Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-22 / 40. szám

01 IFJÖSÄG „Bájos völgy“-nek, Vallis ainon-icüiak, nevezték , a kt'ó- niKások azt a földet, ahol vé­ge tér a Nagy Alföld és szelíd fekvésű dombok lépcsői ve-' zetnek a messze láthatáron vonulj magas hegyek felé, hol egymás szomszédságá­ban terejn a búza és a hegy­aljai szőlő, ftg dús parkok földje, források, patakocskák csörgése üdíti, díszíti a kis alföldi város életét. A termé­szetadta bájt évszázadokon, át gazdagon ékesítette az em­ber. Művészi, kovácsolt ka­puk és gyönyörű freskók, el­ragadó virágos Udvarok s fi­noman díszített házak egész utcasorai, székesegyház és minaret, új gyárak és leg­szebb főiskoláink, mind az al_ kötők tehetségét, szorgalmát, ízlését dicsérik. Dolgozó né­pünk hosszú évszázadok ve. rejtékeg és annyiszor félbe­szakított, megsemmisített munka árán építette fel Ma­gyarország egyik legszebb városát: Egert. A város múltja megihlette öt évszázad költőit, Tinódi Lantostól Gárdonyi Gézáig, hírnevét zengte Balassa és Vörösmarty, a múlt krónikái­ban, az olasz, német, török történetírók föl jegyzéseiben is kevég magyar város sorsa szerepel annyit, mint Egere. Immár négy évszázad óta visszhangozza soha tel nem halkuló erővel a történelem az egri' vár 1552-ős dicsősé­ges védelmét. Maga a vár kö zel nyolcszáz' éve, a tatárjá­rás utáni években épült, de csak három esztendővel, a nagy erőpróba előtt lát hoz­zá megerősítéséhez, korszerű­sítéséhez kapitánya, a legen­dáshírű Dobó István. Abban az időben Eger vára lett a még meg nem szállott Ma­gyarország kulcsa. Miután a dél felöl pusztítva elönyomu- ló török hódítók előtt Temes­vár, Lippa, Drégely, majd Szolnok is elesett, a króniká­sok úgy Írták, hogy „Eger megvédésétől függ ennek az egész országnak a sorsa“. A három részre, szakadt ország­ban Egernek, a Felvidék ka­pujának kellett megvédenie a még le nem igázott északi or_ szágrészt. ugyanakkor bizto sítania a legrövidebb össze­köttetést Erdély és Nyugat- Magyarország között. Hadászati szerepénél, köz­ponti fekvésénél, mesés gaz­dagságánál fogva 'Eger sorsa- közelről érintette a Habsbur­gok és a magyar főrendek ér dekeit is. Mégis sűrű biztat- gatás, buzdítás s néhány nyo­morúságos zsoldos meneszté­sén túl, nem sokat tettek ér­te. Oláh Miklós egri püspök, a környék leggazdagabb fol- desu-ra egyetlen katonát sem adott a város védelmére, ame. lyet a veszély hírére — kettő kivételével — valamennyi pap e’hagyott. Országh Kristóf földesúr pedig, ki Hevesben hoszonkét jobbágyfalut, 214 jobbágyportát bírt, Becsben csak azon törte a fejét, hogy földbirtokos társaihoz hason­lóan, a vár védelme címén miképpen sajtoljon ki még több úrbért agyonsanyarga­tott jobbágyaitól. De a nép szívében Eger nem mint stratégiai kulos- pont, kincses kamara, jól jöve­delmező birtok élt. Ege-r — a magyarok remánycsillaga volt, a megmaradt parányi szabad­ság bástyája és a felszabadu­lás ígérete. így 12, a török által meg nem szállott megye és még á megszállott terüle­tek jobbágyai is Egernek ad­ták adományaikat,' a városba hordták utolsó garasaikat, jószágukat, búzájukat, élelmi­szert. Jobbágyok önkéntes munkával döngölték a földet, görgették a sziklákat, rakták a bástyákat, cipelték a nehéz szálfákat. S amikor