Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-06-11 / 21. szám

I

Kis- és középparasztjaink ma történelmi jelentőségű feladatok előtt állnak: döntő módon fokozni a mezőgazdasági termelést és lényegesen emelni a mezőgazdasági munka termelékenységét. A mezőgazdasági termelés fokozása a közellátásban felmerült nehézségek tartós kiküszöbölésének alapfeltétele és a dolgozók, elsősorban a földművesek életszínvonala ”idó emelkedésének a feltétele. A földművesek azonban nem fejlesztheti a termelést és nem dicsérhetik gazdaságukat, ha továbbra is kitartanak az elmaradt egyéni kisüzemi termelés mellett; a mezőgazdaság tartós fejlődésének egyetlen útja, a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés — az Egységes Földműves Szövetkezetek útja.

Ezen út sikeres megkezdésének minden alapfeltétele hazánkban ma adva van. A földet azok kezébe adtuk, akik i’ajta dolgoznak; iparunk nagyteljesítményű gépeket ad a mezőgazdaságnak és a népi demokratikus állam sohasem látott segítségben részesíti a mezőgazdaságot.

Földműveseinknek leghaladóbb része a falusi gazdagok makacs ellenállása ellenére is a szovjet kolhozisták példája nyomán a CsKP IX. kongresszusa által kitűzött szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. 7669 községben a parasztok egységes földműves szövetkezeteket alapítottak, ezek közül 4476 EFSz áttért a földnek egységes táblán való közös megművelésére és 30S9 EFSz a közös gazdálkodásra. A közös vetési eljárással dolgozó EFSz-ek ma a Csehszlovák Köztársaság termőföldjének 19 százalékán gazdálkodnak és emellett 27 százalékban veszik ki részüket a gabona beszolgáltatásából, mivel az EFSz-ek átlagban magasabb hektárhozamot értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. A szövetkezeti tagok az állam, és a munkásosztály segítségére támaszkodva a falvakon új hatalmas értékeket állítottak elő, közös istállókat és más berendezéseket építettek. Ebben az építő törekvésben az azelőtt egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokból új emberek, újtípusú gazdák nevelődnek fel, akik jobban gazdálkodnak és közös munkával magasabb bevételeket érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok.

Ezen jó kezdeti sikerek ellenére a szövetkezetek építésében és megszilárdításában, valamint magasabb típusokra való áttérésükben a hiányosságok egész sora jelentkezik. A szövetkezeti tagok mindjárt kezdettől fogva nem irányították munkájukat következetesen a közös termelés teljes mértékű kifejlesztésére, ami egyedül tudja biztosítani a dolgozók jobb ellátását, a szövetkezet közös vagyonának gyarapodását és a szövetkezeti tagok jólétének emelését. Gyal&an a^t sem értik meg, hogy a kis-, de főleg a középparaszt megnyerése nélkül nem lehet a falvakon felépíteni a szocializmust; ennek ellenére még gyakran engedékenység tapasztalható a falusi gazdagokkal szemben és elfeledkeznek arról, hogy a szövetkezeteket az ellenük folytatott legélesebb küzdelemben lehet építeni és szilárdítani.

/

lami fegyelem és a szocialista törvényesség bármilyen megsértése ellen. Azokban a községekben, ahol állami traktorállomásközpont van, politikai védnökséget kell felettük vállalni, a brigádokban lévő kommunisták- nak segíteni kell és a feladatok teljesítésére vezetni kell őket és ezzel hozzá kell járulni az EFSz-ek és az állami traktorállomás közötti kölcsönös kapcsolat megszilárdításához.

4. Az eddiginél bátrabban kell kiemelni a legjobb' dolgozókat, a bevált szövetkezeti tagokat és nötagokat, főleg az ifjú és tehetséges kádereket a szövetkezet felelősségteljes és vezető funkcióiba. A vezető káderek munkája az EFSz-ekben olyan, amilyen a pártszervezet irányítása és segítsége. A pártszervezetnek ezért vendszeresen gondoskodnia kell a szövetkezet összes vezető dolgozói politikai színvonalának és szakképzettségének állandó fokozásáról, gondoskodnia kell arról, hogy mezőgazdasági iskolákba és szaktanfolyamokra, küldjék őket és intenzív egyéni önművelésre kell őket vezetnie. Gondos kiválogatással, helyes elosztással és rendszeres segítségnyújtással e vezető dolgozók állandó káderét kell kialakítani és meg kell akadályozni a funkcionáriusok elhamarkodott és egészségtelen leváltását. Beszélgetések, előadások rendezésével, szakfilmek vetítésével gondoskodni kell a szövetkezeti tagok állandó politikai és szakbeli fejlődéséről. Gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezet dolgozóinak lehető legnagyobb száma vegyen részt az oktató tanfolyamokon, hogy a szövetkezeti tagok állandóan elsajátítsák a szovjet kolhozisták és élenjáró szövetkezetéink bevált munkamódszereit.

