Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-14 / 17. szám

4 1952 május M.------------------------------------- UJIFIUSaQ Siroky elvtárs a Szovjetunió iránti szeretetni Ez év májas 3-án Pozsonyba is ellátogatott; a kínai népköztársaság Ifjúsági együttese, amely államdíjat nyert a berlini in. VIT-en. A mű­vészegyüttes nagy sikerrel szerepelt a Szovjetunióban és a népi demáe kratikus államokban is. Gellert Oszkár: Jitl&iannisz anyudhoz Beloiannisz anyja, vérző ezívű asszony, , Kinek meggyilkolták egyetlen fiát, Most üzenetet küldött görög honából S meghallja a békeszerató világ Mert szava minden nép szívébe kiált. Kik kinyújtottuk kezeinket érte, Hogy hóhér kézre ne jusson a fia. Mit üzent ó' most büszkén? „Ne kelljen többé Soha egy anyának zokognia S legyen béke és boldog harmónia.“ Hat éve, mikor egy versemet szavalták S „költő-siker” ennél lehet-e nagyobb? Hozzámhajolt inellettem egy büszke asszony És láttam, a szemében bár könny ragyog: „Én Ságvári Endrének anyja vagyok." S akkor a versemre dehogyis figyeltem, Ha ilyen anyákat adott a hazám! SmiliOr a taps felhangzott a vers végeztén. Folytatta: „Jobb, ha büszke rám, mintha szán.“ S a keze fejére lehajolt a szám. Én költő vagyok csupán s nem vagyok jós. De pirosra virul, ami feketül, S tolmácsaként Száz- és százmillió anyának Ezt küldöm: a görög vasfüggöny lediii Beloiannisz anyjának, üzenetül. Amikor az Aurora lövéseinek fénye megvilágította a világ proletariátu­sai előtt az utat, a Tátra alatt is megmozdult a munkásság, megélén­kült, következetesebb és szervezet­tebb lett. A kettős elnyomatás alatt sínylődő proletariátus a liptószent- miklósi május elsején, a Szlovák Ta­nácsköztársaság forradalmi harcai­ban az erőt és lelkesedést az orosz proletariátus korszakalkotó győzel­méből merítette. A szovjetek második összorosz kongresszusának felhívására, vissz­hangjaként a cseh és szlovák mun­kásság közös akaratából és harcá­ból az osztrák-magyar monarchia romjain megalakult a Csehszlovák Köztársaság. A szociáldemokrácia kettévágta szoros kapcsolatainkat az orosz proletariátussal. Munkássá­gunkban azonban nem lehetett elfoj­tani a dolgozók hazája iránt érzett szeretetek Húsz 6V alatt sem lehe­tett szívükből kiirtani azt az érzést, hogy a Szovjetunió és Moszkva a példaképünk, amely utat mutat ne­künk harcunkban cs munkánkban. A Szovjetunióban tanulták meg né­pünk legjobb fiai „kitekerni a kapi­talisták nyakát“, ahogy azt Gott- wald elvtárs első parlamenti beszé­dében mondotta. A Kremlből érkezett a baráti segítség a Szlovák Nemze­ti Felkelés támogatására is. Sztálin­grádból jöttek, hazánk és népünk felszabadítói a fasizmus járma alól. Dk segítettek ki gabonával és élel­miszerrel 1947-ben, amikor a száraz­ság következtében hazánkat az éhín­ség fenyegette. Tőlük kapunk rend­szeresen gazdasági, eszmei és erköl­csi segítséget a szocializmusért ví­vott harrunkban. Ezekért a tényékért, ezért a tet­teket szülő testvériségért és szövet­ségért szeretjük a Szovjetuniót. Si­roky elvtárs mindig' a Szovjetunió, az SzK(b)P, a béke generalisszimu- sza és a szovjet