Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

/

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a háborús idők óriási nehézségei ellenere a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhozrendszer nélkül, a kolhozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfokú politikai öntudat' és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot.

A békés építésre való átmenettel kapcsolatba az a feladat áll a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztését. A párt a háborúutáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezetigazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ^ ezen az alapon növelje a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további / fellendítése szempontjából nagy jelentősége volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.000 megnagyobbodott kolhoz van az 1950 január elsejei 254.000 kiskolhoz helyett.

A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések megvalósításának ei'edményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, amelyeket a háború és azt következőleg az 1946. évi erős aszály okozott s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háborúelötti színvonalát.

A háború utáni években gyors ütemben helyreállt a vetésterület, növekedett a terméshozam, emelkedett a gabonanemüek, ipari növények, takarmánynövények, a vete- mények, a konyhakerti, kobakos és egyéb gazdasági növények össztermelése. Az összes gazdasági nővé- ' nyék vetésterülete 1952-ben 5.3 millió hektárral haladta túl a háború- előtti színvonalat

•j A gabonatermelés a háború befejezése után harmadik évben állt helyre és a következő években növekedett; ezzel együtt nagyban növekedett az árugabona mennyisége. Az idei 1952-es évben a gabonatermés 8 milliárd pudot tett ki.. (Viharos taps.) Emellett a legfontosabb élel- miszemövény — a búza — termése 1940-hez viszonyítva. 48 százalékkal növekedett. (Taps )

Xlymódon a gabona-probléma, amelyet régebben a legélesebb, legkomolyabb porblémának tartottak, sikeresen megoldódott, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldódott. (Hosszantartó, viharos taps.)

A háború utáni időszakban különösen gyors ütemben fejlődött a gyapot- és cukorrépatermelés: 1951- ben az össz-gyapottermelés 47 százalékkal a cukorrépa termelés pedig 31 százalékkal múlta felül a háborúelötti színvonalat Ebben az évben még gazdagabb termés érett ezekből a rendkívül fontos növényekből. Túlszárnyaltuk a háború előtti színvonalat az olajosnövények- böl, a burgonyából és a takarmány növényekből is. Ezel kapcsolatban a nedvdús takarmányok (gumóter- mésü takarmányok kobakos takar- ményféleségek és silónövényék) terméshozama már 1951-ben 25 százalékkal felülmúlta az 1940. évi színvonalat.

A háború utáni években jelentősen fokozódott a len. a zöldségfélék és a kobakosok termelése De mert a párt- és a szovjetszervezetek, valamint a mezőgazdasági szervek nem fordítottak kellő figyelmet e fontos növényfajták termelésére, a len és zöldségfélék termelése sokhelyütt még nem érte el a háború* előtti színvonalat. \

Az idén éppúgy mint az elmúlt években is sikeresen teljesitik az állami gabonabeszolgáltatási tervet a gyapot, cukorrépa, olajosmagvak, burgonya zöldségfélék valamint más földművelési termékek úgyszin tén az állattenyésztési termékek be szolgáltatásának áJlami tervét.

Földművelésünk mind szakszerűbbé. mind termelékenyebbé válik, s mind több és több áruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát Most. amikor a gabonaproblémát sikeresen megoldottuk,

a földművelés eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható a gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajosnövények, a takarmányfélék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is nagy sikert értünk el.

Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi kistermeiékenységű külterjes földműveléstől. Mig a Szovjetunióban valamennyi mező- gazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4-szerese volt az 1913. évinek, s emellett a gabonanövények vetésterü’ete 5 százalékkal emelkedett. addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kobakosok vetésterülete több mint 2.lézeresre, a takarmánynövényeké pedig több mint 11- szeresre szökött fel. A növénytermelés árutermékének összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. Dúrva hiba lenne tehát, ha a földművelés sikereit csak a gabonafélék termelési színvonala alapján ítélnénk meg

A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Enélkül nem oldhattuk volna meg olyan rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. Ez idő alatt a gép- és traktorállomány nagy mennyiségű új, tökéletesebb, lánctalpas Diesel-motoros traktorral. magánjáró-kombájnnal, szénakaszálógéppel, cukorrépa - kombáj n nal, lenkombájnnal, gyapotszedö és más magastermelókenységü géppel gyarapodott.

