Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-11-19 / 44. szám

2

Görög or »sági képek

Hogarth Pál angol raizolóművész beutazta Görögországot.

Benyomásairól a következőképpen számol be:'

A szomorú valóság, amely mindjárt Athénbe való érkezésemkor fogadott, halomra döntötte mindazt, amit a mai Görögországról elképzeltem. Sohasem felejtem el, hogy rohanta meg száz és száz gyerek a hajó utasait, hangosan civakodva cgy-egy podgyászértAthénben a munkásnegyedben laktam. Ott megismerkedtem a kereskedelmi hajózás egyik tengerészével, aki nemrégen tért vissza Amerikából. Hasonlóan a többi sok tízezer athénihez, ót is lépten-nyomon követte a nyomor, a gond, családja fenntartása miatt. Mivel más munkát- nem talált, limonádét árult az utcán. Jóbarátok lettünk s együtt látogattuk a munkásnegyedeket, Agorát, Athén városnegyedét és Pyreuszt, a kereskedelmi kikötőt. Athént így a dolgozó nép szemével figyelhettem. Ke- resztiil-kasul jártuk a várost, miközben elszörnyűtködtem a nyomorúságos munkáslakások és hotelek, éiieli klubok közötti óriási különbség láttán. Peristeri munkásnegyedben a legtöbb munkáscsalád, ötösével, hatosával, nyolcasával lakik egy helyiségben, amelyben alszanak, főznek és élnek. A vásáriéren százával láttam asszonyokat, gyerekeket koldulni, vagypedig gyufát és cigarettát árusítani. Az élelmiszerboltok közelében gyerekek és munkanélküliek turkálnak az utcai szeméiiartályohban, élelmiszerhulladékot keresve. Egész sereg gyerek cipőtisztítással foglalkozik, hogy megélhetését biztosítsa.

rajzoló Állvánnyal athén utcáin

igen megható volt az a vendégszeretet és bőkezűség, amellyel a munkások — nagy nyomorúságuk ellenére — fogadtak. Ha megálltam valahol, hogy rajzoljak, behívtak nyomorúságos szállásukra és szerény ételükkel kínáltak. Rajzaimat különös érdeklődéssel figyelték. Sokszor megtörtént, hogy hátam mögött élénk vita keletkezett arról, hogy mit is rajzolok, de arról is, hogy vájjon helyesen választottam-e meg a rajz témá-r ját és végül alaposan megbírálták munkámat. így ismerkedtem meg a nép ízlésével és azzal, hogy mi érdekli és ragadja meg egy-egy műalkotáson. E tapasztalataim napról napra gyarapodtak, megmutatták a görög nép olthatatlan művészeti szomját. ,

Azok a prominens műkritikusok, akik Angliában nem győzik olvasóiknak eléggé hangoztatni a népi demokráciák szellemi szabadságának állítólagos hiányát, ugyanakkor mélyen hallgatnak a görög nép szellemi szabadságának nyílt és barbár elnyomatásáról. Egy ismert görög iró megismertette vélem a mai Görögország szellemiségének helyzetét. Sokszáz iró, művész, zenész, színész és nevelő a legborzasztóbb körülmények között él számkivetésben az tgei-tenger egynéhány szigetén. Azok pedig, akiket a sors megkímélt ettől a megpróbáltatástól a legnehezebb körülmények között tengetik életüket. Miért? Minden újságbódé, minden könyvkereskedés tele van amerikai képeslapokkal, élclapokkal és ponyvaregényekkel, amelyeknek eladását az amerikai hatóságok anyagilag támogatják. Azok a kiadó- vállalatok, amelyek azelőtt görög írók műveit adták ki. most e ponyvaregények fordításával és kiadásával foglalkoznak. Elmondták nekem, hogy a háború előtt egy félig-meddig közismert görög író könyvét háromezer példányban adták ki, ma boldog lenne, ha háromszáz darabot eladhatna. Elismert írók kénytelenek könyvük kiadásakor a költségek ötven százalékát élőre sajátjukból fedezni!

AZ ANTIK MŰVÉSZET ORSZÁGÁBAN NINCS HELY A KULTÜRA SZÁMÁRA

Művész ismerőseink — tekintet nélkül politikai hovatartozásukra — közölték vélem, hogy az állam teljesen közömbösen viseltetik a művészettel és a művészekkel szemben. Athénben évente csak egyszer rendeznek műkiállítást, ahol a művészeknek alkalmuk nyílik műveikkel megismertetni a szclesebbkörű nyilvánosságot is. Ezen az egyetlen kiállításon csak ritkán esik meg, hogy tucatnál több képet adnának el a 800—900 kiállítóit képből. A~ galériát, ahol az utolsó száz esztendő görög művészetének alkotásai vannak, nem látogattam meg, mert a náci idő óta zárva van. Az épület maga vita tárgyát képezi: még nincs eldöntve, hogy a Ugihadsereg, vagy a szárazföldi hadsereg veszi-e át.

' A művészeknek még egy nagy nehézséggel kell megkiiz- deniök: a szédülctésen magas anyagi kiadásokkal. A festékek, ecsetek, papiros árai oly magasak, hogy azokat a legtöbb görög művész nem tudja megfizetni. Láttam művészeket, akik silány anyagot használtak, lemezpaplrt és mázolok által használt festéket és ecsetet. Egy jónevű festőművész nagy keserűséggel beszélt ezekről a dolgokról. Lemezpapirosra festett képeket mutatott Ezek egynéhány éven belül clromlanak.

Ha visszagondolok görögországi tartózkodásomra, gyakran összehasonlítom a görög nép mai kizsákmányolt helyzetét a népi demokráciák életével, amelyet ismerekA népi demokráciákban tisztelik, becsülik és támogatják a művészeket. Ez úgy különbözik a görögországi helyzettől, mint a világosság a sötétségtől 1

Amikor Athén utcáin rajzoltam, gyakran kerültem a dolgozó nép erejének hptása alá. Ez az erő még sokkal hatásosabban nyilatkozott meg előttem az Ambatielos és Glezos elleni per folyamán Mi, művészek, vétkezünk a munkásosztály ellen, ha fölényeskedünk vele szemben. Bevallom, hogy a múltban én sem jártam a helyes úton. Görögországban kigyógyultam hibámból. Most már csak szégyenkezni tudok ha összehasonlítom magam a dolgozó emberrel, aki ellenáll a legutálatosabb zsarnokságnak Az athéni nyár perzselő forróságában nap mint nap hősiesen harcoltak Ambatielos és Glezos elvtársak vezetése alatt a szakszervezetek megszervezést jogáért E férfiak mögött ezrével állnak az olyan férfiak, akik harcoljak egy szabad Görögországért amelyben művészek is szabadon alkothatnak.

Egy iónévá londoni képtártól ígéretet kaptam, hogy görög- országi képeimet az ősszel kiállíliák De amikor meglátták ké prímet, megszegték adott szavukat. Megpróbáltam máshol kiállítani őket. de hiába. Ennyit a nyugat ku'túrszabadságáról. De a kéneket mégiS kiállítottam egu képtárban. amelyet ez alkalomra bérbe vettem.

Az „österreichische Volkszeitung" nyomán BECK LÁZÁR

fl! IFißSflS

1P/52 november 19,

A világ ifjúsága

készül a népek Békekongresszusára

Jacques Denis

4 zsák és a foltja

Zilliacus nemrégen könyvet irt Titóról. Zilliacus, az r munkáspárt egyik, osztályárulásban megöregedett képvisc,° ugyanis lelkes híve Titónak. Zilliacus általában mindenkim lelkes híve, aki a dolgozó nép elnyotftásában kitünteti magát, kölcsönös lelkesedés kötötte őt annakidején a magyar jobboldali szociáldemokrata vezetőkhöz is. Titóról írt könyve azonban any- nyira hemzseg a hazugságoktól, hogy még a kommunistának egyáltalán nem mondható „New Statesman and Nation" című angol lap is megsokalta.

Az angol munkáspárt jobboldali vezetőit, köztük Zilliacust cselekedeteit már annyira leleplezték az angol munkásosztály előtt, hogy a legnagyobb fejtörés árán sem tudnak olyan hazugságot kieszelni, amit elhigyjenek nekik Zilliacus tehát világszerte „elvbarátok'* után kutat, akik talán tudnak olyant hazudni a népelnyomás szolgálatában, amit még nein lepleztek le.

