Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-05-28 / 19. szám
\ \ I 4 I Mire tanít Siroky ifjúsága? fi! IFJÚSÁG 1952. május 29, Május van, vasárnap délután. Virágzó akácfák alatt Nebojsza kis falucska polgárai üldögélnek. Vájjon miről beszélgetnek? Arról, hogyan kapálják azt a húsz hektár cukorrépát, amelyet, mint kötelezettséget Siroky elvtárs ötvenedik születése napjára vállaltak. A falucska körül, amerre csak a szem ellát, a bő termés belátha- tatlanul széles, zöld tengere terül el. Úgy tűnik, se széle, se hossza. Ilyen májusi délután már sok volt Nebojszán. Azok azonban nem mindenkinek voltak egyformák. Geschwandt- ner és Filo elvtársak is, akik a határba indultak, hogy megtekintsék, hol lehetne holnap kapálni, a régi időkre emlékeznek. „Vagy 17—18 évvel ezelőtt történt — kezdi elgondolkozva Geschwandtner, — amikor ugyanezen az úton mentem Diószegre. Akkor is ilyen gyönyörű május és vasárnap volt. És éppen azon a vasárnap mentem először a kommunisták gyűlésére, amelyen Siroky elvtárs beszélt. A majorunkból, mint kiküldött vettem részt. A gyűlésen az egész járás képviselve volt. A mezőgazdasági munkások és a diószegi EMLÉKEK M. HLOSKA cukorgyár alkalmazottai nem tűrhették tovább a nyomort és éhséget. Tenni kellett valamit. Harcolni a nagyobb darab kenyérért. Ezen a gyűlésen arról vitáztunk, hogyan harcol junk és hogyan sorakozzunk fel mindannyian az igazságos követelményekért. Siroky elvtárs, akkor még fiatal, de bátor és okos harcos, vezetett ebban bennünket. Még ma is emlékszem szavaira, hogy „a mi erőnk és győzelmünk biztos, ha mindvégig egységesek és kitartóak leszünk.“ Ott, azon a gyűlésen hallottam öt először életemben. De soha nem felejtem el. Ugyanúgy nem felejtem el azt a sztrájkot sem, amelyet vö szervezett. A sztrájk nálunk, Nebojszán kezdődött. Óránkénti 40 filléres béremelést követeltünk. Mi kértünk, de az urak nem adtak. No, ha ti úgy, — gondoltuk — hát mi is megmutatjuk mit tudunk. És megmutattuk nekik, hogy a hajukat tépték. Sztrájkolni kezdtünk. Azonnal jelentettük is a Párt járási bizottságára. A sztrájk még aznap elterjedt a környéken, mint az árvíz. Az egész járásban\ abbahagyták a munkát. Az állat, az istállóban etetlen maradt, a határt gyom lepte be, nem volt aki etessen, nem volt, aki kapáljon. Az urak kénytelenek voltak maguk gondozni a jószágot. A sztrájk három hétig tartott. A beszédet Füo elvtárs folytatja: „Erre a sztrájkra magam is jól emlékezem. Az urak jöttek utánunk egyezkedni. Hajlandók lettek volna valamit emelni a béren, csak kezdjünk dolgozni. Mi azonban tudtuk honnan fújj a szél. A mi bérünkön emeltek volna, a környékbeliek pedig dolgoztak volna a régi szerint. Sztrájktörőket akartak belőlünk csinálni. De kemény fába vágták a fejszét. A sztrájk addig tartott, amíg az ösz- szes sztrájkolóknak fel n«n emelték a bérüket. Győztünk, mert összetartottunk egy síkban, ahogy Siroky elvtárs tanított bennünket.“ Mindkét öreg barátunk és a többi nebojszaiak bizony nem egy sztrájkot' éltek át. Együtt harcoltak szüntelen a környék magyar elvtársaival, hiszen egyforma volt az életük. Úgy harcoltak, ahogy Siroky elvtárs tanította őket, ahogy azt a Pravda Chu- doby (Szegények igazsága) a Rol’nické Zvesti (Földműves Hírek) című újságokban és a kommunista Párt többi lapjában olvasták. Harcuk nem volt hiábavaló. A széles határban, ahol valamikor éjjelenként titokban találkozgattak és szervezték a harcot az urak ellen, azokon a földeken, ahol az úri alamizsnáért gürcöltek, ma, mint új gazdák a maguk mód-, ján büszkén lépkednek. Nebojsza kis falu határa és polgárai megmaradtak, de az urak nem. Népünk igazságos haragja és bírósága elsöpörte őket. A csendes májusi vasárnap délután tovább