A gép- és trakto/állomások és szov- hozok traktorállományának teljes kapacitása a háborúeőtti színvonal- j hoz képest 59 százalékkal, a kombájnállomány pedig 51 százalékkal növekedett. Sok új gépet kapott a mezőgazdaság a nagy munkaigényü állattenyésztési folyamatok gépesítésére is. A mező- és erdőgazdasági munkák gépesítésének jelentős kibővítésével összefüggésben a háború utáni években megnöv'ekedett a gépállomások hálózata; a mezövédő erdőültetések munkájának gépesítése céljából jelentős számú új vé- döerdösáv-létesítö állomást, a taJaj- viz-lecsapoló. valamint a rét- 'és legelő javító munkák gépesítése céljából sok új talajjavító állomást, s a nagy munkaigényü állattenyésztési fo.yamatok gépesítése céljából számos új állattenyésztési gépállomást szerveztünk. Az egész időszakban összesen 1546 új gép- és traktorállomást, védőerdösáv-létesitö állomást, talajjavító ál'omást és állat- tenyésztési gépállomást létesítet- tünk. Az összes ilyen állomások száma jelenleg 8939.

A mezőgazdaság fejlesztésének háború utáni sikerei még nagyobb földművelési feladatok megoldására teremtették meg a feltételeket A népgazdaság érdekei és a szovjet nép jóléte további emelésének feladatai a mezőgazdasági termelés még nagyobb mértékű fokozását követelik. Az ötödik ötéves terv irányelvei öt év alatt a teljes termelés következő arányú növelését irányozzák elő: a gabonafélékét 40—50 százalékkal ezen belül a búzáét 55— 65 százalékkal; a nyersgyapotét 55» —65 százalékkal; a rbstlenét 40—50 százalékkal; a cukorrépáét 65—70 százalékkal; a napraforgóét 50—60 százalékkal; a burgonyáét 40—45 százalékkal; a takarmánynövények termelését pedig körülbelül . két-há romszorosára.

Ma amikor már elértük és túlhaladtuk a vetésterületek háborúelőtti színvonalát a mezőgazdasági termékek növelésének egyetlen he lyes iránya a terméshozam további, minden eszközzel való fokozása. A földművelés terén a terméshozamok emelése a fő feladat. E feladat sikeres megoldása szükségessé teszi, hogy megjavítsuk a me'zei munkák minőségét, megrövidítsük elvégzésük idejét megjavítsuk a traktorok és mezőgazdasági gépek kihasználását befejezzük a legfontosabb föld művelési munkák gépesítését bizto sítsuk hogy a kolhozok és szovho- zok a lehető leghamaráhb elsajátítsák az évelöfüves-vetésforgó alkalmazását, megjavítsuk a vetőmagellátást, mindenütt meghonosítsuk a helyes talaj megmunkálási módszereket, növeljük a felhaszná.t mütrá gya és az öntözött földek mennyisé gét. Fokoznunk kell a gép- és traktorállomások szervező szerepét a kol hozókban, s növelnünk kell a gép- és traktorállomások felelősségét a mezőgazdasági növények terméshozam- és begyűjtési terveinek teljesítéséért. valamint az állattenyésztés fejlesztéséért.

Földművelésünk váljon még tér- me’ékenyebbé és szakszerűbbé; a kál- mazza a korszerű fűvetést és a he. lyes vetésforgókat; legyen a többi növényénél magasabb az ipari és a takarmánynövények. valamint a zöldségfélék és a burgonya vetésterületének aránya. A háború utáni években a földművelés fellendítése terén elért komoly sikerek nyomán az j á’lattenyésztés minden módon való fejlesztése lett a párt és az állam központi feladata a mezőgazdaság fejlesztésében. Az 1945 júliusától 1952 jú'iusáig eltelt időszak folyamán a Szovjetunió szarvasmarha állománya 13.-L millióval, juhállománya 41.8 mi’lióval, sertésállománya 21.2 millióval és lóállománya 5.O' millióval növekedett. 1948-ig a gazdaságok minden kategóriája elérte a szarvasmarhaállomány 1940. évi, háborúelötti számbeli színvonalát; ezt a színvonalat a juhállomány terén 1950-ben, a sertésállomány terén ez évben érték el. Az állattenyésztési termékek termelésének szilárd alapokra helyezése érdekében a párt különös figyelmet fordított a kolhozok és szovhozok közösségi haszon- állattenyésztésének fejlesztésére. Ma már a kolhozállattenyésztés a szov- hozállattenyésztéssel együtt mind az állatállományban való számbeli részesedés, mind az állattenyésztési termékek termelése terén országszerte uralkodóvá vált. A Szovjetunió hús, tej, zsiradék, tojás, gyapjú és bőr teljes és árutermelése egészében már felülmúlta a háború előtti színvonalat. (Taps.)

A lakosság állattehyésztési termékek iránti növekvő szükségletének és a könnyűipar fokozódó nyersanyag szükségletének kielégítése végett szükség van az állattenyésztés további jelentős fellendítésére. Az ötödik ötéves terv iránye.veinek tervezete megszabja, hogy öt év alatt az egész mezőgazdaság szarvas marhaállományát 18—20 százalékkal, ezen belül a kolhozok közös tulajdonban lévő szarvasmarha ál okmányát 36—38 százalékkal, gyarapítsák; az egész juhállományt 60— 62 százalékkal, a kolhozokét pedig 75—80 száza’ékka'; az egész sertés- állományt 45—50 százalékkal, a kolhozokét viszont 85—90 százalékkal; az egész lóállományt 10—12 száza ékka.l, s a kolhozokét 14—16 százalékkal; végül pedig, hogy a kolhozok baromfiállományát 3—3.5-sze- resre növeljék. Az irányelvek megszabják továbbá, hogy a hús- és szalonnatermelést 80—90 százalékkal. a tejtermelést 45—50 százalékkal a gyapjútermelést 2—2.5-sze- resre. a kolhozok és a szovhozok to- jástermelesét pedig 6—7-szeresre emeljék.

Az állattenyésztés fejlesztése terén föfeladatunk továbbra is a kolhozok és szovhozok közösségi állatállományának növelése, az állatállomány hozamának egyidejű jelentős növelésével, E feladat sikeres megoldása érdekében mindenekelőtt valamennyi kolhozban és szovhoz- ban szilárd takarmányalapot kell létesíteni, az állatok számára jó istállót kell biztosítani, valamint szé les körben kell gépesíteni az állat- tenyésztés munkafolyamatait. Az állattenyésztést nagyhozamúvá kell fejleszteni, hogy sok árut adjon és jövedelmező legyen. Fokoznunk kell a kolhozok és szovhozok állatállományának minőségi megjavítására irányuló munkákat, biztosítanunk kell a meglévő nagyhozamú tenyészállatfajták gyors szaporítását és új fajták kitenyésztését. Az állattenyésztés egészséges fejlődése csak akkor lehetséges, ha az állatállomány növekedését helyesen kapcsoljuk össze az állatok minőségének tömeges megjavításával és hoza műk növelésével.

