Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-08-13 / 30. szám
4 1952 augusztus 13. oi ifíüsíg Csorba András traktoros brigádja, as Oleg Kosevoj brigád eddig még nem hozott szégyent a traktorállomásra s rr•mdenüit elismeréssel ejtették ki a hős krasznodoni Oleg Kosevoj nevét. „,4 legjobb brigád" vúndorzászlója gyakran hónapokig ott büszkélkedett a brigád szobájában a rádió mellett ... £s meg kell adni fájlt érzés . rá-rápillantani, mikor az ember megjön a munkából, ugy reggelenként, mikor dolgozni indul, visszapillantani ni az ajtóból. Vörös selymére gondos leánykezek hímezték rá sárga pamuttal, szép, egyenlő belükkel: „A legjobb brigádu. Igaz, hogy a tavaszi munkákban csak harmadikok lettek így a zászló a járás másik végébe került, — no de sebaj, jön az aratás, visszaszerezzük. Most vagy soha! — mondogatták a brigád tagjai. De az Ifjú Gárda tagjai is kemény legények és ők arra esküdtek fel, hogy a zászlót pedig nem engedik. Kemény tesz a küzdelem, hiszen a többi brigádos úgy tervezgette, hogy élretör az aratás alatt. Csorba Andris gondosan ellenőrizte brigádját, hogy becsületesen készülnek-e az aratásra. Segített a fiúknak, magyarázott és néhány szóval versenyre tüzelte őket. Nem is lett volna semmi baj, szinte már a kezükben érezték a vándorzászlót, de néhány nappal az aratás megkezdése előtt valami „rettenetes dolgot’’ csinált y a gépállomás vezetősége. Legalább is az Oleg Kosevoj- brigád tagjai úgy érezték. Oda a verseny! No, isten hozzád első hely. Hát betyárul kifiguráztak minket, — .mondogatták a traktorosok. Csorba Andris először még próbálta meggyőzni a többieket, hogy nem a! Sose lehet tudni — de már 5 sem hitt a győzelemben és ráhagyta a többiekre, hogy „oda a verseny". Ez a „rettenetes csapás" pedig nem volt más, mint egy feketehajú, kékszemű, kedves kislány; Fekete Ica traktoros, akit az Oleg Kosevoj-i brigádba osztottak be. A brigád megbeszélésen bemutatkozott Ica. Nagyon hűvösen fogadták. Rá sem hederi- tettek, csak egy kicsit halkabban beszélgetlek, mintha idegen ember hallgatná őket. Ica nem értette, ő egy kicsit másképpen képzelte el a traktoros-életet, mint pionír. Mennyit álmodozott róla. Alig várta, hogy befejezze az iskolát és dolgozhasson ... Es lám, a traktorosok be sem akarják fogadni maguk közé Csak az a legidősebb szólt hozzá. Az is csak azt kérdezte, hogy hány éves és mikor megmondta, gúnyosan mosolyogtak, azután ott hagyták a faképnél. Ica majdnem elsírta magát, de aztán arra gondolt, hogy talán eltúlozza az egészet. Holnapután máskép lesz minden. Mit szólnának a többiek, ha meglátnák itt oityeregni? Kinevetnék és hazaküldenék játszani. így aludt el: majd holnap máskép lesz Mimiim. Másnap kezdődött az aratás. Reggel sorban kidübörögtek a traktorok az Alsómezőre, hogy megkezdjék az aratást. Gyönyörű volt a reggel. A szövetkezet hatalmas árpatáblájáról a nap sietve itta a harmatot. A szellő néha megringatta a súlyos kalászokat, lerázta róluk a dárdát, és a kövér szemek kikandi- hállak a nap felé. A keresztrakók már ott álltak a tábla végén. Az elnök is ott colt köztük. Hatalmas tenyerében szétdörzsölt egy kalászt, tisztára fújtat és a többieknek magyarázótt valamit, akik mosolyogva emelték fel fejüket és a tábla végéi keresték. Icának torkába dobogott a szíve. Ez az első aratása. Komoly munka vár reá is most. Hiszen ezen