Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

eült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy a háborút a Szovjetunió és a béke többi hivei ellen kell megindítani. Így alakult meg az északatlanti agresz szív tömb, amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mögött kovácsoltak össze. És hogy a nép elöl el titkolják ennek a tömbnek agresz- sziv céljait és becsapják a népet, »védelmi« tömbnek nevezték el a »kommunizmus«, a Szovjetunió ellen,- amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a tömb többi tagja ellen.

Ugyanezen bűnös célból szervez nek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban.

Ugyanezen bűnös célból az Egye sült Államok uralkodó körei rernili- tarizálják Nyugat-Németországot és Japánt.

Az Egyesült Államok uralkodó köpei és híveik Nyugat-Németország és Japán remilitarizálásával az egész világ szemeláttára újjáteremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszün tetéséért a népek ebben a háború ban vérüket ontották.

Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-angol tömb az agresszív háború, előkészítéséről áttért a közvetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkéntesekkel szoros együttműködésben, hősiesen v ielmezi hazájának szabadságát és függetlenségét, visszaveri a békebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszerető embe riség lelkes rokonszenvét. (Lelkes taps.)

A mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sajátszerü vonása és sajátossága van. Ezek közül a következőket kell megemlíteni:

A fő agresszív hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az északatlanti tömb tagjait, vala mint a második világháborúban legyőzött országokat — Nyugat-Németországot, Olaszországot, Japánt. Az amerikai főkolomposok a tömb valamennyi résztvevője részére megszabják a háború céljait, menetrendjét, a háborús részvételre szám- bajöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéseit is, diktálják a maguk akaratát. .

Az Egyesült Államok urai azt hangoztatják, hogy olyan eszmények fűtik őket, mint »a szabad országok közösségének« megteremtése. Szélté- ben-hosszában hangoztatják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Törökország, Görögország, a »szabad országok közössége«, míg ellenben a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok »nem szabad« országok. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Törökországban és a többi kapitalista országban valóban van »szabadság«, de nem népszabadság, hanem a nép kizsákmányolásának és kirablásának szabadsága. Ami pedig a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat illeti, ott valóban nincs ilyen »szabadság«, mert ezekben az országokban már régen megszüntették a dolgozók ki zsákmányolásnak és kirablásának szabadságát. Íme, kiderül hát, mivel dicsekszenek az »amerikai élet forma« hirdetői. (Taps.)

A valóságban az Egyesült Államoknak a nyugateurópai és a töb bi kapitalista »barátja« irányában folytatott politikája nem demokratikus, hanem imperialista politika. Az Egyesült Államok az »antikom- munizmus« és a »szabadság védelmének« zászlaja alatt valójában le igázza és kirabolja a régi, korábban kialakult burzsoá államokat és gyarmataikat. A »kommunizmus elleni harc« ködfüggönyére — mint múlt ban Hitlernek - az amerikai imperialistáknak is azért van szükségük, hogy elvonják a figyelmet a maguk tényleges hódító szándékairól. Az Amerikai Egyesült Államok, miköz ben imperialista politikát folytat Anglia, Francia t szág és a többi kapitalista ország ellen, — enyhén

I szólva szerénytelenül — ezen orszá gok őszinte barátjának tünteti fel magát. Ez aztán jó barát! Megnyer- geite gyengébb partnereit, kirabolja é' leigázza, üti őket ahol éri és meg hozzá igy beszél: »Legyünk jóbará tok«. Ez az amerikai pénzeszsákok nál azt jerinti előbb húzzátok a kocsimat, azután majd lovagolok raj tatok. (Derültség a teremben.)

A valamikor szabad kapitalista llamok — Anglia, ' Franciaország, Hollandia, Belgium, Norvégia \ —

most ténylegesen lemondanak nemzeti politikájukról és az amerikai imperialisták által parancsolt poli tikát folytatnak, odaadják területüket amerikai támaszpontok és ka tonai felvonulási területek céljaira, ezzel hadműveletek esetére csapásnak teszik ki saját országukat. Az Egyesült Államok kedvéért a saját államuk nemzeti érdekei ellen irá nyúló szövetségeket kötnek és töm bőket létesítenek. Szembetűnő pél dáját adják ennek Franciaország uralkodó köreinek tettei. A francia uralkodó körök saját kezükkel segítenek újj teremteni Franciaország sokévszázados legádázabb ellensé gét, a német militarizmust. Mind a konzervatív — mind a munkáspárti irányzatú angol politikusok hosszú időre elszegődtek az Egyesült Államok másodrendű partnereivé, ezzel kötelezettséget vállaltak, hogy ne saját nemzeti politikájukat, hanem az amerikai politikát folytassák. Az angol nép már súlyosan szenvedi ezt a politikát, a Brit Birodalom pedig minden eresztékében recseg-ropog.

