Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-14 / 17. szám

* 1952 május 14. 0) IFJÚSÁG Gábor Tóniről azt, beszélik az ógyallai traktorálorrráson, hogy jó traktoros. És különben minek is be­szélni. Ha végigtekintünk a hatal­mas, zöldelő búzatáblákon és ráné­zünk, a grafikonra, amely megmu­tatja, hogy a tervet 105.6%-ra tel­jesítette, ez a két dolog mindennél többet mond. Megmutatja a gépál­lomás összes traktoristáinak mun­káját, a májusi kötelezettségvállalá­sok teljesítését és a tavaszi munká­latok tervének túlteljesítését. Gábor Antal CsISz-tag már elég rég dolgozik a gépállomáson. Né­hány héttel azután, hogy beosztásá­ban bevált, egy DT—54-es szovjet hemyőtalpas traktort kapott. Mun­kájában mindig szorgalmas volt — hisz a szovjet gépeket csak a leg­jobb traktorosok kapták meg, azok, akik mindig helyt álltak mindenütt. Örült, amikor a traktort megkap­ta. A gépre vigyáz, mint a szeme- fényére. Amikor az ógyallai traktorállo­más kitűzte május elsejére tett kö­telezettségvállalást, amely szerint a tavaszi mezőgazdasági munkála­tokat április 25-én befejezik —■ ha­bár az idő rendkívül rossz volt és a szántóföldek víz, alatt álltak, — a traktorosok és az egész traktor- állomás egy emberként azon igyeke­zett, hogy minden nehézség ellenére is a tervet a megállapított határ­időre teljesíteni kell. A Párt és kor­mány határozatának megvitatása, az egészséges szocialista munkaverseny kifejlesztése a traktoros brigádok között, mindez a kötelezettségválla­lás teljesítését segítette elő. A CsISz traktoros brigádok itt is jó példával járultak elő. , A május elsejei ünnep­ségeken ök is ünnepeltek a dolgozó néppel együtt. A CsISz-tagok az el­ső sorban meneteltek. Közülük a leg­jobbak, mint Hegedűs Izidor, Gál Lajos és Gábor Antal. Lássuk csak, hogyan dolgoztak a CsISz-tagok és hogyan dolgozott maga Gábor elvtárs? Elsősorban a kötelezettségvállalást teljesítette. A traktorosok a gépeket, a munkaidőt tökéletesen kihasználták , és munka után rendbetették. A brigádok ver­senyeztek egymás közt. — Ez az — mondta Tóni.— Verse­nyezünk, de megy is ez nekünk. A Tó­ni DT—54-es hernyótalpas trakto­rának zúgása közepette a trakto­rosok mindig azon gondolkoznak, hogy a tervet minden nehézség el­lenére is teljesíteni kell. Gábor elv- társ felhasználta a szovjet tapasz­talatokat és munkamódszert. Fel­használta az agregátok különböző fajtáit, úgy ahogy az agrotechnikai előírásokban olvasta. Az újságból értesült, hogyan dolgoznak a többi traktorállomások traktorosai a her­nyótalpas traktorokkal és hogyan használják fel a szovjet tapaszta­latokat. Olvasott arról is, hogy a Szovjetunióban a hernyótalpas trak­torokkal sokkal nagyobb eredménye­ket érnek el, mint ö. A szovjet munkamódszereket nagyon értékeli és hálás ezekért a szovjet népnek. Amikor az ógyallai traktorállo­más CsISz-tagjai és traktorosai a kötelezettségvállalás és a terv tel­jesítéséről beszélnek, mindig hozzá­teszi: Tanuljunk minél többet dol­gozni a szovjet traktorosoktól, ta­nuljunk a szovjet gépeken dolgoz­ni nálunk is, a mi/ földjeinken. Horka János, az üzemi CsISz titkára.------------------ ★ -----------------­Izsap puszta ifjúsága tanulni akar ... Az Izsap puszta valamikor a ki­zsákmányoló osztály egyik tagjának tulajdonát képezte, akárcsak a töb­bi nagybirtokok a nagymegyeri já­rásban. Kiskirályként,- fényűzően él­tek a nép munkájából. Erre bizony már emlékszák a fiatalok nagyrésze is. Előttünk egy traktor kanyarodik be, az állami birtok dolgozói ülnek rajta. Éppen jókor jöttünk. Kerékpárunkat a falihoz támaszt­juk és megvárjuk a traktorról le­szálló elvtáísakat. Először Horváth József, a CsISz funkcionáriusa fogad bennünket. „Ez a Horváth Jóska nagyon éjelmes gyerek“, ahogy mondani szokták. Meglátszik rajta, hogy már volt a tanyán vki- vül Is, mégpedig hetedmagával völt az Ifjúsági Duzzasztógáton. — Gólyásról jöttem ide dolgozni az állami birtokra. Itt