Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-06-11 / 21. szám

I.

Magas termést elérni a szövetkezeti földeken.

/

A szövetkezeti termelés állandó emelkedésére, a termelés, a takarmányalap és a mezőgazdasági állatok hasznosságának fokozására a füvesvetésforgó rendszert kell alkalmazni a mezőgazdaságban az agrotechnikai szabályok és határidők egyidejű betartásával és bevezetni a munka helyes megszervezését, valamint helyes jutalmazását minden EFSz-ben.

Ezért a Földművelésügyi Minisztérium (Nepomucky miniszter), a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok (elnökeik) elé feladatul tűzzük ki és az egységes földműves szövetkezeteknek (EFSz-ek elnökeinek) ajánljuk:

1. Közös vetés alapján vezessék be a füvesvetésforgó alkalmazását éspedig rendszerint mindig kétfélét — mezei és takarmány, vagy mezei és takarmány-zöldségtermelő forgót — az állami terv feladatainak és a helyi termelési feltételeknek megfelelően. A magasabb típusú EFSz- ekkel rendelkező községek számára, amelyekben a földek gazdasági- műszaki átrendezését már végrehajtották, dolgozzák ki az Ilyen vetési eljárásokra való áttérés tervét úgy, hogy bevezetésüket 2—3 éven belül befejezzék. Az olyan EFSz-el rendelkező községek részére, ahol a földterületek gazdasági-műszaki átrendezése még nincs végrehajtva, dolgozzák ki a földterületek gazdasági-műszaki átrendezésének tervét már a füvesvetésforgó-rendszer alapján.

2. Biztosítsák az EFSz-ek minden mezei munkájának elvégzését az agrotechnikai időszakokban és az agrotechnikai szabályok szerint és biztosítsák, hogy a járási nemzeti bizottság által kidolgozott agrotechnikai szabályokkal és határidőkkel minden szövetkezeti tag tisztában legyen. Betartásukért a szövetkezeti elnökön kívül a munkacsoport és a munkaszakasz vezetője felelős.

3. Biztosítsák a jóminöségü vetőmagok és saját termelésű palánták kellő mennyiségét, elsősorban saját vetőmagrészlegek létesítésével. A ve- tőmágrészlegek termését csak vetési célokra használják fel.

4. A vetésforgókba besorozni a föld minél nagyobb részét és azt tovább bővíteni a parlagon heverő föld hozzácsatolásával és a kevéshoza-/

mú rétek és legelők fölszántásával. t

5. Biztosítani, hogy a termelés és a szervezés alapegysége az állandó munkacsoport legyen.

a) Az állandó' munkacsoportnak az egész vetési eljárás idejére állandó dűlőket illetve ezek részeit kiutalni.

b) A csoport dolgozóinak számát úgy kell megállapítani, hogy egyúttal győzzék a traktorok, a nagy cséplőgép, esetleg a kombájn kiszolgálásával járó munkát az EFSz fogatainak és szerszámainak egyidejű teljes kihasználásával, az illető időben szükséges összes mezőgazdasági munkák elvégzése mellett. A csoport nagyságát tehát a gépesítés foka, a szövetkezeti föld terjedelme és a termés intenzitása határozza meg és emellett mindig arra kell törekedni, hogy a csoport vezetője képes le5

nak ki a juttatott birtokokért való részletfizetés rendezéséről a következő alapelvek szerint:

a) megszüntetik a részletfizetést azon birtokért, amelyet a szövetkezeti tag a közös gazdálkodásba bead;

b) fennmarad az a kötelezettség, hogy törlesztést fizessenek a lakó- ós gazdasági épületekért, az élő- és holt inventárért, amelyet a szövetkezeti tag saját tulajdonában megtartott;

c) a szövetkezeti tag kapcsolatának kérdését a szövetkezettel az üzemi szabályzat határozmányai szerint kell megoldani. A szövetkezet azonban semmi esetre sem adhat előleget és nem fizethet törlesztést a benjházási kölcsönre (szarvasmarha stb.), ha a tag mindeddig a földalapnál még nem egyenlítette ki adósságát.

D.

Meg kelkjavítammk a párt- és tömegpolitikai munkát

A CsKP KB 1951 decemberi ülésezésén Element Gottwald elvtárs kijelentette: „Elvtársainknak és elsősorban funkcionáriusainknak tudato- sítaniok kell azt, hogy alapszervezeteik működési helyükön a pártot képviselik, amely ebben az államban uralkodik és emellett felelős az egész népnek, az államnak és a nemzetnek“. Ezeket a szavakat teljesen tuda- tosítaniok kell az összes kommunistáknak, főleg az olyan fontos feladatnak a megoldásánál, mint a-szocializmus felépítése a falvakon. A párt- szervezetek teljes mértékben felelősek az EFSz-ek kiépítéséért, a falvak szocialista átalakításáért. A kommunistáknak a legaktívabb propagáto- roknak, népnevelőknek és a szocialista szövetkezeti nagytermelés szervezőinek kell lenniök és becsületes munkájukkal példát kell mutatniok az összes többi dolgozóknak.

A CsKP KB elnöksége ezért az összes kerületi és járási pártbizottságoknak, az összes pártszervezeteknek feladatává teszi:

1. Az összes párttagokat, az összes szövetkezeti tagokat, kis- és középparasztokat megismertetni a párt és a kormány e fontos határozatával és állandóan mozgósítani őket e határozatok pontos teljesítésére.

2. Rendszeres munkával biztosítani, hogy az EFSz felépítésének összes kérdéseit személyes meggyőzéssel .gondosan előkészített közgyűléseken, parasztokkal folytatott vitákon, a lakossággal folytatott beszélgetéseken alaposan megvilágítsák. Az EFSz-ek jó példáinak és munkatapasztalatainak népszerűsítésével, a sajtó alapos felhasználásával, elsősorban a falusi újságok, a rádió és a film segítségével szemléltetően meg kell győzni és meg kell nyerni további kis- és középparasztokat a szocialista falu építésére. A kommunistákat — az EFSz-ek legjobb dolgozóit helyesen kell széthelyezni az összes munkacsoportokba és szakaszokba és az agitátor feladatával kell őket megbízni; úgy vezetni őket, hogy személyes példamutatással és rendszeres agitációs munkával mozgósítsák a többi szövetkezeti tagokat a feladatok teljesítésére. Gondoskodni kell politikai fejlődésükről, rendszeresen össze kell hívni őket és fel kell őket fegyverezni érvekkel. A szövetkezeti tagokat személyes és szemléltető meggyőzéssel rá kell nevelni az üzemi szabályzat betartására, a szövetkezeti vagyonhoz való szocialista viszonyra, az elvégzett munkáért való szemé20 ' ' '

tériumnalx (Nepomucky miniszternek) a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak (elnökeinek) és ajánljuk az egységes földműves szövetkezeteknek (az EFSz-ek elnökeinek) a kővetkezőket:

1. Végrehajtani esetleg befejezni az összes szarvasmarhák, lovak,

anyadisznók és anyajuhok közös istállózását az olyan jószágok kivételével, amelyek a termelési rend értelmében a tagok személyes gazdaságában maradnak. /

2. E célból kihasználni a község összes alkalmas helyiségeit, főként a falusi gazdagok kihasználatlan istállóit egyszerűen célszerűen és olcsón saját munkaerőkkel és amennyire lehet saját anyaggal is rendbehozni.

3. A párt- és kormányhatáx’ozat értelmében biztosítani az összes lehetőségek teljes kihasználását a takarmánytermelés fokozására és a takarmánnyal való helyes gazdálkodásra, hogy igy teljes mértékben biztosítva legyen a saját, szilárd takarmányalap.

4. Hogy biztosítsák a fokozódó fejöképességet és szaporulatot a takarmányok leggazdaságosabb kihasználásával, minél szélesebb méi-etben kell alkalmazni a szovjet tapasztalatokat és fajtenyésztés és ápolás módszereit, valamint élenjáró EFSz-eink és állami birtokaink sikeres munkatapasztalatait.

5. Az állattenyésztésben a következő alapelvek szerint szervezni meg a munkát:

a) az állattenyésztést az egyéni nevelés (szarvasmarhák, disznók, esetleg juhok és méhek tenyésztése) szerint szervezni.

b) Minden tenyészet számára állandó munkacsoportot kijelölni és az - állatokat 2—3 évi időtartamra gondjukra bízni.

Szükség szerint egyes tenyészetekben munkacsoportokat kell alakítani a szarvasmarhák fajtája szerint (például munkacsoportokat a fejőstehenek, fiatal marhák, borjak, anyadisznók, hizómalaeok számára) vagy az egyes istállók szerint. Az egyes tenyészetekben végzett termelésért és munkáért a tenyészet vezetője felelős, kisebb tenyészetekben a vezető ápoló.

A kis szövetkezetekben egy munkacsoportot kell megalakítani az állattenyésztés és külön munkaszakaszokat az egyes tenyészetek számára.

c) Ellátni minden tenyészetet minden szükséges eszközzel a megszabott feladatok teljesítésére, elsősorban takarmánnyal, épületekkel, leltárral, esetleg fogatokkal stb., a csoporton belül ezeket az eszközöket az egyes szövetkezeti tagok személyes felelősségére bízni.

d) az egyes tenyészetekben bizonyos meghatározott számú állatokat gondozásra az egyes szövetkezeti tagokra bízni és ügyelni arra, hogy a csopor-ok és szakaszolj összetétele állandó legyen, hogy az állatok ne vándoroljanak kézről kézre.

e) A fejőstehenek ápolásánál a fejőre vagy fejönöre bizonyos számú tehenet bízni (rendszerint ÍO—15-öt) amelyek állapotáért felelős lesz és minden munkát elvégez körülük, (fedeztetés, fejés, tisztántartás, takarítás, takarmány előkészítése stb.). A tisztántartás, trágyakihordás és takarmány előkészítés munkáira néhány fejönönek segéderőt lehet kiutalni.