a reggelen száz és száz aftitó-kötözőgép és kombájn indul harcba a jövőévi kenyérért. Nemrégen tagja még az Ifjúsági Szövetségnek és eddig nem mutathatta meg, hogy ö is abba a csapatba tartozik, amelyik a Párt legjobb segítője, amelyik csapatnak a Párt és kormányhatározat teljesítéséért a legtöbbet tesz és példát mutat. Mint egy apró tövis még beleszúrt a tegnapi hideg fogadtatás, de mikor nekiállt ő is a körülkaszált táblának és a kötözőgép asztaláról szép sorjában egymásután huppantak a földre a tömzsi kévék, Ica elfelejtett mindent. Kék szemével előre nézett és néha felpillantott arra a pacsirtára^ amely éppen neki dalolta legszebb dalát. Három napig minden nagyon jól ment. Mikor a szövetkezet konyhájából kihozták az ízletes ebédet és leültek a fa alá enni, mintha felengedtek volna a traktoristák. Tóth Laci még almával is megkínálta Icát és még azt is megkockáztatta, hogy: — lói megy kislány! — de a többiek hallgattak, csak egy kis szünet után tette hozzá Kálmán Jóska, — vagy ahogy a többiek hívják — Duda — kicsit gúnyosan: — Jól bizony?! Ica is tudta, hogy a traktorosok akkor vizsgáznak, amikor valami hibája akad a gépnek. Akkor kell aztán bebizonyítani a szaktudást és egy-kettőre kijavítani a hibát. Nehogy este, munka után az orra alá dörzsöljék a többiek, hogy: — Igen sokáig csináltad, hét Igaz, hogy szerelés közben könnyen elalszik az ember! Ica örült annak, hogy eddig semmi baja nem történt és teljesítményben alig maradt el a többiek mögött. De előre félt attól, ha valami baja történne. Igaz, hogy ismeri a gépet, minden porcikáját, de ki tudja, hogyan kezdene itt hozzá. A többiek így is árgus szemmel figyelik. Lassan arra is rájött, hogy azért idegenkednek tőle, mert attól tartanak, hogy miatta lemaradnak a versenyben. Rettenetes érzés ez. Ha lehet, még nagyobb munkakedvvel, körültekintéssel dolgozott, mint eddig, hogy bebizonyítsa a többieknek: nem akadályozni akarja a versenyt, hanem segíteni. Igen ám, de a negyedik nap koradélelőttjén kl-kl hagyott Ica motorja, aztán, nem messze az úttól megállt. Bekövetkezett, amitő! tartott. A többiek is észrevették és gyakran nézegettek feléje. Ugyan hogy vizsgázik?! Csorba András reggel motorkerékpárra pattani és néhány ha laszthatatlan elintéznivaló ügyében a trakloraHomásra sietett. Ügyesen végzett és egy csomóújsággal u zsebében visszafelé indult, mikor utána szólt Hor- nyák, a párttitkár: — Csorbán elvtárs!... Hallod-e Andris! Hozzám be sem nézel? — Sietek vissza! — Gyere csak! Valamiről beszélnünk kell! — A brigádvezeiS bement, elmondta, hogy minek jött, aztán a munkáról kezdtek beszélgetni. — Nincs semmi újság, Hor- , nyák elvtárs. Minden jól megy. — Mit gondolsz, hol végezték a versenyben? — A versenyben?... így? ■. ■ így most már nem tudjuk. — Mi az hogy így? — kérdezte meglepetten a párttitkár, — ... Hát, így, hogy ... hozzánk osztották be azt a kislányt. A pártttikár arca nagyon elkomolyodott. — Zúgolódtak is a fiúk, hogy így kibabráltak az Oleg Kosevoj brigáddal — toldotta meg Andris. • — Látod éppen róla akartam beszélni veled. Mondd csak, hogy dolgozik!? Elhúzódik, felületes? Mennyi a teljesítménye?... És mond csak, Csorba elvtárs, segítetek-e neki, hogy beilleszkedjék a ti közösségiekbe, hogy jó traktoros legyen belőle? — Hosszú, kínos csend következeit. Csorba András lassan kezdte látni, hogy