Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-06-11 / 21. szám
/ te A Pari és kormány rendelefe az EFSz»ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről köztársaságunk elnöke, kijelentette: „Nem lesz nálunk szocializmus, ka a falu nem tér rá a szocializmusra. És falvaink nem térnek át a szocializmusra, a munkásosztálynak a kis- és középparasztok tömbjével, alaptömegével való szövetsége nélkül". A szocializmus felépítése nem könnyű dolog. Hisz arról van sző, hogy a parasztság százezres tömegeit meggyőzzük a szocialista űt helyességéről és legyőzzük a mezőgazdasági termeléssel és a falusi élettel kapcsolatos elavult nézeteket. A szocializmust felépíteni a falvakon azt jelenti. hogy harcolni kell az egységes földműves szövetkezetekért — az erős szervezetileg szilárd, virágzó szövetkezetekért — harcolni a mező- gazdasági termelés emeléséért, falvaink boldog életéért. A szocializmusért vívott harc egyben a magasabb életszínvonalért, az összes dől. gőzök boldogabb és gazdagabb életéért, a világbéke megőrzéséért folytatott harc. A munkásosztály, amely képes volt megdönteni a kapitalizmus uralmát, a kis- és középparasztokkal való szilárd szövetségben, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével, a Szovjetunióra támaszkodva a győzelmes célig vezeti hazánkban a szocializmusért vívott harcot is. zük ki és az egységes földműves szövetkezeteknek (EPSz-ek elnökeinek) a kővetkezőket ajánlják: 1. A szövetkezet természetbeli és pénzbeli jövedelmének szétosztásában mindig arra kell törekedni, hogy minden szövetkezet teljesítse szerződéses beszolgáltatás! feladatait és pénzügyi kötelezettségeit az állammal szemben (kamatok, törlesztések stb.), mint elsörendö kötelességét. 2. Biztosítani kell a szövetkezeti alapok helyes dotációját és pedig: a) a vetőmag és takarmányok alapjának bitositását a tervezett vetésre és takarmányozásokra szolgáié növények szükséges mennyiségének kiosztásával; ezen alapoknak kiosztott készleteket külön elraktározni; eladásuk és felvásárlásuk tilos; a vetőmagok és takarmányok tartalék- alapját három éven belül teljesen kialakítani; b) a szövetkezeti gazdálkodás további fellendítésére szolgáló saját anyagi eszközök biztosítására a brutto pénzjövedelem 10—20 százalékát évenként feloszthatatlan alapra átutalni; c) biztosítani szociális alap és lehetőség szerint kulturális alap létesítését. 3. A természetbeni javakat a szövetkezeti tagoknak csupán a ledolgozott munkaegységek szerint szétosztani, a pőtjutalmakat pedig a terven felül kitermelt termékmennyiségből a pótjutalomról szőlő alapelvek szerint. 4. A ledolgozott munkaegységekre pénzelöleget legfeljebb a munkaegységek tervezett értékének 50 százalékáig kifizetni, kivételt csak külön indokolt esetekben lehet engedélyezni. 5. A szövetkezet vezető dolgozóit úgy jutalmazni, hogy felkeltsék érdekeltségüket a minél nagyobb hektárhozamok, a szarvasmarhák magasfokú hasznosságának, a gazdasági állatok, tervezett állományának, főleg a fajanyaállatoknak betartásában, azaz: , a) oly mennyiségű munkaegységet beszámítani nekik, amely megfelel a szövetkezeti termelés terjedelmének, azaz a mezőgazdasági földterület terjedelmének, a szarvasmarhák számának, stb.); b) bevezetni számukra a pót.jutalmazást az aratási terv és a szarvas- marhák hasznosságának túllépéséért Védeni a közös szövetkezeti vagyont, megtartani a munkafegyelmet és következetesen érvényesíteni a személyes felelősséget. 1 1 Minden szövetkezeti tag felelős gazdálkodó és ezért közösen és egyénileg mindegyiknek őriznie kell a szövetkezeti vagyont. A szövetkezeti tagnak a közös tulajdonhoz való becsületes és öntudatos viszonya a szövetkezet fejlődésének és megszilárdulásának elengedhetetlen alapja. A szövetkezet közös gazdálkodása azért megköveteli, hogy a szövetkezet minden tagjánál és funkcionáriusánál következetesen érvényesüljön a szövetkezeti vagyon védelméért, funkciójuk, becsületes, és lelkiismeretes teljesítéséért és a munka rendes és idejében való elvégzéséért való felelőssége. Ezért a földművelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak (elnökeinek) feladatúi tűzzük ki és az egységes földműves szövetkezeteknek (az EPSz-ek elnökeinek) ajánljuk, hogy az EFSz-ekben a felelősséget a következő elvek szerint szabják meg; 1. A szövetkezet működéséért és igazgatásának egész vezetéséért teljes mértékben felelős az egész elnökség. A szövetkezeti gazdálkodás folyó vezetésében és a munkák elvégzésében az- elnök személyes felelősségének alapelve érvényesül az egész üzemi folyamatban. A munkacsoportok vezetői személyesen felelősek a csoportjukra háruló feladatok teljesítéséért, a szakaszok vezetői a szakaszok feladatainak teljesítéséért és minden szövetkezeti tag személyesen felelős a rárótt munkák idejében való és lelkiismeretes elvégzéséért. Hasonló módon minden dolgozó felelős a rábízott gépekért, szerszámokért, fogatokért, épületekért és más vagyonért és az okozott károkat köteles megtéríteni. 2. A csoport- és szakaszvezetök felelősek az egész termés teljes átadásáért a szövetkezet raktárába. Az átadott mennyiségről elismervényt kapnak. 3. Az elnökség a szövetkezeti vagyon szándékos megkárosításának minden esetéből levonja a következményeket. Feddést alkalmaz és abban az esetben, ha a kárt durva hanyagság, vagy szándékos kártétel okozta, kártérítést ítél meg. A szövetkezeti vagyon védelmének érdekében a vezetőség biztosítja minden termék, termelő eszköz, anyag és pénz pontos nyilvántartását. 4. Következetesen ügyelni kell a munkafegyelemnek, mint minden szövetkezeti tag elsőrendű kötelességének betartására. Az elnökség gondoskodik róla: a) ( hogy minden tag és családtagjai számára, aki állandóan a mező- gazdaságban dolgozik, meghatározzák a munkaegységek számát, amelyeket köteles az év leforgása alatt ledolgozni. Ez a szám nem lehet alacsonyabb évi 120 munkaegységnél, kisgyermekes anyáknál legkeve- * sebb 80 munkaegységnek leéli lennie. Az elnökség dönt abban, milyen mennyiségű munkaegységet kell a tagnak ledolgoznia az egyes időszakokban; b) hogy minden szövetkezeti tag a munkáknak agrotechnikai időpontokban való elvégzésére kihasználja a kedvező időjárást a munkaidő tartamára való tekintet nélkül, hogy rendszeresen és idejében fogjanak munkához és ne hagyják abba idő előtt; ») hogy munkájukat pontosan és gondosan végezzék és úgy teljesítsék feladataikat, hogy magas teljesítményt, magasfokü hasznosságot és magas gépteljesítményt érjenek el; d) hogy betartsák a felelős funkcionáriusoknak és a szövetkezet vezető dolgozóinak munkautasitásait; e) hogy az a szövetkezeti tag, aki rosszul és hanyagul végzi a rábízott munkát, jutalomra való igény nélkül tegye azt jóvá; f) hogy emeljék ki a példás dolgozókat és pellengérezzék ki a munkában tanúsított hanyagságot és fegyelmezetlenséget. 5. A munkaerkölcs megszilárdítására és a szövetkezet közös érdekeije 12