sétál a két öreg barát. Öreg barátok, de új emberek, szabad hazánk új gazdái. Fordította: Tolvaj Bertalan. Ifjú technikusok a szocialista Szlovákiáért E hónap végén, május 31-én ünnepli az egész szlovák dolgozó nép Viliam Siroky elvtárs ötvenedik születése napját. - Siroky elvtárs nevéhez kapcsolódik Szlovákia egész fejlődése az utolsó harminc év alatt. De különösképpen ezzel a névvel a szlovák ifjúsági mozgalom kapcsolódott egybe, amelynek bölcsőjénél Viliam Siroky állt. Tevékenyen dolgozott és később állandóan tanácsokat adott és segített az ifjúságnak. Viliam Siroky elvtárs 1902 május 31-én született, mint szegény pozsonyi vasutas fia. A vasutas munkások e környezetében formáló- "dott Siroky elvtárs elvtárssá. Mint tizenötéves fiú a vasút szolgálatába lépett. Fiatal éveiben tevékenyen bekapcsolódott a politikai életbe. Bátyja hatása alatt, aki öntudatos szocialista volt, politikai öntudata helyes irányban fejlődött. Bátyjától kapta először kezébe az első politikai és szocialista irodalmat. Siroky elvtárs ifjú kora óta példás, öntudatos ifjúsági dolgozó. Főképp becsületes munkájával, tanulásával és bolsevista karakterével tür.t ki. Hála tulajdonságainak meg tudta nyerni a dolgozók széles tömegeit. 1920-ban Siroky elvtárs tevékenyen dolgozott a „Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetségben“. Az az ifjúság volt ez, amely a kommunista Internacionálé huszonegy feltétele elfogadásának vitájában a legmesszebbre ment, azért, mert kevésbe volt megterhelve a szociáldemokrata és az opportunizmus örökségeivel. A szovjet és a magyar Tanácsköztársaság meg tudta öt nyerni a Kommunista Xntemacioná- lé alapelveinek. A Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusa 1920 szeptember 5-én a. Duna-utcai a pozsonyi Munkásházban jött össze, ahol az 1905-ös júniusi orosz forradalom hatása alatt a' szlovák szociáldemokrácia úgy lépett fel, mint a szlovák munkásosztály képviselője. A kongresszuson resztvettek úgy Szlovákia, Csehország, mint Morvaország munkásifjúságának képviselői. Itt a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetséget „Szlovákia Kommunista Ifjúmunkás Szövetségnek“ nevezték el. A szövetésg csatlakozott a Kommunista Internacionálé- hoz, majd felhívta? a szociáldemokrata párt tagjait, hógy távolítsák el a kompromittált vezetőket és alapítsanak egy új, tömeges forradalmi pártot, Csehszlovákia Kommunista Pártját. Ifjúságunk ezen a kongresszuson megmutatta a helyes utat, amelyen az öntudatos munkásságnak lépkednie kell. És ilyen ifjúság között .élt és nőtt fel a fiatal Viliam Siroky, aki, mint — 18 éves résztvett ezen a kongresszuson: a pozsonyi ifjúságot képviselve. Siroky elvtársnak újabb nehézségek mutatkoztak munkájában, ö persze ezektől nem félt, hanem igyekezett ezeket eltávolítani. Ezért nem voltak Siroky elvtárs fiatal évei békések. Már ifjúkorában a forradalmár nehéz életét élte. A köztársaság első éveiben, mint 19 éves fiút kidobták foglalkozásából sztrájkszervezés miatt. Ez a tett még jobban vonzotta a fiatal Siro- kyt a Kommunista Párthoz. A párt megalakításánál Pozsonyban az elsők közt látjuk öt, aki sikeresen be tudott kapcsolódni a Párt munkájába is. Itt széles alkalma nyílt a pártmunka végzésére. Ezek az évek a kemény, de örömteljes munkát tartalmazzák. Mint jó pártmunkás minden pártfunkción és pártmunkán átesik. Az ö bátorsága és a munkásosztály jogaiért vívott rettenthetetlen harca segíti elnyerni a dolgozók rokon- szenvét». Mi adta Siroky elvtársnak az erőt a burzsoáziával szemben vívott nehéz harcokhoz már ifjú korában? Elsősorban ez: határtalan szeretet és odaadás a 1 munkásosztályhoz, gyűlölet a kizsákmányolok iránt és marxista műveltsége. Azért, hogy meg voltak ezek