nép iránti szeletei­re tanította és lelkesítette az ifjúsá­got. ,A nevelés kérdésében mindig ki­hangsúlyozta az ifjúság előtt a le­nini-sztálini Komszonioi példáját. Mindenütt, ahol a nép harcolt és győzött, ott volt a szovjet ifjúság. A szovjet népnek a sztálini ötéves ter­vekben, a Nagy Honvédő Háborúban és a kommunizmus háború utáni építkezéseiben elért győzelmeiből a Komszonioi jelentős részben veszi ki részét. Ezért példát venni a Kom- szomoltól annyit jelent, mint őszin­tén és egész szívből szeretni a Szov­jetunió hős ifjúságát és követni azt a Sztálin vezette utakon. Síroké elvtáre az ifjúság előtt tartott beszédeiből érezzük a Szov­jetunió iránti szere te tét, annak az embernek a szeretetét, aki egész életét a munkásosztály haVeának ál­dozta. Az SzK(b)P és a Komszonioi példája nyomán Siroky elvtárs Gott- vvald elvtárssal együtt mindig a he­lyes úton vezeti a szlovák ifjúságot. Egyedül csak ezeknek a vonzalmak­nak alapján tudott a szlovák forra­dalmi ifjúsági mozgalom olyan sike­reket elérni, mint amilyeneket fel­mutatott a kommunista ifjúmunká­sok szövetsége, a szlovák Ifjúsági Szövetség és Szlovákia forradalmi ifjúsági szövetsége. A győzelmes február után Siroky elvtárs Kassán az ifjú kommunisták közgyűlésén a következőket mondotta: „A mi kül­földi elenségeink néhány cseh és szlovák áruló segítségével az idegtű­ben hiába rendeznek különféle jele­neteket az Egyesült Nemzetek Szö­vetségében köztársaságunk ellen. Mi nem leszünk hisztériknsok. Nyugod­tak vagyunk, mint azelőtt soha... Velünk van a hatalmas és legyőzhe­tetlen Szovjetunió.“ Azok ellen a ha­zug állítások ellen, amelyeket a fel­szabadulás után a reakció kürtőit nálunk. Siroky elvtárs élesen fellé­pett. Történelmileg bebizonyította a reakció hazug állításainak valótlan­ságát. Felhívta az ifjúságot, hogy ne felejtse el, hogy „ ... sok százezer if­jú szovjet polgár áldozta életét sza­badságunkért és azért, hogy az ifjú nemzetdék részére előkészithf sfljük a szerencsés szocialista jövőt.“ Ezért tettekkel kell bizonyítani mély szc- retetünket a hős szovjet emberek iránt, a kommunizmus építői iránt. A világ minden becsületes embe­rének harca a békéért az új háború ellen, az amerikai agresszorok, gyar­matosítók ellen, mindig több és több embert gyűjt a béketábor zászlaja alá. Bennünk is él a büszkeség és a lelkesedés, bőgj* a történelmi mérkő­zés harcosainak első soraiba tarto­zunk. hogy a Szovjetunió oldalán építhessük hazánkban a szocializ­must, hogy harcolhatunk és megerő­síthetjük a béketábort. „A béke és a demokrácia ereje főleg annak követ­keztében nő meg“ — mondotta iSiro- kyelvtárs 1949 október 30-án Hron- ská Dubraván az Ifjúsági Vasútvonal megnyitásakor, — „bőgj- az imperia­lista ellenes békefront élén szövet­ségesünk, a nagy Szovjetunió és le­győzhetetlen védereje áll. Az okos és körültekintő sztálini külpolitika a béke biztosítéka.