„A Titó-féle föderatív állam nagyszerű ötlet — ír/a Zilliacus. — A föderativ állam magába foglalná a népi demokráciákat, a vezető — Tito lenne" A gondolat azonban nem új — válaszolja a New Statesman and Nation- „Tito marsall ma ugyanazt a szerepet követeli magának, amit a Habsburgok játszottak". Az amerikaiak utasítására Mindszenti, Titó ügynöktársa is ugyanazt a célt köpette. Habsburg Ottót akarta a nyakunkba ültetni, hoqy ősei példájára, terror segítségével megint a dolgozó nép vérét szívja. Nem sikerült Mindszenti terve. A magyar nép bírósága előtt felelt áruló tetteiért. Bármennyire erőlködik Zilliacus és Tito, az ő tervük sem sikerülhet.

„Titó Jugoszláviája tervszerűen halad a szocializmus felé..." — zengi Zilliacus Tito dícséretét. A New Statesman and Nation szerint azonban maguk a jugoszláuok is bevallják, hogy a központi tervezés (ami a valóságban semmiféle tervezésnek nem mondható) teljes kudarcba fulladt-..'1 A jugoszláviai üzemekben, — amelyekről Zilliacus elfelejtette megírni, hogy lassanként visszavándorolnak a tőkések tulaidonábn — állandóan csökken a termelés és a munkások mind erőteljesebben szállnak szembe a fasiszta rendszerrel. A jugoszláv politikai emigránsok rádiója pedig éppen a napokban jelentette, hogy miután Titóék csökkentették a béreket, a paraty-ini Teokárevics posztógyárban a munkások abbahagyták a munkát és a gyár udvarán tüntettek a kizsákmányoló rendszer ellen.

A New Statesman and Nation kényszerűen azt a következtetést vonja le: Jugoszláviában „nincs több szabadság, mint a mai Spanyolországban", Jugoszlávia ugyanaz a rendőrállam

maradt, ami eddig is volt.

J. Curie, a népek Békekon. gresszusa előkészületeivel kapcsolatban a Békevédök Bizottságához intézett levelében megemlíti a békeharcban elért sikereket és a következő, két írja:

„Még többet kell tennünk. Mindnyájan bizonyosak vagyunk abban, hogy a békét meg lehet védeni. Ezért nem elég az, hogy az új háború gyújtogatói tudatában vannak erőnknek. Meg kell őket akadályozni az új háború ki- robbantásában. Feladatunk az, hogy meggyőzzük a népek millióit, akiket az új háború veszélye fenyeget és megnyerjük őket a béke aktív védel. mére.“

E sokatjelentő szavak számunkra is jelentősek ma, a Bécsi Bélíbkongresszus összehívása előtt. Rámutatnak ar. ra, hogy a kongresszus nemcsak a hatalmas tömeggyüié- sek megismétlései lesznek, de a világ békeszeretö népeinek hatalmas tüntetései is a nemzetek politikai, vallási és faji különbségére való tekintet nélkül.

Az imperialisták igyekszenek megtéveszteni és a hazugság hálójával beszöni a népeket és főleg az ifjúságot, hogy ezáltal megnyerjék ágyútöltelékként a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni támadásuknál.

Ezért' a DÍVSZ végrehajtó bizottsága az Oslóban tartott legutóbbi ülésén az ifjúságnak a békekongresszus iránti álláspontjával foglalkozott. Az ifjúság egy új háború esetén a korlátlan vérengzés eszközé, vé válna és ezért az ifjúság legfontosabb feladata a békéért folytatott következetes és aktív harc.

Ez azt jelenti hogy szüntelenül harcolni kell az élet- és

munkajogokért, jólétének biztosításáért és szerencsésebb jövőjének kialakításáért.

A DÍVSZ a bókéért harcoló ifjúság legerősebb szervezete. 84 ország 75 milliónyi ifjúságát foglalja magába, akik szilárd elhatározással küzdenek a békéért. Ennek az ifjúságnak feladata naponta harcol, ni az ifjúság legszélesebb tömegének a békeharcba való bekapcsolásáért, tekintet nélkül arra, "hogy melyik szervezethez tartoznak, vezetnünk kell őket ebben a harcban, megszilárdítani velük az együttműködést és olyan elválaszthatatlan egységgé kovácsolni, amely képes lesz el- lentállní az imperialisták támadásainak. Legyünk tudatában annak, hogy a fiatalság egy része még mindmáig nincs tudatában a békéért folytatott aktív harc jelentőségének. Főleg a falusi ifjúság körében sokan vannak még ilyenek.

Az Impierialista propagan-' da minden cselfogása és kísérlete ellenére Is az ifjúság minél nagyobb része veti el a közömbösség álláspontját és csatlakozik a békeharc első vonalába.

