Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)
17 Az ide vonatkozó történeti kútfőket oly alapossággal ismerteti, bÍróija s ennek alapján oly szeretettel, lelkesedéssel ápolja a nép tudatában is gyökerező ama hitet, bogy a , székely húnutód, hogy amint tudva van, egész napjainkig a tudományos világban is igazságként fénylett e históriai tévedés. Szól Erdély régi historikusairól: Szamosközyről, Bethlen Farkasról s Bethlen munkájának kiadójáról, a szintén ajtai születésű Benkő Józsefről. Egészen meghatja e nagy, de szerencsétlen tudósnak a sorsa. „Szegény Benkő!“ írja később Kemény Józsefnek, „mennyit kellett nékie fáradoznia, míg e históriai darabokat innen-amonnan összegyűjtögette, sajtó alá elkészítette oly szándékkal, hogy nyomtatásban kiadja s íme mégis egyetlen egy darabocskát sem adhatta ki! Keserűség, napokig el kínzó keserűség dúlja szivem mindig, valahányszor azt kell tapasztalnom, hogy a haza igazi javát célzó szép célt siker nem koronázó.“ Jól tudván, hogy a régi népek sem csupán hadakozásból éltek, a történetet ki akarja emelni abból a sablonból, amely 2