A háború utáni években a szovhozok jelentősen megnövekedtek és

megerősödtek, a háború előtti színvonalhoz viszonyitva jelentősen kiterjesztették vetésterületüket, nö vélték haszonállatállományukat és mezőgazdasági termelésüket. Ugyanakkor azonban a szovhozok munkájában komoly hiányosságok is mutatkoznak. A szovhozmunka egyik legfőbb hiányossága, hogy a szov hozok jelentős részében magas a gabonafélék, hús-, tej- és egyéb termékek előállításának önköltsége. A soküzemágú gazdaság kifejlesztése, a termelés szervezetének megjavítása, a leginkább munkaigényes folyamatok komplex gépesítésének meghonosítása, a gazdasági növények terméshozamának, s az állattenyésztés hozamának növelése alapján biztosítanunk kell a szovhozok árutermelőképességének további fokozását és termelésünk önköltségének jelentős mértékű csökkentését.

A mezőgazdaság további fejlesztése szempontjából nagyjelentőségű az öntözőrendszerek építése és a mezövédő erdősávok létesítése. Már a háború előtti években sok korszerű technikával felszerelt nagy öntözőrendszer épült, s ugyanakkor a régi öntözőrendszereket is újjá alakítottuk. Ennek eredményeképpen a ténylegesen öntözött földek területe a középázsiai köztársaságokban és a Szovjetunió más vidé kein másfélszeresére emelkedett, s ez lehetővé tette, hogy sikeresen oldjuk meg a gyapottermelés jelentős mértékű növelésének fontos feladatát. A mezővédö erdősávok létesítését is megkezdtük.

A háború utáni években még nagyobb arányokat öltött az öntöző- rendszerek építésének és a mezövé- dö erdősávok létesítésének munkája. Nagy öntözőrendszerek épülnek a kaukázusontúli köztársaságokban, ahol a ténylegesen öntözött földek területe e munkák eredményekép pen már a legközelebbi években több mint másfélszeresre emelkedik. 1947 óta folynak a központi feketeföld- övezet, a kurszki, oreli, voronyezsi és tambovi terület rendkívül termékeny, de aszályos földjeinek ön- tözhetövé tételére irányuló munkálatok, hogy biztosíthassuk a gabonanemüek, ipari és egyéb gazdasági növények termésének állandóságát. 1948 óta a Szovjetunió európai Részének sztyeppés és erdössztyep- pés területein erős ütemben folyik a nagy állami védőerdősávok, a kolhoz- és szovhoz-mezövédő erdő sávok telepítése, valamint a tavak és víztárolók építése. Az elmúlt három és félesztendöben a kolhozok, szovhozok és erdőgazdaságok 2.6 millió hektár területen létesítettek mezővédö erdösávokat, s több mint

12.000 tavat és víztárolót építettek. A mocsaras területeken, elsősorban Bielorussziában, a Balti Köztársaságokban — a háborúelötti időkhöz hasonlóan — nagy arányokban folyik a mocsarak és mocsaras földek kiszárítása.

Nagy távlatokat nyit meg a mezőgazdaság előtt a volga-, a dón, a dnyepr és az amudarjamenti hatalmas vízierőművek és öntözőrendszerek építése, valamint a Leninről elnevezett Volga —Don hajózható csatorna megnyitása. Az említett vízierömüveknek és öntözőrendszereknek megépítése több mint 6 millió hektárnyi újabb földterület öntözését teszi lehetővé, továbbá 22 millió hektár területű legelőnek nyújt helyenként öntözéssel egybekapcsolt vízellátást, s nagy lehetőségeket biztosit a mezőgazdasági termelés villamosítására, a v,l- lamosszántás alkalmazására, villamoskombájnok és egyébb villamos mezőgazdasági gépek használatára