így Franciaországban is a tiltakozás széles hulláma csapott fel a katonai szolgálati idő meghosszabbítása ellen, amelyet az áruló kormány igyekszik keresztülvinni. E mozgalomban megmutatkozik a különféle kategóriába tartozó ifjúság egysége. Ifjú ka tolikusok, szocialisták, függetlenek körében nagy ellenszenvet váltott ki a francia kormány e legújabb piszkos kísérlete. Az ifjúságnak a katonai szolgálat meghosszabbltá sa iránti ellenszenvét bizonyltja az is, hogy közös bizottsa gokat alakítanak a katonai szolgálati idő meghosszabbítása ellen. E tiltakozó akciók több munkásszervezetben is kiváltották a katonai szolgálati idő meghosszabbítása Irán. ti ellenállást és deklarációk formájában tiltakoztak a fran cia koirmány áruló politikája ezen újabb kísérlete ellen.

A párizsi hivatalos kor mánytényezök felháborodot tan figyelik az ifjúság ezen újabb akcióját. Nemrég titok ban letartóztatták az UJRF (a Franciaországi Köztársasági Ifjúsági Szövetség) négy vezető funkcionáriusát, akik határozott ellenállást foglaltak

a francia kormány háborús politikája ellen. A demokrati- kus ifjúság széleskörű harcot indított a kiszabadításukért.

A DÍVSZ felhívja a világ ifjúságát, vegyen részt a békekongresszus előkészületeiben, segítsen a konferenciák és a gyűlések előkészületeiben. A Bécsi Békekongresszustól már csa.jj néhány nap választ el bennünket, ezért mi is fokozzuk bókeharcunkat, hogy a népek Békekongresszusa betöltse a béke védelméért folytatott hivatását. A békét meg lehet és meg kell védeni!------------------------------------------------------------------------------------------------------ ^ —---------------------------------------------------------------------------------------------Borisz Polevoj és Michail ('ar;ov, a szovjet kultúra Sztálin-díjas képviselői kulturális és művészeti dolgozóink között

Kedves és nagyrabecsült vendégeket üdvözöltek tudományos és művészeti dolgozóink a pozsonyi Csehszlovák- Szovjet Intézetben csütörtökön, november 13-án délelőtt. A béke hatalmas országából, — a Szovjetunióból érkezett hozzánk Michail Ivanovícs Carjov, a Szovjetun ó kiváló művésze, a Sztálin-díj nyertese, a moszkvai Állami Akadémiai Kisszínház igazgatója és Borisz Nyikolaj Polevoj, a Sztálin-dljjal kitüntetett nagy szovjet író, a Legfelsőbb Szovjet küldötte. Az irodalom és a színművészet időszerű kérdéseiről rendezett baráti eszmecserén részt vettek, a Nemzeti Arcvonal szerveinek képviselői, továbbá a tudományos intézetek és főiskolák kiküldőt- tei, az államdínyertes színházi és irodalmi dolgozók, valamint nagyszámú tanulóifjúság.

A becses szovjet vendégeket Bohuslay Graca, a Csehszlovák-Szovjet Intézet szlo. vákiai tagozatának főtitkára üdvözölte, míg a CsISz né- hány leánytagja virágcsokrokkal halmozta el őket. A Csehszlovák-Szovjet Intézet zsúfolásig megtelt előadótermében szívélyes és lelkes tapsvihar köszöntötte a szovjet vendégeket.

B. Graca üdvözlő szavai után B. N. Polevoj tolmácsolta a megjelenteknek és egész népünknefc~a szovjet nép forró, szívélyes üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy azért jöttek el hozzánk a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában, hogy még szorosabbra fűzzék a baráti kötelékeket, amelyeket a hős szovjet katonák a német fasiszták elleni hatalmas küzdelemben vérükkel pecsételtek meg hazánk felszabadítása folyamán. Polevoj kijelentette, hogy látogatásukat arra használják fel, hogy megismerkedjenek népünknek a szocializmus felépítésében elért újabb sikereivel és hogy megismertessenek minket sa- I ját tapasztalataikkal, valamint a szovjet népek és a mi népeink mai alkotó életével és munkájával.