dolgozom 1950 októberétől. A CsISz-t nemrég mi is megalakítottuk. Most mint önálló üzemi csoport szerepelünk. A munkához komoylan hozzálát­tunk. Voltak kezdetben nehézsége­ink, amit le kellett küzdeni és akad­nak még ma is. Tudod, fejlődünk és a haladással egyidejűleg különféle nehézségek adódnak elő. Bennünket azonban ez nem rettent vissza mnn­/ káliktól. Én eddig traktoros vol­tam, most a munkacsoportban dol­gozom, a mezőn. Ha nem tudnád, mi is megszerveztük a munkacso­portokat. Nagyrészük fiatalokból áll. Versenyben állnak egymással. ■ Nagy az előnye ennek a munka- módszernek. Az ember teljesítmé­nyét, munkához való viszonyát itt látni meg' legjobban. Közben beesteledett és a munká­sok kezdtek szállingózni otthonaik­ba. — Vannak itt jő fiatal munkások is, mint például Dorozslal Mária elvtársnö, — mutat rá az egyik fia­tal lányra. — Ugyanis ök egy kicsit szégyen­lősek, ezért majd én segítek nekik. No, Mariska, beszéld el csali szé­pen, hogyan kezdtél dolgozni, mi-i lyen nehézségeid voltak, ki segített? — kérdezte Horváth elvtárs. — Én a sert.ésetetésnél dolgozom. Teljesítményem 120—130%. Vala­mikor én sem értem el ilyen telje­sítményt, de Szabó M^ria elvtársnö tanított és segített nekem. Én meg­fogadtam a tanácsát és igyekez­tem azokat a gyakorlatban is al­kalmazni. Örülök annak, hogy a tel­Horváth József elv társ jesítményem ilyen szép és igyek­szem, tudásommal a többi dolgozót is segíteni munkájában. Szabó Mária már két év óta dol­gozik a gazdaságban. Kérdésemre, hogy érdekli-e az olvasás, azt felel­te, hogy főleg szakkérdést tárgya­ló cikkek és könyvek érdeklik, ami közvetlenül vonatkozik munkájára. Nagy Hona 1950-től dolgozik az üzemben — Dolgoztam a kertészetben is. Kezdetben voltak nehézségek a munkában, de egymás segítségével áthidaltuk azokat. Én május elseje tiszteletére kötelezettséget vállaltam, hogy egy félhektár cukorrépát ki­egyelek munkaidőn kívül. Kötele­zettségvállalásomat teljesítettem. Sebő Margit a birtok irodájában dolgozik, minit üzemi könyvelő. Az elvtársak elismerően nyilatkoznak munkájáról, ö azonban szerényen megjegyzi: ez kötelességem. Ő is egy félhektár cukorrépa kiegyelését (Folytatás a 4. oldalon) Az állattenyésztés magasabb hozamának jövő mesterei Gyurika János a perbetei EFSz legjobb etetője és fejője. Az év kez­detétől az állattenyésztésben dol­gozik. Tizenhárom tehenet gondoz, ebből tizenegy fejős- A régi módon dolgozni — ez öt nem érdekelte. Egyszer-kétszer a tehén été dobni egy nyaláb szénát — ezt nem látta helyesnek. Nem tartotta továbbá helyesnek azt sem, hogy csak felületesen nézze végig az etetést. Ö a' teheneiről rendsze­resen akart gondoskodni, ahogy ez egy öntudatos szövetkezeti taghoz, egy öntudatos CslSz-taghoz illik. Ügy akart dolgozni, ahogyan pél­dás szövetkezetek dolgozói. Munká- hájában áttéri a Manlinyin elvtárs­nők munkamódszereire és már ed­dig is szép eredményeket ért el. Tizenegy tehéntől naponta 100— 116 liter tejet fej ki, és munkáját 120 százalékra teljesíti. Nézzük csak meg az ő etetési módszerét. Egy tehén napi takarmánya 10 kg siiózott takarmány, 15 kg répa, 1 deciliter melasz, széna, 8 kg dara és 4 és fél kg szemes takarmány. Most, hogy májusban már lesz zöldtakarmány, kötelezettséget vál- . Iáit, hogy a fejés hozamát 25 szá­zalékkal emeli. Gyurika elvtárs becsületes mun­kájával nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a perbetei EFSz marha­hús besiolgáltatási kötelezettségét 115 százalékra teljesíthette, emel­lett a hús minősége nem csökkent, hanem még fokozódott- A saját ta­pasztalatát alapján győződött meg Malinyin élvtársnő munkamódsze­rének helyességéről. Ezért ezt a munkamódszert propagálja az ete­tők és fejők közt az EFSz-ben. A néphadsereg tagjai így ünnepeitek Miért nem volt Gesztetén pioníravatás? Május, elseje előtt több csoportot meglátogattam a rimaszombati já­rásban azzal a céllal, hogy hogyan készülnek elő a