Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

16

kezd jelenben lenni nálunk a könyvbirálat, mint maga a könyv.“ Ez az állítás éppen nem túlzás. Kovács bírálata csakugyan sokkal több, mint maga a megbírált munka. Benigninek Erdély régi lakóiról szóltában arra a csak úgy felületesen odavetett állítására, hogy itt a VIII. és IX. században laktak kazárok meg bessenyök, a régi történetírókból, különösen Constantinusból mutatja ki, hogy itt sem a VIII. században, sem máskor soha sem kazárok, sem bessenyök nem laktak. Ez üggyel kapcsolatban tisztázza Atelkuzu kérdését s így a magyarok lakóhelyét bejövetelük előtt.

A Transsilvania következő füzete Báthori Endre, kardinális fejedelem történetét hozza Neugeboren tollából. Ezt is hasonló, tán még részletezőbb bírálat tárgyává teszi, tévedéseit helyreigazítja, a somlyai Báthori família históriáját oklevelekre támaszkodva ismerteti. Majd hozzászól ahoz a kérdéshez, hogy miben különbözik a szászok és székelyek közjogi helyzete: a szászok csak telepesek, de a székelyek, amint a történeti kútfőkből kitetszik, Attila liánjainak maradékai, kik e bérces hazát vérrel szerezték.