Ezután a Sztálin-díjas M. I. Carjov tolmácsolta a szovjet kulturáMs és művészeti dolgozók szívélyes üdvözletét népünknek és mesteri előadó művészetével néhány verset adott elő. A hallgatóság nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérte Szergej Vasziljev „Le- nin zászlaja alatt“ című versének lebilincselő előadását, Ez a vers a szovjet nép óriási erejét és a szovjet haza boldog jövőjébe vetett hitét énekli meg. Ezután elszavalta Vlagyimir Majakovszkij „Legjobb vers“-ét, amely az egész világ proletariátusának meg bonthatatlan összetartását dokumentálja, továbbá Puskin „Rézlovas“ című költeményének bevezető részét, Sztyepan Scsipacsev „Öszfejüek“ c. szellemes versét, végül ’ Fucsik „Üzenet az élőknek“ című müvének zárórészét orosz fordításban. M. I. Carjov megrendítő előadása az egész mü mélységes átélését és átérését tanúsította.

Az ezt követő élénk vita folyamán a szovjet vendégek válaszoltak a hozzájuk inté zett kérdésekre. B N. Polevoj rámutatott az SzKP XIX kongresszusának határtalan jelentőségére, amely rendkívül nagy figyelmet szentel eszmei, valamint irodalmi és művészeti kérdéseknek is. Az

SzKP XIX. kongresszusát, mint a szovjet haza további építésének történelmi határkövét jellemezte a szovjet nép gazdasági, kulturális, valamint társadalmi színvonalának emelése terén. A szovjet társadalom és a szovjet élet további fejlődésének ez a hatalmas folyamata visszatükröződik az irodalofnban és a művészetekben is. Soha eddig nem jelent meg annyi könyv’, a Szovjetunióban, nem juttattak annyi Sztálin dijat szovjet tudományos és művészeti dolgozóknak, mint az utóbbi években.

B. N. Polevoj megvilágította aztán a tipikusság kérdését a Szovjet irodalomban és hangsúlyozta, hogy a tipikust nem lehet kifejezni aritmetikai átlaggal, hanem a társadalomban kell megkeresni, amely a maradival folytatott harcában a társadalmi élet új feltételeit teremti meg. Tipikus az. ami a legjobban tükrözi vissza a mai életet és annak fejlődését teljes mélységében és nagyságában. Az SzKP XIX. kongresszusa a szovjet irodalom és művészet számos hiányosságát leplezte le. A pártemberek bírálata segíti hozzá a szovjet írókat, hogy olyan müveket alkossanak, amelyek méltók a nagy sztálini korszakhoz. Szüntelenül figyelmezteti őket a néppel való szoros kapcsolatuknak és a jobb életért való küzdelemben való tevékeny részvételnek szükségességére, mert csak ebben a küzdelemben növekednek valósá gos hüsök. nagy és példaadó emberek. A művészeti alkotás tipikussága és politikai tar talma a szerző pártszerü és eszmei fejlettségétől, valamint

a társadalom fejlődésének helyes szemléletétől függ.

A vita további részében Polevoj beszámolt élményéről, amelyeket mint a Pravda haditudósítója átélt, beszélt aztán a nálunk is közkedvelt regényéről, az „Egy igaz emberiről és legújabb könyvéről, a kommunizmus építőiről szóló „Kortái sak” című munkájáról. amely az SzKP XIX. kongresszusa tiszteletére jelent meg. A nagy szovjet író végül a szovjet Íróknak a kommunizmus nagy építkezéseire tett kirándulásairól, valamint a fiatal szerzőkkel való eg’yíittmunkálkodásáról emlékezett meg.

M. I. Carjov Sztálin-díjas művész, a moszkvai Állami Akadémia Kisszínház munkájáról beszélt, amelynek ő az igazgatója. Beszámolt a fiatal szinészkáderek neveléséről a Scsepkln színiiskolán, ahol ő vezeti a színpadi nyelv katedráját. Beszélt az új szovjet színdarabokról, a színházak dramaturgjainak az írókkal való együttműködéséről, valamint a mai szovjet dráma pozitív és negatív hőseiről.

Az őszinte szavakért, amelyek megvilágították a szov. jet irodalom és művészet legújabb kérdéseit és amelyek művészeti és irodalmi dolgozóinkat megsegítik a szocialista alkotás mesterségbeli és eszmei növekedésének további fejleszt lsében. Bohuszlav Graca. a Csehszlovák Szovjet Intézet szlovákiai tagozatának főtitkára mondott köszönetét, míg a megjelent közönség hosszantartó és szívélyes tapssal fejezte ki háláját és elis. mérését a szovjet kultúra nálunk időző nagynevű képviselőinek.