Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-06-18 / 22. szám
6 Ol IFIttSÄG 1952 június 18 frantisek branyiszlav, ullanidijas költő /Q legszebb dal Csak az ifjak érik el, hogy néhány rövid mondatuk tavaszt hoz, virágillatot. Lángolóbb szívekre lel, aki tavasszal széttekint hazánk gyönyörű berkein, honnan vidám dal szava hangzik, a korán felkelő nap sugarával tör elő, s tenger felé fut tova. Az ének egyre pajkosabb, fejüdíti a partokat és a földön összeköt bú nélkül minden gyermeket. Látsz majd gyönyörű kerteket, hol tűzvörös rózsa nőtt emberek közé hintve szét illatát, üde termetét. Vöröskendős úttörők — nézd, szirmot bont már a virág, Hallja meg dalunk a Világ, adjunk hangunknak erőt és keljünk boldog táncra már, hív az aranyló napsugárt. Szántó L. György fordítása. Már most készüljünk lei az üj oktatási évre Alapszervezeteink e napokban készülnek az oktatási év befejezésére. Az oktatási év az ifjúság politikai nevelésének legjobban bevált formája. A politikai- és olvasókörökben sokezer fiatal szerzett politikai alapműveltséget, amely megmutatkozott azáltal is, hogy ifjúságunk a szocializmus különböző építkezésein egyre nagyobb eredményeket ér el. Az olvasó- és politikai körök segítettek nevelni az ifjúságot a Párt, a marxizmus-leninizmus szellemében. Az oktatási év keretében előfordult hiányosságok ellenére is biztos alapot építettünk, amelyre további munkánkat építhetjük. Az oktatási év befejezésénél szükséges kiértékelni a tagok és propagandisták munkáját azért, mert a politikai nevelömunkában a propagandistáknak döntö fontosságuk van, ahogy azt a CsISz KB elnöksége is hangsúlyozta. Az oktatási év keretében és annak befejezésénél nemcsak a propagandisták munkájának kiértékeléséről van szó, hanem az új oktatási év propagandista-kádereinek és munkájuk színvonalának emeléséről is. „ ... A Párt járási titkársága a CsISz járási vezetőségével együttműködve megbíz egyes fiatal tagokat és párttagjelölteket, akik mint propagandisták, az új oktatási évben vezetni fogják a CsISz politikai köreit...“ (A CsISz KB szervezötitkárságának határozata a CsKP politikai titkárságának az 1952—53. pártoktatási évrő} hozott határozatához.) A járási vezetőségek használják ki ezt a gondoskodást. Készítsenek pontos nyilvántartást a jó propagandistákról, akik az új oktatási évben vezetni fogják a politikai körö- l két, mert az alapszervezeteknek nagy szüksége van a fejlett propagandistákra. Ezáltal hozzájárulunk a CsISz politikai nevelésének kifejlesztéséhez. A politikai körök alkották az ezévi oktatási év főrészét és a politikai körökre fogjuk építeni az új oktatási évet is. A tagok legnagyobb része az olvasókörökben tanul. Az olvasókörök lehetővé tették a kezdő olvasók részére a könyvvel és a haladó irodalommal való megismerkedést. A Fu- csík-jelvény az ifjúság kulturális nevelésének igen hatásos eszköze, ezért ügyelnünk kell arra, hogy az ifjúság, ha az előírt könyveket elolvasta és helyesen megértette, letehesse a Fucsik-jel vény vizsgáját. Azok a járási vezetőségek, amelyek e feladatot elhanyagolják ,nem járnak el helyesen. így pl. a námesztói járásban csak három tag jogosult i Fucsik-jelvény vizsgáztatására. A lehető leggyorsabban tisztázni kell az ehhez hasonló helyzeteket és biztosítani a széleskörű propagációs-tevé- kenység által a Fucsík-jelvény tömeges elterjedését a tömegek között. Az oktatási év szervezett befejezése a CsISz-szervek részéről gondoskodást követel meg, főleg az alapszervezetek vezetőségei és a járási vezetőségek részéről. Némely járási vezetőség, mint pl. a zólyomi is biztosította és elkészítette az oktatási év befejezésének tervét és a Fucsík-jelvény vizsgák tervét. E járási vezetőségek