttal azt remélte, hogy a gottwaldi vezetésnek nem lesz elég erem és tapasztalata leküzdeni a válságot.. De a történelem, amint tudtuk, nagy csalódást okozott ezeknek a iövendőmondóknak. Rosszul ismerték a kemény és tapasztalatokban, tudásban gaz­dag ijjút, Element Gottwaldot, rosszul ismerték a lenini iguz- ság megdöitthetetlenségéí, amelyik vezércsillaga volt. Ma jog­gal megkérdezhetjük: hová vezette a pártot és Csehszlovákia népét Element Gotlwald? És hoL vannak ma már azok a jósok? Idenek Nejedig már akkor helyesen értékelte a fiatul veze­tőkéi. mikor arra figyelmeztetett, hogy itt nem is annyira fizi­kai fiatalságról van szó. mint az irányvonal fiatalságáról. Igen, a fiatal, áj, éber és egyenes forradalmi irány az, amit Gott- wald a CsEP politikájába vitt. És győzött ez a politika, meg­erősítette a pártot és a nép igazi vezetőjévé tette. Hisz a bur­zsoázia ■ fogcsikorgatva hamarosan tudomásul is vette. A bur­zsoa képviselők arca elsápadt, apukor 1929 december 21-én Gottwald a parlamentben kihirdette az újjászületett párt harci programmját: „Igen! Harcolunk az állam ellen, ahol d bankok, a gyárak, a nagybirtokok, a kapitalisták tulajdonai. Harcolunk az állam ellen, amely elnyomó szervezet a kapitalisták kezében a rhun- kásosztály ellen. Harcolunk az olyan állam ellen, aEol a dol­gozók többsége gazdaságilag és politikailag rabszolgasorban él. Harcolunk az önök kapitalista, imperialista állama ellen. Harcolunk és harcolni jogunk a proletárok, munkások és pa­rasztok államáért... Minket önök nem vesznek meg, nem tör­nek meg és nem forgatnak ki. Egy áruló bandáit megvettek önök és azt hitték, hogy felforgatja a pártot, de tátott száljai álltak, mikor ügynökeiket a kommunista pártból kidobálták ... A legélesebb harcot hirdetjük önök és szociá/fusisz/a kormányuk ellen., Mi végigharcoljuk ezt a harcot, tekintet nélkül az áldo- . zatokra, addig, míg kisöpörjiik uraságukat". Sztálin elvtárs ezt a beszédet a parlamenti lehetőségek bolsevista felhasználásának példájául említi. ' Valóban ezt a beszédet'a munkásmozgalom harci harsonájának lehet nevezni, harsonának, amelyik támadásra hív. Nagy szerencse, hogy a CsEP helyes útját idejében meg­találták.- Valóban közeledtek a nagy harcok, közeledett a világ gazdasági válsága. A hitleri fasizmus emelgetni kezdte fejét: Jött az idő, amikor a cseh és szlovák nemzet léte forgott koc­kán. Az, hogy népünk éjiből a történelmi viharból a végén mégis győztesen kerül, ki, elsősorban annak köszönhető, hogy céltudatos, acélos kommunista párt vezette a harcot, amelynek élén Element Gottwald állt. Az új történelmi korszakot, amelyik a huszas és a harmincas évek fordulóján következeit be és a kommunista párt feladatait amelyek ebből következtek, világosan kifejtette J. V. Sztálin a Szovjetunió Eommunista (bolsevik) Pártja Eözponti Bizottsá­gának 1929. áprilisi ülésén. Sztálin rámutatott a nemzetközi helyzet új vonására, megjósolta a válság közeledtét, az osz­tályharc kiélesedését és kitűzte a kommunista pártok feladatait, így jellemezte a közeledő viharral kapcsolatos állásfoglalást: „Láttak-e már halászokat vihar 'előtt olyan nagy folyón, mint a Jenyiszej? Én nem egyszer láttám. Mikor jön a vihar, összegyűjtik minden- erejüket, fellelkesítik sorúikat és bátran irányítják a csónakot szembe a viharral Csak bátorság fiúk, tartsátok szilárdabban a kormányt, szeljétek a hullámokat és győzünk". Persze, vannak másféle halászok is, akik a vihar közeledtét látva kishitüen jajveszékelni kezdenek, demoralizál­ják saját soraikat: „Jaj, jaj ránk ront a vihar, feküdjetek a csónakba, csukjátok be szemeiteket, valahogy talán kisodor a partra". A vihar bátor harcosának képében bizont/ a mi Element Gottw áldunk at, Sztálin egyik legjobb tanítványát látjuk. Igen, ő az a vezető, aki megtisztította a hajót a kártevéstől és a kis- hitűektöl. A kormánynál állt és biztatott: „Csak bátorság fiúk, tartsátok szilárdabban a kormányt, szeljétek a hullámokat és győzünk!" Igen, népünknek 6 adott bizalmat, hogy higyjen erejében, 5 mutatta az irányt és vezette hajónkat a harmincas-negyvenes évek és a rettenetes hitleri megszállás sötétségén, sziklaszirt­jein és viharain át, egészen a szabadságig, ahol ma a szocializ­mus napja kél. A •hatalmas Szovjetunió jelszabadit ott és ma baráti együttműködésben vele, Gottwald köztársasági elnök ve­zetésével új, szocialista életet építünk gyönyörű hazánkban, kék­lő hegyeink alatt.] virágzó mezőinken. A Sumavától a Cseh- Morva Határhegységen át a Tátráig zeng, zúg a munka öröm­teli dala: háladal Element Gottwatdnak. Nehéz, de mégis nagy és gyönyörű Ifjúsága azt mulatja a fiataloknak, hogy: a nagy. emberek, a nagy és gyönyörű élet nem a habokból vagy a felhőből születik, hanem .a munkából és a küzdelemből. Az élet nagysága és szépsége a nép, a haza, a szocializmus áldozatos szolgálatában van. Az ilyen élet erősítsen, legyen vágyunk, ideálunk és célunk! A világosság, amely útunkat . mutatja, legyen Element Gottwald köztársasági elnök példája. Morvaországban vidáman zöldelö dombok, lágyan hullámzó lankák között terül el Uher- sky Broá, egyike a legrégibb cseh városnak. Történelme a X., XI. századig nyúlik vissza, nagyon változatos és színes. A városjogokat 1272-ben II. Pfemysl Ottokártól ka.pta és et­től az időtől fogva U. Biodban mindig tör. tént valami. Hol ennek, hpl annak a herceg­nek adományozták, majd később huszita har­cok színhelye lett — Prokop Holly, a nagy hadvezér foglalta el a várost, később Thököly, Csák Máté uralma alá került s a XVII. szá­zadban Rákóczi kurucai szálták meg a várat és környékét. Felépítésében semmiben sem különbözött a középkor többi városaitól: négy­szögben vastag, bástyákkal megszakított fal vette körül s bellii a girbe-görbe, szűk kis ut­cák a főtérre vezettek, ahol a városháza ál­lott. Itt éppen úgy megtaláljuk a gazdag céh- mesterek-patríciusok házait és a városi sze­génynép kieOen hajlékait, a különböző mes­terségek utwit. mint másutt. A városfalból néhol pár méternyi még ma is megvan és az utcákon is láthatunk egy-egy régi portát, lép­csőt, vagy itt-ott egészben megmaradt ma is lakott épületet. Ebben a városban élt a cseh nép nagy fia, világviszonylatban is a legnagyobbak között álló pedagógus, Ján Ámos Kcmensky-Come- nius. Sokáig nem tudták eldönteni, vajion Ko­mensky szülővárosa Uh. Brod, vagy Nivnice. A vita Nivnice javára dőlt el, ugyanis a vá­roska levéltárában döntő bizonyítékként olyan iratot találtak, amely bizonyítja, hogy Ján Amos születésének idejében szülei Nivnicén tar tózkodtak. Gyermekkorát azonban Uh. Brod- ban töltötte, ahová szülei átköltöztek, ami­kor ö egyéves volt, 1593-ban. Apja a molnár- mesterséget űzte és tagja volt a Cseh test­vérek szektájának. A Harmincéves háborúban (1618—-1648) Csehország sokat. nagyon sokat vesztett: megszűnt önálló állam lenni és az 1620-as Fe­hérhegyi csata után a cseh földre a reakció éveinek sötétsége borult. A Cseh testvérek szervezetét. — amellyel Komensky élete ifjú­korától egybefort — föloszlatták. Tagjait ül dözték és sokan bujkáltak az erdőkben, he­gyekben. Ján Ámost is száműzték hazájából (1625). Azonban az emigrációban sem szűnt, meg tevékenykedni, hanem tovább folytatja munkásságát kemény küzdelmét az emberi­séé szebb, jobb jövőjéért. Vándorlásai során eljut Angliába, majd Ma­gyarországra, ahol Sárospatakon tartózkodik huzamosabb ideig, Svédországba, ahol Elbin- genben hat esztendőt tölt, majd Oroszország, ba, Finnországba, Hollandiába. Közben a Har mincéves háború befejezése után kiadja a „Ksaft“ című munkáját, amelyben hat fökö- vetelményt állít a cseh nemzet elé, ezek kö­zött legfontosabbnak tartja azt. amelyben az ifjúság helyesebb, tudományosabb, egészsége­sebb nevelését követeli. Munkás