Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-07-02 / 24. szám
Ridgway, az amerikai pestlst&bomok európai útja alkalmával mindenütt megvetéssel és a népek szilárd békeakaratával találkozott. A nyugatnémet fiatalok nagy béketüntetései Ridgway ellen A napokban hatszáz ifjú S tüntetett az esseni állam- ügyészség fogháza előtt. A tüntetők a háborús kfilön- azerzödés érvénytelenítése. va_ lamint Herbert Jakob, az esseni „Neue Volkszeitung“ felelős szerkesztője és 15 más törvénytelenül bebörtönzött békeharcos azonnali szabadon- bocsátását követelték. Nyugat-Németország lakossága a Ridgway pestis-tábornok szemleútja alkalmából tiltakozó akciókkal fejezi ki megvetését, g gyűlöletét a koreai nép hóhérával, az amerikai imperialisták egyik legaljasabb háborús gyujtogatójá- val szemben. A rohamrendőrség hasztalan próbálta számos helyen megakadályozni a lakosság tüntetéseit. A rendőrség hétfőre virradó éjszaka Reckling- hausenben rálőtt azokra a német hazafiakra, akik Ridgway nyugatnémetországi tartózkodása ellen tiltakozó jelszavakat festettek a falakra és a járdákra. Essenben a békeharcosok hétfőn délután „Ridgway go home“ feliratú léggömbök ezreit bocsátották a magasba. A Szabad Német Ifjúság északrajna-westfáliai tartományi szervezete felszóllítot- ta a Rajna- és Ruhr-vidék ifjúságát, hogy Ridgway pestis-tábornok nyugatnémetországi tartózkodása idején fokozott erővel küzdjön a háborús különszerződés ellen. „Az egész békeszerető világ veletek van. Adjatok méltó feleletet Ridgwayneki" — hangoztatja a felhívás. A támadó atlanti-tömb haderejének főparancsnoka már a bückeburgi repülőtéren értesült arról, hogy a két kilométernyire fekvő Bücíkeburg városka utcáin a következő szövegű röplapokat terjesztik: A pestis-tábornoknak pusztulnia kell hazánk területéről! Nem tűrjük körünkben a kóreai nép gyilkosát! Ridgway tűnjön el! borában lej: két. Az en elákövetett ______________ egész sorozata újból megmutatták az amerikaiak igazi arculatát. A világ béketáborának élharcosai, a moszkvai dolgozók a Szovjetház oszloptermében 1952 május 9-én nagygyűlést tartottak, amelyen kijelentették, hogy „Az egész világ hnladószellemű erőinek összefogásával véget keli vetni a betolakodott ame- rikiak állatiasságainak. Kívánjuk, hogy a koreai és kínai hadifoglyok emberi és humánus elbánásban részesüljenek." A nemkommunista angol sajtó is kénytelen „Botrány Kod- zse szigetén" címmel írni erről a már egy hónapja tartó dollár barbárságról. Ez év május 7-én tiltakoztak a koreai és kínai hadifoglyok Kodzse-szigetén a fogolytábor igazgatásának állatias kegyetlenségei ellen; a mérges gázoknak, baktériumfegyvereknek és az atombombának a hadifoglyokon való kísérletezései ellen, a sértegetések és kínzások ellen, de főképpen az ellen, hogy kényszerítik őket aláírni az olyan nyilatkozatokat, amelynek értelmében nem kívánnak hazatérni és bele- egy«zésüket adnák belépni Li Szín Man zsoldos hadseregébe. A felháborodott koreai és ldnai hadifoglyok elfogták a fogolytábor akkori parancsnokát, Dodd tábornokot és csak akkor bocsátották szabadon, amikor az új parancsnok, Colson tábornok Dóddal egyetemben megígérte, hogy megszüntetik a tábor véres terrorját és hogy a hadifoglyok nem lesznek többé arra kényszerítve, hogy az ellenség hadseregébe lépjenek. Úgy Colsont, mint Dodd-ot a hadifoglyoknyllvánította. A fogolytábor új parancsnokává pedig Boat- ner tábornok lett kinevezve, A