A gazdasági-műszaki rendezések végrehajtásánál gondoskodni kell azon elv betartásáról, hogy a tagosítás számára meg kell nyerni a kis- és középparasztok döntö többségét a községben, még ha nem is tagjai a szövetkezetnek; a tagosítást az egész kataszterban el kell végezni és a tagokat úgy kell kijelölni, hogy lehetőséget nyújtsanak további parasztoknak a közös szövetkezeti gazdálkodásba való bekapcsolására.

Emellett szükséges, hogy következetesen betartsuk a kis. és közép- parasztoknál az önkéntesség alapelvét, és hogy ne kerüljön sor nyomásra vagy pedig furfangokra. Főleg a tagosítás megvalósításánál szem előtt kell tartani azt, hogy a falusi gazdag ne furakodhasson be a szövetkezetbe.

3. A kisparasztok mellett széleskörű megnyerő kampányt kell kifejteni, hogy az EFSz-be elsősorban a középparaszt, mint a falu központi alakja lépjen be. Emellett teljesen ki kell használni legjobb EFSz-eink eredményeit és a szovjet kolhozok teljesítményeit, népszerűsíteni kell azokat a munkamódszereket, amelyekkel ezekben az EFSz-ekben és a szovjet kolhozokban ezeket elérték és meg kell szervezni a parasztok látogatásait a jól gazdálkodó EFSz-ekbe. A kisparasztoknak szemléltető példákkal kell megmutatni, hogy munkájuk sokkal nagyobb eredményeket hozhat, hogy a tudományt és technikát, amelyre a kisparaszt mindig vágyott, csak akkor használhatja fel és érvényesítheti teljesen, ha szövetkezeti gazdálkodó lesz. Csupán az EFSz-ben érvényesítheti a középparaszt gazdasági ismereteit, fejtheti ki képességeit és munkájával sokkal gazdagabb és biztosabb jövedelmet érhet el, mint a magángazdálkodással.

4. Jó EFSz-ek alapítása, a kis- és középparasztoknak az EFSz-be való megnyerése nem lehetséges azonban a falusi gazdag leleplezése és elszigetelése nélkül, aki az állam ellensége, az kivétel nélkül az összes kis- és középparasztok kizsákmányolója és kártevője. Ezért az EFSz-ek alapításánál, a kulák, a falusi gazdag minden arra irányuló kísérletét meg kell hiúsítani, hagy befurakodjék a szövetkezetbe.

A falusi gazdagok ellen folytatott következetes harcban sohasem szabad. hogy sor kerüljön arra, hogy a falusi gazdagok korlátozására és elnyomására irányuló intézkedések a középparr aztot érintsék és hogy a középparasztot a falusi gazdaggal összetévesszék.

• . . I

C.

További intézkedések az EFSz-ek tevékenységének megjavítására

1. Hogy az egységes földműves szövetkezetek vezetésében bevezethessük a szövetkezeti egységet

a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky min.) feladata, hogy 1952 szeptember 30-ig készítse el az EFSz-ek új minta alapszabálytervezetét.

2. Hogy az EFSz-ek érdekeltsége az állattenyésztés fellendítése és a parlagon heverő földek megművelése iránt emelkedjék

a) a felvásárlási minisztérium (Krosnár miniszter) feladata, hogy a mezögazdaságügyi minisztériummal (Nepomucky miniszterrel) egyetértésben 2 év tartamára minden beszolgál tatási kötelezettség alól felmentse az eddig parlagon heverő földeket, amelyeket az EFSz művelni kezd és amelyek egyébként továbbra is megmüveletlenek maradnának.

b) A földművelésügyi minisztérium Nepomucky min.) feladata, hogy az a) pontban feltüntetett földek megművelése számára a szövetkezeteknek külön engedélyt adjon az állami traktorállomások munkájának jutalmazásában a magasabb típusú EFSz-ek számára egyébként érvényes díjszabásoknak 50 százalékáig és lehetővé tegye számukra az olyan termelési specializálást, amely a legjobban megfelel termelési viszonyaiknak. (A föld bonitása, az állandó munkaerők száma stb.)

c) A földművelésügyi minisztérium (Nepomucky min.) és a felvásárlá17

8