Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-02-13 / 4. szám

4 1952 február 13- ÚIIFIÚSÁG lőföldjéért, népi demokratikus cseh­szlovák hazájáért?! »Fokozott aktivitással, harciasság­gal, fegyelmezettséggel a gottwaldi ötéves terv negyedik évébe!« Ez a CsISz KB hatodik plenáris ülésének jelszava, mely kihangsúlyozza rend­kívüli feladatainkat, azokat a felada­tokat, amelyek Ifjúsági Szövetségünk előtt állanak. A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy' az építési és nevelési feladatokat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha következetesen fogjuk mlltalmazru a Komszomol sza­bályokat szervezetünk belső életében. Nincs egyetlen csoportunk sem, amely ne ismerné azt a jelszót, hogy: »Komszomol a mi példaképünk«. De nagyon kis mértékben próbálkoztunk ezt a jelszót a gyakorlatban megvaló­sítani. Nem te tűk fel fcntről egész le munkánkban ezt a kérdést: »Hol a komszomol, és hol vagyunk mi ? Hogyan dolgozik a komszomol min­den vonalon és hogyan dolgozunk mi? Végérvényesen meg kell küzde- nürk minden dekoratív jellegű kije­lentéssel a CsISz és a Komszomol közti viszonyról és minden gondola­tunkat "arra fordítani, miként lehet át­itatni egész szervezeti életünket If­júsági mozgalmunkat a Komszomol tapasztalataival. Tehát ne csak be­széljünk a Komszomolrói, hanem in­kább minél többet valósítsunk meg belőlük a gyakorlatban. A komszo- molisták tapasztalatainak hiányos és összefüggéstelen átvételének egy'ik legfőbb oka, ifjúságunk lemaradásá­nak a munka több szakaszán. Enged­jétek meg ezért, ebből a szemszögből értékelni a CsISz szlovákiai kong­resszusa óta eltelt időszakot és felten­ni a kérdés:, mire Összpontosítsuk a legközelebbi időben figyelmünket, hogy ifjúságunk segítsége a szocializ­mus építésében még eredményesebbé váljék. Mi volt a legjellemzőbb ismerte ő- jetn a CsISz szlovákiai kongresszus előkészületeinek és magának a kong­resszusnak? Az egész szervezet ed­dig elő nem forduló aktivitása, a CsISz tagjainak tömeges részvétele minden akcióban, nagyszerű lelkese­dés és harciasság. Siroky elvtárs a kongresszuson eme eredmények alap­ján kijelentette, hogy a Párt elvárja a kongresszustól, hogy megveti alap­ját a CsISz további fejlődésének Szlo­vákiában és hogy az ifjúság így még eredményesebben járul hoztó. hazánk szocialista kulcsiparának meg erem- téséhez. Siroky elvtárs kiindulva Gottwald elvtárs irányvonalából, fi­gyelmeztette a kongresszust, hogy a CsISz-nek sokkal tevékenyebben kell kivenni részét a munka magasabb formáinak kiszélesítésében, az újítö- mozgalomban és a szocialista munka- versenyben. Továbbá Siroky elvtárs hangsúlyozta, hogy az ifjúság nem eléggé teljesíti Gottwald elv árs irányvonalait falvainkban és EFSz- einkben. Figyelmezteti arra, hogy az ideológiai és politikai nevelés mellett elkerülhetetlen az ifjúság szilárd jel­lemének és kommunista erkölcsének kialakulása. Legjelentősebb eredmé­nyeink közé tartozik a Hír VIT tisz­teletére szervezett akció, valamint részvételünk Berlinben a találkozón, ahol a művészi versenyekben egyes egyéneink mellett nagyon jól szere­pelt és dijat nyert a Luénica nevű kultúregyüttesünk. A találkozó na­gyon mélyen érintette egész ifjúsá­gunkat és megtanította még öntuda- tosabban összekapcsolni a munka­eredményeket a világbékéért folyta­tott harccal. További eredményünk a békearatásban való részvételünk, melynek keretén belül 4.428 brigádis­ta, száz és száz falusi csoportunk tel­jesítette hazafias kötelességét. Ebben az esetben szervezetünk tag­jai nemcsak az álami birtokoknak, hanem az EFSz-eknek is segítségére sie: tek. Jelentős volt továbbá ifjúságunk­nak a munkaerőtoborzásban való részvétele, összesen 9.000 brigádista vett részt Szlovákiában az építkezé­Ma a büszkeség érzése hat át azért, hogy leányaink és fiaink ki­érdemelték ezeken az építkezéseken azt, hogy ők gyújthatták be az első magas kemencét, hogy meggyorsít­sák a gottwaldi-ötéves terv’ teljesí­tését és további hatalmas tettekkel szilárdították meg a szlovák és cseh ifjúság összefogását a CsISz-ben. 1951-ben Ifjúságiink Szlovákiában felépítette a hősies munka újabb emlékoszlopát. A csehszlovák-szov­jet barátság hónapjának keretén be­lül a nagy októberi szocialista forra­dalom 34. évfordulójának tiszteleté­re brigádosaink 57 nappal a határidő előtt befejezték a szövetségi vasút 43 km hosszú ifjúsági szakaszának építését. 19 hónap alatt készítettük el és összesen 19.000 brigádosunk dolgozott rajta. A szövetségi vas­úton minden gazdasági (a megha­tározott időben teljesített tervün­ket) és politikai céljainkat, melye­ket Sírok? elvtárs tűzött ki szá-' munkra a Szovjetunióval való barát­ságunk elmélyítését a szlovák, a ma­gyar és ukrán ifjúság proletár inter­nacionalista szellemben való nevelé­sét, a Äeletszloväkiai ifjúság politi­kai és szervezeti előkészítését a szo­cialista építkezés számára. Jelentős eredményeket és érdemeket szerez­tünk az építkezés irányításánál is, melynek élén Hucskó mérnök elv­társ és Hana Drazsinová elvtársnő álltak. Az irányítás önálló és kezde­ményező volt. Szoros kapcsolatot tartottak fenn a Brigádosokkal, hit­tek a mozgalom erejében és nem riadtak vissza semilyen nehézség­től, akadálytól. A szövetségi vasút építkezései, kell, hogy saját ügyünk maradjon mindig. Továbbra Is küldünk brigá- dosokat Osztravára és a szövetségi vasútra. Gondoskodni fogunk minde­nekelőtt az építkezéseken működő csoportok jő munkájáról és a nyári hónapokban munkaerőkkel segítjük őket. Teljesítettük és túlteljesítettük a kongresszusra tett felajánlásunkat, hogy ez év végéig 60.000 előfizetőt szerzünk a Smenára. Ezt a kötele­zettségünket magasan túlszárnyal­tuk, habár igaz, hogy teljes mérték­ben csak a kampány utolsó részébe kapcsolódtunk be és csak a múlt év decemberében értünk el nagyobb eredményeket. Emellett eddig a besz­tercebányai kerület 130 százalék, a kassai 115 százalék és a nyitrai 104 százalékot értek el. A zsolnai, eper­jesi és pozsonyi kerületek nem telje­sítették kötelezettségüket. Kb. járá­saink egy harmadrésze szintén ma­gasan túlszárnyalta kötelezettségvái lalását. Jelentős száma járásainknak ebben az akcióban egyáltalán nem vett részt. Szükséges, hogy ezekre a lemaradt járásainkra fektessük a fősúlyt. Se­gítsünk nekik kötelezettségük telje­sítésében. Tíz és tíz legfejlettebb cso­portunk egész tagsága megrendelte az ifjúsági lapot. Az eredmény fő­leg az agitációs kettősök érdeme, akik már gazdag tapasztalatokra tet­tek szert a pártsa jtő terjesztésében. Az egész akció jól meg volt szervez­ve. Egész évben azonban meg kell mondanom, hogy a kongresszusra tett felajánlás bátortalan volt és úgy tűnt, mintha leértékeltük volna If­júsági mozgalmunk erejét. Természetesen nem lehetünk meg­elégedve az Ifjúsági Gáton és az If­júsági Bányában elért eredmények­kel. Egyes elvtársak az Ifjúsági Gát hibáinak értékelésénél nagyon össze­tett, teoretikus, objektív okokat em­legettek. A részletesebb megvilágí­tásnál azonban megmutatkozott, hogy ez a teória nem állja meg a helyét és hogy hibáink okai nem ob­jektívak, hanem az emberekben kell őket keresnünk. Például milyen ob­jektív okok eredményezték azt, hogy az Ifjúsági Gáton még nemrég egy­általán nem dolgozott a CsISz-üzemi szervezete, hogy az építkezés irányí­tása „megoldhatatlan'« összeütközé­sekbe került a CsKP-üzemi szerve­zetével. az üzemi bizottsággal és ké­sőbb teljesen elszigetelődött. így az építkezésen teljesen háttérbe szorult a politikai és nevelömunka, hogy az építkezés vezetőségének bizalma megingott úgy a saját erejében, mint az egész mozgalomban? Turcsek elvtárs, az Ifjúsági Duz­zasztógát vezetésével megbízott fel. adat.f nem tudta kellőképpen elvé­gezni. Nem tudott erélyesen harcol­ni a felmerülő hiányok eltávolításá­nál. azért az elnökség felmentette az Ifjúsági Duzzasztógát építésével niegbizott vezetői állásából. A fel­adatunk most a hiányokat a legrö­videbb időn belül a munka minden szakaszán eltávolítani és az épít­kezés minden vonalán a gyors in tézkedéseket megtenni az általános javulás érdekében. Ez a feladat be­csületbeli ügye Szlovákia CsISz- szervezetének. Az építkezésnek szüksége van elsősorban állandó munkaerőkre, melyek lekötelezik magukat az építkezés befejezéséig való munkára, vagy legalább egyes munkaszakasz építésének befejezé­séig, (mint pld., a vasútvonal elké szitásé). Ezen munkaerők “a legön- tudatosabb CsISz-tagokból és funk cionáriusokból kerülhetnek ki. A technika állandó fejlődése és az ed­dig szerzett tapasztalatok, feltétle­nül ilyen megoldást kívánnak. Meg kell bizni végül az elnökséget, hogy négy napon belül az építkezésen ál­talános javulást teremtsen, átvizs. gálva a munkafeladat további ha- ladásával kapcsolatos összes fontos kérdéseket. Az elnökség ez év jú­lius 1-ig, a CsISz Központi Bizott­ságának adjon javaslatot, az épít­kezés idöelötti befejezésének idő­pontjáról, amely politikailag meg felel a CsISz érdekeinek. Hasonló intézkedéseket kell tenni Mlynkyben, ahol a brigád vezetősé­ge már egy éve rendszeresen hivat kozik a nehézségekre és hiányokra, amely miatt a terv nem teljesíthető oly módon, mintha emberi erővel itt nem lehetne segíteni és talán az ifjúság tehetetlen volna. Ezzel kap­csolatban kell, hogy önkritikailag szóljunk az elnökség munkájáról. Az én nibám is volt, hogy nem eléggé • erélyesen léptem fel, a gyak ran megismétlődő viták ellen, ame­lyek a tárgyilagos nehézségekről folytak. Ezek a viták nem segítet­tek az egyszerű feladatok megoldd sánál sem, ellenkezőleg, bonyolul­tabbá tették az ügyet, mellékvá gányra terelve azt. Amint már mondottuk, a legna­gyobb hibánk az volt, hogy nem tudtuk kellőképpen mozgósítani a mozgalmat a kongresszusi határo zat teljesítésére, s ennek következ­tében csak részben teljesítettük fel­adatainkat. Hol itt a hiba? Lisz elvtárs, a CsISz Központi Bízott ságában kihangsúlyozta, hogy a CsISz központi vezetőségének az összországos kongresszusa után nagy mértékben fejébe szállt a di­csőség és ölbetert kézzel ült a ba- béron. Ez a kritika teljes mércék­ben vonatkozik a CsISz Szlovákiai Központi Bizottsága Vezetőségére is, a szlovákiai kongresszus utáni időszakban. Büszkék lettünk a kongresszus után elvtársnök, elvtársak, a szlo vákiat központon, kerületeken és járásokon. Azt hittük, hogy minden magától fog menni, könnyedén, ön­működően. A kongresszus után, fe­lülről lefelé kezdtek, feltűnni oly funkcirniriu ok, kik „magas politi­kát" kezdtek alkalmazni, nem is­merve el a hivatalos szervek jelen­tőségét és megfeledkeztek a töme­gekről. Némelyek viszont megöre gedtek. A valóságban csak húsz évesek, vagy egy kicsit idősebbek, de beszédjükben nem sokban külön­böznek a 70 évesektől. így aztán ne csodálkozzunk, hogy a kongresz- azusi határozatokat parancsolgatá­sokká változtattuk, de hiányosan teljesítettük! Azt hiszem, hogy a Szlovákiai Központi Bizottság vezetősége e do­loggal kapcsolatban nem helyezked hét más álláspontra, minthogy a szlovákiai kongresszus a CsISz leg­felsőbb szerve Szlovákiában, s hogy a határozatai a gottwaldi ötéves terv teljesítését biztosítják, melyet az országos kongresszuson tűzött ki elénk Siroky elvtárs irányelvül, amelyet feltétlenül teljesíteni kell. Mi is hibát követtünk el, a kon­gresszus után a lenini-sztálini ta­nulság ellen, mely azt mondja, „hogyha egyszer meg van adva a helyes politikai irányvonal, ennek biztosítása és sorsa a káderek he­lyes irányításától és elhelyezésétől függ", a munkamódszerek helyes megszervezésétől. Megmutatkozott ez, ha bár ragyo­gó sikereink voltak az építkezés te rén, az üzemekben, falukon, iskolá­kon és a piontrmozgalomban, me­lyet országunk igazgatásában ki- hangsú'yozott Gottwald elvtárs a kongresszuson, és többször Zlpo- touky elvtárs is. Milyen hiányok merültek fel a mozgalomban ez ügyből kifolyólag. Alapjában véve ugyanazok, csak felemelt formában, amelyekre a központi CsISz vezetőségének jú­niusi üiése már figyelmeztetett min­ket. E hibákat el lehet távolítani, ahogy mondtam, de csak a Kom­szomol tapasztalatainak alapos megismerésével. Állandó segítséget nyújtani a Pártnak az új szocialista nemzedék kinevelésében. Először is a tömegpolitikai neve­lés jelentőségének kevésbé értékelt fontosságáról, a politikai, és agitá­ciós munkáról van szó. Ami fő fel­adatunk: segíteni a Pártnak, az if jóságot szocialista szellemben ne­velni. E feladatot nem teljesítjük eléggé, mert a mozgalmi életünk dolgozói járási, kerületi és központi viszonylatban igen gyakran elsza­kadtak a tömegtől. A legnagyobb szakadás éppen a propaganda- és agitációs vonalon van. Például az oktatási évet ünnepélyesen kihirdet­tük, de az oktatáshoz szükséges tananyagot az olvasókörök részére nem biztosítottuk be előre. Nem csak a személyes felelősség hiányá­ról van itt szó, de a hibák onnan erednek, hogy a mozgalmunk egyes dolgozóinak sejtelmük sincs arról, mi történik a mozgalomban, mit akar az ifjúság, mi lelkesíti és bántja öt, stb. Elvtársnők és elvtársak! Mi mind nyáján, ahányan itt ülünk, az el­nökségtől kezdve, önkritikailag be kell ismernünk, hogy egészen az utóbbi időkig nem voltunk tudatá­ban aimak, hogy mit jelent az, hogy mi nevelő szervezet vagyunk. Más különben az aparátusban nem ho- nosodot volna meg az a szűk, egy vonalú nézet, hogy a nevelés csak a propaganda- és agitációs osztály ügye, . a többi funkcionáriusoknak másirányú feladataik vannak. így történt meg például, hogy az üzemi csoportok osztályának dolgozói oly módon kezdtek működni, mintha az üzemekber lévő feladataink hason lók volnának a szakszervezetével, gyakran konkurrenciát látnak a szakszervezet munkájában. A kom- szomolban az agitációs propagáció ügy : az egész komszomolé. Az agi- táciős és propagációs nevelési kér­dések a Komszomol fö feladatából erednek. Ezért a nevelés kérdését munkánkban a legelső helyre kell állítanunk. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk az építömunkára nevelő szempontból nézni, oly értelemben ahogy arról Gottwald elvtárs b CsISzkongresszusán nyilatkozott, hogy a szocializmus építésében való közvetlen részvétel egyidejűleg a legmeggyőzőbb nevelési módszer is. A nevelésnek igen fontos része a politikai nevelés, melyet az olvasó- és politikai körök formájában való sítottunk meg. Továbbá rendkívüli fontos helyet foglal el az ifjúság nevelésében a sajtó. A komszomoli nevelésnek fontos eszköze például a szervezett előadások, amelyek ná­lunk el vannak hanyagolva. A neve­lés legszélesebb tere azonban az ifjúság között a kultúr- és tömeg munka, mert a kultúra összefüggés­ben van az élet minden oldalával. Jelen van a technika vívmányaiban, a termelésben és emberi munkában, a tudomány és műveltség fejlődésé- ben, stb. A kulturális tömegnevelö- munkának az ifjúság műveltségéről való gondoskodás ügyét teljesíteni kell, (pld., az ifjúságnak az esti tanfolyamokon való részvétele), az Ifjúság technikai szakképzettségé­nek fejlesztése, színvonalának eme- lése, könyvek propagálása az ifjú­ság között, az ifjúsági alkotás mű­vészetének fejlesztése, színházak és filmek, kiállítások és múzeumok közös látogatása, rádió közös hall­gatása, ünnepségeken, üzemi klu­bokban és vörös-sarkokban való kö­zös részvétel. A testnevelés és a sport az ifjú­ság szocialista nevelésének egyik legfontosabb eszköze. A testnevelés és a sport terén nagy feladatok várnak ránk, főleg a kővetkező hónapokban: 1952 jú­lius 27-töl 29-ig lesz a Szokol szlovákiai kongresszusa. Rendkívüli alkalmunk nyílik a kongresszusi határozatunk hetedik pontjának megvalósítására, mely Így hangzik: „A testnevelést, sportot az öt meg­illető helyre kell állítanunk, az ifjú­ság nevelésében." Ezzel kapcsolat­ban szorosan együtt fogunk mű­ködni a Szokollal, erélyes és alap­vető harcot fogunk folytatni a test­nevelésben a szocialista formákért, a tömegalapokra való helyezéséért.. Fokozott figyelmet kell szentel­nünk főleg a legelhanyagoltabb munkaszakaszra — a falura. A mi konkrét feladataink a Szo- kol-kongresszusával kapcsolatban ezek: megnyerni a testnevelés és a sportban való tevékeny munkára az ifjúság nagy tömegeit a Szokol- egységekben, körökben és csopor­tokban. Biztosítanunk kell, hogy sokezer fiatal készüljön a Tyrs- jelvény megszerzésére. Az ifjúsági sportjátékokban (SHM) való rész­vétel érdekében széleskörű meggyő­ző munkát kell végeznünk és az if­júság köréből, sokkal nagyobbszániú tagot szereznünk az SHM-nek. Pél­daképül kell állítani ifjúságunk elé a Komszomol munkáját és részvéte­lét a szovjet testnevelésben. A Szo- kol-egységek vezetőségébe, járá­sokra, kerületekre és. központba a CsISz-nek jó munkásokat kell kül­denie. A Szokol-kongresszus tiszte­letére széleskörű mozgalmat kell indítanunk testnevelési és épitö kö­telezettségvállalások kiterjesztésére. Egyúttal a nevelőmunkánkban ki­magasló helyet keli biztosítanunk a hadsereggel való együttműködési szervezet munkájának. A mi szer­vezetünk és csoportjaink köteles­ségei, rendszeresen segítséget nyúj­tani a testnevelés és a honvédelmi nevelés fejlesztésében, főleg a hon­védelmi körök működésének kifej­lesztésénél általános kezdeménye­zést kell kifejtenünk. Tevékeny se­gítséget kell nyújtanunk a Hadse­reggel Való Együttműködés Szerve, zetének íSVÁZARM), főleg Ifjúsági káderek szervezeten belüli munká­jával a kötelezettségvállalások ala­pos teljesítésével, a védnökségek keretében, amelyet a Központi Ve­zetőség novemberi határozata tű­zött elénk. A szocialista békeépitkezések idő­szakában gondoskodnunk kell Köz­társaságunk védelméről, mely egyi­ke leghazafiasabb ügyünknek. Mi, C3lS?-tagok, szocialista építkezé­seink nagy feladatának élharcosai vagyunk. Harcolunk a világ népé­jének tartós békéjéért. A becsületességről, férfiasságról, fizikai, és erkölcsi határozottságról, az ifjú nemzedék erejéről, elszánt­ságunkról — bármikor harcba szál- lunk, hazánk szabadságáért és becsü­letéért — mindezt a háborús gyujto- gatóknak nem szabad elfelejteniök, mindebben egy pillanatig sem szabad kételkedniük. A nevelés ezen formáiról újból kell beszélnünk azért is, hogy mindnyá­jan tudatában legyünk annak, milyen rendkívüli nehéz és bonyolult dolog az Ifjúság nevelésének ügye. Tudatá­ban kell lennünk annak, hogy a szo­cializmus építésében való részvétel megbonthatatlan alkotórésze az Ifjú­ság nevelésének. Ennek át kell hatni ifjúságunk egész életét — az élet sokoldalúságát. Azért kell ezt újból kihangsúlyoznunk, hogy megértsük, hogy összes nevelő formáink állandó közreműködésével és felhasználásá­val segítenünk kell Pártunkat, az if­jú nemzedék szocialista nevelésében. Eltávolítani a szervezési hiányos­ságokat és élénkké tenni a szerve­zeti életet. Másodsorban a szervezési hiányos­ságok azok, amelyek gátolták eddigi munkánkat. Mozgalmunkban sokszor láttunk nagy lelkesedést, de kevé3 tárgyilagosságot. Gyakoriak, az olyan tilnetek, hogy ma, mikor fi­zetett apparátusunknak kereken 900 dolgozója van, egyes akcióink mégis rosszabbul sikerülnek (mint pl. az ifjúsági építkezésre való toborzás', mint amikor nem volt egyáltalán aparátusunk, csak a legaktívabb ta­gokra támaszkodtunk. Összefügg ez azzal, hogy apparátusunk dolgozói, munkásai gyakran a választott szer­veket lenézték, megkerülve azok munkáját csak a saját munkájuk­ban bíztak. Továbbá összefügg ez az­zal, hogy eddig nem tudtuk biztosíta­ni, hogy csoportjaink elsajátíthassák a szervezési munka legelemibb köve­telményeit (mint pl. azt, hogy az év­záró közgyűlések után szükséges, a funkcionáriusokkal és CsISz tagok­kal megismertetni a CsISz szerveze­ti szabályzatát). Csak így lehet meg- magyarázni, hogy úgyszólván egyál­talán nem működik az alapszervéze- tekben a tagság nyilvántartása, a ta­gok nem becsülik eléggé igazolvá­nyaikat, a tagdíj fizetési színvonal alacsony (1951-ben 35 százalék). To­vábbá a járási vezetőségek alapszer­vezeteinknek nyújtott hiányos segít­/ Hogyati teljesítettük a CsISz szlovákiai kongresszusán kitűzött feladatokat f

Next

/
Thumbnails
Contents