életének, tanulmányainak, tapasz­talatainak mintegy összesürítését látjuk fő­müvében a ..Didactica Magnában“ (Nagy Módszertani. Ez a nagyszerű pedagógiai mü halhatatlan értéket jelent nemcsgk a cseh nép, hanem a világ összes nemzetei számára. Az egész „Didactica Magnón“ végigvonul Komensky végtelen gyermek-szeretete. Ö a gyermekben látta az élet értelmét, a gyer­mekben látta a jövő zálogát és tisztelte a gyermeket, mint számottevő valakit, mint embert. Azonban nemcsak egy nagy ember gyermekszeretetét, a gyermek iránt érzett mély érzelmeit és nagy-nagy megértését talál­juk ebben a munkában, hanem úgy tekinthe­tünk rá, mint a mai modern pedagógia alap­kövére. Komensky ebben a munkában ki­mondja, hogy a gyermek nem egy butuska, önmagával tehetetlen kis lény, aki egyáltalán nem, vagy alig veszi figyelembe környezetét, hanem a gyermek igenis, intenzíven gondolko dó, mélyen érző és környezetét bíráló egyéni­ség. Hangsúlyozza, hogy a gyermekkel, fog­lalkozni kell életének első pillanatától fogva — nevelni kell a gyermeket, hogy méltokép fogadja az élet szépségeit. Foglalkozik az is kolaelötti gyermekkor problémáival, az isko­láskorban lévő gyermek életével, a középis­kolással és serdülővel, mindenütt gondosan szem előtt tartva és módszei eiben alkalmaz­kodva a gyermek lelki és testi fejlődéséhez. Nemcsak a pozitív • oldalról nézi a gyermek­kort, hanem feltárja előttünk annak negatív oldalát is. Felhívja a figyelmet arra, hogy minden gyermekkel lehetőleg külön-kiilön is kell foglalkoznia a tanítónak, ha meg akar fe­lelni hivatásának. Nagy Módszertanában továbbá az iskolák nroblémájával is foglalkozik. Korának isko­lájára mint ..a szellem kínzókamrájára“ te­kint és újításokat akar belevinni az iskolák (Folytatás az 5. oldalon) Ady Endre, a forradalmak énekese Kossuth Lajosról, az 1848- as magyar szabadságharc ki­magasló alakjáról két hónap­pal ezelőtt emlékeztünk meg és egy hónappal ezelőtt Arany Jázíos, a magyar irodalom nagy klasszikusa halálának 70. ik évfordulóját említette meg úgy a magyar dolgozó társadalom, mint a népi de­mokráciák dolgozói. És ma — november 22-én, Ady endréröl, Petőfi és Arany mellett a ma­gyar irodalom nagy géniuszá­ról Emlékezünk meg, aki a magyar irodalmat, .évszázados hagyományainak medrébe visszaterelve, újból a nép és az örök magyarság szószólójá­vá tette. selöje, egy újabb hazai költő- iskolának, Így nyilatkozik ró­la a burzsoa sajtó halála után. De mi tudjuk, azt is, hogy Ady nemcsak „egy újabb ha­zai iskolának“ a költője, ha­nem egyben a proletariátus védelmezője. Mert Ady, a nagy költő a falu és a város elnyo­mott rétegeinek életét vetette papírra, és nagy erővel tá., Ady Endre, a magyar iro­dalom nagy klasszikusa 1877. november 22 én született Érd- mindszenten. Szilágy várme­gyében. Iskolai tanulmányait Nagykárolyban kezdte, majd jogi tanulmányait Zilahon és Debrecenben folytatta, de azt hamarosan abba is hagyta, mert az akkori ú. n. „dzsentri“ társadalom kedvelt pályájánál jobban vonzotta az irodalom. 1898—1900. években szerkesz­tője lett különféle vidéki la­poknak. Ady 1904-ben Párizs­ba került, ahol nagyon sokat nélkülöz, de ír, és szakadatla­nul ír, mert a proletár írót nem a saját nélkülözése és a nyomorúsága érdekli, hanem a nép kizsákmányolt élete. Ady körül viták kerekednek és az elkeseredett vitákban két nagy táborra oszlott a közvélemény. Az egyik olda­lon a feudális világ csoporto. suit, a másik oldalon Ady . mellett a haladás ^sürgetői. Ady a legjellegzetesebb képvi­madta az urak, grófok ember­telen cselekedeteit az elnyo­mott magyar parasztok ellen. Müvei közül ezeket érdekes említeni: „Vér és arany“, Az Illés' szekerén,“ „Szeretném, ha szeretnének,“ „Sápadt em­berek és történetek,“ „A tíz­milliós Kleopárta és egyéb tör­ténetek,“ „Üj. csapáson“ stb. BOrgula Péter.. / tü o m is m ss hí y

Next

/
Thumbnails
Contents