Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-10-01 / 37. szám
(.Ezt a szobrot soha és senki nem fogja többé innen eltávolítani" (Lajcsiák) Többezres tömeg gyűlt össze vasárnap a komáromi Kul- túrház körül, hogy szemtanúja legyen a Csehszlovák Írószövetség szlovák tagozata által lókai szobra visszaállítására rendezett ünnepségnek. Az ünnepségen Frantisek Heesko államdíjas szlovák író és Lőrincz Gyula a Csemadok elnöke beszélt. Mindketten rámutattak arra az óriási változásra, amely hazánkban napról napra végbemegy, amelynek nagyszerű eredménye az is, hogy Komáromban visszaállították a burzsoa-nacionalisták által eltávolított Jókai szobrot.-----01 IPIŰS&C — tá©T/lSCSE¥ Százötven éve annak, hogy A. N. Ragyisesev, a XVIII. század orosz kultúrájának legkimagaslóbb elakja önkezéve^ vetett véget életének. V. I. Lenin Ragyiscsevet, az orosz nép legnagyobb fiai között említi, akik felkeltek • a cári hóhérok, a nemesek erőszakossága, elnyomása ellen: „Ml büszkék vagyunk arra, —t írja Lenin —hogy ez az erőszak a mi körünkben, a nagyoroszok körében ellenállást váltott ki, hogy ebből a környezetből nőtt ki Ragyisesev, nőttek ki a dekabristák ...“ A. N. Ragyisesev azok közé tartozott, akik egész életüket a nép szolgálatába állították, akik inkább a halált választották, semhogy eszméiket megtagadják. Ragyisesev olyan korban élt, amikor II. Katalin uralkodásának idején aa osztályellentétek rendkívül kiéleződtek a jobbágyság és nemesség között, amikor a parasztság felkelései egyre gyakoriabbakká váltak. Ragyiscsevnek ifjúságától kezdve módja nyílt arra, hogy észrevegye az orosz feudális társadalom ellentmondásait, hogy betekintsen az udvari élet kulisszái mögé és hogy megismerje a nép szenvedését. 1766 őszén Ragyisesev több nemesi ifjúval együtt Lipcsébe utazott, hogy ott jogi tanulmányokat folytasson. Az egyetemet kiváló eredménnyel végezte el és 1771-ben visszatért Oroszországba. A Pugacsov-féle hatalmas- erejű parasztfelkelés óriási hatást gyakorolt Ragyiscsevre. Ebben a felkelésben nemcsak a parasztság nagy tömegei vettek részt, hanem az uráli munkások jelentős része is. Bár a felkelés elbukott, mégis világosan megmutatta azt, hogy az orosz feudális társadalom alapjaiban rothadt s a nép ereje meg fogja dönteni, Ez a felkelés és az utána következő véres, kegyetlen leszámolás a felkelés résztvevőivel, végkép felnyitotta Ragyisesev szemét. Helyeselte a forradalmat, jogosnak és természetesnek találta, hogy a nép felkelt elnyomói ellen. Ragyisesev életének főmüve „Utazás Pétervárról Moszkvába“, amely a XVIII. század orosz irodalmának legkimagaslóbb alkotása. Ebben a müvében Ragyisesev felháborodottan tiltakozik az önkény- uralom elviselhetetlen elnyomása ellen és» forradalomra szólítja fel a népet, a társadalom gyökeres átalakítására buzdít. Míg a francia felvilágosodás legradikálisabb képviselői is féltek az egész nép felszabadító harcától és általában megelégedtek a felvilágosult abszo. lutizmus követelésével, addig Ragyisesev a népi forradalmat hirdette és ellensége volt mindenféle abszolutizmusnak. Ragyisesev eszméi és müvei igen nagy hatással voltak a forradalmi gondolat és a haladó irodalom fejlődésére Oroszországban. Az ö müvei lelkesítették, buzdították a XIX. század elején fellépő nemesi- forradalmárokat — a dekabristákat; az ö tanítását