Az angol propagandaszervek ugyanakkor azt állítják, hogy a Brit Birodalmat a kommunisták teszik tönkre. A Brit Birodalom uralkodó köreinek azonban feltétlenül látniok kell a szembetűnő tényeket,' amelyek bizonyítják, hogy a brit birodalmi birtokokat nem a kommu nisták, hanem az amerikai milliár dosok hódítják meg.

Talán bizony a kommunisták és nem az amerikai milliárdosok hódították meg Kanadát, hódítják meg Ausztráliát, Ujzélandot, szorítják ki Angliát a Szuezi-csatoma övezetéből és Latin-Amerika, a Közel- és Közép-Kelet piacairól, kerítik kézre az Anglia birtokában lévő köolajvidékeket ?

A tények azt mondják, hogy Angliára egyetlen ellensége sem mért olyan súlyos csapásokat, nem ragadta el tőle birodalmának részeit — egyiket a másik után — amint ezt amerikai »barátja« teszi. Ez a »barát« egy tömbben van Angliával és Anglia földjét légitámaszpontok céljaira használja fel, ezzel súlyos, mondhatnám veszélyes helyzetbe juttatja és még hozzá úgy tünteti fel a dolgot, hogy megmenti Angliát a »szovjet kommunizmustól«.

Ami az olyan »szabad« országokat illeti, mint Görögország, Törökország, Jugoszlávia — ezeknek »sikerült« már amerikai gyarmattá vál- tozniok. Jugoszlávia mai urai pedig

__ a titók, kardeljek, rankovicsok,

gyilaszck, pijadek és mások — már régen amerikai ügynökökké váltak, akik amerikai »főnökeik« romboló- és kém-feladatokra vonatkozó megbízásait teljesítik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen.

Franciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és Japán uralkodó körei az amerikai imperializmus harci szekeréhez láncolták magukat, lemondottak önálló nemzeti külpolitikájukról, jóllehet, ezek- nekyaz országoknak uralkodó klikkje ezzel elárulja országának nemzeti érdekeit és beismeri saját csődjét. Ez az uralkodó klikk azonban szívesebben áldozza fel államának nemzeti érdekeit abban a reményben, hogy segítséget kap óceántúli imperialista pártfogóitól népei ellen, amelyektől jobban fél, mint az idegen imperialista járomtól. Az uralkodó köröknek ezért a nemzetellenes politikájáért közvetlenül felelősek su jobboldali szociáldemokraták is, elsősorban az ’Ángol Munkáspárt, a Francia Szocialista Párt, a nyugatnémetor- siági szociáldemokrata párt vezető klikkje. Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Ausztria és a többi ország jobboldali szocialistái elvbarátaik nyomában haladnak és a második világháborút követő egész időszakban dühödten harcolnak a népek békeszeretö demokratikus erői ellen. A mai jobboldali szociáldemokrácia a nemzeti burzsoáziát kiszolgáló régi lakájszerepét megtoldva, a külföldi amerikai imperializmus ügynökségévé vált és teljesíti annak legszennyesebb megbízatásait a háború előkészítésében és a saját népei ellen vívott harcban.

Az amerikai imperializmus stratégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus főkolomposai katonai terveiket idegen területek és idegen hadseregek, elsősorban nyugatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadseregek felhasználására, valamint más népek felhasználására építik, amelyeknek az amerikai stratégák elgondolása szerint, vak eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világuralmat.

A józanabb és haladó politikusok, akiket nem vakított el a szovjetellenes ellenségeskedés, az európai és1 egyéb kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult amerikai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. Fel kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai és egyéb országok erre az új útra lépve, teljes megértésre találnak valamennyi békeszeretö nép részéről. (Viharos taps.)

Az Egyesült Államok uralkodó körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett „hidegháborút“ békés védelmi politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás nemlétezö veszélyével ré- mítgetik. Az atlanti tömb főkolomposai demagóg, békeszeretö frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan könnyű új háborúba, a békeszeretö népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, amelyek csak nemrégiben ismerték meg a véronitó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni.

Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agresz- szorok farizeus békekomédiájának ártalmasságát.

A háborús előkészületeket a mili-- tarizmus soha nem látott tobzódása kíséri, ami, kiterjed az imperialista tábor országai népeinek egész életére és minden életmegnyilvánulására. Ezekben az országokban a reakció vadul támadja a dolgozókat és az egész rendszer fasizálódik.

Ahogy a hitlerista imperialisták a második világháborúra készülve meghonosították országukban a fasizmust, ugyanúgy most az új háborúra készülő amerikai imperialisták vadállati fasiszta rendszert vezetnek be nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is, elsősorban ott, ahol a béke és a demokrácia erői különösen jelentősek, így például Franciaországban, Olaszországban, Japánban. Ezen országok vezető körei az amerikai szóldatesz- ka által diktált szégyenletes megbízatás telejsítése során háborút indítottak saját népeik ellen. Emellett az Egyesült Államok határain túl elhelyezett amerikai fegm civs erők a büntető zsandárcsapatok szerepét töltik be.

Az amerikai imperializmus ma már nemcsak mint agresszor lép fel, hanem mint a világ zsandárja is, aki mindenütt megkísérli elfojtani a szabadságot, ahol csak lehetséges és igyekszik meghonosítani a fasizmust.

E világzsandár ellen már most felcsap az elnyomás alatt élő népek gyűlöletének és ellenállásának hulláma.

Mindez az imperialisták pozíciójának gyengüléséről tanúskodik és a harc jelentős kiéleződéséhez vezet az

imperialista táboron belül a fasiszta reakció erői és az imperialista or-, szagok népeinek demokratikus erői közptt. Ez a hfiyzet rendkívül komoly következményekkel terhes a háborús gyújtogatok számára.

A háborús veszély növekedésével kapcsolatban népmozgalom bontakozik ki a béke védelmére, létrejön a nemzetközi feszültség megszüntetésében és egy újabb világháború megakadályozásában érdekelt különböző osztályok és társadalmi rétegek háborúellenes koalíciója. A háborús gyujtogatóknak nem sikerül ezt a párton kivüli, békés, demokratikus mozgalmat pártmozgalomnak, kommunista mozgalomnak beállítani. Az a tény, hogy a stockholmi felhívást 500 millió, az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívást pedig több mint 600 millió ember írta alá, legjobb cáfolata a háborús gujtogatók ezen állításának és bizonyítéka a béke védelmében indítóit e párton kívüli, demokratikus mozgalom hatalmas arányainak. Ez a, békemozgalpm nem célozza a kapitalizmus megszüntetését, mivel ez nem szocialista mozgalom, hanem az emberek százmillióinak demokratikus mozgalma. A béke hívei olyan követeléseket és javaslatokat terjesztenek elő, amelyeknek elő kell mozdítaniak a béke megőrzését, egy új háború megakadályozását. E cél elérése a jelenlegi történelmi feltételek között a demokrácia-és béke ügyének hatalmas győzelme lenne.

Az imperializmus és a háború tábora, valamint a demokrácia és a béke tábora közötti jelenlegi erőviA párt legfőbb irányvonala a külpolitika területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad.

A kommunista párt a szovjet állam fennállásának első napjaitól fogva hirdette és a gyakorlatban is keresztülviszi a béke és a népek közötti baráti kapcsolatok politikáját. A Szovjetunió a két világháború közötti egész időszakban álharktosah védelmezte a béke ügyét, nemzetközi porondon harcolt a háborús veszély ellen, igyekezett a kollektív biztonság és az agresszor elleni kollektív visszavágás politikáját folytatni. Nem a Szovjetunió bűne, hogy az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok reakciós körei meghiúsították a kollektív biztonság politikáját, támogatták a hitleri agressziót, s elősegítették a második világháború kirobbantását.

Pártunk rendületlenül védelmezve a békepolitikát, és mindig figyelem- bevéve- az ellenséges környezetet, szüntelenül erősítette az ország védelmét is, hogy teljes fegyverzetben fogadhassa az ellenséget.

1939-ben, amikor már fellángolt az új háború tűzvésze, Sztálin elvtárs a XVIII. pártkongresszuson kifejtette a szovjet külpolitika alapelve it, s hangsúlyozta, hogy »Mi vala mennyi országgal a békét és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítését akarjuk, ezen az állásponton va gyünk és maradunk, ha ezek az or szágok ugyanilyen magatartást fognak tanúsítani a Szovjetunió arányában, ha nem fogják megkísérelni országunk érdekeinek megsértését.« Sztálin elvtárs egyúttal figyelmeztette is az agresszorokat, kijelentve, hogy »Mi nem félünk az agresszo rok fenyegetéseitől és készek vagyunk arra, hogy kétszeresen adjuk vissza azoknak a háborús gyújtoga- tóknak minden ütését, akik megkísérelik megsérteni a szoviet hatá rok érintetlenségét.«

S amikor a hitleri Németország hitszegben hazánkra támadt, a szov jet nép megsemmisítőén Visszaverte s szétzúzta az ellenséget. Az egész világ meggyőződött róla, hogy pártunk nem beszél a levegőbe. (Hosz- szantartó viharos taps.)