szeptem­ber 9-én a tprök had előőrsei megérkeztek' az egri vár alá. néhány nemes hadnagyon ki vül a szegény paraszti job­bágynép gyermekei: végvári vitézek, földművesek, pászto­rok, mesteremberek, sütöasz- szonyok készültek a halálos csatára. Az igényelt nyolcezer he­lyett alig egynegyednyi őrség védelmezte sikerrel több mint egy hónapig Eger várát. Két­ezer hős rendíthetetlen el szántságán megtört a török százötvenezres hadseregének valamennyi rohama és végül október 17-én Ali és Ahmet pasák hatalmas s'eregei szé- * gyenszemre, nem egy helyen az üldözök elől riadtan mene­külve, vonultak el a vár alól. Eger hős védői alig kétezred magukkal olyan győzelmet harcoltak ki, amelyet ötven- hatvanezres császári seregek sem tudtak kivívni. Eger fa­lai alatt negyven évre megái, lőtt a törölt előrenyomulás. • Hogyan született meg a csodálatos győzelem, melynek híre akkor bejárta egész Európát. Az, egykori krónikás feljegyzése szerint- „nem em­beri hatalom ezt mívelé“. S Dseláldáze Musztafa, török történész is csak azzal tud mentegetőzni, hogy „a vár el­foglalása az isteni végzésben más időre volt elhatározva“, másutt még arról panaszko­dik, hogy Eger „bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van“. Va­lóban csoda történt volna Egerben 1552 ben, vagy talán a várfalak ereje, .az ágytik fölénye űzte volna el a táma­dót? Hiszen 1552-ben még el sem készült a régimódi vár átépítése, az ostrom végére pedig Dobó István szerint az „annyira leromboltatott, hogy inkább mezőnek, mint várnak mondható“. Amikor pedig fél évszázad múltán elkészült a szilárd, korszerű várépítmény, 1596-ban a majd négyszeres, több mint hétezer főnyi zsol­dos várörség átadja Egert a törököknek. ..Oh. Eger! A sziklák nem tesznek téged erőssé, Minden erőd a bátorság, mely hős fiaidban Mint az örök gyémánt ra­gyog és nem retteg időtől“. — írja Vörösmarty Eger vé­delméről szóló hőskölteményé­ben. S valóban, erre tanít a történelem. A török janicsá­rok tízezreit hajcsárok korbá­csolták újra meg újra a vár­falak alá — a maroknyi vé- dösereget a haza szeretető lelkesítette új, meg új hőstet tekre. Ott a könnyű zsák­mány csábítása. itt a saját talpalatnyi föld oltalmazása tüzelte a harci lázat. Ahmed fővezér katonái zsoldosok vol­tak. Dobó kapitányéi szabad­sághősök. S nem volt olyan roham, mely vérbe ne fulladt volna, oly hadifortély, melyet felül ne múltak volna, olyan kézitusa, melyből győztesen nem a magyar került volna ki. Volt úgy, hogy már a vár­fokra tűzték a lófarkas török győzelmi, jelvényt, de a vité­zek — ■ ha kellett — saját testükkel együtt sodorták a szakadékba az ellenség zász­laját. S amikor a férfiak már dőltek a sorból, helyükre áll­tak az asszonyok, a hős egri nők, kikről Ortelius Jeromos, német krónikaíró feljegyezte, hogy „kövekkel, forróvizzel és szurokkal rohannak a fa­lakra. az ellenségben nagy kárt tesznek, nem is embe­rek, hanem dühös oroszlá­nok módjára /viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Mikor a férfi go. lyótól találva holtan ro­gyott össze, az asszony nem temette el addig, míg bosz- szűt nem állt érte. Fölkap­ta férje kardját és pajzsát, hamarosan három törököt levágott. Csak ezután emel­te fel elesett férje holttes­tét s vitte temetni“. Eger a hősök városa volt. Eger népünk bátorságát, ka­tonáink vitézségét hirdette világgá. Eger a magyar sza­badság jelképe maradt év­századokon át. Romjaiban is állandó fenye­getést jelentett az elnyomók ég zsarnokok számára. Lipót Habsburg császár 1702-ben felrobbantotta bástyáit. II. József pedig esztendőkig hor_ dotta zsoldosaival a homokot Eger várába, hogy eltemesse még az emlékét is a dicsősé­ges magyar múlt e nagyszerű jelképének. De a várat mégis hadiszállásul használták fel Rákóczi kurucai s 1849-ben a guerilla-harcosok. S még a ki­egyezés, a poshadás, lassú nemzethalál gyászos évtizedei alatt is az „egri csillag“ egy szebp. dicsőbb. a múlt hagyo­mányaihoz, népünk becsületé^ hez méltóbb magyar jövő út­ját világították meg. A dicső nemzeti műit emlé­ke ma is élő fenyegetés a nemzet sírásói, a dicstelen szolg.aság felidéző! és előké­szítői számára. Ugyanabban az esztendőben, amidőn né­pünk országos ünnepségeken fejezi ki tiszteletét, kegyele­tét az egri hősök emléke előtt, hétröl-hétre különvona­tok ontják a látogatók töme­geit Egerbe, a diákok, ipari tanulók, honvédek tízezrei za­rándokolnak a várba, a régi, dicső harcok színhelyére; Nyu­gaton a zsarnokok és árulók, a különböző Oláh püspökök, kancellárok, mágnások nem­csak országunk jelenét gya. lázzák meg és jövőjét bocsát­ják áruba, hanem múltját- is ei akarják rabolni. 1952-ben Párizs utcáin a Bastille bevé­telének évfordulóján amerikai tábornokok, az új, elnyomók előtt vonultatta fel katonáit a francia kormány. Victor Hugó évfordulóját vad rága- lomhadjárattal „ülte meg“ a francia reakció. Olaszország­ban a kormány utasítására rendőrfalkák tépték le a fa­lakról Garibaldi képét és gu­mibot, gépfegyvergolyó jár annak, aki a 48-as szabadság- harc dalait énekli. Ausztriá­ban éppen a napokban, a hi­vatalos körök úgyszólván „el­feledkeztek" legnagyobb nem. zeti töltőjük, Lenau születé­sének 150. évfordulójáról, de nem járt sokkal jobban még Goethe ég. Beethoven sem Adenauerék Bpnnjában. Az USA-ban pedig a Lincoln, Jefferson nevét viselő, eszmé­it hirdető demokratikus egye­sületekre is rásütötték az „Amerika ellenesség“ ’ bélye­gét, a századik évfordulóhoz közeledő, a rabszolgaságot megszüntető felszabadító há­borút nem egyszer nyíltan, mint „Amerika legnagyobb szerencsétlenségét“ emlegetik. Nem véletlen az, hogy a történelmi múltnak legszebb lapjait legszívesebben a fele­dés homályába taszítanák, vagy soha vissza nem térő kí­sértetek jelmezébe bujtat­nák azok az uralkodó osztá­lyok, amelyeknek az a céljuk, hogy minden hazafias, hősies, harcra lelkesítő érzést kiirt. 1952 efctfter 21 ARANY JÁNOS a XIX. század magyar költészetéinek Petőfi után a legnagyobb alakja, a magyar nyelv klasszikus meste­re és a függetlenségi eszme harcosa, hetven évvel e*- előtt halt meg. A csehszlovákiai magyar dolgozók Pozsonyba« em­lékestet rendeztek, ahol megemlékeztek a nagy ma­gyar költő munkásságáról, az Irodalomban elfoglalt helyéről. Alábbiakban egyik szép versét közöljük, mely a kizsákmányolt jobbágy életén keresztül bemutatja százezrek és milliók életét a rendi Magyarországon. ARANY JÁNOS: : a szegény jobbágy Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját, Kavicsos fövennyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla söre. Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, | Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: i Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még! • I ? | Ott ül a szegény pór az első saroglyán, i Elkopott ostorát a kezében fogván; I Szomorú képére, rőt kalapja alá — | Hullna, ha négy-öt szál madzag nem tartaná, j Néha megszakaszt.ia hosszú hallgatását, • Biztatgatja két hű igavonó társát, • De azok nefh bírnak lépni sebesebben, i Talpok a kőúttól ég eleven sebben. \ i 1 Széles országúton, mint az ég morgása, 2 Hallik a távolban hintó robogása, ? Csak imént dördült meg messzi földön, és lám, j Perc előtűnt, mint a fényes villám, f A négy' szürke lónak a két kajla sőre 1 Nagy keservesen tud kitérni előle, 2 Pedig félni, félnek; mert az isten-adták I Bírnák csak a jármot, mlngyá* elragadnák, f ? Dölyfös úri kocsis ül a hintó bakján I Fél kezében cifra ostort suhogtatván; 1 Jobban esik neki, a kényes lelkének, • i Ha nyakába sújt a két szegény sőrének; | Jobban esik neki, ha egyet kiálthat; t Földi, a kerékagy siratja a báját! 1 Kár volt annak árát a csapszéken hagyni, í Szegény tengelyedet siralomnak adni. t Föiteldnt a jobbágy', szomorúan felel: • | Hej! biz a háj árát, nem korcsma nyelte el, 2 Ami volt körűiéin, egy kevés zsiradék, : Gyors hintóitokra mind felkenegeték. f De a hintó népe nem hallotta e szót: j Szegény ember és az így talán jobb is volt. 2 Máskép ki áll jót, hogy e gyámság»* kezeli I Nyers-nyakassá godért, meg nem íenyjtenek! sanak a nép leikéből. De száz- vívott harcban naponta szű- szorosan drága és példamuta- letnek új meg új hőstettek » tó számunkra a múlt hősei- milliókban él, virul, alkotásra nek, közöttük Eger^kétezer buzdít a hazaszeretet a nem. vitéz várvédője emlékének zet felemelkedésébe, boldogu- tisztelete, ápolása, amikor a lásába vetett rendíthetetlen függetlenségünk megvédésé- hit. ' ért, békéjének biztosításáért Vásárhelyi Miklós A napokban jelent meg Dénes György „Magra vár a föld“ című első verseskötete. A kibontakozó csehszlovákiai magyar költészet első sikeres bemutatkozá-sa ez a verses­kötet. A mű megjelenése nemcsak arról tanúskodik hogy Dénes György, a fiatal' költő méltó énekese új, ki bontakozó életünknek, hanem arról is, hogy fiatal költésze­tünk jó úton jár, amikor dol­gozó népünk erőfeszítéseiről, életéről zeng, Dénes György maradandó értéket alkotott ezzel a ver­seskötetével, mert az emberi társadalom nem egy lényeges jélentségét mutatja meg tel­jes mélységével, A költő így zeng az emberi munkáról: Gépmadártól az üvegyöngyig a munka s/éjiségét őrzi min*»«. ha megtagadod örök elvét életednek tartalma nincsen Na nem veszed ki belőle részed, nemtelen árulója vagy s megtagadva - az egészét a világ is magadra hagy. Dénes verseskötetének leg­főbb értéke az, hogy méltó költői páthosszal énekli meg az emberi munkát, az alko­tást, ennek minden szépségé­vel. A felszabadult munka az, amely széppé,, boldoggá teszi a társadalmat, értelmet ad az emberi életnek, átformálja az egyént, gazdaggá teszi lelki életét, szenvedélyessé változ­tatja nemes érzéseit és ,állan dóap fejleszti szellemi képes­ségeit. Ez az. amire a költő rámutat verseskötetében és i ez teszi müvét maradandó ér- I lékké. A felszabadult ember, ] a „jövő