folytatták éá emelték új, magasabb fokra a forradalmi demokratái!: Bielinszky, Cserni- sevszky és Dobroljubov. ( Ragyisesev álmait a nép boldog, szabad életérői csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom valósította meg. — No, egyen, — bíztatta csendesen az urát. — Nem eszekT mert este nem tudom kienni a grófot a vagyonából. . — Persze, hogy nem tudja, hát hogy gondolja? , — Annak hónap is lesz vagyona? .. kérdezte Kis János. — Hiába eszek akármennyit, úgy , gondolom, hogy annak hónapra is lesz ennivalója. Meg hónap- utánra is? A. Mindig? — Én nem gondolok semmit. — Nohát, akkor csak eredj haza. Vidd haza az ételt is. Én ma úgyse eszek. Délben ne is gyere ki. Elég, ha este kijössz a táncra. Az asszony hevesen kiáltott jel: — Mit akar? — Es délben ki ne gyere!... És este kigyere! Mert érted megyek ... — Édesuram. maga beteg. Kis János csöndesen mosolygott, mint aki tudja, min mosolyog. — No eredj haza — mondta — de ne mondasd magad hétszer . .. .4z asszony szeme tele lett könnyel. — Jaj, uram, uram!... 0 sszekulcsolta kezét és sírni kezdett. Erre Kis János mást gondolt. Azt gondolta, hogy nem jó' csinálta, ő ezt... Az asszony ravasz, megsejti... — No jól van — mondta szelíden — hát eszem egy kicsit. Avval hozzáfogott és evett. Nem sokat evett, de evett... Meg is veregette a felesége hó,- tát. mint egy lóét. azt se kívánta tőle, hogy ehvigye arfazekat. Nézte, ahogy az asszo^ßelakar- ja kendővel és fűvel, beásta a földbe, hogy egy kicsit hűvösben maradjon. Délig szépen haladtak. Már látták, hogy borán készen lesz- nek a kapálással. Mpr két embert ki is engedtek maguk közül, hadd fogjanak a tűzhely rakásához Délben az asszonyok mind kijöttek Hetven asszony, valamennyien, mintha összebeszéltek volna, vasárnapi ruhába voltak öltözve, még az öregasszonyok is'. Tánc lesz, ahhoz készültek. Csak Kis János felesége nem volt ünnepibe öltözve. Kis Já- nös rámosolygott és azt mondta: — Te így is elég szép vagy? — Ha magának szép vagyok, akkor én tni/ldíg szép vagyok — mondta az asszony. Nem is mentek haza ebédután, az asszonyok, ott maradtak a mezőn. Uzsonnára kész volt a kapálás. Háromszáz hóid maradt a hetven ember mögött. Szép munka volt. A nagy tábla föld egész az égig frissen feketedett, s benne a kis palánták üdén libeg- tették a kedves kis szellőben apró levélkéiket. Már a birkák is megjöttek. Nem is hetet küldött a gróf, hanem tizenegyet. Nem aprították bele mind a nagy üstbe, hanem úgy szétosztották maguk között, ami fölösleges volt. ÍV agyon jó kedve volt mindenkinek. Ujjongtak és énekeltek. A nagy puszta elvitte a hangot' messzire és belemosta a szél a távolba. Alkonyat felé lóháton kijött a gróf is. A fiatal gróf is ünneplő ruhába volt öltözve. Ragyogó lakkcsizma volt a lábán és vadonatúj ruha. volt rajta. Olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Vadászkalap volt a fején és puska a vállán. Éljenezve fogad-* tűk és a gróf sorra kezet fogott valamennyiükkel. Minden férfival és minden asszonnyal. Kis Jánossal meg Kis Jánosnével is, — Hogy vagy Éva? — mondta az asszonynak és egy kicsit tovább tartotta a kezében az asszony kezét, mint a többiekét. Kis János azt mondta nevetve: — Ma kiesszüh a gróf urat a vagyonából. — Egyelek csak, amennyi belétek fér! — mondta a fiatal gróf, aki mindenkit tegezett, a legöregebb