Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-07-16 / 26. szám

í ÚJ IFIÖSäC 1952 július 16 (A vár hősi védelmének 400. évfordulóján) A XVI. század, közepén a török hó­dítók már egészen az ország szívéig hatoltak előre, Buda tornyára is ki­tűzték a félholdas török zászlót. A nemesség hazaáruló politikája kö­vetkeztében három részre szakadt az ország,,pedig az akkori idők legerő­sebb hadseregét, a török ármádiát csak az ország erőinek teljes megfe­szítésével lehetett volttá megállítani. A fennálló hűbéri rendszer, a ne­messég elnyomó, kizsákmányoló po­litikája és az osztrák terjeszkedés azonban lényegesen hátráltatta az or­szág puszta létéért folytatott küzde­lem helyes megszervezését. Az évszá­zadokon át vívott elet-halálharcban még sem veszett el az ország, a több­szörös iga alatt nyögő nép soraiban tízezrével voltak bátor, lelkes haza­fiak, önfeláldozó hősök, akik zsold- nélkul, éhezve, fázva is védelmezték a hazát, amely pedig nekik csak Sze­génységet, nehéz munkát, rabszolga-, sorsot, földesúri kizsákmányolást nyújtott. Szondy György is egyike volt azoknak a hősöknek, akik a legnehe­zebb körülmények között is helyt áll­tak és nevüket aranybetűkkel írták be a tmgyar nép történetébe. Szondy egyszerű közkatonaként kezdte pálya­futását. Az ismeretlen milliókból kivá­ló bátorságával, ' éles eszével és nagy­szerű jellembeli tulajdonságaival emel­kedett ki. 1544-ben a kis Drégely vá­rának kapitányává nevezték ki. Szon­dy sikeresen ki-ki csapott a török mar- talócokra, védte a magyar népet és nagy vitézi hírnevet szerzett magá­nak. A török hódítókkal szemben minden talpalatnyi földet, minden erősséget meg kellett védeni. így került sor 1552 júliusában Drégely védelmére, arra a rövid, de hősiességben mégis oly nagy küzdelemre, amelyet Szondy és ma­roknyi csapata vívott a török hatal­mas erejével.1 Ali, budai pasa 1552 július 5—7.-én érkezett Drégely .alá, 12.000 főnyi, lo­vassággal cs tüzérséggel megerősített hadseregével. A hirtelenében megjaví­tott vár gyenge falai még nedvesek voltak, az utolsó meszes-szekér is szin­te már az ostromgyűrűn át tört magá­riak utat hazafelé. A védősereg 146 fő­ből állott, felszerelés és hadianyag — alig volt. De mindezekről nem 'a be­csületes, nagy hazafi Szondy György tehetett. Ö az ostromot megelőző hosz- szú időben'számtalan esetben írt, kért, sürgette a segítséget mindenfelől. ígé­retet kapott is eleget, de komoly támo­gatást sehonnan sem. S a hitvány kis vár ellen felvonult török hadak ismét láthatták a hősies­ség és önfeláldozás méltó megnyilat­kozását. Gyönge, toldott-foldott falak­ból állót Drégely, de mögöttük elszánt, bátor férfiak várták harcra készen a támadókat. Nem zsoldért, harci dicső­ségért, hanem hazájukért harcoló, né-, jiükhöz Jiű vitézek voltak a drégelyi nősök. Nincstelen szegényparasztok, szegénylegények, magyar katonák, akik egy szál karddal a kezükben véd­ték népüket, míg a nemesek, a püspö­kök, a király egyetlen kocsi puskaport, ólmot, fegyvert sem küldött a megtá­madott vár védelmére. Szondy és bátor katonái mégis helytálltak. Különféle furfanggal és haláltmegvelő bátorság­gal szálltak szembe a nyolcvanszoros túlerejű ellenséggel. A jalak nem véd­ték meg őket, liát kiálltak a falak elé. S amikor Ali július 8-án már biztos­ra vette a győzelmet, a rommá lövetett vár ellen általános rohamot indított, a hősi kiscsapat csodálatos erővel vetet­te vissza a rohamozó ellenséget. E hősi erőpróba után azonban, ami­kor ledőlt a vár egyetlen őrtornya is, maga alá temetve a védők egy részét, Szondy és hős társai is tudták, hogy eljött a vég. S mégis elutasították Ali követét, Márton oroszi papot, aki az omladékos vár átengedése esetén sza­bad elvonulást ajánlott a drégelyiek­nek. , A drégelyi hősök tudatosan és ke­mény elhatározással inkább a halált választották, mint hogy az ellenséggel alkuba bocsátkozzanak. Szondy két apródját, nevelt fiait, harcos társainak árváit elküldte Alihoz, kegyelmére bíz- Op őket s csupán az volt a kérése, hogy halála után tisztességesen temessék el holttestét. Azután a várudvaron eléget­te minden holmiját, leszúrta harci pa­ripáit és dárdát ragadva, harcosai élén kirohant a várból az ostromló törökök ellen. Kemény viaskodás kezdődött, amelyben Szondy előtt már egész hul­lahegy tornyosult a levágott törökök­ből, míg végül jobb térdét szétlőtték. Ekkor Szondy féltérdre ereszkedve is tovább folytatta a küzdelmet, míg a hatalmas túlerő le nem győzte. 1552 július 9-én Drégely várában a védő- sereg utolsó magyar harcosa is örökre lehunyta a szemét. Szondy és. a dré­gelyi hősök életüket és vérüket áldoz­ták a magyar szabadság szent ügyé­ért. Drégely falai régen leomlottak. Né­hány bástyamaradvány szétszórt kö­vek hirdetik csupán, hogy négyszáz évvel ezelőtt az Ipoly völgye fölött emelkedő dombon Drégely vára állott és falaiért nagyszerű, hősi küzdelmet vívott 146 hős magyar végvári vitéz. Legendák és mesék kellek szárnyra hő­siességük nyomán, évszázadokon át példájukból merített erőt és . kitartást a török és német elnyomás ellen, ki­zsákmányoló uraival szemben vívott kemény küzdelmében a magyar nép. Nagy Kálmán alezredes, (Szabad Ifjúságból.) irodalmi pályázat A tájékoztatásügyi és népnevelési megbízotti hivatal a Csehszlovákiai írószövetség szlovákiai tagozatának, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szö­vetsége szlovákiai tagozatának és a Matlca Slovenskával együttműködve pályázatot hirdet az eredeti, — optimista építői jellegű zenés és táncos színdarabok benyújtására. A pályázat célja alátámasztani eredeti színalkotásunkat, a népi mű. vészegyüttes színjátszó csoportjai részére új színmüveket szerezni, ame­lyet mulatságos formákban megoldják társadalmi életünk időszerű prob­lémáit és bemutatják a hazánk szocialista építésének eredményeit úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban. A színmüvek lehetnek egész estét betöltőek, vagy egyfelvonásosak, próza vagy vers alakjában írva. Ha a szerzőknek meg van a lehetőségük együttműködni a zeneszer­zőkkel, akkor a színmű dalszövegét egyszerű zenefeldolgozással is be. küldhetik a pályázatnak, ha nincs meg ez a lehetőségük, akkor csak a dalszöveget küldjék be. A zenefeldolgozósnál tekintetbe kell venni a népi művészegyüttes zenei, kar. és tánccsoportjának előadóképességét és a népi zenéből, dalból és táncból kell kiindulni. A legjobb színmüveket (dalszövegeket) a következő dijakkal jutal­mazzák: Egész estét betöltő színmű: Egyfelvonásos darabok: I. 40.000 ___Kés, I. 10.000.— Kcs, II. 30.000 __Kcs, II. 7.000.— Kés, III. 30.000.— Kés , III. 5.000— Kés, IV. 10.000.—Kés. IV. 3000— Kés. A jutalmazott darabokat a tájékoztatásügyi és népnevelési megbízotti hivatal a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetsége szlovákiai tagozatával való megegyezés után zenei feldolgozás végeit valamelyik zeneszerző­nek adja. A legjobb kész darabokat — a zeneileg feldolgozott dalszövegeket külön jutalmazzuk. — ^ A munkát három gépelt példányban, jéngvVel ellátva 1952 december 31-ig a következő címre küldjük: Povcreníetvo iníormáeií a osvety. II, odbor, Bratislava. Októbrové nám. é. 12. A pályázat eredményeit a tájékoztatásügyi és népnevelési megbízotti hivatal 1953. május elsején napilapokban és a rádión keresztül közli. KLOKOCS s. k„ megbízott. Miről ír a Tartós békéért, népi demokráciáért legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokrá- ciáért" legutóbbi száma „A béketá­bor erői mérhetetlenek“ — ctmü ve­zércikkében foglalkozik a népeknek a béke fenntartásáért és megszilár­dításáért folytatott harcával. Ki­emeli, hogy „a különböző politikai meggyőződésű emberek százmilliói­nak harca a rendületlen békeakara­tot fejezi ki az imperialista, világ­uralomra törekvő agresszív politi­ka ellen. Ezt a tábort a hatalmas Szovjetunió, az egyszerű népek nagy tanítómestere — a nagy Sztálin ve­zeti. „A Béke Világtanács