óriása’" átformálja a 1 föld ősi arcát, hogy ahol a j földet „szik verte fel vagy szaladt rajta bolygó homok1’ | legyűrve a „fukar földet“ bú- j za verje homlokát. És mind­ezt az a nép teszi, amely I ..1514-ben kopjával verte az I eget1’, de „karóba, húzták em­berségét a földesúri birto kok“. Mert nem volt ez min­dig így. Az „urak csinálta ts- tenverés" világában, amikor a költő apja „zord óriás“ volt és anyja: II OIVA-SS IJ NO Magra vár a föld Dénes György első verseskötete Mosott, vasalt az éjbe hullt, álmait eltemette, a bús robot tört fényt dobott csapzott hajára hallgatag, esillagfényes este. Ügy fáj nekem e drága arc, úgy fáj a mu'tak átka, a bús robot és az elhullott, mélyből forrott, panasztalan könnyek óceánja ... A múlt embertelen szenve­dései mélyhangú, bús versek­ben bugyognak fel a költő szí­véből. Akkor „csendörszuro- nyokra hullt a napfény” és az urak tönkreverték a dolgozók álmait, ma Hogy puha gyolccsal, szeretettel kötözze be szíve sebét és örökre felszárítsa a hulló könnyek tengerét. Építünk az új, a felszabadult hazában, amelyről a költő így énekel:. Rizs virágzik a rónaságon veti selymét a gyapotcserje, ma valóság, tegnap, csak álom, gondolt-e emberi elme a fejlődésnek oly fokára, ennyi ragyogó új csodára? És mi jön még? kávé, tea, kakaócserje, narancsliget, a déli fűszerek illata lebeg majd a kertek felett. így pengeti a forradalmi ro­mantika húrjain verseit a költő új hazánkról, ahol nap­ról napra álmok valósulnak meg. Az új hazaszeretetnek, az alkotó munkában, a bátor tervek megvalósításában meg­nyilvánuló hazaszeretetnek hangja ez. Hatalmas erőfor­rás ez a hazaszeretet és a költő bátran aknázza ki min­den erőforrását. Ifjúságunk sokat tanulhat ebből a ver­seskötetből. A „Magra vár a föld“ sorai hősi miinkára, szenvedélyes hazaszeretetre ösztönöznek, segítik dolgozó népünket, ifjúságunkat terveik megvalósításában. A költő méltó hangot adott verseskötetében az új haza­szeretetnek, a múlt szenvedé­seinek és izzó hangon énekel az alkotó munka szépségeiről. A mű fogyatékossága — a költő fogyatékossága. Nem látja, hogy alkotó munkánk | eredményeit napról napra ke- : mény harcban, kíméletlen tu­sában kell megvédeni a belső j és külső ellenséggel szemben ! Hiányoznak a verskötetből a békeharcra mozgósító, éber ségre nevelő versek. Korunk nagy harcának; a békeharc, I nak, dolgozó népünk nagy küzdelmének a belső ellenség­gel szemben, nem ad kellő hangot konkrét formában a költő. A verseskötetben nem egy helyen kiforratlan prózai sematikus sorokat is találunk. A költö eszmei mondanivaló­ja nem mindig tiszta. A köl­tőnek, hogy ezeket a hibáit kiküszöbölje, mélyebben kell tanulmányoznia az élet gaz­daságát és legfőbbképpen a marxizmus-leninizmust, hogy költészete eszmeileg még gazdagabbá váljon. Mindennek ellenére Dénes György verseskötete, a „Mag­ra vár a föld’1 kibontakozó költészetünk drágaköve! De ezt a drágakövet még csi­szolni. fényesíteni kell, hogy tiszta fényt árasszon. Nem csiszoló szerszámokkal kell egyre fényesebbé, tisztábbá tenni Dénes költészetét, ha­nem a magas eszmei kritika és önkritika fegyverével, amely egyedül alkalmas arra, hogy emberi, költői értékeket fényesre csiszoljon. Szőke Jó/.sei. AZ SORI ílÓSOK PE1DAJA

Next

/
Thumbnails
Contents