embereket is, mint a gyerekeket. Már ahogy a grófok szokták. Meg is veregette a Kis János vállát. — Méltó a munkás az ö\.. vacsorájára... — mondta, ahogy a bibliában Jézus Krisztus mind- ta. Csak a Jézus Krisztus úgy ejtette ki, hogy a „munkás méltó az ő bérére..." De a fiatal gróf nem merte így mondani, mert akkor béremelést kérhettek volna a parasztok. Elégnek találta így: „Vacsorájára.u Kis János mosolygott. — Étvágyunk van ... De olyan ■étvágyunk, hogy képesek vol* nánk megenni az egész határt földestől, mint a giliszta. — No, de azért meg ne egyétek, — mondta a fiatal gróf, — mert megterheli a gyomrotokat. Ezzel megcsípte a menyecske arcát, mintha tőle várná, hogy megvédje a birtokot. Kis János nevetett. Mikor a gróf tovább ment,,azt mondta a feleségének. (Befejezés következik.) 1952 október 1. BÁBI TIBOR: Köpenyforgató kisdiák éneke i. Volt egy jó cseh tanárom,, kinek még az se tetszett, hogy „cz’tvel írom a nevem s hivatalból rám fogta, hogy szlovák az anyanyelvem. Apám eltÄrte, anyám nem bánta. Jártam, jártam szlovák iskolába. Későbben meg sehogy sem értettem, a magyarok mért akarják, hogy magyar legyen a szlovák, pirult nem egyszer az arcom: ilyenek hát a magyarok! S szégyeltem, hogy az vagyok. Hiába tagadtam, mit is tehettesa! Jól megpofoafcak, újra magyar lettem ... II. Büszke most a kisdiák, büszke lehet, ha szlovák, büszke lehet, ha magyar. Az iskola mást nem akar, az iskola csak tanít, nevel, óv és int nagy szeretettel: szeresd a népet, nemzetet, ki népét, nemzetét szereti, igaz ember, csak az lehet.. ★ ★ ★ TÖRÖK ELEMÉR: cÁ rOáq part f un Harmincán voltunk fiúk, lányok, arcunk különböző, mint a mezei virágok. Harmincán egy kedves nyári délután, vígan csevegtünk kinn a Vág partján. Köröttünk illatós, sudár fenyvesek, tompán kattogó fürge gépek, melyek vontatták. a billegő csilléket. Az. exkavátórok belefúrták acélagyarukat a sziklás föld keblébe. És utánuk tátongó űr marádt. A nyurganyakú lomha bágerek, kanalazták a púpos hegyeket. Előttünk kanyargóit tomposán a Vág, s gördítette fodros hullámain tovább, amit jövőjéről suttog milliónyi száj. Regéltek már róla sok versnek valót, de ilyet még soha, . hogy füstölgő hajót fog hátán hordani s roppant erejével , gépeket hajtani. Harmincán voltunk s már képzeletünkben előttünk láttuk a rakoncátlan Vág megfékezett árját, hogy mily szelíden ringatja tükörsima hátán a hajók karavánját. Láttuk a turbinák óriás kerekeit, ahogy ledobják acél testükről a tajtékzó viz millió gyöngyét. Láttuk a szikrázó transzformátorokat, a terebélyesedő villanyhuzalokat s a ragyogó fényben úszó sok-sok falvai. S most tudjuk igazán, hogy tettben, munkában, dicső akaratban kibomlik jövőnk képe és érezzük, látjuk, hogy gördül előre ötéves tervünk acélkereke. * * * LÉVAI DEZSÖt QfLiféLViLttxi délután Nyárutói délután. A parkban egy öreg bácsi pihen a pádon, olyan fáradt... bizony megviselte^ életét a sors nagyon. Ötvpn évet töltött el robotban, ennyi ideig érezte kezét az embertelen kizsákmányolásnak, mint megannyi más cseléd. „Kemény idők voltak azok kérem.. — hallanám, ha megszólítanám, de nem zavarom drága pihenését, sebeit csak felszakítanám OZSVALD ÁRPÁD: Az erdőben Zörög az avar a lábunk alatt, a fa derekán kopog a harkály. Nézd! — ott a csapáson e^y nyül szalad, a harmatcsepp még ott ring a bajszán. I