“ Ilyen lelkesítő szavakkal vezette és vezeti Siroky elvtárs ifjúságun­kat a hősi tettekre, a további épít­kezési sikerek felé. A szovjet Kom- szomol, a kommunizmus építőinek példáját követve Ifjúságunk legjobb­jai dolgoztak az ifjúsági falun, a Szövetségi Vasútvonalon és sikeresen dolgoznak ma is az Ifjúsági Duz- zasztógáton. Az Ifjúsági Szövetség a Párt hű segítőtársa nem ért volna el ilyen sikereket, ha nem lett volna meg tagjaiban a Szovjetunió iránti szeretet. Hazafiságunk sem nyilvá­nult volna meg ilyen mértékben, ha az ifjúságot nem lelkesítették volna Siroky elvtárs szavai, és vezére, a nagy Sztálin a Szovjetunió iránti forró és mély szeretőire.. Az ifjúság szeretet» a Szovjetunió iránt nemcsak az érzéseken alapul. A munka frontján is példát veszünk Sztahanovtól, Bikovtól, Korabelnyí- kovátöl és Maitnyin elvtársnőtől s munkamódszerüket felhasználjuk ter­melésünkben. A Szovjetunió iránti szeretet megnyilvánul az ifjúság kö­rében a tanulás terén is. Megnyilvá­nul a marxizmus-len inizmus a prole­tariátus harci ideológiájának tanul­mányozásában. Hatalmas harc ez az új emberért az ifjú nemzedék kom­munista erkölcséért. A bratislavai május elsejei ünnepségeken az ifjú­ság ezért kiáltotta ütemesen a haza­fias jelszavakat. Azért, mert jól tud­ják mit tett az ifjúságért Siroky elv­társ. Azért, mert az ifjúság teljesíti Siroky eivtársiiak 1951 május 25-én a CsISz kongresszusán kijelentett irányelveit: „Neveljétek az ifjúságot határtalan odaadásra és megingat­hatatlan hűségre a szocializmus és a béke, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Odaadásra és hűségre, aki nem rettenik vissza semilyen áldozattól és nehézségtől és amely nemcsak rendkívül nagy tettekben nyilvánul meg, de a hétköznapi munkában is.“ Ezen az úton vezeti Siroky elvtárs Gottwald elvtárs hű harcostársa Szlovákia haladó ifjúságát a CsKP az SzK(b)P hű segítőtársa iránt való határtalan szeretetre, a Lenin-Sztá- lin művei iránti határtalan szeretet­re, amelynek alapján hazánkban is kiépítik a szocializmust. A napokban megjelenik az ALKOTÓ IFJÚSÁG 5. (májusi) száma Versek, dalok, népitánc, jelenet a báhyászfiatalok to­borzásával kapcsolatban, egy szovjet kolhoz életéből, Popov, ról és a szovjet rádió fejlődé­séről, csasztuskák. elbeszélé­sek és gazdag szervezeti kér­désekkel foglalkozó rovat te­szi értékessé. Kapható a Journá! elárusí­tóhelyein és a Smena kiadó- hivatalában, Bratislava, Sol- tésovej 2. ^sap puszta ííjúsága tanulni akar (Folytatás a 3. oldalról) váJW'ajlta május elseje jisateletére, amit teljesített is. — Nagyon szeretek olvasni — mondja. Sebő elvtársnő — főleg Gor­kij müveiből. De sajnos nekünk itt nincs könyvtárunk. Pedig másak is szeretnének olvasni, tanulni. A csoport Siroky elvtárs születés­napjának tiszteletére a következő kötelezettségvállalást tette: 1. A munkacsoportokban a CsISz- tagok példásan fognak dolgozni. 2. Brigádórákat dolgoznak 1» az bekötő út megjavításánál. 