a sajátosságai Siroky elvtárs nem ismert nehézségeket, sem a munkában, sem a harcban. A célt, amelyet kitűzött mindig elérte, mert a feladatok teljesítését, amriyek előtte álltak mindennél elsőbbnek tartotta. És ezt kell meg. tanulni Siroky elvtárs ifjúságából minden CsISz-tagnak. Május 24-én és 25-én folyt le az ifjú technikusok első szlovákiai konferenciája a bratislavai Pionír Palotába31. A konferencia résztvevői egyben megtekintették ifjú technikusaink műveinek kiállítását is, amelyeket a technikai körök keretében készítettek. így például ott volt az a kis motorkerékpár is, amelyet a bratislavai pionírok a Pionír Palota műhelyében készítettek el és amely már 110 kilométert megtett. A konferenciát a Jozef Ivanics, a Pionír Palota gondnoka nyitotta meg. Ezután Zdrazsilova elvtársnő, a CsISz SzKB titkára beszélt a részt- vevökhöz. Ing. Takács elvtárs köny- nyűipari megbízott beszámolója után megkezdődött a kultúrműsor, amelyet a vita követett. A vita keretében igen sok érdekes hozzászólás hangzott el. Az ifjú technikusok beszámoltak eddigi tapasztalataikról. Általában nehézséggel indultak a technikai körök. A legtöbb esetben azonban sikerült a nehézségeket eltávolítani. Ifjú technikusaink na- gyón sok esetben üzemeink munkásaihoz fordultak segítségért. Az anyaghiányt például úgy oldották meg, hogy az üzemektől kaptak selejtanyagot, amit aztán feldolgoztak. A technikai körök minden téren szép sikereket értek el. A konferencia résztvevői Siroky elvtárs születésnapja tiszteltére kötelezettséget vállaltak, hogy szeptember lóig minden iskolában megalakítják a technikai kört. A konferencián résztvett a my- javai Armatúrka élmunkása Vdoviak elvtárs, a Dynamitka kiváló munkásnője Pollák elvtársnő is. Zdra- zsilová elvtársnö zárószava előtt felszólalt Szykora elvtárs, iskolaügyi megbízott és a CsISz SzKB elnöke is. a núezesztendós A diószegi elvtársak, Bauer Bélé, Hájek Lipót, Balogh Vidor és Horváth Szilveszter, akik alapítói voltak a helyi pártszervezetnek, lelkes elragadtatással beszélnek Siroky elvtársról. Emlékezetükben híven őrzik az ifjú Sirokyt a huszas évekből, aki akkor még alig haladta túl a húsz esztendőt, de már akkor is teljes felkészültséggel hirdette a marxi-lenini tanokat, a Párt, a szocializmus jelentőségét. .,A diószegi elvtársak között parázs vita jejiödik ki, mert nem tudják eldönteni, melyik május elsején tartotta náluk Siroky elvtárs híres beszédét h környék falvaibái összesereglett dolgozók elölt, 1922-ben vagy 1923-ban. Végül, az egyik elvtárs megjegyzi, hogy Siroky akkor már be volt sorozva katonának a csehszlovák hadseregbe. A vitát ez a megjegyzés dönti el, hogy 1923 májusában járt náluk Siroky elvtárs, mert köztudomású, hogy -1923 őszén vonult be katonának. Az ifjú Siroky közel három évtizedelőtti beszédére azért emlékeznek oly híven a diószegi elvtársak, mert rendkívül szenvedélyes és meggyőző hangon tudott szólni a néphez. Mélységes tisztelet és szeretet övezi ezeket az emlékeket és ahogy egy-egy elvtárs szól róla, kibontakozik előttünk az ifjú Siroky harcos, megtiem «tkuvó magatartása, élénk hanglejtése és éles, világos okfejtése, ahogy feltárta a valóságot, a jö*'őt és osztály- harcra, egységes összefogásra serkentette a dolgozó népet. Siroky elvtárs akkori beszédében feltárta az egyházi birtokon lévő tarthatatlan állapotokat. Rámutatott arra a fontos tényre, hogy míg más birtokokon már 1.20-at fizetnek a földmunkásnak órabérért, addig az egyházi birtokokon még mindig 60 fiilétért zsákmányolják ki a falu népét. A jelsorolt adatok, amelyek szemléliető módon domborították ki az egyház, magatartását a néppel szemben, arra késztették Ürge káplánt, hogy közbe szóljon és védelembe vegye a kizsákmányoló főpapságot. Arra hivatkozott, hogy az egyházi birtokok pontosan betartják a kollektív szerződéseket. Az ifjú Siroky erre a felszólalásra rendkívül türelmesen és szívélyesen válaszolt. Az egész gyülekezet a környék falvaibát összesereglett földmunkások előtt bebizonyította, hogy éppen ezek a szerződések igazolják: a dolgozók annyi bért kapnak, amennyit az osztályharc révén, a Párt irányítása mellett kiharcolnak maguknak. Ragyogó, meggyőző érveivel rámutatott arra, hogy azokon a birtokokon, ahol a parasztságnak 1.20-at fizetnek j / ugyancsak a szerződésekhez ragaszkodnak, mert hiszen elképzelhetetlen, hogy a munkaadók egyetlen fillérrel is többet fizetnének, de ez már a sztrájkok, az osztályharc eredménye és azt bizonyítja, hogy azok a parasztok, napszámosok már öntudatosan a Párt, a munkásosztály mellé sorakoztak fel és egységes összefogással. kikényszerítették a magasabb bért: E világos és mindenki számára érthető okfejtés hatására, amely feltúrta a Párt jelentőségét, az egybegyűltek egy emberként viharos tapsorkánnal és lelkes éljenzéssel köszönték meg Siroky elvtársnak harcos helytállását. , A diószegi elvtársak megemlítik azt is, hogy, hatásos beszéde után Ürge káplán az ifjú Siroky- hoz csatlakozott és Siroky elvtárs rendkívül udvariasan jó sokáig elvitatkozott vele. Bele is izzadt a káplán ebbe a vitába, mert kipirulton, izzadó homlokát nagy zsebkendőjébe törülgétve búcsúzott el Siroky elvtárstól. Volt azonban ennek a májusi beszédnek egy másik fontos mozzanata is. Az elvtársak, akik közel három évtized távlatából próbálják kiragadni a lényeget, arra emlékeznek, hogy Siroky elvtársnak általában két főie- mája volt és pedig: Szlovákia iparosítása volt az egyik, a másik példakép, a Szovjetunió sikereinek és győzelmeinek a hirdetése, propagálása. Ebben a májusi beszédében is, mihelyt rámutatott a Kommunista Párt jelentőségére, a'pártfegyelem döntő fontosságára az osztályharcban, azonnal rákapcsolt az első munkásállam, a Szovjetunió virágzó fejlődésére. Lelkes, szenvedélyes hangon felvázolta a fiatal hős Vörös Hadseregnek az intervenciósok és a belső ellenség felett yratott hatalmas győzelmeit. Az ifjú Siroky elvtárs hangja szinte izzóvá vált, amikor beszámolt a Vörös Hadsereg hősi harcairól, amelyeket folytatott a világ imperialistáinak összesereglett hordái ellen, amelyek a belső ellenségekkel, a hazaárulókkal szövetkezve elkövették a■ legembertelenebb kegyetlenségeket, csakhogy- eltöröljék az első munkásállamot a föld színéről.- De mindez megtört a Vörös Hadsereg bátorságán és törhetetlen akaraterején, ezt a bátorságot és törhetetlen akaraterőt a lenini párt, a Kommunista Párt oltotta be a szovjet harcosokba, amely vezette a Vörös Hadsereget. Ekkor történt az, hogy a ga- lántai járás hivatalos küldötte kezdte Siroky előtárhat a nadrágjánál, majd a kabátjánál rán- cigálni, mintegy figyelmeztetésül, hogy hagyja abba a Szovjetunió magasztalását, szálljon le a pódiumról és hagyja abba végre a beszédét. Am Siroky elvtárs nem hagyta abba a beszédét, de a le gnyugodt abban azt mondta neki: Ne rángasson, magának az a feladata, hogy jegyezze mindazt, amit mondok, én pedig mindezért felelek. A diószegi elvtársaknak anyagira tetszett Sirokynak ez a határozott fellépése, hogy pontosan emlékeznek minden szavára, sőt Bauer elvtárs arra is emlékszik, hogy a galántai kiküldöttet Svehalynak hívták. Svehuty úr nem mert erélyesen közbelépni, bár voltak a helyszínen szuronyos •csendőrök is mindenre készen, mert a diószegi ifjúmunkások védőfalként sorakoztak fel Siroky mellé és akár életük árán is megvédlék volna, ha harcra kerül sor. Siroky elvtárs már húsz éves korában óriási hatással volt a fiatalságra. Horváth