Az új öntözőrendszerek építésén kívül az összes öntözött földeken sikeresen folyik az áttérés az új öntözési rendszerre. Ennek ered ményeképpen az öntözött földparcellák jóval nagyobbak lesznek, minthogy a kisebb öntözőhálózat kedvezőbben elhelyezhető és csökken az állandó öntözőcsatomák mennyisége Az állandó öntözöcsatornákat ugyanis ez esetben Ideiglenesekkel helyettesítik Mindezek alapián sokkal tökéletesebben kihasználható az öntözött fö’dtertilet és az öntözővíz, s jobb ‘eltételek alakulnak ki az öntözés«' földművelés gépesítésére Az öntözés fejlesztésére, a mezővédö erdősávok létesítésére, az elmocsaraso- dott földek, kiszárítására előirányzott nagyszabású munkálatok elveg. zései mezőgazdaságunk igen magas színvonalra fog emelkedni, a országunk az időjárás minden szeszélye ellen örökre biztosítva lesz. A tel- adat az, hogy sikeresen és határidőre teljesítsük az öntözés kifejlesztésére, a mezővédö erdősávok telepítésére és a mocsarak lecsapolására előirányzott munkálatokat. A párt-, szovjet és gazdasági szerveknek a legnagyobb figyelmet kell majd for- dítaniok erre az ügyre.

Rendkívül fontos azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása is, amelyet a Szovjetunió európai részének nem-feketetöldü területein biztosítani fogják a mezőgazdasági növények terméshozamának emelkedését. Mint tudjuk, a nem-feke- tefoldű övezet kerületeiben nagyok a lehetőségek a földmüveié« és az állattenyésztés eredményes fejlesztésére. Ezeknek a kerületeknek az éghajlata ugyanis rendkívül kedvező, mindenütt bőven van csapadék. Mégis a mezőgazdasági növények terméshozama ezekben a kerületekben még mindig alacsony. Az állandó jó termés biztosítása érdekében itt elsősorban is széleskörűen meg kell szervezni a talaj' mesze- zését, bőséges trágyázását és műtrágyázását, fokozni kell a füvetést és meg kell javítani a talajmüve- lést.

Párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság háború utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és traktorállomások és a szovhozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok.

Melyek a hibák es a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén, s mik itt a feladatok?

Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok, — különösen a kiskolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépités kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését nagy kolhozfalvakban, hogyják tönkremenni az összes régi kolhozépületeket és lakóházakat, s emeljenek új helyen nagy »kolhoz-lakótelepeket« és »koi- hoz-városokat«, »mezőgazdasági városokat«. ök ebben látták a kolhoz szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a másodlagos fogyasztói feladatokat helyezték előtérbe: a kolhozok mindennapi élete berendezésének feladatait.

E feladatoknak kétségtelenül nagy jelentőségük van, ezek a feladatok azonban mégiscsak másodlagosak, alárendeltek és nem döntő jelen ségüek. .E feladatokat csupán a termelés fejlesztésének alapján lehet megoldani. Ha megfeledkezünk a döntő termelési feladatokról, vagy lebecsüljük ezek jelentőségét, ezzel helytelen irányba terelhetjük egész gyakorlati munkánkat a falun, megnehezíthetjük a kolhozok további felvirágzását és kárt okozhatunk mind magának a mindennapi élet berendezésének, mind az egész szocialista épités ügyének. Pártunk idejekorán intézkedéseket tett a kolhozépítés e helytelen irányzatainak felszámolására. Párt-, szovjet és mezőgazdasági szerveink kötelesek továbbra is állandóan gondoskodni a kolhozok közös gozdaságának erő- sitéséröl és fejlesztéséről. A közös gazdaság a kolhozok föereje, ezen az alapon kell biztosítani a kolhozok árutermelésének növelését, s a kol- hozparasztság jólétének és általában életviszonyainak további megjavítását.

Rá kell mutatni továbbá arra, hogy számos kolhozban és szovhoz- ban nagymértékben folyik a segédüzemek, mint fégla-, cserépgyár stb. építése. A tapasztalat megmutatta, hogy az építőanyag így nem kevesebbe. hanem többe kerül, s a mi a döntő, megfeledkeznek közben a mezőgazdasági termények termelésének fokozásával összefüggő feladatok megoldásáról, ami viszont visszatartja a mezőgazdaság fejlesz\