biztosítják az oktatási év időbeni és jő bevégzését. A tagoknak a körökben végzett munkájuk kiértékelésénél mindenekelőtt azt kell megítélni, mennyiben segítette ez az iskolázás és a szocialista építkezések feladatainak megvilágításánál, a békeharcnál, hogyan tudják a tagok a szerzett tapasztalatokat felhasználni munkájukban, az építöfelada- tok teljesítésében, Pártunk és kormányunk politikájának megvilágításában az ifjúság között. Az új oktatási évben új tanulási formák lesznek. A tagok munkájának értékelése és az iskolázás egyes típusaiba való beosztása ne csak formális feladat legyen. Természetesen itt nem arról van szó, hogy megállapítsuk, hogy egyesek hogyan magoltak be bizonyos idézeteket, hanem az alapvető anyagot hogyan tudják felhasználni munkájukban. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy tanulásunkkal kell elősegítenünk a szocializmus felépítését hazánkban. E téren is vegyünk példát a komszomolis- táktól. Bobovnyíb L., a CsISz SzKB dolgozója. Megielent az A LKOTÓ IFJÚSÁG június—júliusi kettős száma — Kultúranyag, szervezeti kérdések, rajzok teszik gazdaggá az új számot — 164 oldalon 30 Kés — Megrendelhető a kiadóhivatalban: SMENA, Bratislava, Soltésovej 2. Az Alkotó Ifjúság segíti ifjúságunk politikai és kulturális nevelését. Szervezési és kulturális téren komoly segítséget jelent a csehszlovákiai magyar ifjúságnak. Terjesszük és olvassuk az Alkotó Ifjúságot, hogy mozgalmi életünkben minél nagyobb eredményeket érhessünk el. A SZÍNPAD SZÉLHÁMOSAI Hazánk dolgozó népe a szocialista kultúráért vívott ’küzdelmében azt kívánja, hogy színpadjainkon a szereplők ne csak szórakoztassák a nézőket, hanem neveljék is. Kultúrtevékenysé- günk egyik jeladata tehát az, hogy megmutassa a hatalmas, tevékeny milliós táborunk életét. Ez népünk ösztönös vágya, ifjúságunk igazi akarata, hisz túlnőtte már azt a kort, amikor megelégedett a szegény gépírólány és a vezérigazgató vagy az „első gazda" fia és a libapásztorleány „esetével”. Napjaink életünk küzdelmes és örömteljes problémáit akarják látni, mégpedig úgy, hogy ezek a problémák a maguk valóságában, de értékes, művészt alakításban kerüljenek a színpadra. Mégis vannak még néhányon, akik „világot jelentő deszkának’’ az egyéni hivalkodás színhelyének tartják a színpadot. Néhányon még mindig azt hiszik, hogy a „sztárok világa’ tobzódik színpadjainkon. Ezek olyan tévedések, melyek átkos örökség gyanánt még a kapitalista múltból valahogy itt rekedtek. Ez a legtöbb esetben azzal magyarázható, hogy a szereplők nevelésüket bizonyos mértékig még a múltban kapták és néhány lelketlen „közbeszóló” hatására ezek a hamis nézetek könnyen tetszésre találnak. Ezeket a nézeteket bátor kritikával könnyen legyőzhetjük. Csak igy javít- I hatjuk kultúrmunkánk színvonalát és így érhetjük el azt az eredményt, hogy a szereplők jó együttessé forrva igazán művészi, igazán értékeset adjanak a közönségnek. Nézzünk szembe bátran a többi hibával is! Hisz vannak még szélhámosai is a színpadnak. Nem annyira a szereplők közt, mint inkább a rendezőknél találkozunk ezekkel. Ostoba cselekedeteik, bomlasztó tevékenységük, majdnem tervszerű, mert egy-egy járás legjobb kultúrmunkásai s ugyanakkor a „telt ház” kérdését a régi „mulattató" vígjátéknak nevezett för- telmekkel igyekeznek megoldani. Kalandorok, szemfényvesztők, kuliúréle- tüfik mérgezői ezek! így például a rimaszombati járásban ráismertünk ezen szélhámosok né- hányára. Az engedélyezett és ajánlott színművek és jelenetek nevei alatt szellemi moslékot, a letűnt fasiszta világ színdarabjait játszatták el a szereplőkkel. Uzapanyiton Fazekas Mihály Ludas Matyijának címét használták arra, hogy üres szerelmi ömlengéseket tárjanak