Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-10-15 / 39. szám
w UJIFJUSA A CSISZ szlovákiai központi bizottságának hetilapja ! Éljen a Szovjetunió dicső Kommunista (bolsevik) Pártja, a kommunizmus felé való győzedelmes előrehaladás és a világ dolgozói békegyőzelméinek ihletője és szervezője Bratislava, 1952 október 15. Ara 2 Kés I, évfolyam, 39. szám. Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SzK(b)P KB titkárának előadói fyeszéde I. A Szovjetunió nemzetközi helyzete Ehrtársak! A párt XVIII. kon- gresazusa éta eltelt időszak bővel, kedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben, A második világháború alapjaiban rendítette meg sok nép és állam életét, s megváltoztatta a világ arculatát, a háború, amelyet a nemzetközi imperialista reakció erői készítették elő, s amelyet keleten a militarista Japán, nyugaton pedig a hitleri - Németország robbantott ki összezavarta kezdeményezőinek számításait, a a szovjet nép hősi harcának eredményeképpen az imperialisták számára nem várt eredményekkel végződött A Szovjetunió megsemmisülése vagy gyengülése helyett a Szovjetunió megerősödése következett be: a Szovjetunió nemzetközi tekintélye megnövekedett. A demokrácia meggyengülése és szétzúzása helyett több közép- és délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett országokban gyökeret vert a népi demokratikus rendszer. A gyarmati és függő országok né peinek még súlyosabb rabságba dön tése helyett ezekben az országokban a nemzeti felszabadító harc újabb hatalmas fellendülése következett be, kiéleződött az imperializmus gyarmati rendszerének válsága. A nagy kínai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész imperialista világrendszerre. Immár az emberiség egyharmada megszabadult az imperializmus elnyomásától, s lerázta az imperialista kizsákmá nyolás láncait. Sőt, a háború követ keztében három nagy imperialista állam, Németország, Japán és Olasz ország kiesett a nagyhatalmak kő zfil, Franciaország és Anglia pedig elvésztette korábbi pozícióit. A háború utáni időszak a kapitalista világrendszer további gyengülő «ének, a demokrácia és a szocializ mus erői növekedésének időszaka. Gazdasági téren a háború utáni éveket a tőkés országokban új gazdasági nehézségek fokozódása jellemzi, az amerikai imperializmus fokozódó terjeszkedése és ennek nyomán a tőkés országok ellentéteinek kiéleződése. Méginkább fokozták az ellentéteket az imperialista körök arra irányuló próbálkozásai, hogy a gazdasági élet militarizálása és az új háború előkészítése útján láboíja. nak ki a gazdasági nehézségekbőlPolitikai téren a háború utáni időszakot két tábor kialakulása jellemzi. Az agresszív, antidemokratikus tábor vezetője az Egyesült Államok A másik tábor: a békeszerető demokratikus tábor. Ez idő alatt a kapitalista világban a reakció és az agresszió új központja alkuit ki az Egyesült Államok képében, ahonnan most a békét, a szabadságot és a népek nemzeti függetlenségét fenyegető legfőbb veszély kiindul. A béke erői e veszély láttán minden országban döntő harcra keltek, hogy megvédjék a békét és hazájuk függetlenségét. A Szovjetunió a háború utáni időszakban folytatta a háború által megszakított útját, a párt XVIII. kongresszusa által megjelölt Irány, ban; ez az út a békés fejlődés, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háború utáni esztendőkben nagy eredmények születtek az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a művészet minden területén. Ezekben az években egyszersmind tovább szilárdult a szovjet rend, erősödött a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége és or. szagunk népeinek barátsága. A Szovjetunió aktívan harcolt ezekben az években a világ békéjé bek megőrzéséért és megszilárdításáért. Vizsgáljuk meg a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit. 1. A kapitalista világrendszer további gyengülése és a kapitalista országok gazdasági helyzete A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik: a békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társadalom anyagi é3 kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a nép tömegek életszínvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellem zi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság a kapitalizmus egyre mé lyülö általános válságának és a foly tonosan ismétlődő gazdasági válsá. goknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizáiásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közti konkurrenciának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az