Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

é

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

Helytelen volna azt gondolni, hogy a háború csakis a szovjet állam ellen irányulhat Mint ismeretes, az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió megalakulása előtt robbantották ki. A másodikvilágháború kapitalista államok kő zotti háborúként kezdődött, s a háborútól maguk a tőkés országok is erősen szenvedtek. Azok az ellent- mondások, amelyek jelenleg marcangolják az imperialista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket a körülményeket figyelembevéve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű há borút megakadályozza, s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást.

De a Szovjetuniónak a tartós be- ke biztosítására irányuló politika ja az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív politikájába ütközik.

A kardcsörtetö amerikai körök emellett megkísérlik a bűnösről az ártatlanra kenni a felelősséget és hazug propagandájukkal a Szovjet unió részéről állítólag fenyegető veszélyről ágálnak. Ami ezeket a Szovjetunióra vonatkozó hazug Koholmányokat illeti, nevetséges vol na, ha hosszasabban bizonyítgatnánk teljes alaptalanságukat. Hogy valóságban ki is az agresszor, ■ azt vitathatatlan tények bizonyítják.

Köztudomású, hogy az Amerikai Egyesült Államok szítja a fegyverkezési hajszát, elutasítja az atomfegyver és £l baktériumfegyver eltiltását és a hagyományos fegyverzet csökkentését, míg a Szovjetunió az atom- és baktériumfegyver betiltását, az egyéb fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését Javasolja.

Köztudomású, hogy az Egyesült Államok elzárkózik a békeegyezmény megkötésétől, a Szovjetunió viszont ilyen egyezmény megkötését Javasolja.

Köztudomású, hogy az Egyesült Államok agresszív tömböket ková- csolgat a békeszeretö népek ellen, míg azok a szerződések, amelyeket a Szovjetunió kötött külföldi államokkal, kizárólag a japán vagy a német agresszió újjáéledése elleni harc célját szolgálják.

Köztudomású, hogy az Egyesült Államok megtámadta Koreát és leigázására törekszik, a Szovjetunió viszont a második világháború befejezésének pillanata óta sehol sem folytat semminemű hadműveletet.

Az Egyesült Államok Kína ellen is agressziót folytat. Elfoglalta Tai- van szigetét, az ősi kínai földet. Légierői kínai területet bombáznak és ezzel megsértik a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályait. Köztudomású, hogy a Szovjetunió légierői senkit sem bombáznak, s hogy a Szovjet -ió semmiféle idegen területet sem foglalt el. Ezek a vitathatatlan tények.

Rátérve Angliával és Franciaor szaggal való'' kapcsolatainkra, meg kell mondanom, hogy ezeknek a kapcsolatoknak azon szerződések szellemében kellene alakulniok, amelyeket a második világháború Idején kötöttünk ezekkel az államok kai, s amelyek kölcsönös együttmü ködést helyeznek kilátásba a háború utáni időszakra. Az angol és francia kormány azonban durván megsérti ezeket a szerződéseket. Abban az időben, amikor véres háborút vívtunk, hogy Európa népeit felszabadítsuk a német-fasiszta rab ság alól, Anglia és Franciaország vezetői ünnepélyesen ígéreteket, tettek a Szovjetuniónak a háború utáni együttműködésre vonatkozóan. Most azonban ök ít teljesen belekapcsolódtak az amerikai imperialisták nak a békeszeretö államok éllen irá nyúló agresszív terveinek megváló sitásába. Érthető, ogy Anglia és Franciaország vezetőinek ilyen álláspontja következtében az említett államokkal való kapcsolataink sok kívánnivalót hagynak maguk után.

A Szovjetunió világos álláspontra helyezkedik az Amerikai Egyesüli Államokkal, Angliával, Franciaor szággal és más burzsoá államokkal való kapcsolatok tekintetében és a mi részünkről nem egy ízben hang

zott el nyilatkozat erről az álláspontból, A Szovjetunió most is kész fegyüttmüködni ezekkel az államokkal, a békés nemzetközi szabályok érvényesítését és a tartós és szilárd béke biztosítását tartva szem előtt. (Taps.)

A legyőzött országokhoz — Né metországhoz, Olaszországhoz és Japánhoz fűződő kapcsolatok tekin tetőben a szovjet kormány az imperialista hatalmak politikájától elvileg eltérő politikát folytat.

Az a körülmény, hogy a szovjet szocialista állam a győztesek sorá ban van, teljesen új, a történelem ben példa nélkül álló helyzetet és lehetőségeket teremtett a legyőzött államok népei számára. A szovjet állam politikája lehetőséget nyújt bármely ország számára, amely a feltétel nélküli fegyverletételt aláírta, a békés, demokratikus fejlődésre, polgári célokra termelő ipa rának, továbbá mezőgazdaságának fejlesztésére, termékeinek külső pia cokon való elhelyezésére és az ’ ország védelméhez szükséges nemzeti fegyveres erők megalakítására. A Szovjetunió a potsdami egyezménynek megfelelően rendületlenül foly tatja a német békeszerződés mielöb bí megkötésére, az összes megszálló csapatoknak Németországból való kivonására és az egységes, független, békeszeyetö, demokratikus Németország megteremtésére irányuló politikáját, mert jól tudja, hogy ilyen Németország fennállása a békesze retö Szovjetunió mellett, kizárja új európai háborúk lehetőségét, s lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái leigázzák az európai országokat.

Remélhetjük,' hogy a német nép, amely az előtt'a dilemma előtt áll, hogy vagy ezen az úton halad, vagy pedig az amerikai és angol imperialisták zsoldosaivá válik, a helyes utat — a béke útját — választja. (Taps.)

Ugyanezt kell mondanunk Olaszországról is. (Taps.) A Szovjetunió a testvéri olasz nép nemzeti függetlenségének teljes helyreállítását kívánja. A szovjet kormány úgy véli, hogy Japánná« is független, demokratikus, Jlékeszeretö államá kell válnia, ahogyan a szövetségesek közös határozatai megszabták. (Taps.)

A szovjet kormány nem volt hajlandó aláírni azt az egyoldalú szerződést, amelyet az amerikai diktátorok diktáltak a sanfranciscói konferencián, mert ez a szerződés semmibe veszi a kairói és a potsdami nyilatkozat, valamint a jaltai egyezmény elveit, s arra irányult, hogy Japán az amerikaiak távolkeleti katonai támaszpontja legyen. A Szovjetunió népei mélységesen tisztelik a külföldi leigázás jármába kény- szeritett japán népet és bíznak abban, hogy a japán nép kivívja haza ja nemzeti függetlenségét és rátér a béke útjára.

A békének és a népek biztonságának szovjet politikája abból indul ki, hogy teljesen lehetséges a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymásmelleit élése és együttműködése, föltéve, ha mindkét részről megvan az együttműködés óhaja, s ha mindkét fél kész teljesíteni vállalt kötelezettségeit az egyenjogúság és a más államok belügyeibe való he nem avatkozás elvének szem előtt tartása mellett.

A Szovjetunió mindig a más országokkal való kereskedelem és együttműködés fejlesztéséért szállt síkra és ma is ezért küzd, tekintet nélkül a társadalmi rendszerek különbözőségére. A párt továbbra is ezt a kölcsönös előnyökre építő politikát folytatja. (Taps)

Amikor a kardcsörtetö^ amerikai és angol kormánykörök váltig bizonygatják, hogy csak a fegyverke zési hajsza biztosíthatja a tőkés or szágok iparának kielégítő foglalkoztatottságát, valójában van egy másik perspektíva is; az összes országok kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztése és kibővítése, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Ez a perspektíva sok évre biztosíthatja az iparilag fejlett orszá gok iparának kielégíts foglalkoztatottságát, lehetővé teheti, hogy egyes - bizonyos te> m“kekben bő velkedö — országok fölöslegeiket |

más államokban elhelyezhessék,

hozzájárulhat' az elmaradott országok gazdaságának fellendítéséhez,

azaz tartós gazdasági együttműködés kialakulásához.

A Szovjetunió teljes egységben folytatja békepolitikáját más demokratikus, békeszeretö államokkal — a Kinai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a ^Koreai Népi Démokratikus Köztár sasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen új államközi kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti függetlenség tisztelet- bentartásának elvein alapulnak. A Szovjetuni ó kölcsönös segélynyuj tási szerződéseihez hiven segíti és támogatja, s a jövőben is segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps).

Meggyőződésünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal folytatott békés versenyében évről évre szemléltetőbben m<=g. mutatja felsőbbségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De nii senkire sem akarjuk erőszakkal rákényszeríteni ideológiánkat, vagy gazdasági rendszerünket. „A forradalom exportja — ostobaság. Minden ország, ha akarja, maga hajtja végre forradalmát, ha pedig nem akarja, nem lesz forralom" — mondja Sztálin elvtárs.

A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal való békés együttműködésre törekvő politikáját, de ugyanakkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatok részéröl .fenyegető új agresszió ve. szélyével is. Ezért erősíti most és a jövőben is védelmi készségét. (Taps).

A Szovjetunió nem ijed meg a

háborús gyújtogatok fenyegetéseiből. Népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban, S rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárháború idején megverte a-z agresszorokat, — amikor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második világháború, ban; s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni.

A múlt tényelvel feltétlenül számolni kell. Ezek a tények p*iig arról beszélnek, hogy az első világháború következményeképpen kiszakadt a kapitalizmus rendszeréből Oroszország, a második világháború következményeképpen pedig egész sor európai és ázsiai ország. Minden alapja megvan anSiak a feltevésnek, hogy a harmadik világ, háború a kapitalista világrendszer széthullására vezet. (Taps).

Ez, hogy úgy mondjuk a háborúnak és következményeinek perspektívája, ha a háborús gyújtogat jk, az agresszorok háborút kényszerítenek a népekre.

De van egy másik perspektíva is: a béke megőrzésének perspektívája, a népek békéjének perspektívája. Ez a perspektíva az ENSz alapokmányának megfelelően a háborús propaganda eltiltását követeli, követeli továbbá az atom- és baktériumfegyver eltiltását, a nagyhatalmak fegyveres erőinek következetes csökkentését, a hatalmak békeegyezményének megkötését az egyes országok közti kereske- lem kiszélesítését, az egységes nemzetközi piac helyreállítását, s más hasonló rendszabályokat a béke megszilárdításának szellemében. (Hosszantartó taps.)

E rendszabályok érvényrejuttatá. sa megszilárdítja a békét és megsza baditja a népeket az új háború veszélyétől való félelemtől, véget vet annak, hogy hallatlan mennyiségű anyagi erőforrást fecséreljenek fegyverkezésre és pusztító háború előkészítésére, s lehetővé teszi, hogy mindezeket az anyagi erőforrásokat a népek javára ferdítsék. (Hosszantartó viharos taps.)

A Szovjetunió e rendszabályok megvalósítása, s a népek békéjének perspektívája mellett foglal állást. (Hosszantartó taps.)

A párt külpolitikai feladatai: 1. További harc az új háború előkészítése és kirobbantása ellen, a hatalmas háborúellenes demokratikus front felzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte, az összes új háborús előkészületeknek a háborús gyujtogatók minden mesterkedésének és cselszövényének álhatatos leleplezése; 2. a nemzetközi együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére törekvő politika továbbfolytatása; 3. a megbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítés« a Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országoknál, — Lengyelországgal. Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával — a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Mongol Nép- köztársasággal; 4. a szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése, s ama képességünk fokozása, hogy bármely agresszort megsemmisítőén visszaverjünk, (Viharos, hosszantartó taps.)

II.

A Szovjetunió belső helyzete

A beszámolóban tárgyalt idősza. kot a Szovjetunió belső helyzetének további megszilárdulása, népgazdaságának és szocialista kultúrájának

ejlődése jellemzi. A XVHI. párt- kongresszus utáni első két évben országunk dolgozói tovább folytatták a harmadik ötéves terv sikeres teljesítését és kivívták a Szovjetunió további megerősödését. Ezekben az években új sikereket értünk el a népgazdaság fejlesztése terén.

A fasiszta Németország hitszegő támadása a Szovjetunió ellen megszakította a szovjet emberek békés munkáját. Súlyos időszak, a Nagy Honvédő Háború időszaka kezdődött a szovjet állam történetében. A szovjet munkásosztály, a kolhoz- parásztság és az értelmiség a háború folyamán mind a fronton* mind a hátországban kitűnt legmagasabb fokú öntudatosságával és odaadó hazaszeretetével.

A Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió történelmi jelentőségű győzelmével fejeződött be s utána megindult a gazdasági fejlődés újabb békés időszaka országunkban. A szovjet állam rövid idő alatt saját erejéből és eszközeiből, , külső segítség nélkül helyreállította a háborúban lerombolt népgazdaságát, sőt továbbfejlesztette, s felülmúlta a háború előtti Időszak gazdasági teljesítményeit.