a nézők elé. Perjésen a már régen betiltott „A fonóban szól a nóta" szövegét próbálták kihagyásokkal időszerűvé tenni. Máshol az Alkotó Ifjúságban megjelent villámtréfák címeit használták fel a régi színházi élet szállodai szobájában lezajló csiklandós jelenetek lejátszásához. Ezek a „rendezők” kultúrát, művészetet hirdetnek, közben pedig beléndeket nyújtanak népünknek szellemi eledelül. Bűnük megbocsáthatatlan nemcsak azért, mert szemfényvesztéssel és hazugsággal félrevezették a kultúráiét hivatalos közegeit, hanem azért is, mert aljas eszközeikkel népünk szellemét akarták megmérgezni és meggyalázni. Ezek a szélhámosok, ezek a „rendezők” a kapitalisták ötödik hadosztályának előfutárjai. Bomlasztó tevékenységükkel — ha ez így tovább folytatódik — eddigi munkánkat ássák majd alá. Megérdemlik tehát méltó büntetésüket! Mindezek mellett azonban nagyon sajnálatraméltó és bizonytalan magatartást tanúsítottak az Ifjúsági Szövetség járási vezetői, amikor vállvonogatva próbálták elintézni az egészet, vagy pedig néhány furcsáló szó után közömbösen tudomásul vették. Egyáltalán nem tartották fontosnak, hogy irodájukból kilátogassanak ezekbe a falvakba. Ezek a cselekmények felháborítanak bennünket és egyben arra késztetnek, hogy fokozottabb éberséggel folytassuk országépítő munkánkat és a kultúr- együttesek jó megszervezésével erőssé, me gingat hatatlanná tegyük népünket művésze tisztánlátását. Ezek a fel-fel bukkanó szélhámosok mindannyiunktól megkapják a választ. Olyan választ, mely cselekedeteket jelent, mely az ötéves tervet építő harcos dolgozók munkájának az eredn^nye. Es ez a szocialista kultúra. Hajdú Andrá A bartosovcei helyi CsISz-csoport- ban az oktatási év befejeződött. Az olvasókör kezdetben újság volt és a CsISz-tagok végképp nem akartak a gyűlésre járni. Mikor azonban elolvasták az első könyveket, megértették, mit jelent számukra az olvasókör és a vitatkozási lehetőség a problémákról, amelyeket nem értettek. Sokan közülük azelőtt felesleges dolognak tekintették az olvasást. A kör vezetője azon kezdett gondolkozni, hogyan lehetne biztosítani a százszázalékos részvételt és hogyan lehetne érdekessé tenni a kör összejöveteleit. Fejében ez a jelszó forgott: a gyűlést alaposan elő kell készíteni. Sikerült neki minden tagban érdeklődést kelteni az olvasás iránt. Nagy segítséget nyújtott a körnek Obisovszky elvtárs, tanító, aki rendszeresen látogatta a gyűléseket, tanította a CsISz tagokat, hogyan kell vitázni, és hogyan kell az olvasott anyagot egybekapcsolni a mindennapi élettel. Ro- hály elvtárs, a csoport elnöke arra a kérdésre, hogy miért akarja megszerezni a Fucsík-jelvényt, így válaszolt: Megismertem Fucsik szere tétét és odaadását a munkásosztály iránt, ezért legnagyobb büszkeségnek tekintem a Fucsík-jelvény viselését. Éppen a Fucsík-jelvényhez szükséges könyvek tanítottak meg engem a könyv és az irodalom jelentőségének megértésére. És most, amikor közeledett az oktatási év befejezése, a jelentkező-lapok beadása a vizsgákhoz örömteli eseménnyé vált a kör tagjai részére. Bizonyítékul, hogy mindenki megmutassa igazi vonzalmát a Fucsík-jelvényhez, a kör minden tagHa Szlovákia térképére tekintünk, az első pillanatban látjuk, hogy So- morja, Dunaszerdahely és Nagymegyer mezőgazdasági járások. Ha ezen járások CsISz titkárai elgondolkodnának ennek jelentőségén, azt hiszem, hogy rájönnének arra, hogy mind a három járás lakosainak legnagyobb része földműveléssel foglalkozik és mindegyik járásban van több harmadik és negyedik tipusú EFSz. Mi hiányzik a CsISz járási titkárságánál ezen a vidéken? Elsősorban az együttműködés a szomszédos járásokkal. Pedig ennek minden előfeltétele megvan. Minden járási titkárságon