pionírok május el­sejei avatására. Voltak olyan csopor­tok, ahol jól dolgoztak például Já­nosiban, Feleden, Serkén és Dar- nyán. Itt a csoportvezetők s a taní­tók megértették azt, hogy mi a pio­nír szervezet és megértették nevelői hivatásukat. Mikor megkérdeztem a kis pionírokat, hogy mit jelképez a piros kendő, akkor elmondták azt, hogy az édesapjuk harcaira emlékez­teti őket, hogy ez arra a sok vérre emlékezteti őket, amely azért folyt ki, hogy nekik jobb jövőjük legyen, ami már a; gyakorlatban meg is van. De amikor lejutottam Gesztetére, nagy meglepetés ért. Bementem egy osztályba, ahol az igazgató elvtárs tanított és megkérdeztem tőle, eb­ben az iskolában milyen előkészítői munka folyt a május elsejei pionír­avatásra. Erre ö azt felelte, hogy semmilyen, mert nem engedik a szü­lök és így nem történhet meg május elsején az ünnepélyes felavatás. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen nem először vagyok ennél a csoportnál és azt láttam, hogy az eddigi munkám hiábavalóvá vált. Aztán azt mond­tam az igazgató elvtársnak, hogy ha most nem teszik le a pionírok a fo­gadalmat, a legközelebbi avatás csak november 23-án lesz, Gottwald elv- társ születésnapja alkalmából. Erre ő azt felelte, hogy talán akkorra sí­kéiül előkészíteni őket. Én azt gondolom, hogy egy közép­iskola igazgatójának nem így kelle­ne gondolkozni, mert ha más iskolá­ban Sikerült az előkészítés, akkor itt Gesztetén is sikerülni kellett volna. Egy középiskolának nem szabadna ennyire lemaradni a pionírok neve­lésében. Nemcsak ez alkalommal ta­pasztaltuk ezt, hanem minden más tekintetben is az utolsó a járásban. Még egy jelentést sem küjdtek be hozzánk és ha van megbeszélés a csoportvezetők számára, akkor Gesz- tetéröl még soha senki sem jött be, pedig már a csoport január elsején megalakult. Azt tudjuk, hogy a fa­luban egy alkalmas fiú sincs, aki a pionírokat vezetné. De ebben az eset­ben ott vannak a fiatal tanítók. Miért nem vezetik ök a haza legfia­talabb építőit, a pionírokat. Tudjuk azt, hogy amilyen most a pionír­szervezet, olyan lesz a jövőben az if­júsági szervezet is. Azt is tudjuk, hogy nehézségek vannak a faluban, mert nincs földműves szövetkezet és a földműves szülők gyerekeit na­gyon nehéz meggyőzni a pionírmun­ka fontosságáról. Reméljük azonban, hogy a közel­jövőben megjavul a gesztetei pionírok munkája, az igazgató elvtárs pedig több gondot fog majd fordítani a pionírszervezet rendbehozására és a tanára kar is fog ebben neki segíte­ni. Egy jó pionirszervezet pedig meg­könnyíti majd az ő és az egész isko­la. munkáját és megkönnyíti majd a falu általános problémáinak a meg­oldását. Molnár Barnabás. Mi is megünnepeltük május elsejét Mi, a néphadsereg katonái nagy lelkesedéssel készültünk május else­jére. Autókat díszítettünk fel, fel­iratokat készítettünk.. Egy autóra az amerikai kormányt helyeztük, amely igen tetszett úgy a katonáknak, mint a civileknek. Május elsején a reggeli órákban kivonultunk zeneszó mellett a főtér­re a világbékét és Sttálin elvtársat éltetve. Milyen gyönyörű május else­jénk volt! Bizony a múltban még emlegetni sem volt szabad május el­sejét. Különféle jelszók hallatára az öre­gebb elvtársaknak könny csordult szemükbe, mert érezték, hogy ez a május elseje ez szabad, nem lígy, mint a múltban, amikor fegyverek­kel verték szét a tüntető tömegeket. Hány szovjet katona áldozta életét azért, hogy népünknek jobb életet biztosítson. Ezért mi a csehszlovák néphad­sereg katonái a dicső szovjet had­seregtől veszünk példát, hogy így őrködjünk dolgozó népünk felett, akikkel vállvetve a szocializmust építjük. Halasi Vilmos j közkatona. Szép napsütötte reggelre ébredtek ezen a napon Alsókubín lakói. A szom­széd falvakból egyre jobban közeledett a néptömegek feketesége a város fő­tere felé. Az épületeken függő jelsza­vak május elsejét jelzik. A kaszárnya udvaron a felsorako­zott szakaszok erős fegyelemmel vár­ták a vezényszót, amelyre majd kime­netelnek a-dolgozó nép közé. A ve­zényszó elhangzott, majd vidám mo- solgr- jókedv, komoly nótaszó mellett földet rázó lépésekkel meúeteltek ki a kaszárnyából. A főtéren megkapták újra a vezényszót, ami úgy hangzott, hogy „oszolj!" A katonák kezdtek elvegyülni a dol­gozók csoportjai közt. Megszólalt a hangszóró, amely jelezte, hogy melyik csoport, hová álljon és hogyan vonul­jon fel- Katonáink szakmájuk szerint választották a csoportokat: a munkás, munkások közé ment, a földműves a földművesek közé, stb. Eszembe jutott egy másik világ má­jus elseje. A nyugati országok katonái szintén a vezényszót várták bizonyo­sán, de nem olyan vezényszót, mint mi, hanem olyant, hogy: „Kirohanni és lövöldözni a tüntető tömgekre“. Bizonyosan több munkás veszti el éle­tét ott­Mi a csehszlovák néphadsereg tag­jai tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire fontos dolgozó népünkkel egy úton haladni. Ezért álltunk be a dolgozók sorai közé a május elsejei felvonuláson. Ezzel megmutattuk a dolgozó tömegeknek, hogy mennyire szeretjük őket és mennyire szeretjük Pártunkat. Soha többé nem térünk le arról az útról, amelyen dolgozó né­pünk Pártunk vezetésével halad. Labai János közkatona Egy hektárról tíz mázsa fűszerpaprikát termelünk ki Az uduardi harmadik típusu EFSz, amely egyike az érsekújvári járás legjobb szövetkezeteinek bevezette a munkacsoport szerint dolgozó mun­kamódszert. Az EFSz-ben CsISz-tagok is dolgoznak. Köztük van Faluk Já­nos elvtárs a zöldségtermelő csoport vezetője. — A mi munkacsoportunknak 17 tagja van, — mondja Paluk elvtárs. — Nagyobbrészt fiatalok, legtöbbjük CsISz-tag. A paprikatermelésben dolgo­zunk. Kötelezetséget vállalunk, hogyy egy hektárról 10 mázsa fűszerpap­rikát termelünk ki. « — Hogyan érjük ezt el? -­— Elsősorban az agrotechnikai határidő helyes betartásával. Az agro­technikai határidő helyes betartását egészséges, szocialista munkaverseny- nyei érjük el, amely nálunk jól kifejlődött. A munkacsoport tagjai ver­senyben állnak egymással, hogy minden munkát időre és jól végezhessünk el, hogy a kötelezettségvállalásunkban megjelölt hektárhozamot, elérhessük. Ezenkívül a munkaszakaszok szintén versenyeznek egymással- A munka­versenyt az EFSz vezetősége minden pénteken kiértékeli. Ha teljesítjük a tervet — a versenytáblán a csoportunk felirata fölött kigyull a vörös fény annak jeléül, hogy tervünket teljesítettük. Hála a jó megszervezésnek és a verseny helyes felfogásának — a verseny kifejlődött. Tervünket tel­jesítjük, hogy táblánk fölött a vörös fény szüntelenül ragyogjon. Ebből világosan láthatjuk, hogy mennyire hat tagjainkra a munkaverseny kiérté­kelése és propagálása. Az idei munkaverseny EFSz-ünkben minden dolgo­zó ügyévé vált. Nem igy volt ez tavaly, amikor csak papíron ment a mun- xka, nem volt munkaverseny, mert nem propagálta senki. Nagyon jól bevált a tartós munkaszakaszok és csoportok megszervezé­se. Tavaly még nem volt munkacsoportunk. A szövetkezeti tagok gyakran változtatták munkahelyüket, egyik csoportból a másikba vándoroltak. A munkacsoportvezető nem ismerte ők et és munkájuk sem volt kielégítő, mert minden alkalommal új munkához fogtak. Ma azonban egész más a helyzet. A csoport minden tagját ismerem, tudom, ki hogyan dolgozik. Mindnyájan szorgalmasan és jól dolgozunk, mert tudjuk, hogy magunknak dolgozunk és tudjuk azt is, hogy minél többet termelünk ki, annál több lesz a bevételünk. Nagyon jól bevált a sajtószemle is. Ezzel megismerjük a többi EFSz-ek munkamódszerejt és tanulhatunk tapasztalataiból. Én ezenkívül rendszeresen olvasok, tanulmányozom a szakirodalmat, amelyet a szaktanfolyamon kaptam. Tanulok a szovjet tapasztalatokból, hogy mi­nél több és jó minőségű paprikát termelhessek ki­Az öntudatos CsISz-tag előfizetője, olvasója és terjesztője az ÚJ IFJÚSAG-nak!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents