Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)
12 törvényeket alkalmazza vagy nem és a szerint, amint cselekszik, jut ellenkezésbe vagy összhangba az isteni parancsolattal. Az akarat az adott körülmények között független elem; de hatásköre mégis meg van szabva annyiban, hogy az végeredményében a hit útján vezet Istenhez; és minél nagyobb működési tere van a vallásos öntudatban, annál biztosabban vezérli az az embert Istenhez, mert annál nagyobb, tisztább világításban látja az isteni akarat elsőbbségét, igazságát. Minden adott törvény két tényezőt tételez föl az egyénben, akinek az adatott, t. i. a jót és a rosszat, az adott törvénynek tartozandó engedelmességre és az ellenkezőre vezető indulatot. És eszerint az Isten által adott törvények csakis az egyén szabad akaratának cselekvése folytán mutatják ki a jó, a követendő utat, mert két dolog között választani, a választottat alkalmazni és a következményekért felelősnek lenni, a szabad akarat feltétele nélkül nem lehet. A feltétlen engedelmesség elve igaz hogy egyedüli helyes mód ama törvények követésére nézve, de csak akkor, ha azok a vallásos öntudat előtt teljes világításban állanak, t. i. midőn az egyén, szabad akaratának