Az ipar és mezőgazdaság újjáépítésének sikerei lehetővé tették, hogy már 1947-ben megszüntessük az élelmiszer, és iparcikkellátás terén a jegyrendszert, megvalósítsuk a pénzreformot. Ezek a rendszabályok, az élelmiszerek és az iparcikkek árának ötszöri leszállításával együtt, fokozták a szovjet rubtel vásárló erejét

és biztosították a dolgozók életszínvonalának emelkedését. 1950-ben a szovjet rubelt aranyalapra helyeztük és árfolyamát emeltük a külföldi valutákhoz képest.

A gazdaság újjáépítése és fejlesztése terén elért eredmények lehetővé tették, hogy a szovjet állam hozzáfogjon újabb nagyfontosságú népgazdasági feladatok gyakorlati megoldásához. Ilyen feladatok: nagyszabású villamos-vízierömüvek építése a Volga- és Dnyeper-folyón, hatalma* hajózható és öntöző csatornák létesítése, óriási területű mezővédö erdősávok telepítése.

A beszámolóban tárgyalt időszakban lezajlott történelmi jelentőségű események megmutatták, hogy a szovjet társadalmi és állami rend nemcsak a legjobb forma az ország gazdasági és kulturális fejlesztésének megszervezésére, a békés építés éveiben, hanem háborús időben Is a iegjobb forma ahhoz, hogy a nép ösz- szes erőit mozgósítsuk az ellenség visszaverésére. Ezek az események egyúttal megmutatták azt is, hogy a szovjet dolgozók politikai aktivitása óriási mértékben fokozódott, s tovább erősödött a szovjet nép erkölcsi és politikai egysége, a szovjet nép még szorosabban tömörült kommunista pártja köré, még jobban megszilárdult a Szovjetunió népeinek testvéri együttműködése, továbbfejlődött a szovjet hazafiság.

Népünket az az eltökélt szándék hatja át, hogy továbbra is önfel- áldozőan dolgozzék szocialista hazája jgvára, s becsülettel teljesíteni fogja történelmi feladatát: a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartó, viharos taps.)

I. A Szovjetunió népgazdaságának további sikerei

a) Ipar

A háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felkészült az aktív önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérvonala: az ország iparosítása. A Szovjetunió iparosítására irányuló politika megvalősitásá- nak dötnő jelentősége volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából. Ez mentette^ meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson.

Pártunk a háború nehéz viszonyai között gyorsan át tudta állítani országunk iparát a hadiszükségletek kielégítésére. Valamennyi fontosabb ipari üzem berendezését a hadműveletek Övezetéből a keleti kerületekbe szállítottuk. A szovjet állam a háború éveiben elegendő erőt és eszközt talált az országon belül ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül üzembe helyezze az evakuált gyárakat, sőt ahhoz is, hogy gyors ütemben újabb, főleg nehézipari üzemeket építsen. Iparunk annak ellenére, hogy a fasiszta hódítók országunkban ideiglenesen gazdaságilag fontos területeket szálltak meg, a háború folyamán évről évre több fegyvert és lőszert gyártott a front számára,

Az ipar a háború befejezése után a haditermelésről átállt a polgári termelésre.

Pártunk feladatul tűzte ki mindenekelőtt a nehézipar s ezen belül különösen a kohászati, fűtőanyag- és villamos energetikai ipar óriási méretű fejlesztését, mert nehézipar nélkül lehetetlen lett volna újjáépíteni és továbbfejleszteni népgazdaságunkat. A párt egyidejűleg különleges figyelmet fordított a tömegszükségleti cikkek termelésének kibővítésére, hogy emelje a lakosság életszínvonalát.

Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalat, bizonyos időre volt szükség. Az évi ipari össztermelés terén 1948- ban, a széntermelés terén 1947-ben, az acél- és cementgyártás terén 1948- ban, a nyersvasgyártás és olajtermelés terén 1949-ben, a lábbeligyártás terén 1950-ben, a gyapotáruk gyártása terén 1951-ben értük el, illetőleg haladtuk túl a háború előtti 1940- es év színvonalát. Ez azt Jelenti, hogy a háború 8—9 évvel, vagyis körülbelül 2 ötéves tervvel vetett« vissza iparunk fejlődését.

Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk színvonala jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit. lm® néhány adat erről:

»