itt vázolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgaija, hanem a kapitális ták maximális profitjának biztosítását, az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkreté. tele és nyomorbadöntése útján, más országok — különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. A Szovjetunió és a kapitalista országok termelésének fejlődését a következő adatok jellemzik: A Szovjetunió és a tőkés országok ipari termelésének növekedése az 1939-től 1951-ig terjedő években. (Az I929-es évet 100 százaléknak véve) 1929 1939 1943 1946 1947 1948 1949 1950 1951 Szovjetunió 100 552 573 466 571 721 870 1082 1266 Egyesült Államok 100 99 217 155 170 175 160 182 200 Anglia 100 123 112 121 135 144 157 160 Franciaország ion 80 * 63 74 85 92 92 104 Olaszország 100 108 * 72 93 97 103 118 134 * At 19á3-a6 adatot uem közölték. G. M. Malenkov Amint a táblázatból látható, a Szovjetunió ipari termelésének vo- j lumene 1951-ben 1266 százalék volt, ' 1929-hez. viszonyítva vagyis a szó- banforgó időszakban csaknem tizenháromszorosra emelkedett; a szovjet ipar a háború utáni időszakban, mi- j ként a háború előtt is, töretlenül; felfelé ívelő vonalban fejlődik, a béketermelés fejlesztése alapján. A táblázatból az is kitűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése az 1929-töl 1939-ig terjedő időszakban egyhelyben topogott; később csupán a haditermelésnek a második világháború idején bekövetkezett ugrásszerű növekedő se nyomán emelkedett, majd ismét jelentősen visszaesett. Újabb emelkedés csak a koreai nép ellen kirobbantott háború és az erőltetett ütemű fegyverkezési hajszára való áttérés következtében indult meg. Az Egyesült Államok ipara ezzel kapcsolatban 1951-ben kétszerannyit termelt, mint 1929-ben. Anglia ipari termelése ugyanebben az időszakban csupán 60 százalékkal emelkedett, Nyugat-Euró- pa számos más kapitalista országának ipara pedig még/mindig az 1929. évi színvonal körül mozog. Az európai népi demokratikus országokban — bár jóval többet szenvedtek a háborútól mint Nyugat-Eu- rópa tőkés országai — az ipari tér. melés 1951-ben a következő arányban haladta meg a háború előtti szintet: Lengyelországban — 2,9. szeresére, Csehszlovákiában 1,7-sze- resére, Magyarországon 2,5 szeresére Romániában 1.9-szeresére, Bulgáriában — 4.6.szeresére, Albániában — több mint 5-szörösére emelkedett az1 ipari termelés. Ezeknek az országok- 1 nak a mezőgazdasága is szakadatla. í nul fejlődik; különösen gyorsan fej- I lődik ipari növénytermelésük, de számottevő eredmények mutatkoznak állattenyésztésük területén is. A Német Demokratikus Köztársaság is nagy sikereket mutathat fel gazdaságának fejlesztésében. A köztársaság ipari termelését 1952-re nemcsak helyreállították de 36 százalékkal a háború előtti színvonal fölé emelték; az ipari termelés vo. lumene 1951-ben 2,4 szer akkora volt, mint 1946 ban; évről évre fej lődik a vas-, és fémkohászat, a gépgyártó-, a vegyiipar, a villamosenergia termelés. A mezőgazdaságban mind a vetésterület nagysága, mind a terméseredmények meghaladták a hábor előtti színvonalat, Gyors ütemben fejlődik a Kínai Népköztársaság gazdasága. A kínai nép hatalmas lelkesedéssel dolgozik, sikeresen leküzdi a japán területrab- , lókkal és a Kuomintang-reakcióval vívott hosszú, pusztító háború' súlyos következményeit. A népi demokratikus hatalom meg teremtése óta gyors ütemben halad előre Kína ipari fejlődése; az ipari termelés volumene 1951-ben több mint kétszer akkora volt, mint 1949- ben; helyreállították a vasúti közle kedést, gyors ütemben folyik az újabb vasútvonalak építése. A kínai népi kormány által végrehajtott nagyaza bású földreform eredményeképpen számottevő sikereket ért el a mezőgazdaság is: a gabonanéműek terme lése 1951-ben 128 százalékra, a gyapottermelés 252 százalékra emelkedett 1949-hez viszonyítva. Mig a régi Kina pénzügyi helyzete teljesen zilált volt, s az országban óriási arányokat öltött az infláció, addig a népi Kína kormánya megszilárdította pénzgazdaságát és biztosította a valutaérték állandóságát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a japán gyarmatosítók uralma alól történt felszbadulás után nagyszabású gazdasági fellendülés kezdődött Az ipari termelés volumene már 1949 ben négyszer akkora volt, mint 1946-ban. A népi démokra tikus kormány által végrehajtott földreform eredményeképpen csak nem 25 százalékkal növekedett a ve tésterü'.et s lényegesen emelkedett valamennyi mezőgazdasági növény terméshbzama is. Az amerikai