felhívása" — című cikkében foglalkozik a béke megtartásáért folytatott küzdelem, mel és ezt írja; „A Béke Világta­nács azt tartja a legjobb megoldás­nál», ha haladéktalanul négyhatalmi konferenciát hívnak egybe, hogy meghozza a német probléma békés rendezéséhez szükséges összes hatá­rozatokat“. Fernand Grenier, a Francia Kom­munista Fárt Központi Bizottságá­nak tagja „A kommunizmus nagy építkezései a Szovjetunióban" — cí­mű cikkében foglalkozik a Volga— Don.csatorna elkészítésének hatalma politikai és gazdasági jelentőségével a Szovjetunió és a népi demokrati­kus államok szempontjából. Gh. Ghorgiu-Dej, a Román Mun­káspárt központi bizottságának fő­titkára „A Román Népköztársaság szocialista építésének további sike­reiért“ — című cikkében foglalko­zik a román népgazdaság helyzeté­vel az első világháború utáni idő­szakban és a két világháború közt, továbbá részletesen leírja a Román Népköztársaság gazdasági előreha­ladásának hatalmas sikereit és utat mutat » további sikerek eléréséhez. Paul Venter, Németország Szocia­lista Egységpártja központi bizott­sága titkárságának tagja cikkében foglalkozik Schumacher, Fette és tár­sai, a nyugatnémet munkásosztály aljas árulói szerepével. Többek kö­zött a következőket írja: „A Sehu- macher-klikk árulása főként mosta­nában mutatkozott meg, amikor a Német Szakszervezeti Szövetség jobboldali veztői elárulták a munká­sok harcos megmozdulásait", Jan Marek „Gyermekgyilkosok“ — című cikkében leírja a Tito—Ju­goszláviában uralkodó fasiszta ter­rort, amely főként a gyermekeket sújtja, mert nehéz munkát végez tétnek velük, aminek következtében nagy a halandóság köztük. Zalka Máté, a proletariátus nagy ügyének hős katonáját árulók, orrgyilkosok bombái ölték meg, de milliói és milliói szívben él tovább, Halálának 15-ik évfordulójára a magyar- országi Szépirodalmi Könyv­kiadó kötetbe gyűjtötte elbe­széléseinek egyrészét, amely a világszerte ismert, tisztelt „Lu­kács tábornokiban az írót mutatja be nekünk. 1. Zalka Máté nemcsak fegy­verre1., de tollal is szolgálta azt az eszmét, amelyre életét fel­tette. A kötet novellái feltár­ják hatalmas iramú életének gazdagságát, jellemének szép­ségét, meggyőződésének tör­hetetlen erejét. „János, a katona“ című el­beszélésében elmondja, öntu­datra ébredésének történetét. Az első világháborúban, mint önkéntes vett részt. Apja, hogy véget vessen irodalmi működé­sének katonaköteles kora előtt rábeszélte a jelentkezésre. A monarchia hadseregében talál­kozott egy Téglás nevű elv- társsal, aki határozottan, meg­dönthetetlen érvényességű vá­laszt adott tépelödéseire, kín­zó kételyeire. Az igazság meg­rázza, erőssé, tisztánlátóvá te­szi a fiatal önkéntest. Felisme­ri azt a célt, amelyért az ifjú­ságnak küzdenie kell, amely EGY legyőzhetetlen erővel vértezi fel a kizsákmányolók, a haza- és népárulók elleni harcban. Látja, mint tűnnek el a front­ról garmadával a tényleges tisz tek, mint henderítik át a rab­lók, imperialista háború egész súlyát a hosszú évek öta lö­vészárokban sínylődő közkato­nák vállára ... A „János, a ka­tona’1 című novella szerzőjét tábori bíróság elé idézik. Az elvtársi segítség és az orosz áttörés mentette meg a súlyos következményektől — az át­töréskor fogságba esett. A Nagy Októberi Forrada­lom kitörésekor már képzett marxista, öntudatos forradal­már, aki együttharcol a bolse­vikokkal. E csodálatos erejű hősöket mutatja be „Lovas ka-' land rádiójával“, ,,A zászló" és „Két alma“ című nagyszerű írásaiban. De ugyanilyen sze­retettel, a harcostárs, és az író forró együttérzésével ábrázol­ja a forradalom harcosaiban emberré érett, kommunistává edződött magyar munkásokat, parasztokat is. A „Liu elv­társiban megragadó erővel kél életre a proletárnemzetkö­ziség és az összetartás gondo­lata. A Vörös Gárdában küzdő HŐSI ÉLET TANÚSÁGA Zalka Máté válogatott elbeszélései magyarok közé került egy Liu nevű kínai harcos. A magyar munkások, parasztok tanítják 'meg Lenin nyelvére a kínai Liut. Magyarok ássák meg a hösihalált halt ázsiai katona sírját és rójják nevét piros be­tűkkel a friss hant fejéhez ál­lított vasúti talpfára. „Otthon’* című novellája azt a „hazát mutatja meg, amely- lyel Horthy Magyarországa fogadta a hazatérő hadifog­lyokat. Tudták mindannyian, hogy odahaza még azoknak társai uralkodnak, akiket ök a Vörös Hadseregben harcol­va összetörtek, megsemmisí­tettek. De a honvágy, a család hazahúzta őket. Ám a hazát, ges kerítése, a csendőrök, tiszt tábor, a „karantén“ drótszö- a szülőföldet elzárta előlük a urak véreb-ábrázata. Gábor, a volt vörös katona fegyvertele­nül, egymaga áll szemben a kínzókamrában báró Apor Zoltán főhadnaggyal és négy pribékjével. Zuhognak rá az ütések, még sem vall társaira. S mikor szesszel öntözött ru­hája kigyullad, utolsó kiáltása így hangzik: „Nem mondom meg!“ A tüzhalált halt, pa­rasztember a nép erejének. forradalmi szellemének, győz­hetetlen igazságának jelképé­vé emelkedik. Zalka Máté nemcsak a nagy­szerű hősöket ismerte. Kérlel­hetetlen világossággal mutat­ja meg az ellenséget is. A „Ra­gadozókéban a bábom undok dögkeselyűit, a hadiszállítókat, pénzembereket. „A bécsi kék Dunáéban a hitvány árulóvá züllött joboldali szociáldemo­kratákat, „A zászlóéban, a „Kievi beszélgetésében a sza- disztikus mámorral gyilkoló fehéreket. 2. Zalka Máté elbeszélései a nagytehetségü író s a rettent­hetetlen harcos erejét sugároz­zák. Lenyűgöző erő ez, hiszen a hatalmas élmények, a meg­rázó események igazságát, va­lódiságai; a pártos író ember- ábrázoló készsége, nötudatos alkotómunkája teszi meg iga­zibbá, még hitelesebbé. Meg­történt eseményekét dolgoz fel novelláiban, amelyeknek sze­replői valamennyien éltek, s életüket szinte tovább folytat­ják, újraélik Zalka Máté köny­vében. Jellemüket, cselekede­teiket a látomás erejével vetí­ti elénk. Az átélt események nem késztetik arra, hogy túl­áradóan, mindent felsorolva, fényképszerűén ismertesse em­lékeit. A legjellegzetesebbet, a legtipikusabbat ragadja meg; művészi mértéktartással, drá­mai sűrítéssel alkotja meg él­ménye nyersanyagából elbeszé­léseit, .amelyek egy gazdag élet tartalmából úgy formálód­nak irodalmi értékké, hogy cseppet sem veszítenek törté­nelmi értékükből. Világos, friss egyszerűségében megragadd stílus, a gondolatközlés köny- nyedsége, az élő nyers magya­ros íze, az eleven szóképek jel­lemzik Zalka Máté alkotását. S még valami: a törhetetlen életvágy, a szabadság örök fényforrásként áradó kívánsá­ga, amely legmegrázóbb írá­sait is betölti, amely pontosan megrajzolt, a látszólag hűvös megfigyelő tolláyal alkotott leírásait is felheviti. Zalka Máté egész élete ra­gyogó példa a jelen és a jövő nemzedéke, fiataljai előtt, írá­sai még erőteljesebben állítják elénk alakját. TJgy érezzük: örök jó barátot találunk ben­ne, aki gazdag életének élmé­nyein keresztül még szebbé, még vonzóbbá teszi előttünk az igaz emberek életét, harcát, s még gyűlöletesebbé ellensé­geinket, 3, A kötet fele részében Zalka Máté néhány levelét s az em­lékezetére irt verseket, íráso­kat tartalmazza. íróink.között találjuk Ilja Ehrepburg, Sztye- pán Scsipaosov, Gergely Sán­dor, Andre Marty, A. Karava- jeva, Iszakovszkij, Madarász Emil nevét. Illés Béla elősza­vában állít emléket Lukács tábornoknak. „Ne sírj azon, hogy nincse­nek, köszönd meg, hogy vol- -tak“ — ezzel a meghalt hősök­re vonatkozó idézettel végzi visszaemlékezését A. Karava- jeva. Igen, meg kell köszön­nénk. hogy Zalka Máté élt, harcolt, írt, hogy elevenen se­gítségül, gazdag örökségül reánk hagyta hősi életének példáját, hogy átadta művé­szetének gazdagságát, harcos írásainak megragadó erejét, szívig ható lángját. A forrada­lomban, a szabadságért vívott harcban lobbant magasra ez a láng. Világossága. melege, energiája, e pompás könyvön át is elér a szabad Magyaror­szág fiataljaihoz, akiknek bol­dog jelenéért, jövőjéért áldoz­ta életét Zalka Máté.

Next

/
Thumbnails
Contents