Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)

9

gességét a vallásos öntudat ébrentartására. A biblia kizárólagos isteni ihletésében való hit el nem fogadása pl. nem csupán negáció, mint amelyet támogatni, bizonyítani nem lehetne. Mert az isteni ihletés az értelem birálatának világánál nem mint egy teljesen külön tényező, hanem mint az emberi öntudattól elválaszthatatlan erő, jelenik meg. Ez a birálat, továbbá, nem látja a biblia korszaka után keletkezett szentháromság tanában ama Jézusi elvet, melyet ő az isteni egység megoszthatatlanságában fejezett ki; nem látja prédesztináeióban, a kiválasztásban, vagy nevezzük és értelmezzük azt bármiképpen, ama Jézusi elvet, mely az Isten jóságában, részrehajlatlanságában rejlik; nem látja a „csodákban“ a természet örök rendjét és nem látja különösen akkor, ha mindezek titkoknak neveztetnek. Ez a bírálat nem lát az egész kereszténységben, vagy bármely más hitrendszerben egy teljesen bevégzett, hanem csak bevégzenclö dolgot, melynek kifejtésére, céljainak elérésére még igen sok új tényezőnek kell hozzájárulnia.

És honnan állhatnak elő ez új tényezők! Ha a kereszténység pl. teljesen bevégzett tény, akkor ilyenekre szükség