van egy motorkerékpár, sőt Nagymegyeren kettő. Sajnos a Zetka motorkerékpár csodálatos állapotban van, csak a hátsó kereke van meg, az egyes alkatrészek pedig szanaszét hevernek. A Jawa motorkerékpár elölről már nem hasonlít a motor- kerékpárhoz annyira össze van lapítja kötelezte magát, hogy példásan felkészül a vizsgára, hogy 80 brigádórát ledolgoznak a futbalpálya építésénél és hogy fokozott mértékben gondoskodnak a pionírokról. va, pedig nemrégen javították. A nagymegyeri CsISz titkárság munkatársai nagyobb gondot fordíthatnának a közösség tulajdonára. Üzemeik dolgozói harcolnak a magasabb termelékenységért, a takarékosságért, munkafegyelemért, hogy a szocializmust minél előbb és gyorsabban felépíthessük. Ennek az áldozatos'munkának a gyümölcseit pedig egyes funkcionáriusok ne,m tudják értékelni. Magyarics elvtárs mit szólnál hozzá, hová jutnánk, ha minden dolgozó úgy bánna a szerszámjával, mint ti bántatok a motorkerékpárokkal. Tehát minden előfeltétele megvan annak, hogy ezen járások titkárai eszmecserét folytathassanak, aminek folytán kell, hogy megjavuljon a munka mind a három járásban. Sárkány Árpád A háború túlságosan telítve volt eseményekkel, semhogy az ember mindmáig vissza tudjon emlékezni az átélt élmények sokaságára. Némely történet azonban örökre megmarad az ember emlékezetében. 1945 koratavaszán történt. Trsztenica csehszlovák városkából Tvrdonicére mentem, amelynek nyugati részein harcolt az osztagunk. Szemben velem egy öszhajú öregember jött az úton. Botjára támaszkodva, egy kis, mezítlábas leányt vezetett kézenfogva. Már közeledtünk egymáshoz, amikor a szél hirtelen lefújta a sapkámat. Lovamat gyorsan megállitottam, le akartam ugrani, de' ö megelőzött és óvatosan felemelte az én kifakult, átizzadt §§pkámat. Kezével leporolta, a vörös csillagot áhítattal ajkához íemelte — majd sapkámat Xét e/u&á&j tisztességtudóan átnyújtotta. Mélyen az emlékezetembe vésődöt egy másik történet is. Szintén 1945 tavaszán történt. Május 8-a volt, friss, tavaszi reggel. A Szovjet hadsereg osztagai nyugat felé indultak. Köröskörül mint óriási szőnyeg terült el a mező csillogó zöldje. Mindnyájan éreztük, hogy a háború befejezéséhez közeledik. Osztagunk elérte Prosztejov csehszlovák város előterét. Megálltunk, nem tudtunk továbbmenni. Mi történik itt? A katonaságot körülvette az ünneplőbe öltözött lakosság. I Éljen a Vörös Hadsereg! | Éljen! Az ellenség letette a | fegyvert. A nép virágokat ! nyújtott át a katonáknak — a mieink éljeneznek, boldogan nevetnek, örömkönny csillog az emberek szemében és mindenki lelkesedik. Mintha apja lettem volna, úgy repült a karomba egy iskolásleány. Nyakamat átölelve arcon csókolt és mellemre egy frissen tépett, harmattól csillogó vörös virágcsokrot tűzött. Nem volt az rózsa, sem viola — de gyerekkéz tépte, csokorba kötött mezei virág. Azóta már sokszáz kilométert tettem meg a most már békés csehszlovák, német és legyen országutakon. Az orosz közmondás azt mondja: A katonának a menetben terhére van még egy felesleges tü is, — de ennek ellenére a hátizsákomban mindvégig magamnál hortam a csokrot és féltő gonddal vigyáztam rá. Már rég elcsendesült a harci zaj.» Csehszlovákia felszabadult népe lelkesen építi az új, boldog jövőjét. Távol, távol ettől a vidéktől, a leningrádi lakásomon üveg alatt, bekeretezve mindmáig ott függ a megszáradt virágcsokor, amely felszabadult Csehszlovákia rétéin termett, és az a vörös ötágú csillag, amelyet az az öreg olyan áhítattal csókolt meg. E két emléket, mint a Nagy Honvédő Háború legdrágább kincsét őrzöm. Gérecz Árpád fordítása. •T. Burán, Bartosovce. Ami hiányzik a pozsonyi kerület déli járásaiból Az oktatási év sikeres befejezéséért