3. Remiszeresen levelezni fognak az Új Ifjúsággal. Az izsapi állami birtok üzemi CsISz-csoportjának tagjai öntuda­tos fiatal építők. Feltétlenül szük­séges, hogy az állami birtok vezető­sége több figyelemmel kísérje és több fiigyeimet is szenteljen az if­júság munkaijára. Biztosítsák a bir­tokon dolgozó fiatalok szakmai és kulturális fejlődését, alakítsanak könyvtárat és rendezzenek be egy klubhelységet a birtok dolgozói szá­mára. Gérecz Árpád. A parlament lépcsőiről valaki szónokol. Az öreg Sturc beszél, aki végigküzdölte a munkásság minden harcát és sok-sok bör- iönbüntetést szenvedett már, de hatvankét éves korára is époly tüzes forradalmár, mint húsz­éves korában volt. —* Általános sztrájkot! A mun­kásságnak csak ez lehet méltó válasza a tegnapesti vérontás­ra! A néptömeg egetverően élje­nez. Benn a parlamentben a kép­viselői klub helyiségeiben ülése­zik u párt végrehajtóbizottsága. De jelen van a fegyveres erő is. Az országház bejáratában, a kő­oroszlánokkal díszített boltozat alatt állnak állig fegyverben a csendőrök. A tér keleti oldalán pedig a rendőrség fejlődött' jel, most pihenő állásban várakozik. Egy pápaszemes apró ember­ke a parancsnokukhoz lép, vala­mit jelent neki és gyorsan elsiet. E pillanatban tneghullámzik a téren álldogáló sokaság■ Gyön­gén, alig észlelhetően. A vára­kozás izgalma, a feszült figye­lem lendített rajta .. .'Az Óvá­rosi-térről énekszó hallatszik ide?... Hiába mond fontos dolgokat a lépcsőn a szónok, szavai csak a nyirkos levegőbe hullanak szét, nem jutnak el az emberek értelméhez. Igen, igen a Kapor-utcából énekszó hangzik. Minden fej arrafelé fordul. A Kapor-Utca zeng a daltól! A Kapor-utcán . viharzik a nmnkásmmnusz/f! Es most teljes szélességben elfeketedett az utca- Nagy-Prá- ga egész proletariátusa erre tart! Fölötte vörös lobogó! Mint izzó­vörös, harcot hirdető vitorlák úsznak a zászlók az ezerfejií tömeg fölött! Hurrááá! Föleme­lő pillanat ez! A zászlótartó erősebben mar­kolta meg a zásztórudat és ma­gasra emelte. A lobogó teljes terjedelemben megfeszül és csat­tog a szélben. Az első sorok meggyorsítják a lépteiket. Ugyanúgy Anna és Jarda is. Ok k'etfen útközben egész a zászló­tartóig furakodtak előre. A téren a hallgatóság hátat fordít a szónoknak és szaladni kezd a most érkező elvtársak felé. De ebben a percben a rendőr­ség is kitör. A házak fedezéké­ből előbujva csatárláncba fejlő­dik. Futólépésben nyomul a tün­tetők felé, kezében gumibot. A célja nyilván az, hogy megaka­dályozza a két tömeg egyesülé­sét. ? De a rendőrség öt másodper­cet megkésett■ Hátában a térről rohanó sokaság, előtte a Kapor­utcából hömpölygő tömeg. Még egy pillanat és beszorul a tünte­tők két fala közé. ,4z arcuk már csak egy arasznyira egymástól. Az emberboly örvénylik. Elhang­zik az első kiáltás, felcsattan az első ökölütés. Zuhognak az első csapások. Megvillanok a gumi­botok és boxerek. Valahonnan egy tégladarab repül s egy rend­őr mindkét kezével az arcához kap. A csatárlánc szétszakad. Es egyszerre csak: Poh!. -. Pók...! És Pokl... Pok! Pokl A rendőrség előkapta a revol­vereit, és lő. Pok!... Pokl... pokl •.. poü>! pok! pok! De nem olyan pufjogús ez, hogy az ember megijedne tőle. Inkább olyan, mint valami ko­molytalan tréfa. Még Annát sem tölti el félelemmel. Pok! Pok! Poh! tehet, hogy a mieink is visz- szalönek. Pok! pok, pok, pok... A vörös lobogó valahogy fur­csán meginog. Most sárosán a földre hanyatlik• Es a zászlótar­tó is a földre zuhan. Jandák Jarda ugrik a zászló­hoz és magasba lendíti, Hurr- rááá! — üvölti. A rendőr alig fél lépésről egyenesen az arcába lő. Az el- fehéredett diákot egy pillanatig még tartja az öszezsufott tömeg. Aztán elvágódik. Arccal a latya­kos hóba. Annát a torlódó sokaság előre sodorja. Aztán vissza hátra. Ide- oda taszítja. Es megint előre löki• bátjp, hogy a kapuboltozat alól feltüzött szuronnyal ront ki a csendörség a térre, hogy ket­té válassza a tömeget, s az egyik részéi felszorítsa a hídra. Vamságos iilzözet. Ott ts lövöl­döznek. A hóban sebesültek he­vernek. De Anna nem érez felel- j met. Mindennek valami valósze- j rűtlen, távoli képe van. Megint elsodorják. Most a mellékutca torkolatá­ban egy embergyűrű közepébe kerül. Itt már több hely van. f Háta mögött lábdobogás, zsivaj. Megint eldörretKegy lövés­— Erre nem jutunk oda! — kiáltja mellette valaki. — Gye­rünk a Legionárius-hídon át a túloldalra! Az emberek rohannak az üres utcákon. Anna velük sodródik. Aztán márcsak fáradtan gyalo­golnak. Át a közönyös városon, a járókelők között, akik még mit sem sejtenek ci'történtekről. Igen, fáradtak, de a homlokukat elő- reszegzik és szemöldöküket re- j dőbe vonják. Mint a katonák a \ poszton. \ Gyorsan megkerülték a hidat és a túlsó partról igyekeznek í vissza a parlament elé. De az utcába nem lehet be- j \utni. Eltorlaszolta az embertö- í meg, amely a három leállított \ villamos körül gomolyog. Ezek i azok az elvtársak, akiket a rend- I őrség az országház elől a hídra j szorított- Kikapcsolták az ára- I mot és a kocsikból kiráncigál- j \ák a sápadozó rendőröket, akik | innen akarták a tüntetők hátába \ kerülni. Kitépik kezükből a gu­mibotot s kidolgozott izmaik minden erejével ütlegelik őket. A rendőrök meg sem kísérlik az ellenállást. Csak az arcukat vé­dik és amint lehet, megfutamod­nak. A földön széttaposott rend­őrsisakok hevernek. Es azok, akik most száguldva rohannak erre, azok akikkel Anna is sodródik, nyakoncsipik a menekülőkéi és [ a falhoz vagdossák. Anna megtorpan az utca kö­zepén. — Tónikám! Tóni elvtársi Kitárja a karját. Tóni a kis pápaszemes mit- ugrálsz tartja markában, azt az éhenkórász Írnok félét. De mesz- sze taszítja magától. Fölénye­sen, mintha megalázónak tar­taná, hogy erre a mocsokra pa­zarolja vasmunkás erejét. — Ancsi elvtársnő! Egymás felé röpülnek­Valahonnan Smichov hányá­ból megint lövöldözés haitik. Erő• teljesebb és összpontositottabb, mint a rendőrpisztolyoké. Tatán hatonafegy verek!! — A Ringhoffernál lőnek! kiáltja valaki. / A tömeg arra hömpölyög. Legelöl Tóni és Anna. Talpuk alatt dübörög alföld. Előre/ Előre! A oálluk összeér. Hajrái Előre! Messze, méssze van most An­na falucskája, messze a kis ház a háztetőről a világbarepülö bá­doggalambbal, messze a kakuk- Uiillatos mezők, a határban zöl- delő nyárfák. Messze, messze a Rubcsék konyhája és Dadla kis­asszony rózsaszínű szobája. Es messze a város túlsó végén a Jeszenyin-utca­Előre! Hajrá! Előre! Tóni és Ancsi! Részlet Iván Oibracht: „Anna" című regényéből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents