Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

15 kor a harmincas évek elején az Erdélyi Híradó mellékleteképpen megjelenő Nemzeti Társalkodó-ban először megszó­lal, szavának nem közönséges súlyt ad meglepő, alapos tanultsága s éles, tiszta ítélete. Már első kisebb jelentőségű fel­szólalásaiban megnyilatkozik későbbi történetírói módszere, hogy valamely históriai dologról csak a rá vonatkozó összes forrásmunkák alapos ismerete, gondos egybevetése, megrostálása után lehet okoskodni. E módszere a maga tel­jességében a Társalkodó 1833. és követ­kező évfolyamainak lapjain bontako­zik ki. Szebenben a tájban Neugeboren és Benigni szerkesztésében megjelent egy Transsilvania című folyóirat, melynek, amint címe is mutatja, a célja lett volna, hogy Erdélyt ismertető dolgokat közöl­jön. Csakhogy már az első füzet megje­lenésekor kitűnt, hogy a szerzők tudása s alapossága koránt sincs arányban buz­galmukkal. E folyóiratot kritizálja meg Kovács. A kritika szót azonban nem sza­bad mai jelentésében értenünk. A Társalkodónak egyik egykorú ol­vasója így kiált föl: „Annyi, sőt több

Next

/
Thumbnails
Contents