kegyetlenkedések most már fokozottabb mértékben fordultak elő. Kivégzések, fel- négyelések, a fogságban levő nők megerőszakolása és az amerikai „életmód" más megnyilvánulásai napirenden voltak. Az amerikai szenátus honvédelmi bizottságának elnöke, Russel május 21-én kijelentette, hogy az amerikai parancsnokság nem ura a helyzetnek a hadifoglyok között Dél-Ko- reában. Mivel a dollár-barbárok kijelentették, hogy a Kodzse-szigetén levő 80.000 hadifogoly nem akar Koreába és Kínába visszatérni, kezd ez az egész ügy az amerikaiak1 részére nagyon kellemetlenné válni. A helyzeten még a különböző, a táborba Li Szín Man és Csankajsek által bevált kémek és kémnők sem segítettek. Kodzse rábizonyította a világuralomra törekvő amerikaiakra, hogy hazudnak és így kiütötték ezen, a fegyverszüneti tárgyalásokon használt ütőkártyájukat. Ezekben a napokban emlékeztünk meg a hitlerista agjresz- sziónak a Szovjetunió elleni évfordulójáról. Most múlt el a Korea elleni amerikai agresszió megkezdésének második évfordulója. Éppen e napok, amelyek annyi borzalma- san tragikus eseményekre emlékeztetnek, megsokszorozzak az egész békeszerető emberiség szimpátiáját és szolidaritását a koreai és kínai hősök harcával, amely harc a mi harcunk is. a „Szabadságharc“-dijjal volt kitüntetve. Az imperialisták koreai intervenciójuk második évfordulója arra emlékeztet mindnyájunkat, hogy földünk keleti részén, távol az Egyesült Államok partjaitól él és törhetetlenül harcol szabadságáért a koreai nép. A film egy öttagú 12—15 éves, mindenre elszánt pionír partizán-csoportjának frontmögötti eredményes tevékenységéről számol be. Hozzátartozóikat vagy már elvesztették, vagy szintén harcolnak. Szilárdan elhatározzák magukat, erejükhöz mérten mindent megtesznek az amerikaiak ellen. Először csak plakátokat ragasztanak. A Kommunista Párt felhívásait terjesztik. Megszakítják az amerikaiak telefonvezetékeit, felveszik a kapcsolatot a partizánokkal, Arról, ami, naponta olvashatunk az újságokból, a „civilizációt“ terjesztő, kultúrált amerikai hadsereg fényes működéséről szól az Ellenség nyomában című film. Mindnyájan meggyőződhetünk arról, hogy mily müveit embereket nevel a „hitleri iskola“, hogy ezek a müveit emberek mily „bátran“, mily „tiszta szívvel“, minden lelkiismeret- furdalás nélkül gyilkolják tömegesen az ártatlan koreai apákat, anyákat, tehetetlen gyermekeket. Az „Ellenség nyomában“ című film mindnyájunkat meggyőz a koreai nép törhetetlen erejéről, arról az erőről, amely mindent elkövet annak érdekében, hogy kiverje az amerikai barbárokat Koreából. Kardos István. A koreai ifjúság már két év éta, száll szembe az amerikai agresszorokkal. Minden szakaszon bekapcsolódik a harba. Képünkön két koreai lányka, az egyik Kim-Csu-hva a másik Kim-Ben-chi leánya sebesült frontharcost kezel. Máü nem „Tejjel és mézzel folyó Kánaán", így nevezték a koreai öbölben lévő Kodzsa szigetét. Gyönyörű ez a sziget. Gazdag cukornád ültetvényei, és narancsligetei vannak, levegője pedig terhelt a tropikus növényzet szagától. Az Amerikaiaknak nem sok időre volt szükségük, hogy pokollá változtassák ezt a paradicsomot. A tábor környékén kivágták a fákat és a tropikus kúszó növényzet helyett tüskéq, drótot vontak. Igazán nincs szükség virágokra ott, azon a piszkos, bekerített területen, ahol éjjelnappal embereket kínoznák és a kínzókamrákból, földalatti ódákból állandóan kihallatszik a koreai és kínai