5. Teljesen tudatosítaniok keli azt, hogy a falvak szocialista átalakítása az állandóan élesedő osztályharc közepette folyik. Ezért a kommunisták fontos feladata a kerületekben, a járásokban és a falvakban elsajátítsák és a gyakorlatban megvalósítsák a lenini elvet — „szilárdan a kisparasztra támaszkodni, megszilárdítani a középparaszttal való szövetséget és állandóan harcolni a falusi gazdagok ellen, korlátozni és eltávolítani őket a falu gazdasági és politikai pozícióiból.“

A falusi gazdagokra rá kell mutatni és le kell őket leplezni, mint a falvak kapitalista kizsákmányolóit, az ellenséges osztály tágjait, határozottan véget kell vetni azon ellenséges és kártevő elméletnek, hogy vannak „jó" falusi gazdagok is.

A munkások és parasztok szövetségének megszilárdítása nagy mértékben függ a kétlaki munkás-kisparasztok között végzett rendszeres politikai nevelő munkától. A munkásosztálynak e tagjai, akik szoros kapcsolatban állanak a falu életével, kell, hogy a kisparasztokkal együtt a Párt főtámaszát képezzék a falvakon. A pártszervezet, a szakszervezet és a CsISz feladata a falvakon és az üzemekben, hogy ezeknek türelmesen megmagyarázzák és megmutassák, hogy a Párt és a kormány számukra állandó egzisztenciális feltételeket teremtett és hogy ma nálunk senkinek sem kell félnie a munkanélküliségtől, azonban az összes dolgozók és a maguk jólétének további emelése érdekében fel. tétlenül meg kell gyorsítani a mezőgazdasági szövetkezeti nagytermelés építését és hogy az EFSz-ek építése az 6 ügyük is.

A pártsz.orvézeteknek az üzemekben konkréten és következeteseft foglalkoztok kell a falusi szervezeteknek nyújtott segítséggel. Ez a

\

gasfokú hasznosságának elérésére és túlszárnyalására és a legnagyobb mennyiségű saját termésű takarmány biztosítására;

c) a tervezett beszolgáltatás! feladatok leggyorsabb teljesítésére a növénytermelésből és az állati termékek beszolgáltatásának idejében való és folyamatos teljesítésére;

d) a legjobb gazdasági eredmények elérésére az egész évi termelési terv alapján.

2. E főcélok támogatására részlegversenyt szervezni az egyes idény- munkákbán a helyi feltételek alapján:

a) A tavaszi munkálatok idejében való elvégzésében és a növényzet gondozásának agrotechnikai időben való helyes elvégzésében;

b) az aratási munkálatoknál az aratás veszteségnélküli leggyorsabb elvégzésében és az állami beszolgáltatások teljesítésében, valamint a tarlóhántás idejében való elvégzésében az összes tervbevett földterületeken;

c) az őszi munkálatok idején a kapásnövények veszteségnélküli leggyorsabb betakarításában, az elöekével való mélyszántás 100 százalékos elvégzésében, a föld előkészítésében és az őszi vetőmag elvetésében az agrotechnikai határidőn belül. /

3. A versenyt úgy kell megszervezni, hogy amennyire lehetséges két közeli szövetkezet, két munkaszakasz, esetleg csoport és egyes szövetkezeti tagok egymás között' versenyezzenek a szövetkezetben, hogy így lehetőség legyen az ellenőrzésre és kölcsönösen segítsenek egymásnak.

4. Biztosítani, hogy a verseny lefolyását és eredményeit rendszeresen kiértékeljék a szövetkezetben, legalább hetenként egyszer, a járásban a csúcsmunkák idején havonta kétszer.

5. A verseny eredményeit közétenni, megtudakolni a dolgozók, szakaszok és csoportok legnagyobb sikereit és rámutatni mily módon érték el ezeket az eredményeket.

IV.

Megjavítani és elmélyíteni az EFSz-eb tervezését * és tervteljesítésének ellenőrzését.

A szövetkezeti gazdálkodás irányításának alapja az egész évi termelési terv és költségvetés. Ennek jelentősége abban van, hogy a szövetkezeti tagokat gazdasági feladataik teljesítésére mozgósítja és segít nekik a közös termelés szervezési kérdésének megoldásában. Ezt a feladatát az egész évi termelési terv egyedül akkor teljesíti, ha minden szövetkezeti tag ismeri és hogyha a teljesítéséért folyó küzdelem mindnyájuk szívügyévé válik.

A földművelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak (elnökeinek) feladatul tűzzük ki és az egységes földműves szövetkezeteknek (az EFSz-ek elnökeinek) ajánljuk:

1. Biztosítsák azt, hogy a terv kidolgozása előtt mindig kiértékeljék a szövetkezet múlt évi gazdálkodásának eredményeit, elvégezzék a leltározást és a normák felülvizsgálását.

fiatal szövetkezeti nötagokat és tagokat felelősségteljes funkcióba kell emelni.

3. Az EFSz-ek vezetőségeinek ajánlatos:

a) hogy a szövetkezeti tagok oktatását felelősségteljesen. tervezzék, az oktatásra a legjobb és legalkalmasabb szövetkezeti tagokat válasszák ki, semmi esetre se feledkezzenek meg a szövetkezet elnökének és többi vezető dolgozójának rendes oktatásáról, hasonlóképpen gondoskodjanak megfelelő számú szövetkezeti tag oktatásáról az állami traktorállomások tanfolyamain;

b) hogy egészévi költségvetésében a szövetkezet megfelelő összeggel gondoskodjék az oktatás résztvevőinek anyagi biztosításáról, úgy, hogy az oktatás ideje alatt naponta i/2—2 munkaegységet jóváír nekik a szövetkezet lehetőségei szerint.

A járási nemzeti bizottságok feladata, hogy az EFSz-eknek segítséget nyújtsanak az oktatás számába alkalmas dolgozók kikeresésében és az EFSz-ek vezetőségét a dolgozók valóban felelősségteljes kiválasztására vezessék és gondoskodjanak arról, hogy ne legyen szükség a vezető káderek gyakori, megfontolatlan cserélgetésére.

VIII.

Az EFSz-eket meg kell tisztítani a falusi gazdagoktól

%

A falusi gazdag nem való a szövetkezetbe. A földműveseknek és az összes falusi dolgozóknak egy pillanatra sem szabad elfeledniük azt, hogy a falusi gazdag megrögzött ellenségük, aki veszélyes már azért is, mert a legnagyobb számmal bíró kapitalista osztály tagja. Kíméletlensége, kapzsisága és kegyetlensége ma épp úgy megnyilvánul, mint a múltban, mikor a falu korlátlan ura volt, jóllehet ma ezt az igazi arcát álcázni igyekszik. A dolgozó nép és a népi demokratikus rendszer iránti gyűlöletében szövetkezik a külföldi ellenséggel és új háborúra spekulál saját nemzete ellen. A falusi gazdag minden eszközzel ártani igyekszik, szabotál és felforgat, nem retten vissza a hazugságoktól és gyilkosságoktól sem. A falusi gazdag jellemének meghatározására nem a tulajdonában lévő föld nagysága az egyetlen döntő ismertető jel, a falusi gazdag jellemző vonása a kizsákmányolás. Még ma sem szűnik meg a kis- és középparasztok kárára gazdagodni és kizsákmányolni őket. Az is falusi gazdag szokott lenni, akinek kisebb területű földje vkn, azonban emellett vendéglős, molnár, kereskedő, mészáros, fuvaros,, gazdag szőlőtermelő, zöldségtermelő stb., jóllehet ezt az iparágat magánúton nem űzi. Az állandó munkaerők alkalmazása ma már nem tipikus formája a kizsákmányolásnak. Az új helyzetben a gazdag a kizsákmányolásnak csak módszereit és formáit változtatta meg. Most jobban, mint valaha visszaél a kis- és közép- parasztok függőségével, akiknek nincs elegendő fogatuk, és kisebb gépiik; a fogatok vagy gépek kölcsönzéséért, amelyektől gyakran a kis- és középparaszt gazdálkodásának eredménye függ, a kisparasztiéi vagy annak családjától aránytalanul nagymennyiségű munkát követel. Gyakran ö maga igyekszik szervezni „közös“ munkát, hogy így a „szomszédok egymást segítésének“ leple alatt olcsó munkaerőhöz jusson.

Hogy az EFSz-eket megtisztítsuk a falusi gazdagoktól és azoknak befolyásától, a népi közigazgatás szerveinek (a kerületi nemzeti Bizottságok, járási nemzeti bizottságok, helyi nemzeti bizottságok elnökeinek) feladata és az EFSz-ek vezetőségének ajánlatos, hogy: