Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-05-28 / 19. szám
1952. május 29. 01 IFJÚSÁG A szlovák és magyar dolgozók szoros egységéért! Kivonatok Lörincz Gyula, a Csemadok orsz. elnökének a Csemadok III. Országos Konferenciáján elmondott beszámolójából A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultur- sgyesülete május 24—25-én tartotta III. ország »os konferenciáját. A csehszlovákiai magyar Jolgozók küldöttei az első napon elhangzott referátumok és felszólalások után még világosabban látták a dolgozó népünk előtt álló feladatokat hazánk szocialista építésében. A konferencián résztvett Frantisek Kubacs, 1 Nemzeti Tanács elnöke és a Szlovákiai Kommunista Párt kiküldöttei: Lietavec elvtárs, belügyi megbízott, Tonhauser elvtárs, a Párt Központi Bizottság tömegszervezeti osztályának vezetője, Bakos elvtárs a tanügyi osztály vezetője. \ Szlovákiai Kommunista Párt kiküldötteit és a Pártot „Éljen a Párt“ ütemes, hosszan tartó kiáltással és tapssal üdvözölték a közgyűlés résztvevői. A Szlovákiai Kommunista Párt kiküldöttének Lietavec elvtárs beszéde után a közgyűlés résztvevői egy perces néma felállással adóztak a Párt felejthetetlen mártírjának, Steiner Gábornak. A közgyűlés résztvevői gazdag tapasztalatokkal elért eredményei tudatában ígéretet tettek, bogy szorosan a szlovák dolgozók mellé sorakozva még elszántabban és következetesebben fogják követni Pártunkat és Gottwald elvtársat. Drága elvtársak, elvtársnök, kedves kulturtársak! A gottwaldi ötéves terv negyedik évében negyedszer találkozunk a Csemadok harmadik évi közgyűlésén. Szlovákia összesített tervének éve az, amikor hazánk, a népi demokratikus csehszlovák köztársaság dolgozó népe fokozott erővel gyors tempóban épiti a béke, a szocializmus müveit. Dolgozó népünk zárt sorokban áll Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak vezére, a legelső munkás, Gottwald elvtárs mellett. A csehszlovákiai magyar dolgozók megbonthatatlan egységben vállvetve építik a szocializmust, hazánk cseh, szlovák, ukrán, lengyel, s más nemzetiségi dolgozóival, együtt Pártunk és kormányunk irányítása, útmutatásai alapján. Hazánk dolgozó népének szorgos munkájával virágzó, boldog ország épül, az ipar, a béke, a szocializmus országa, mintha dolgozó népünk megértette volna Széchényi mondását, hogy „Az istenek is megunják végtére azoknak a népeknek pártolását, akik saját lábukon állni soha nem tudnak, soha nem akarnak.“ A mi dolgozó népünk nemzetiségre, faji különbségre való tekintet nélkül talpra állt, saját lábán áll ebben az országban, építi hazáját a gottwaldi jelszó jegyében, hogy „T&pitsd hazádat, ezzé! erősíted a békét.“ Igen. A hazánkat, a népi demokratikus csehszlovák köztársaságot, a békét, a gottwaldi ötéves tervet építjük mi is, építik a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Mi büszkén és emelt fővel állhatunk a világ színe elé, mert a szocializmus, a béke építői vagyunk, mert a mi hazánk hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek, kiszakadt az imperialista, kapitalista országok táborából, a háborusúszítók, a barbár, a bestiális baktériumháború embertelen kiagylóinak táborából. Mi büszkék vagyunk és joggal büszkék lehetünk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, mely az emberi jogok, a szabadság és béke útján halad a többi népi demokratikus országokkal, a világ békeszeretö embereivel, a Szovjetunió oldalán. Addig, míg mi rendíthetetlen hittel és nyugalommal építjük a békét, a „Wall Street Journal“ statisztikája szerint az Egyesült Államokban a nemzeti jövedelemből a nap minden órájában 7,413.500 dollár megy háborús kiadásokra. Ez az egy magában véve is megmutatja a másik, a háborús tábor igazi arcát. Ezzel szemben nálunk a fiatalok, a hétéves népi demokratikus csehszlovák köztársaságban új gyárakra, a szocializmus építményeire, gépállomásokra, ebben az évben az állami költségvetésből 217 és fél milliárd koronát, vagyis az összállami jövedelem 67.2 százalékát adjuk, kulturális és szociális célokra 59 milliárd koronát, vagyis az összjövedelem 18.2 százalékát. Felvethetjük a kérdést, hogy tulajdonképpen miért teszünk a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregye- sületének közgyűlésén összehasonlítást az imperialista tábor háborús költségvetése és hazánk, a népi demokratikus csehszlovák köztársaság béke költségvetése között, felvethetjük a kérdést, hogy miért idézzük Si- roky elvtárs szavait Szlovákia iparosításáról, a gottwaldi ötéves terv negyedik évében ránkháruló feladatokról, Szlovákia összesített tervéről. Ne gondolja senki azt, hogy nem időszerű és nem helyénvaló a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregye- sületének közgyűlésén felvetni ezeket a kérdéseket, fontos az, hogy, a csehszlovákiai magyar dolgozók világosan lássák, hogy mit és miért csinálnak hazájukban. ACsehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturegyesüíetének küldetése és hivatása a magyar dolgozókat új szocialista emberré formálni. Kötelességünk a csehszlovákiai magyar dolgozókban tudatosítani a szocialista hazafiasság eszméjét, felébreszteni bennük a nemzeti öntudatot, a hazaszeretetet, országunk közösségének gondolatát, amelyben a szlovák és cseh dolgozók oldalán építik Lörincz Gyula elvtárs, a Csemadok .országos elnöke beszámolója közben. erőssé és szétverhetetlenné a békefront ránkesö szakaszán a béke bevehetetlen bástyáját. Ebben az országban kell, hogy a magyar dolgozók otthon érezzék magukat, meg kell csinálnunk Pártunk, a Csehszlovák Kommunista Pártja és kormányunk, vezérünk, szeretett köz- társasági elnökünk, Gottwald elv- (társ oldalán az új honfoglalást, a dolgozók honfoglalását. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy bátran és büszkén magyarnak lenni egy dolgozónak Csehszlovákiában nem szégyen és nem tilos, hanem hazafias kötelesség. Magyarnak lenni telítve a proletár nemzetköziség eszméjével, nem nacionalizmus, hanem az egyetlen helyes út a mi számunkra. Mi nem vagyunk és nem is lehetünk nacionalisták, mert hűen követjük hazánk vezető pártja irányvonalát, hűen megyünk azon az úton, amelyen minket a Nemzeti Arcvonal vezető pártja, a Csehszlovákiai Kommunista Párt irányít. Ez a párt a legerősebb harcot vívta meg a soviniszták, a burzsoa-nacionalis- ták ellen, a proletár nemzetköziség jegyében. Ugyancsak ez a párt vívja meg a harcot Gottwald elvtárs vezetésével a „nemzetek fölöttiség“, a „világpolgárság“, az úgynevezett világparlament, viiágkormány, pán- európizmus, egyszóval a kozmopoli- tizmus hamis imperialista érdekeket szolgáló célkitűzései ellen. Rátérek konkréten mit jelent nekünk csehszlovákiai magyar dolgozóknak az éberség kérdése ezen a téren. Ha az imperialista háborús táborról beszélünk általánosságban, úgy tűnhetne fel, hogy ez tőlünk távolálló kérdés, hogy végeredményben, ha az imperialisták, a háborus- gyujtogatók által kieszelt burzsoa- nacionalizmus, kozmopolitizmus kérdéseiről beszélünk, ez nem más, mint elmefuttatás. A valóságban ez azonban nem így van. Ezek az urak, .ahogy; már a múltban bebizonyították nem maradnak meg tervezgeté- seknél, a zöldasztalok mellett folytatott elmefuttatásoknál, hanem szépen elküldik ügynökeiket pontos tanácsokkal ellátva mindazokba az országokba, amelyeknek a rendszere, államberendezési formája nem felel meg az ő kizsákmányoló, nemzetei - nyomitó, háborús céljainak. Ezeknek az uraknak egyszer már sikerült természetesen a vezető körök, Benesék segítségével, ügynökök bevetésével megbontani Csehszlovákig, nemzetei- nak_ egységét és csak természetes, hogy ha ez a múltban egyszer sikerült nekik, megkísérlik ezt az utat másodszor is. Ám megfeledkeznek arról, hogy teljesen mások az adott körülmények, más kormányunk nemzetiségi politikája, más maga a kormány összetétele, mint volt akkor, amikor az egység megbontása sikerült nekik. Harc az elszigetelődés ellen, fokozni az éberséget Mi az a jelenség, amit a csehszlovákiai magyar dolgozóknál szórványosan észlelhetünk, de ami ellen nekünk, a Csemadok tagjainak, funkcionáriusainak kell elsősorban felvenni a harcot? Ez az elkülönülés, a szeparálódás. Az utolsó időben pa- gyon sokszor halljuk erősen kihangsúlyozni a nemzetiségi kérdést. Tudjuk, hogy a burzsoa-nacionalisták ^vezetőinek leleplezésével, eltávolításával még nem távolítottak el a ki- sebb-nagyobb vadhajtásokat. Ezeknek a kinövéseknek azonban nem szabad a csehszlovákiai magyar dolgozókat helytelen útra, helytelen kö- I vetkeztetések levonására vezetniök. Nekünk minden esetben, ha ilyen jelenségekre bukkanunk, meg kell néznünk és mérlegelnünk honnan, kitől ered ez a jelenség. Ma, amikor gyökerestül kitéptük a burzsoana. cionalizmus fáját, nem szabad ilyen kis vadhajtások miatt elveszítenünk higgadtságunkat és józanságunkat, amely megvolt a magyar dolgozókban akkor is, amikor a burzsoana- cionlizmus fája legnagyobb virágzásban volt. És e józanságukért és öntudatosságukért a csehszlovákiai magyar dolgozókat a legnagyobb elismerés, megbecsülés illeti meg. Különös figyelmet kell szentelni az ipolysági és rozsnyói járásnak, ahol leginkább tapasztalható, hogy a magyar dolgozók a legkisebb burzsoá- nacionalista csökevényekre is túl érzékenyen reagálnak és könnyen hajlamosak a nemzetiségi kérdést élére állítani vagy elkülönülni, szeparálód- ni a szlovák dolgozóktól. Nem általános jelenség ez ezekben a járásokban sem, de itt találkozunk ezzel a kérdéssel a leggyakrabban. Fontos éberen figyelni ezt a jelenséget, hogy vájjon kinek a befolyására áll elő. Nem találkozunk-e itt esetleg azzal a problémával, amire bevezetőmben • utaltam, hogy a háborús gyújtogatok velünk kapcsolatos tervei nem mozognak elméleti síkon, nem maradnak a zöldasztalok mellett, hanem igyekeznek kinyújtani csápjaikat a mi országunk, a mi járásaink és falvaink felé is? Egy évvel ezelőtt hasonló jelenségek főleg a nyitrai kerületben mutatkoztak, az idén pedig fehér hollóként itt van előttünk egy ilyen jelenség Üjbarson. Ha jobban megnézzük, hogy mi történik ebben a kis faluban, akkor mit látunk? Nemzetiségi Súrlódás van. Üjbarson nem is annyira a dolgozók között, mint inkább néhány falusi funkcionárius között. A Csemadok elnöke volt nyilas pártelnök. A titkárnő a volt jegyző felesége. A református pap pedig védnöke a Csemadoknak. Egész kis szentháromság. Mégis egyházi ügyeken veszekszenek, illetve a vallási ügyeken keresztül igyekszenek kiélezni a nemzetiségi kérdést. Jó partnerre akadtak a másik oldalon is a pap személyében, aki visszautasította azt a kérelmet, hogy a templomban magyar misét szolgáltasson, kijelentve, hogy neki nincs, csak egy fizetése. Jézus Krisztus tanításai között mi ugyan soha nem találtunk olyan rideg üzleti tételt, hogy ha egy mise három garas, akkor két miséért feltétlenül hat garas jár naponta a papnak. No ezen a ponton jpi nem fogunk veszekedni, de a Csemadok megtisztítása az ilyen elemektől feltétlenül a mi kötelességünk és ezt haladéktalanul végre is fogjuk hajtani. Ezek a kis tövisek nagyon sok esetben, ha idejében ki nem huzzuk őket, elfekélyesednek, hatalmas kelés támad belőlük. A reakció kap rajtuk és igyekszik a magyar dolgozók és a szlovák dolgozók közé éket verni, nemzetiségi súrlódásokat előidézni, s az ilyen banális kis ügyeket hatalmas „eseményekké“ felfújni. A Csemadok és a CsISz szoros együttműködéséért. S ha Izsóval zártam le ezt a kérdést; folytatni is az izsaiakkal szeretném. Mégpedig a félfüggöny kérdésével. Aki nem ismeri, valószínűleg meglepődik, hogy mj Van a félfüggöny mögött. No, emeljük fel a függöny felét. Izsán nem volt függöny a színpadon, tehát venni kellett. Az Ifjúsági Szervezet a CsISz Vásárolt Egri Viktor államdíjas író megnyitja a Csemadok III. országos konferenciáját. volna, de csak félfüggönyre jutotta, így azután a Csemadok helyi csoportja vette a másik felét. így nagyon szép és ideális lett volna a helyzet, a színpadi függöny teljes egészében megvolt. Mikor a Csemadok után a CsISz akarta igénybe venni a színpadot, a Csemadok le akarta szerelni a félfüggönyt. Azt hiszem semmi nem jellemzi jobban a Csemadok-soviniz- must, az egyesületi sovinizmust, mint ez az eset, semmi sem jellemzőbb jobban a szeparalizálódásra, az elkülönülésre, mint ez a beteg félfüggöny eset. Hát kié az ifjúság, hát kié a falu, ha nem közös, ha nem mindnyájunké? Még helytelenebb az izolá- lódás kérdése, az elkülönülés kérdése, hogyha ez nem igy a Csemadok és az ifjúság, hanem a magyar és szlovák alapon, tehát nemzetiségi alapon történik meg. Megemlítem, hogy ilyen elkülönülési jelenséget főleg az ipolysági és a rozsnyói járásban tapasztalunk. A burzsoánaciOnalistáknak nem sikerült a nacionalizmus hálójába keríteni a csehszlovákiai magyar dolgozókat. A kozmopolitizmus sem talált visszhangra, jó talajra a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Vigyáznunk kell azonban mégis, hogy ez a szeparálódási kísérlet, a magyar dolgozóknak a szlovák dolgozóktól való elkülönítése se sikerüljön. Ne gondoljuk, hogy e különállás kisebb hiba volna, mint már a burzsoána- cionalizmus, akár a kozmopolitizmus befolyása alá kerülni. A munkásosztály megbonthatatlan egysége legfőbb záloga hazánk békés, szocialista építésének. Minden öntudatos dolgozó tisztában van ezzel és kötelessége leszerelni azokat a kispolgári elemeket, akik a legkisebb akadályok láttán is hajlandók defetizmusba esni, megtorpanni és indokolatlan kétségbeesésüket átvinni dolgozó népünkre is. A szlovák-magyar kérdésihez szeretnék még néhány megjegyzést tenni. A múltban volt egy irányvonalunk, melyet nem szűntünk meg hangsúlyozni minden alkalommal; a szlovák-magyar kulturközeledés irányvonala ez. Ma sem felesleges ennek a jelentőségét továbbra is hangsúlyozni; de örömmel kell megállapítani, hogy ez a kérdés ma már szinte túlhaladott kérdés lett. Miért? Ma egész természetes jelenség az, hogy á magyar dolgozók legalább úgy ismerik Fucsikot, mint Petőfit, Jilemnicky könyvei mindennapos olvasmányai közé tartoznak, de még a klasszikusok, Jirásek, Nemeová és Hviezdoslav müvei sem ritkáik a magyar dolgozók könyvespolcán. Ha mi csak kulturközeledést emlegetünk a szlovák-magyar közeledés terén, a dolgozók megelőztek bennünket és megindult egy élő közeledési kapcsolat felvétele legjobb dolgozóink, élmunkásaink, újítóink között. Itt ül közöttünk Pálfi István, a komáromi hajógyár kiváló hegesztője, aki szocialista versenyben állt a köztársaság legjobb hegesztőjével, a cseh Doutnáccsal. És ebből a munkaversenyből nemcsak a cseh-magyar dolgozók kapcsolatának új formája született meg, hanem az eredményből, amelyről Pálfi elvtárs nem hajlandó nyilatkozni, egy új fogalom is született, a szocialista lovagiasság fogalma. Pálfi elvtárs Doutnácsban nemcsak a kiváló hegesztőt, az embert, a kommunistát, de a cseh munkás- osztályt is megszerette. Ilyen és hasonló versenyek termékenyítöleg hatnak dolgozóinkra, a tapasztalatcsere, a technikai készségek, s munka új formáinak elsajátítása sokban elősegítik szocialista építésünk meggyorsítását. Nem véletlen, hogy nem egy magyar dolgozó részesült magyar kitüntetésben, köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs részéről. Ilyen például a csallóközcsütörtöki Ferdics elvtárs, aki tavaly Szlovákia legjobb traktorosa volt, vagy a füle- ki Ozsgyáni József, aki a Kovosmalt kályhamühelyében dolgozik, mint kiváló újító, továbbá Árva László, aki az idén erős . versenytársa Ferdics elvtársnak a csallóközcsütörtöki traktorállomáson, aztán a nemesabo- nyi Széllé Zsigmond, vagy a másik .(Folytatás a 6. oldalon/