foglyok nehéz sóhaja. Kodzse sziget pokoli barakkjaiban több mint 80.000 fogoly kínlódik. Ide hozzák a sebesülteket és dobálják az egészségesekkel együtt közös odúkba. Kodzsén nincs orvos. Igaz ugyan — az elszökött foglyok elbeszélése szerint — hogy a 76-os tábort nemrégiben fehérkabátos emberek látogatták meg, akik orvosolták a foglyokat, kiválogatták közülük az egészségeseket és erőseket és elküldték őket ismeretlen helyre. De megintcsak bevált az ismert kóreai közmondás, hogy „A kutya nem bírja hosszú farkát elrejteni". Ezek az amerikai „orvosok" sem tudták eltitkolni aljas cselekedetüket. Később vált ismeretessé, hogy a besorozottakat a titkos laboratóriumok egyikében helyezték el, hogy rajtuk új mérgekkel kísérleteket végezzenek el. Az Amerikaiak még állig felfegyverkezve is mint a tűztől félnek a Kodzse szigeti őrszolgálattól. A sztrájk szigetén — így nevezték el Kodzsét az amerikaiak — a páncélkocsikban cirkáló őrök reszketnek a mezítlábas, éhes, megkínzott áldozatoktól, mert érzik, hogy a foglyok oldalán van az igazság és a népek legyőzhetetlen ereje. A sziget foglyainak szenvedésteli pohara betelt. Az amerikai bakók büntetésekkel és fenyegetésekkel kényszerítik őket, hogy mondjanak le a hazatérésről. Hogy írják alá a „Nem akarok haaptérni" ívet. Válaszul erre a kihmósra a felháborodott hazafiak elfogták Doddot, a főhóhért. Ilyen módon adták tudtul a nép törhetetlen akaratát. Azonban emberiesebbek és igazságosabbak voltak, mint Dodd. Nem akasztották fel, a gőzfürdőben nem gyilkolták meg, körmeit sem tépték ki. A tábornokot egyszerűen összekötözték és elrejtették. Egynéhány napig etették is. Természetesen nem kapott olyan válogatott ételeket, amilyenekhez hozzá volt szokva. Meg kellett elégednie a foglyok mindennapi kosztjával — mindenféle undorító, bűzös kotyvalékkal. Colson, a tábor új parancsnoka, kirimánkodta a foglyoktól Doddot. Megígért mindent, dmlt kívántak. Megígérte, hogy a foglyoktól nem fognak többé nyilatkozatokat kérni arról, hogy nem akarnak hazatérni. Erre a foglyok szabadonbo- csátották a „szerencsétlen" tábornokot. A hitszegő Clark főparancsnok parancsára Boatner, az amerikai bakó-tábornok rövid időre rá megfeledkezett a foglyoknak tett ígéretekről és újból megkezdte a gyil- kolíSLtásokat és üldöztetéseket. Azonban a bátor foglyok Kodzsén oly könnyen nem adták meg magukat. Egy partizán rádióleadó valahol Dél-Kóreában hirt közölt a világnak: „Figyelem! FigyelemI Itt a Kodzse szigeti foglyok! Az Amerikaiak elhurcoltak minket Posun- ba, hogy ott lemészároljanak bennünket. Az amerikai teherautót azonban egy erdei úton partizánok támadták meg. Barátaink megmentettek 187 foglyot, amikor az Amerikaiak meg akarták őket gyilkolni”. A megmenekült foglyok a Kodzse szigetén lejátszódott borzalmakról beszélnek. Egyszerű, de lángoló szavaik minden Kóreai szívébe hatolnak. „Solisem felejtem el szavaikat”, mondja Kim Ok, egy fiatal szenzort parasztasszony." Az utolsó csep vérig fogunk harcolni. Mégboszul- juk Koreát. Kodzse szigetéről vagyunk! Reszkessenek az Amerikaiak, ha ezt hallják. Elszenvedjük mindazon szenvedéseket, melyeket emberek ki tudnak gondolni. Ezekben a szenvedésekben megacélosod- tunk, megedződtünk. Ezt üzenjük mi, a Kodzseszigetiek!" Korea gyáraiban, üzemeiben, falvaiban és városaiban gyűléseket rendeznek. Egyszerű emberek lelkesedéssel és szeretettél beszélnek rokonokról, barátokról — a Kodzse szigeti