A második világháború befejezté vei pártunk tovább folytatta a tar tós és szilárd béke biztosítására és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére törekvő külpolitikáját. A szovjet kormány széles körben ismertté vált programmot terjesztett

szony teljesen reálissá, teszi ezt a kilátást. A történelemben elsőízben létezik a békeszeretö államok hatalmas és összeforrott tábora. A kapitalista országokban megnőtt a munkásosztály szervezettsége, létrejöttek a munkások, parasztok, nők, az ifjúság hatalmas, demokratikus nemzetközi szervezetei. Megnőttek és megerősödtek a kommunista pártok, amelyek hősi harcot vívnak a béke ügyéért.

A háborús veszély elleni harc érdekében áll valamennyi ország népeinek, köztük az Egyesült Államok széles naptömegeinek is, mivel háború esetén ők sem szenvednének kevésbbé, mint más országok lakossága.

A koreai háború, az amerikaiak technikai fölénye ellenére, máris többszázezer halottba és sebesültbe került az amerikai népnek. Nem nehéz megérteni, milyen óriási áldozatokat fog hózni az amerikai nép, ha az Egyesült Államok elhájasodott pénzügyi főkolomposai háborúba taszítják a békeszeretö népek ellen.

A feladat most az, hogy még magasabbra kell emelni a néptömegek aktivitását, fokozni kell' a béke híveinek szervezettségét, fáradhatatlanul le keí] leplezni a háborús gyuj- togatókat és nem szabad megengedni nekik, hogy hazugságaikkal behálózzák a népeket. Megzabolázni és elszigetelni az imperialista agresszorok táborából kikerülő kalandorokat, akik profitjuk érdekében véres vágóhídra akarják vinni a népeket — ez a haladó és békeszeretö emberiség legfőbb feladata. (Tartós tetszésnyilvánítás.)

elö a háború megakadályozására alkalmas intézkedésekről.'

A Szovjetunió békeszeretetet nemcsak előterjesztett javaslatai bizonyítják, hanem cselekedetei is. A Szovjetunió a háború befejezése után jelentős mértékben csökkentette fegyveres erőit: létszámuk most nem nagyobb, mint a háború előtt volt. A szovjet kormány a háború után a legrövidebb időn belül kivonta csapatait Kína, Korea, Norvégia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária területéről, ahová ezek a csapatok a fasiszta agresszorok elleni hadműveletek folyamán léptek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa— annak tudatában, hogy a nemzetközi légkör enyhítésében nagy szerepe van az új háború embergyülölö propagandája elleni harcnak -1951 március 12-én törvényt hozott a béke védelméről s a háborús propagandát az emberiség elleni súlyos bűncselekménynek nyilvánította. Ezzel más államoknak is példát matatott.

A nemzetközi küzdőtéren a legutóbbi években keletkezett rendkívül komoly bonyodalmak közepette éppen a Szovjetunió terjesztett elő olyan javaslatokat, amelyek alapul szolgálhatnak a vitás kérdések békés rendezésére. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy éppen a Szovjetunió terjesztető elő azokat a javaslatokat, amelyek a kóreai fegyverszüneti tárgyalások alapjául szolgálnak. > .

A Szovjetunió kormánya komőly jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezeténék, mert véleménye szerint ez a szervezet fontos eszköze lehetne a béke fenfltár- tásának. Manapság azonban az Amerikai Egyesült Államok a béke elleni harcában a nemzetközi együttműködés szerviből — aminek az alapokmánya értelmében lennie kellene, — diktátort politikájának szer. vévé változtatja és agresszív. cselekedeteinek fedezésére használja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A Szovjetunió azonban az Amerikái Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetében működő szavazó gépezete által okozott roppant nehézségek ellenére is a béke álláspontját védelmezi e szervezet, ben és a jelenlegi nemzetközi helyzetnek megfelelő reális határozatok elfogadtatására törekszik, amelyek az agresszív erők megfékezésére, az új háború megakadályozására, s a hadműveletek megszüntetésére irányulnak ott, ahöl ezek már megkéz- dödtek.

3. A Szovjetunió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért

I