Szilveszter elvtárs, aki vele együtt vonult be, azt mondja, hogy az egész század úgy teste Siroky .elvtárs szavait, akár a, parancsot. Tűzbe is mentek volna érte. Eleinte Prágában szolgáltak együtt. Siroky elvtárs a 28-as gyalogosoknál, ö pedig az 1-es tüzéreknél. A szoros kapcsolatot közöttük Nagy Félix tartotta fenn, ki Sirokynak nemcsak a legjobb barátja volt, l hanem egyben a testőre is. Amerre Siroky ment, oda magával vitte Nagy Félixet is. Ez a szoros barátság Siróky- val azt eredményezte, hogy Nagy elvtárs a diószegi elvtársak közt a legkiválóbb és a legbátrabb harcos volt. Nagy elvtárs tudta volna leghívebben elmondani Siroky elvtárs katonaéletét, de már nincs az élők sorában. Horváth Szilveszter elvtárs azonban, aki állandó összeköttetésben volt Nagy Félix elvtárssal azt mondja, hogy Siroky elvtárs a katonaságnál egyetlen percig sem pihent, ott is állandóan propagált és agitált a Párt, az osztályharc érdekében. Pontosan tudta, hogy melyik kerületben mikor van pártgyűlés és amikor kimenőjük volt, néhány társával együtt a gyűlésre mentek. Persze az egyik mindig őrt állt kint az utcán, észrevétlenül cirkált a ház előtt és ha meglátta a katonai járőrt, azonnal megadta a megbeszélt jelt, hogy idejekorán eltűnjenek. Siroky elvtárs ezeken a prágai gyűléseken ismertette a cseh elvtársakkal a szlovák munkásság igazi helyzetét. Ä cseh elvtársak mindig nagy érdeklődéssel hall gálák a fiatal szlovák kutona-elvtárs pontos, széles látókörű beszámolóit a szlovákiai munkásosztály elkeseredett harcairól. Igy, használta fel Siroky elvtárs katonaéveit, hogy gondozza és ápolja a cseh és szlovák munkásosztály elszakíthatatlan szövetségét. E ténykedésben rendkívül bátran, elővigyázatosan dolgozott. Ha azonban fontosnak tartotta, minden elővigyázatosságot félredobott és nyíltan, félelmet nem ismerve kiállt. így történt ez 1924 május el- sejépsprágában is, ahol a Ven- cel-téren közvetlenül a Szent Vencel-szobor előtt volt egy hatalmas pódium, ahol Prága dolgozói tartottak népgyűlést. Ezen a napon a kaszárnyákat bezárták, nem engedték meg a kimenőt sem. A katonaságot készenlétbe helyezték. A burzsoázia félt, rettegett mindig május elsejétől. Bár Siroky akkor már nem szolgált Prágában, mert a 111, zászlóaljat Milouicere helyezték el, amely Prágától mintegy 46 kilométernyi' távolságra volt, ezen a május'' elsején Prágába vezényelték Sirokyt és társait, majd a Vencel-téren vonultatták fel őket teljes felkészültséggel. Ekkor történt az, hogy a pódiumon egy asszony szólt Prága dolgozóihoz. Szlovákiáról beszélt és Siroky elvtárs legnagyobb megdöbbenésére teljesen ferde képet adott a Szlovákiábqn folyó osztályharcról. Ekkor Siroky elvtárs nem habozott sókat, heves igazságérzete tiltakozott a téves beállítások elleti, egyszerűen fogta magát, kiállt a sorból és a pódiumra lépett és Prága dolgozói előtt feltárta a valóságat. Rámutatott arra, hogy a cseh és a szlovák kapitalisták milyen pusztításokat visznek véghez Szlovákiában, mikép bénítják meg Szlovákia iparosítását az egyik oldalon, míg a másik oldalon a mesterségesen szított burzsoa-naciona- Iizmus tombol és végül arra is rámutatott, hogy milyen elszántan és elkeseredetten küzd ezek ellen a Párt. Siroky elvtárs beszámolóját Prága népe nagy figyelemmel hallgatta. Oly lelkes tapsvihar és éljenzések kísérték minden szavát, hogy nem merték beszédét félbeszakítani. De mihelyt a kaszárnyába került, azonnal megindult elene az eljárás és ahogy Horváth elvtárs állítja, az ifjú Sirokyt három hónapi elzárásra ítélték. Az ítélet katonatársait mélyen felháborította és csak megerősítette őket abban, hogy az osztályharcot kíméletlenül folytatni kell. Siroky elvtárs példaképünk lett. , SZABÓ BÉLA \ L