foglyokról, akik hazájukért harcolnak. Nem válnak árulókká és nem írják alá az amerikai őrök ál- tat kínálgatott piszkos cédulákat. Keményen hangzik a Kodzse szigeti foglyok hangja: „Nem akarunk árulókká válni! Ne higyjetek az aljas rágalmaknak! sohsem leszünk Li Szin Man és Csankajsek szolgái! Kívánjuk szabadonbocsátá- sunkat!” Volk Irina A Szovjetunió az elmúlt évben 789 tehergépkocsi orvosi felszerelést és egyéb ajándékokat küldött a koreai népnek A koreai nép hálásan fogadja a világ minden részéből küldött ajándékokat. Az internacionalizmusnak ezek a jelképei megerősítik győzelembe vetett hitét és fokozzák elszántságát az amerikai agresszorok ellen. ^A Szovjetunió 1951. február és december között 789 tehergépkocsi orvosi felszerelést, gyógyszert és egyéb ajándékokat küldött a koreai népnek. Ugyanez idő alatt mintegy j 118.000 zsák kenyérgabona, több : mint 500.000 öltöny ruha és 20.000 pár lábbeli is érkezett a koreai nép számára. Ezeket az ajándékokat a Szovjetunió, Kína, Mongólia, Lengyelország, Románia, Magyarország, Bulgária, Albánia, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország és Ausztria népei küldték a hősiesen harcoló koreai népnek. 1952 január és május között több mint 400 vagon kenyérgabona, ruhanemű és egészségügyi felszerelés, | illetve gyógyszer érkezett ajándék. ; ként a népi demokratikus országokból Koreába. A francia kormány, féive az igazságtól, katonai törvényszék elé akarja állítani a francia nép nagy fiát Duclos eivlárs levele Vincent Jacques Duclos elvtárs, a Santé- börtönböl levelet intézett Vincent Auriol köztársasági elnökhöz. Levelében Duclos elvtárs figyelmezteti a köztársasági elnököt arra, hogy a demokratikus szabadság- jogok veszélyben forognak Francia- országban. Nemcsak a kommunisták hanem minden állampolgár veszélyben érezheti magát. Duclos elvtárs ezután kijelenti: „A nép már megmutatta és a jövőben is megmutatja, hogy nem kér a belügyminisztérium összeesküvéséből. Néhány nappal ezelőtt interpellációt adtam be, de a miniszterek akik az én letartóztatásomat elősegítették, megijedtek és meggátoltak abban, hogy beszéljek. Attól féltek, darabokra zúzom a Pinay— Brune—Martinaud—Deplat-klikk fáradságosan összetákolt összeesküvését. Most az aljasság újabb tömegének vagyunk szemtanúi. Ezeket az ön hallgatása fedezi. A tényekből kiderül, hogy „tettenérés’' ómén indítottak ellenem eljárást, de mint hogy ebből a vádból semmi sem maradt, megváltoztatták azt. Ma Auriol köztársasági elnökhöz „az állam belső biztonsága elleni ’ cselekmények’' miatt folyik ellenem eljárás, de mivel az irattartó a rendőrség minden erőfeszítése ellenére — kétségbeajtően üres, most arról van szó, hogy minden jogi alap nélkül „az állam külső biztonsága elleni cselekmények" ómén helyeznek vád alá. Duclos elvtárs így folytatja leve. lét: „Ha minden erőfeszítésük ellenére, azok a miniszterek, akiknek cselekedeteit ön fedezd, még a katonai bírákban sem találnák meg azokat a szavatosságokat és azt az engedelmességet, amelyet követelnek, nem marad hátra más, mint, hogy meggyilkoltassanak engem börtöne eülámban. Elnök űr! A francia nép figyeli önt, vájjon tovább hallgat-e az alkotmány és az alapvető demokratikus szabadságjogok ilyen kézzelfogható megsértésekor. Franciaország népe jól tudja, hogy az Ö egységében és akciójában rejlik mindenekelőtt a demokratikus szabadság- jogok és a béke megvédelmézésé. nek szavatossága."