imperialisták támadása azonban megsza kította a Koreai Népidemokratikus Köztársaság néptömegeinek békés építömunkáját Amerikai és egyéb csapatok az ENSz zászlaja alatt barbár módon pusztítják Észak Kó- rea békés városait és falváit, iparát és mezőgazdaságát. A Mongol Népköztársaság is nagy sikereket ért el gazdaságának fejlesztésében. Évről évre erősödik és gyarapodik a köztársaság népgazdasága: fokozódik a mongol nép anya gi jóléte és műveltsége. Az ország gazdaságának legfontosabb ága, az állattenyésztés szakadatlanul fejlő dik, az állatállomány a köztársaság fennállásának ideje alatt 2 5-szere sére emelkedett: ma az egész állat állomány a dolgozó parasztság birtokában van. Az állami és szövetkezeti ipar termelése a legutóbbi évtized folyamán csaknem háromszorosára emelkedett. A kapitalista országok és a demokratikus tábor országai termelésé, nek fejlődését jellemző összes adatok arról tanúskodnak, hogy a kapitalista országok ipari termelése, közöttük az Egyesült Államok, ipari termelése is, ütemét tekintve jelentősen ólma rad a Szovjetunió és a népi demokra- tikus országok ipari fejlődésének' fite, métől. Ezekből az adatokból következik továbbá, hogy a kapitalista országok ipari termelése csupán a háború .előkészítésével és a háború időszakában a hadigépezet, ellátásával kapcsolatban emelkedett valameny- nyire. A második világháború nemcsak hogy nem küszöbölte tó a kapitalizmus gazdasági és politikai ellentéteit, hanem ellenkezőleg, még jobban kiélezte ezeket, megrendítette a kapitalista országok gazdaságát ésv elmélyített* a kapitalista világrendszer általános válságát. A második világháború nem váltotta be az imperialista államok nagy burzsoáziájának ' reményéit. Mindkét, egymással szembenálló kapitalista csoportosulás arra számított a háború idején, hogy fegyveres erő alkalmazásával újból felosztja, a világot, újabb nyersanyagforrásokat kaparint meg, kibővíti áruinak elhelyezési piaurát, vagyis ellenfelei rovására megerősíti saját gazdasági helyzetét és kivívja a . világuralmat. Ezek a számítások azonban nem igazolódtak be. Németország és Japán ugyan harcképtelenné vált. mint a három fő kapitalista ország, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország legfőbb konkurrense, de ugyanakkor az utóbbi országok, különösen az Egyesült Államok, abban reménykedtek, hogy országaik termelését négyszeresére-ötszörösére emelik — e remények azonban tel- , jesen összeomlottak. Hozzá kell ten- / ni ehhez, hogy a kapitalista rendszerről leváltak Kína és az európai népi demokratikus országok,' s a Szovjetunióval együtt megalakították a békének, és demokráciának az imperializmus táborával szem- benállő egységes és hatalmas táborát. Amint Sztálin elvtárs rámutat, a két szembenálló tábor létezésének gazdasági eredménye az volt, hogy szétesett az egységes, mindent magába foglaló világpiac, aminek következtében most két, egymással szintén szembenálló párhuzamos világpiac van: a demokratikus béketábor országainak piaCa és az agressziós imperialista tábor országainak piaca. Az egységes világpiac szétesése a második világháborúnak és gazdasági következményeinek legfontosabb gazdasági-eredménye. A két világpiac ellentétes irányban fejlődik. Az új, demokratikus világpiac nem ismer értékesítési nehézségeket, mivel felvevőképessége, a demokratikus táborhoz tartozó or- ' szágou termelése válságmentes növekedésének megfelelően évről évre növekszik, mivel a demokratikus tábor valamennyi országa termelésének szakadatlan növekedése egyre jobban növeli a demokratikus piac felvevőképességét. Másfelől van. egy másik, imperialista világpiac, amely nem áll kapcsolatban a Szovjetunióval és a többi demokratikus országgal, amely ennek következtében összezsugorodott és a termelési megszakítások és válságok következtében, * tömegek munkanélkülisége és elnyomorodása következtében, a demokratikus országokkal való szakítás következtében értékesítési nehézségektől szenved. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az egységes világpiac szétesése következtében lényegesen csökkentek a legfőbb kapitalista országok (Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) tevékenységi lehetőségei a világ erőforrásainak kiaknázására, ennek következtében egyre jobban szükül a kapitalista világpiac, az áruk elhelyezésének feltételei pedig rosszabbodtak és tovább rosszabbodnak' e piacom A kapitalista államok nem egyen !ő eredményekkel kerültek tó a második világháborúból. Ez lényeges változásokat okozott gazdasági kap« i