valamit nagyon helytelenül oldottak meg. Nem öntudatos CsISz-tagokhoz méltóan... Es ő a brigád vezetője, aki a dolgozók élcsapatának, a Pártnak is tagja, mit sem törődött vele. Az elsőbbséget akarták, a vándorzászlót... és haragudtak arra a kékszemű kislányra, aki közéjük ment, aki a legszebb hivatást választotta. Andris azért nem hagyta ennyiben. Kt akarta vágni magát a kényes helyzetből és hetykén válaszolt: — Ha baja lesz, majd megmondja! Maga is érezte, hogy valami hamisat mondott, de meg is kapta alaposan a magáét. Minden szó igaz volt, amit Hornyák elv- társ a fejéhez vagdosott. Mikor kijött, ügy érezte magát, mint hét végén, mikor megfürdik a Latorca hits vizében. Elismerte magában, hogy jól esett ez -a kis szidás. — Minden lehetőségetek megvan, hogy elsők legyetek Rajtatok múlik és rajiad is Csorba elvtárs, — mondotta búcsúzóul a párttitkár Andris, mikor letért az országúiról a mezei útra, hogy hamarabb az áriákhoz érjen, azon törte a fejét, hogy van az, hogy Hornyák elvtárs jobban látja a. traktorúiiomásról a helyzetet, mint ő az orra előtt. Egy biztos, ezt a problémát sürgősen meg kell oldani. Már messziről látta, hogy az egyik gép áll. Megkérdezte Dudától, aki most kezdeti egy új táblába: — Nem tudod ki ált ott? — Brigádunk szemejénye ... a kislány — kiáltotta vissza gúnyosan a legény. — Biztosan hazaszaladt a babáért. Andris dühös lett és tovább indult. Nemsokára ott állt a traktor mögött és figyelte, hogy a kislány mennyire elmerül a szerelésben. Eszre sem vette őt Piros kendője alól kicsúszott egy virgonc hajtincse és izzadt homlokára tapadt. — Mi baj kislány? — kérdezte kedvesen Andris. A lány megrebbent egy kicsit, aztán elcsukló hangon megszólalt: — A karburátor... Már három órája bajlódom vele... egtje dűl nem tudom megcsinálni. Majdnem sírt. — Hát miért nem hívtál valakit segítségül? ~ Tudom így is legszívesebben elkergetnétek __ /I verseny miatt. Ezt azért Andris sem merte elképzelni... Hát ennek bizony a fele sem tréfa. Szó nélkül odalépett és segíteni kezdett. Néha váltottak egy-két szót. Andrást meglepte a kislány szak- képzettsége... Csak még egy kicsit ügyetlen, a gyakorlat hiányzik. Mire az ebédet hozták, Ica gépe már a második körnél járt. A brigádvezető segítségével gyorsan kijavították.' A kislány egész vidám lelt, még dúdolt is valamit. Annál gondterheltekben járt-kelt Csorba Andris. Szombat este a teljesítmény- táblán Fekete Ilona traktoros neve az utolsó volt, de az elsőktől sem választotta el hat hektárnál több. A fiúk még csipkelődtek, de gúnyolódásuk élét elvette a kislány szorgalma, igyekezete, előzékenysége. Megbeszélésre gyülekezett a brigád. A rádió halkan szólt. Mikor mindenki ott volt, Andris kikapcsolta és beszélni kezdett: — Elvtársak! Bizony a múlt héten elég gyenge eredményt ér-, tünk el. így nagyon lemaradunk a versenyben, pedig a Párt számol velünk... A szövetkezel vezetősége is jobb eredményt remélt. A jövő héten sokkal többet kell learatnunk... Pedig egy gép átmegy a szomszéd faluba. , Egymásra néztek a fiúk, aztán közbeszóltak: — Majd ha itt befejezzük! Min dig ilyesmit találsz ki! — Ide hallgassatok, ~~ foly- latta a brigádvezető. — Itt jártak a szomszéd község parasztjai. Ök ts elhatározták, hogy szövetkezetét alakítanak, karma- diktipusú szövetkezetei... megszervezték a közös aratást is és gépet kérnek tőlünk. Mondjuk azt, hogy nem adunk7 Nem lenne helyes, elvtársek... Mi soha nem téveszthetjük szem elől, hogy nekünk, traktorosoknak a szocialista falu megteremtéséért vívott harcban az első sorokban a helyünk... Ezt várja tőlünk úgy Ifjúsági Szövetségünk mint Pártunk és az egész nép. Andris körülnézett. Csak a kislány nézett rá ragyogó szemével. A többiek elgondolkozva tekintettek szerteszét. — Te mindig a versenyről beszélsz ... Mit gondolsz, találsz olyan traktorost, aki, ha nagy tábla .szövetkezeti földeken arathat, elmegy önként nadrágszij- földekre aratni a gazdáknak?... Még a normáját sem teljesítheti! — vágta ki egy szuszra Kálmán Jóska. ' Csorba Andris mély lélegzetet vett és arról készült beszélni, hogy ilyen szempontok nem tehetnek döntőek, mikor arról van szó, hogy egy nagy lépéssel kell közelebb lépni a jövőhöz, de váratlanul felállt a kislány, kihúzta magát, hátrasimitotta homlokáról a rakoncátlan hajtincseket és megszólalt: — Elv társak! Én vállalom ezt a feladatot és boldog leszek, ha megbíztok vele\.. Megígérem, hogy nem fogtok csalódni bennem ... Szeretném bebizonyítani, hogy... hogy jó traktoros leszek. Egy cseppbe múlt, hogy Andris oda nem ugrott és meg nem csókolta a kislányt, aki így mellé állt, mikor egyedül nézett szembe a brigáddal. Néhány másodpercig tartott, míg megemésztették a többiek a történteket. Nem szóltak egymáshoz, de valamennyien arra gondoltak, hogy ez a kékszemű kislány, ugyancsak lepipálta valamennyinket. Tóth Laci kisebbíteni próbálta a hatást és csöndesen megszólalt: — llát éppen én is elmehetek — de észrevette, hogy senki sem hiszi el neki, hogy ezt őszintén mondta és magától is felajánlotta volna. A brigád legidősebb tagja, Dudás Géza, mint sokszor most is megmentette a helyzetet: — Jól van kislány... elvtársnő, menj el. Mutasd meg a falunak, hogy mit tud a gép. Mi pedig megígérjük, hogy annyit fogunk teljesíteni, mintha te is itt lennél... Igaz-e fiúk?! Hát ez a Géza mindig megtalálja a megoldást. Nem hiába a legidősebb, a legtapasztaltabb. A többiek örömmel kaplak a megoldáson és nagy zajjal egyeztek bele. Andris elmosolyodott. Nahát ez üzk kislány csak megoldotta jól, így még ő, a brigáduezeíő som tudta volna megoldani. Este, munka után, a traktorosok ott üllek Ica körül, aki ólig győzött felelgelni kérdéseikre. Az aratás vége felé három paraszt-bácsi levelet írt az Oj Szóba és ebben megírták, hogy községükben a kulákok kivételével az aratás végére mindenki belépeti a szövetkezetbe, az ú] szebb világot építők táborába. Őket hármukat egy feketehnjú kékszemű trahtorista leány győzte meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A kislányt Fekete Icának hívják és az Oleg Ko- sevoj-traktorohbrigád tagja. A csméplés kezdetén, mikor a brigádvezetők értekezletéről a ,,Legjobb brigád vándorzúszla- jávat” visszatért Csorba Andris, mosolyogva, elégedetten helyezte a szokott helyre, a rádió mellé, aztán megkereste az életlen ollót, kivágta az újságcikket és felragasztotta a teljesttményiáb- tára, ahol Ica, a kislány neve a harmadik helyen állt. Este, mikor megbeszélésre gyűlt össze a brigád, Kálmán Jóska a legkisebb gúny nélkül, egész komolyan kijelentette: — Nem is jó brigád az, ahol legalább egy kislány nincsen. Ica úgy érezte, hogy ez az amiről annyit álmodozott, amire minden fiatal vágyik: a boldogság.
